Népszava, 1991. szeptember (119. évfolyam, 205–229. sz.)
1991-09-24 / 224. szám
6 Gyurkovics Tibor színházi levele Sztankoid, schützoid:magyar gyógyszerek Szeptember 21-e, a magyar dráma napja. Szeptember 21-én viszont nincs magyar dráma. Szeptemberben levonhatjuk a legkomorabb következtetéseket: — ahogy egyik kedves munkatárs teszi átejtőernyőzve a szakszervezetis Népszavától a kormányzatos, ám derék nem régi magyarországos sajtóbetűkhöz — pang a magyar dráma, idén már az abszolút hozzáértő kritikusok egy szálat sem találtak. Mit ünnepeljünk akkor? Hogy ünnepeljük a magyar drámát, ha nincsen? Hogyan jutalmazzuk, ha meg sem születik? Mint sok kritikai visszhangból kiderül: nincs okunk az ünneplésre. Dráma van — dráma mű nincs. Nem tudják megírni, nem tudják gyorsan megírni, nem tudják kihordani, a kritikus várná, nagyon várná! —, de nem születik. Vajúdva áll a tehetetlenkedő szülőanyák és szülőapák előtt. Ő addig ír — hiszen a drámáról írni mindig egyszerűbb, mint drámát írni, és folyamatosan fizetik is. Ismerjük ezt a hangot, évtizedeken, sőt régebbről húzódik ez a hang, fanyalog, vár, kivár, letesz. (Magyarul nem mondom.) Ajaj jól regisztrál, ajaj — legyintünk, nem megy ez, gyerekek, most, mikor minden dráma, forrong a világ — ez az a hang, ami mindig (Forr a világ bús tengere, de most már maga a magyar tenger, ami nincs, és a jugoszláv tenger, ami horvát és a szerb víz, ami bosnyák és macedón tó, ami albán és a grúz víz, ami azerbajdzsán), és sehol egy magyar dráma! Most tessék mélyen, alaposan belegondolni, pedig erőltetjük, ösztöndíjazzuk (évi átlag hatnyolc fiatalabb, félfiatal embernek van a színházi ösztöne díjazva, amolyan hawaii, bocsánat, havi apanázs formájában, ahogy fogyatékosoknak is biztosítunk időnként pénzt a kosárlabda-meccsekre különböző csoportalakulatok és pártklubok nem manipulált, és független csatornáin át, pedig azok be se találnak a kosárba. Az eredményt illetően itt ezekre is áll a gólnélküli küzdelem, hiszen a fenti megállapítás, miszerint ifjonti magyar dráma nincsen, amit úgy, egy kicsit elünnepelhetnénk —, ezekből a fél ifjú ösztönös drámaíró-kezdeményektől egy fia drámát sem sikerül kicsikarni, kipréselni, még azt is elég nehéz elérni, hogy az ösztöndíjukért befáradjanak a kiszemelt színházaikba!), szorgalmazzuk pedig! Mi magunk — mondánk — várjuk pedig leginkább, hogy legyen miről írnunk, és tessék, hogy kitolnak velünk ezek a félifjonti drámázók, egy fia munkát nem készítenek el, magyarán, bocsánat, tolnak a magyar dráma évére, hetére, de talán még a napjára is! Ebbe még a kritikus is belegebed. A Madách Színház évtizedeken át a legsikeresebb színház volt Budapesten, az országban is. Valószínűleg ma is az. Mindig akadt egy tucat nagyszerű színész, aki diadalra vitte a darabokat. Pompázatos színészek bandukoltak a Madách Színház légterében. A színház vezetése olyan esztétikai légkört teremtett, melyben rendre érvényesültek a humánértékek. Ez nem is volt olyan kevés, hiszen ezzel az esztétikai attitűddel kivonta magát a szoros pártkultúra érvényesülése alól. Jobb esetekben még a társadalmi igazságok is áttörtek a szórakozás burkain. Azonban ennek, nyilván ára volt. Van. Lesz. Az emberek színházba szórakozni járnak. Ezt a szórakozást a Madách mindig ügyesen kielégítette. A lélektani vonal mellett jól érvényesítette, a „semleges” szórakoztatás „varázspalástját” borítván a nézőtér fejére, a „móka-bóka-kacagás" kellemes, polgári elvét. Jól adagolta az arányokat. Egy adag erkölcs, egy adag móka-bóka, egy adag rockocska. Végy hozzá néhány mérgenc és fürgönc és bukfenc patikust, és olyan balzsamot készítünk, mely megóv a pártgörcsöktől, a politikai fölpüffedéstől, a nemzeti obstipációtól. A Madách hagyományos színház volt. Van. (Lesz?) Nagy dolog a folyamatosság. A hagyomány, az értéktartás, a mértéktartás. Azt hiszem, fantaszta, és igen tehetséges igazgatójuk is bele kell kényszerüljön a hagyományba, ha működtetni is akarja színházát, nemcsak csinálni. Jó értelembe vett nemzetbuzgalma és nagyszabású, kegyetlen kísérletei nem tudták (miért is kellene?) elszakítani a hagyományok mókásbékás folytatásától, hogy üdülődve szórakozzanak az oldódni vágyó közepes osztály hippy-kort jócskán elhagyó elemei, a polgárosodás (van-e magyar polgárság? — kérdezzük két éve, és ötven éve), minden társadalmi korra változatlanul vállalkozó egyedei, a börtönökből vagy épp a pártapparátusból a szűk zsöllyék ősz hajú hátradőlésébe nyugdíjazott mátyuskái és bábuskái. A vándorszínészetet hősleg gyakorló L i 1 i o m f i -t tárta elénk a (nagy) magyar dráma napján, hirdetvén, hogy a színészet, kalandos szegénységében is tovább él (mindig marad egy adag nemesebb mondanivaló is a rejtett összképben!), s Sztankay még mindig elbűvöl — megint elbűvöl — gyógyszerével, valami sztankoid nevű készítményével, mely feledteti a feledendőt, és emlékké varázsolja a silány jelent — egy adag schützoidot adagolva az ünnepi főzethez. Sztankay István Premier ma Debrecen, Gyula után Budapesten is bemutatják a Móricz Légy jó mindhalálig rockopera-változatát. Miklós Tibor szövegírót a nyilvános főpróbán kérdeztük benyomásairól. — Majdnem felhőtlen a boldogságunk, hiszen úgy tetszik, az Arizona Színházban megtartott nyilvános főpróba, amelyet a színészkarnevál keretében a Film, Színház, Muzsika újraélesztésének javára ajánlottunk fel, átütő siker volt. Feledhetetlen pillanatokat hozott az is, hogy a fináléban színpadra lépett tizennégy egykori Nyilas Misi is együtt örült a közönséggel az új változatnak. Ez akkor is boldogság, ha tájainkon gyakran megpróbálják elrontani az örömöt is. — Ezt hogyan érti? — Az egyik lapunkban arról írtak, hogy a szerzők letagadják a debreceni bemutatót. Nos, ettől és az ilyen hangoktól elmegy az ember jókedve. Soha, sehol nem tagadtuk meg az első bemutatót, mi több. Pinczés István rendezte a debreceni premiert is, ezt az előadást fejlesztettük tovább, és ezt minden adandó alkalommal elmondjuk. — Ezek szerint Debrecen és Gyula után változott a budapesti előadás? — Igényesebb táncbetétekkel gazdagodott, hiszen itt saját rockstúdiós gyerekeink adják a kart, ők pedig ko 007 és a politika Pályafutása kezdetén őfelsége titkosszolgálatának tisztjeként 007 -fedőnéven küzdött aszovjet KGB nemzetközi intrikái ellen a moziban. A színész, aki egykor a legtökéletesebb James Bond volt, most a brit belpolitikai porondon lép föl. Igaz, csak a televízió egyik pártpolitikai adásában. Ő a Skót Nacionalista Párt Glasgow-ban megtartott idei évi értekezlete alkalmából bemutatott új választásipropagandafilm narrátora, Sean Connery nem jelenik meg a képernyőn. Csak a hangját hallani. De teljesítménye — a skót nacionalisták szerint — vetekszik A rózsa neve nyomozó-szerzetesének vagy az amerikaiakhoz átálló Vörös Október szovjet tengeralattjáró kapitányának megformálásával. A művész lelkesen és szenvedélyesen érvel. Ez nem esik nehezére. Mivel egyetért, azonosul szövege minden szavával. Connerysohasem titkolta, hogy Skócia sorsa szívügye és szülőhazája függetlenné válását kívánja. Azt is mindig elismerte, hogy ha nem is mindent, de sokat köszönhet a brit filmnek. Ám ez nem változtatott azon az ifjúkorában kialakított nézetén, hogy a középkori angol hódítók utódai mindimáig hátrányos helyzetben tartják Skóciát. Amint egy régi interjúban megjegyezte, a saját bőrén érezte ezt a hátrányoshelyzetet. Glasgow egyik szegénynegyedében nőtt fel, saját bevallása szerint félig-meddig írástudatlanul. Tengett, lengett, csavargott. Egyszer a szemétben turkálva könyv akadt a kezébe. De aszerző nevét is alig tudta kibetűzni. Ekkor jutott arra a dacos elhatározásra,hogy megtanul rendesen olvasni. Válogatás nélkül falta a könyveket és amikor drámákkal is megismerkedett, eldöntötte, hogy színész lesz. Sokat nyomorgott, amíg Londonban felfedezték. A néhaiszívtipró megőszült, megkopaszodott és érett művészként is befutott. Ma, a hatvanas éveit taposva, keresettebb és népszerűbb, mint valaha. Ezért kérték fel ügyük propagálására a skót nacionalsták. Lehetséges-e, hogy ennél aktívabb szerepet is vállal, esetleg a Skót Nacionalista Párt képviselőjelöltjeként lép fel? — faggatták Sean Conneryt londoni újságírók. A művész határozott „nem"mel válaszolt. (követ) KEDD, 1991. SZEPTEMBER 24. NÉPSZAVA Nyilas Misi az Arizonában mély előképzettséggel rendelkeznek. Változott némiképp az első felvonás fináléja, bekerült egy új dal a második részbe, valamint egészében eltolódott a gyerekszereplők felé az előadás. A díszlet, a jelmezek megegyeznek az eredeti bemutatóéval. — Nem jelent ez túlzott feladatot a szereplőknek, hogy újabb és újabb ötletek valósulnak meg az előadásban? — Vállaljuk a cél érdekében. Legalábbis törekedni akarunk a legjobbra. — És még nincs vége a sorozatnak, hiszen a győri színház is bemutatja a Légy jó mindhaláligot. — Nagyon nagy izgalommal várjuk. Ery-Kováts András rendezi a darabot. Már át is adtam neki minden anyagot. Azt hiszem, ennél nagyobb boldogság ritkán érhet szerzőket, mint hogy a darabjukat gyorsan felkapja a színházi világ. Bízunk benne, hogy a közönség is mindenütt és minden változatban szeretni fogja a megújult Nyilas Misi történetét. — nagy — A Jövő zenéje, '91 fesztiválon fellépett a Balast of Mind (Gondolatnehezék) nevű együttes is a Merlin Színházban. Az előadást a különféle gépalkatrészekből összeszerelt hangszerek tették különlegessé. — Honnan szerzi be ezeket a hangszereket? — kérdezem Lois Viktortól, a zenekar vezetőjétől. — A MÉH-telepekről. — Amikor összeállít egyegy ilyen „zenélő szobrot", Gondolatnehezék akkor a látványra, vagy a hangzásra koncentrál? — Először is, ezek nem „zenélő szobrok”, hanem XX. századi népi hangszerek. Tehát elkészítésüknél legfontosabb a hangzás... Az alkotórészek között akad tejeskanna, szódásszifon, szivattyú és egyéb csövek. — Jelenleg min dolgozik? — Testépítő gépeket szeretnék csinálni — művészettörténészeknek. Hadd erősödjenek egy kicsit! így végre közel kerülhetnek a műtárgyakhoz. E munkámhoz éppen Waxtburg-alvázakat gyűjtök. Lois Viktor saját készítésű műtárgyaival már bejárta Európa nagy részét. Alkotásaival Magyarország egyetlen galériájában sem találkozhatunk. Állandó kiállítását egyelőre otthon, a szobájában tartja. T. J. TELEVIZIÓINK A profizmus bája Egy régi típusú, új műsort üdvözölhettünk a múlt héten, és egy új arcot Friderikusz Sándor személyében. Valóban úgy gondolom, hogy üdvözölnünk kell azt a komolyságot, amelylyel témáihoz és hozzánk, nézőkhöz közelít. Az utóbbi időkben ugyanis érzésem szerint túlhaladta a megfelelő mértéket az úgynevezett könnyed játékosság, a gond-, és befeledtetés. Az a csokorra való rózsaszál már nem beszél olyan szépen, „mint a .. Az Én mozim előzetes reklámja éppen azzal hívta fel a figyelmemet, hogy nem ígért szenzációt, ígéretét természetesen nem váltotta be. Miért is tette volna? Hiszen Friderikusz Sándor vérbeli újságíró, aki pontosan tudja, nincsenek átlagos sorsok, közelről, sőt, amennyire lehetséges, belülről nézve minden ember élete kivételes élet. Nem tudom, hogy milyen ember egyébként, nem is érdekel (noha a Nap-kelte ügyesen mutatta be mint a pálya meglehetősen deviáns személyiségét), az azonban tény,hogy sok, kevésbé deviáns riporterrel ellentétben nem szakmai erőszakosságával szólaltatta meg hőseit, hanem éppen ellenkezőleg, megértésével, s bizonyos hálával azért, hogy bizalmukba fogadták. Bevallom, én magam ezt, a ma már konzervatívnak nevezhető újságírói modort kedvelem. Néha szabályosan viszketni kezd a bőröm, amikor eleve támadóan (humor és kedvesség nélkül) lép fel a riporter, „na most aztán jól kikészítem a pasast” alapon, aztán persze az esetek többségében ő marad ott az ellenszenv dicstelenfényében,elcsodálkozva azon a helyzeten, hogy már nemcsak a miniszter nem áll szóba vele, de az „utca embere” is lezserül elküldi melegebb éghajlatra. Aztán meg: igaz, hogy én, mint hűséges, és ugyanakkor szubjektív néző, szeretem az állandóságot, a kedves ismerős arcokat (sőt, az ellenszenveseket is, hiszen ők biztosítják a változatosságot), mégis (magamban) üdvözlök minden új jelentkezőt, különösen, ha magán viseli a profizmus báját. Hát Friderikusz Sándor profiként kezdett a műsorával, mi tagadás, kenterbe verve nemcsak azt a sok új dilettánst, akit manapság nap mint nap a képernyőn láthatunk, hanem jó néhány öreg rókát is. A miértre részben már megadtam a választ. Van azonban még valami, ami őt dicséri: a csakis profikra jellemző egyszerű és kézenfekvő ötlet. Az olyan ötlet, amely látszólag nem a riporter pihent agyából, hanem magából a témából fakad. Azt hiszem, ezek után nem is kell mondanom: őszintén drukkolok Friderikusz Sándornak. A következő műsorai is legyenek ilyen megejtően eredetiek, ő maga pedig maradjon meg eredeti céljánál, azok a hősies tettek az igazán példamutatóak, amelyek nem egyszeriek, hanem mindennap újrakezdődnek. Nem újdonság (gondoljunk csak Bernstein vasárnap délelőtti matinéira), hogy a nem televízióra termett művészekről egyszer csak kiderül: mindegy,hol vannak, szenvedélyük kisugárzása oly erős, hogymég a képernyő sem tudja közömbösíteni. A kritikusok — nyilvánvalóan elsősorban a konvenciókat tiszteletben tartva — Kocsis Zoltán műsorát elragadtatva méltatták, én azonban azt állítom, hogy Fellegi Ádám sorozata (mint magas szintű ismeretterjesztés) messze felülmúlja. Mégpedig furcsamód azért, mert szenvedélyeselfogultságaitól hagyja magát elragadtatni. Mert nemkell vele mindenben egyetértenem. Mert kívánja ugyan az egyetértést, de nem ragaszkodik hozzá. Sőt kifejezetten provokál. Nem hiszem például, hogy Bartók Concertója az ostoba honvágy paródiája. Az a gyanúm, hogy Bartók éppúgy szenvedett, mint sokan mások, a legostobább honvágytól, s a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” közérzeti, köznyelvi, slágeres zokogását nagyon is komolyan vette. Nekem éppen aztszimbolizálja ez az általa magasba emelt dallam, hogy az őszinte érzelmeket nem befolyásolja, nemrontja le még a legócskább giccs sem. Fellegi Ádám azért oly nagyszerű, mert kinyilatkoztat. És ezzel egyfajta belső vitára, gondolkodásra késztet. Ez műsorában a szimpatikus, a magas szintű, mégsem követhetetlen játék. Ha jól meggondolom, az igazán jó televízió az, ami kegyetlen. „Lelkek a ponyván." Erre mondjuk: olyan, mint a valóság. Kovács Júlia ÉPKOMPLEX Kisszövetkezet - Skoda Szerviz - MICROPROFIT Bt. 1106 Budapest X., Kerepesi út 85. , Tel.: 252-4900/16 Fax: 183-3723 ARTAJÉKOZTATÓ Típus Nettó ár áfa Ft 80 Kasten zárt 1 360 000,- 340 000,Ft 80 Kasten zárt magasított 1 420 000,- 355 000,Ft 80 Kasten normál 1 540 000,- 385 000,Ft 80 Kasten magasított 1 600 000, 400 000,Valamennyi modell 2 500 cm3-es diesel kivitel Áraink tartalmazzák a vámot és az illetéket, a vizsgáztatást az összes költségével, valamint GARANCIA: Egy év kilométer-megkötés nélkül! SZÁLLÍTÁS: Raktárról azonnal, a fentiektől eltérő modellek estében 4 hét, amely esetben 200 kell befizetni A gépjárművek 5 színből választhatók: fehér, bordó, sárga, testnarancs, sötétkék. Külön igény szerint megrendelhető a szervizben: vonóhorog, rádió, riasztó, gumiszőnyeg stb. A gépjárművekre a biztosítások helyben megköthetők. Valamennyi típusra bankgarancia nélküli lízingelhetőség van a vállalkozók részére, igény szerint futamidővel. Bruttó ár 1 700 000,- 1 755 000,-1 925 000,-2 000 000,a rendszámot is 1 000,- Ft előleget 15-27 hónapos