Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)
1999-01-13 / 10. szám
NÉPSZAVA Szabó Miklós A demokrácia határa Talleyrand mondása, hogy a szuronyokkal sok mindent, lehet, de rajtuk ülni nem. Mai beszédre lefordítva , ez azt jelenti, hogy nem áll szilárd alapokon az a .. hatalom, amely kizárólag ellenfelei terrorizálásán alapszik. Gavour szerint ostromállapottal minden hülye t tud kormányozni, az ütődöttsége okán detronizált V. Ferdinánd pedig aztondotta az aradi vértanúk kivégzésekor, hogy ezt ő is meg tudta volna tenni! A jelenlegi kormány a végrehajtó hatalmi erőfölény teljes bevetésével próbálja meggyengíteni ellenfeleit, annyira, amennyire ez lehetséges. A miniszterelnök kijelentette, a hatalom azért van, hogy perjek vele. Ám elmulasztott megtenni egy különbséget. Az állam működését szolgáló hatalom valóban azért van, hogy éljenek vele: az államnak el kell hárítania az ország külső fenyegetését, érvényt kell szereznie a törvényeknek stb. De a közérdek nem azonos a kormánypártok pártérdekével. Vagyis a kormány rendelkezésére álló hatalom nem feltétlenül azért van, hogy az ellenzékkel szemben használják fel azt. Ez inkább a kocsmai verekedés logikája, ahol az erős ember élhet erejével, de nem azért van az ereje, hogy éljen is vele... Erejétől megittasult hatalommal szemben ugyan nevetséges szentimentálisan nyafogni, hogy a hatalom birtokosainak a civilizált világban felelősen kell élnie, nem gátlástalanul, de lényegében ez az igazság. Az elvi kérdés az, hogy a demokrácia megsértésének egyes esetei felhalmozódva mikor csapnak át minőségbe. Mikor kell azt észlelnünk, hogy veszélyben a demokrácia, és mikor kell kijelentenünk azt, hogy megszűnt a demokrácia? Vegyük sorra az elmúlt hónapokban felhalmozódó mennyiséget. A kormány nem fogadta el két parlamenti vizsgálóbizottság esetében a jelölt ellenzéki bizottsági elnök személyét. Az 1990-ben kialakult gyakorlat ez idáig az volt, hogy a pártok a nekik megállapított bizottsági helyekre maguk jelölték a bizottsági tagokat. A parlament plenáris ülésének szavazása a bizottsági tagokról formális volt. A kormánytöbbség most eltért ettől. Mindkét javasolt bizottsági elnököt elutasította. Egyrészt azzal a képtelen kifogással,hogy a jobboldal éppen mosttett, ellenük rágalmazási feljelentést. Mivel a jobboldal várhatóan újra ésújra ilyen feljelentéseket fog tenni, ez gyakorlatilag a bizottságok működésének megakadályozása. Eörsi Mátyás esetében pedig azt is kifogásolta, hogy ügyvédi irodája olyan jellegű,ügyeket bonyolított, amelyeket most a bizottságnak vizsgálnia kell. A kinevezési gyakorlatban korábban egy hallgatólagos szempont érvényesült. Mindkét oldaltól elvárható volt,hogy tartózkodjanak olyan személyek fontos pozícióra ajánlásától, akiknek a személye politikai kihívást jelent a politikai ellenfél számára. Az előző ciklusban a kormánypártok tartózkodtak attól, hogy igazgatóságokba és médiakuratóriumokba azokat jelöljék, akiknek a személye „vörös posztó” az ellenfél szemében. A másik oldalról nem mutatkozott ilyen tartózkodás. Még kevésbé az új kormány részéről. Simicska Lajos APEH-elnöksége esetében nem csak az a kérdés,hogy volt-e köze a sajtóban közölt fantomcégek ügyeihez. Az az igazi politikai kihívás, hogy egy párt korábbi pénzszerzőjét ültették állami tisztségbe, méghozzá mindjárt az adóhivatal élére. A Fidesz agitprop kulcs- Szabó Miklós történész „Az államhatalmat a kormány igyekszik kiterjeszteni olyan területekre is, amelyekhez semmi köze. Minden olyan intézménynek, amely nem közvetlenül a kormány alárendeltségében működik, megkérdőjelezik az önállóságát.” embere, Bayer Zsolt írta meg, hogy 1993- ban azért. .fordított hátat a Fidesznek, mert taszították Simicska pénzügyei. Wachsler Tamás HMközigazgatási államtitkár is Simicska pártkasszakezelését firtatta, amikor ellenjelöltként indult Orbán Viktorral szemben a Fidesz elnöki címéért. Az alkalmi vizsgálóbizottságok elnökeinek visszautasítására nem volt érdemi politikai alap. Nem kétséges, hogy a lezajlottak azt adják a „nagyérdemű” tudtára, hogy ez a kormány nem engedi parlamenti bizottsággal vizsgáltatni a számára kényes ügyeket.. Súlyosabb ennek is a két, modern történelmet kutató tudományos műhely megszüntetése. Gyakorlatilag megvonták az 56-os Intézetek az egykori pártarchívum anyagát gondozó, és feldolgozó Politikatörténeti Intézet költségvetési, támogatását. Sasvári Szilárd, a Ház kulturális bizottságának elnöke az 56-os Intézet esetében kibökte az igazi okot. Előtte volt, aki azzal idétlenkedett, hogy a költségvetés nem bír el ilyen részletkutatásokat. Vajon lenne-e létjogosultsága - kérdezték a kor- mányoldalon - egy tatárjárás-kutató vagy kuruckutatási intézetnek? Megkérdezném, hogy így vélekedne-e a képviselő egy Trianon-kutató intézettel kapcsolatban is, amely a költségvetési pénzt a nemzeti sebszaggatásnak szentelné... Sasvári azonban „megmondta az őszintét”: kormány nem tör olyan intézetet, amelynek kutatási eredményeiből az derül ki, hogy Nagy Imre volt a forradalom meghatározó tényezője, ahelyett, hogy valódi és álfelkelők „hárvádait” gyűjtené össze és rendezné egybe egy polgári nemzeti népfelkelés hősi eposzává. Abban a világban, ahol a demokrácia demokraták ■ politikai jelenlétét, is jelenti, nem merülhet fel, hogy rangot szerzett, kutatóműhelyeket államilag felszámoljanak azért, mert tevékenységük nem harmonizál az éppen hivatalban levő kormány pártjainak ideológiájával. Franciaországban számos olyan kutatóműhely működött költségvetési pénzen az 1945 óta eltelt évtizedekben, amelyek élén hosszú időn át folyamatosan radikális baloldali alkotócsoportok álltak. A gaulle-ista kormányok nem üzentek hadat nekik. Fordítva is így volt: a nagy párizsi kultúrpalota a gaulle-ista Pompidou elnök nevét viseli. Elképzelhető-e Mitterrand-ról, hogy el akarta volna venni a nagy riválistól a palotát? Hazánk provincialista jobboldala számára azonban mindez egész másként jelenik meg. A Nemzeti Színház eredeti terve elleni fármában erősen hangot, kapott az, hogy a multifunkcionális színház nehogy valami pesti Pompidou Center legyen. A magyar jobboldal efféle modernségét el nem tűri El tudná képzelni az olvasó, hogy egy CDU-kormány megszüntette volna a Frankfurti Intézetet, mert az az újbaloldal szellemi világközpontja lett? Azt viszont ugye nagyon is el tudjuk képzelni, hogy egy Iliescu-kormány megszünteti a Iorga Intézetet és a pénzen Antonescu Intézetet alapít. Csak a rend kedvéért szögezzük le. Az előző kormány nem indított hasonló hadjáratot az övével ellentétes szemléletű intézmények ellen. Sem a Teleki, sem a Batthyány Alapítványt nem érte hasonló támadás, sem a Szent László Akadémiát a Századvég Iskoláról nem is beszélve. Most viszont ott tartunk ,hogy nagytekintélyű kutatóműhelyek költségvetési pénzét megkapja majd valami*, 26. századi történetet kutató intézet. A jobboldali kultúrpolitika számára a jelek szerint költségvetési pénz elnyeréséhez nem színvonalat kell bizonyítani, hanem világnézeti elkötelezettséget. Az államhatalmat a kormány igyekszik kiterjeszteni olyan területekre is, amelyekhez semmi köze. Minden olyan intézménynek, amely nem közvetlenül a kormány alárendeltségében működik, megkérdőjelezik az önállóságát. A Nemzeti Bankot is kikezdik. Kormány alá akarják rendelni az ügyészséget. Csakhogy :az ügyészség kormány alá rendelése lényegében olyan, mintha a kormány alá rendelnék az Állami Számvevőszéket (ne adjak ötleteket?). Azügyészség 1945 előtti kormányszerv voltával példálózni ma indokolatlan. Akkor az ügyészségnek nem volt törvényességi felügyeletet gyakorló szerepe. Vádhatóságként azért volt kormányszerv, mert a hivatalból üldözendő bűncselekményeknél az állam emelt vádat. Ha viszont az ügyészség törvényesség felügyeleti hatáskörét megszüntetik, más kormányfüggetlen intézményre kell azt bízni. Ez lehet esetleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, de hát a kormánynak a jelek szerint ez az intézmény is az útjában van. (Lásd még: ítélőtáblák ügye.) Ha az 56-os Intézet esete rávilágít arra: milyen az, amikor egy kormánynak kultúrpolitikája van, adott esetben hivatalos álláspontja arról, hogy mi történt a múltban, akkor a büntetőpolitikája még ijesztőbb lehet. A büntetőpolitika ellentéte a bíróság és az ügyészség mérlegelési jogköre a vádlottak cselekedetei súlyának megítélésénél. A vádlott sorsáról nem a törvény és a mérlegelés dönt majd a Fidesz-jövőben, hanem a büntetőpolitikai kampány. Ha sok az áruházi lopás, akkor az áruházi tolvaj büntetőpolitikai okokból három-négy évet kap olyan esetekben, amikor a körülményeket mérlegelő ügyész csak hat hónapot javasolna, és a mérlegelő bíró felfüggesztett három hónapot adna. Továbbá! A kormánynak el kell döntenie, mit kezd azzal a helyzettel, hogy az ellenzék nem szavaz meg kétharmados törvényeket. Szerencsétlen helyzet, hogy elsőként azoknak a katonai vonatkozású felhatalmazásoknak a könnyítését (lasebb magyar egységek külföldre vitele stb.) tagadta meg az ellenzék, amelyek eseti parlamenti felhatalmazáshoz kötése valóban értelmetlen. A már politikai létében fenyegetett ellenzék azonban kényszerű lépésre kellett, hogy elszánja magát. Ha.a kormány nyakra-főre rugdal ki mindenkit (egy állítólagos káderfejlesztési program szerint háromezer emberről van szó) azzal az indokkal, hogy nem bízik az illetőben, akkor az ellenzék sem tehet mást, mint hogy látványosan megvonja a bizalmát a kormánytól. A kormány kilátásba helyezte, hogy a kétharmados törvényeket valami módon másfajta szabályozással fogja kijátszani. A helyzet „fokozódik”. Ha alkotmánymódosítást igénylő esetekről sorra kiderítik, hogy megoldhatók más törvénybe bújtatott rendezéssel, akkor gyakorlatilag megszűnik a kétharmados törvény intézménye. Akkor felvetődik a kérdés, hogy ez az alkotmány az az alkotmány-e még. Valóban mikor csap át a mennyiség a minőségbe? Amint azt mindannyian láthattuk, Amszterdamban egy polgár a holland pénzügyminiszter képébe tenyerelt egy tortát, mert nem tetszett neki az euró. Illetve két polgár, két tortát; a világ összes tévétársasága ezzel illusztrálta az euró bevezetését. Miért? Hát, mert gyönyörű volt. Meg egyébként is, holtrészeg brókereket, pénzügyminisztereket nem lehetett mutatni, Európában napokig nem lehetett inni, még szilveszterkor se, elszámolnak valamit a bankemberek, elírnak egy-két nullát, kontinensek lába alól csúszik ki a parkett, országok, pénzügyi rendszerek omlanak össze, kiderül, hogy kártyavár az egész világ, de ez a mozdulat, ez valami gyönyörű volt, páratlan. Nem mintha akkora kifogásunk lenne az euró ellen, de azért ezt a mozdulatot, ezt el kellene tanulni. Először is a tortát. Nem lámpavas, akasszuk fel vagy ilyesmi, még csak nem is takarodjék vagy mondjon le: torta. Gondoljuk el: a tortát meg kell sütni. Hozzá mondjuk diót, mandulát válogatni, utána darálni, mazsolát fonnyasztani, vagy túrót szépen összetörni villával, kikeverni tejföllel, citromhéjjal, vaníliával, egyáltalán, előbb kigondolni, eldönteni, milyen torta legyen, túrótorta vagy eprestejszínhabos, mi mutat legjobban egy pénzügyminiszter, belügyminiszter vagy miniszterelnök orcáján, zakóján, egyáltalán milyet szeret, puhatolózni protokollfőnöknél, megkörnyékezni parlamenti konyhalányt, Gundelt. Aztán sütőt figyelni, oda ne égjen, gáz ki ne aludjon, legbiztosabb a kapcsolót uborkakiszedő fával kitámasztani, végül díszíteni, tortanyomóval tejszínhab föliratot készíteni, hosszas, aprólékos munka, de örömteljes is, tudjuk, kinek készítjük, s miért, közben ezerszer elképzeljük a tortát a pénzügyminiszter (s a többi) hajtókáján, a mozdulatot, az ívét. ■ Épp erről van szó: tortát nem lehet akárhogy pénzügyminiszter arcába vágni. . Mint ahogy a Breplastát sem lehet akárhogy a fáihoz csapni, amivel festéskor (ha gipszszel képtelenség) megkíséreljük pótolni a hiányzó falrészletet: ha nem indul a mozdulat időben, az egész kárba megy, lefolyik a spakliról falhoz érkezés előtt; ha túl gyorsan, túl nagy erővel indulunk neki, miránk fog visszacsapódni, szemünkbe fröccsen; ha meg jól időzítünk, de erőtlenek, lagymatagok vagyunk, szétfolyik az egész falon, de nem jött, ahol kéne, hanem teljesenmáshol; tortánál mondjuk apénzügyminiszter helyett a családügyit vagy a vidékfejlesztésit találjuk el, esetleg agorillát, lehet, hogy mindegyik áldott jó ember. Úgy kell, ahogy ez a holland polgár: ébredő mosollyal, lassan, mégis ívesen, lendülettel, mikor a torta magától ellódul a tortatálcáról, még tartson, ne kösse gúzsba a gravitáció; aztán, mikor megérkezett, tartsuk kicsit a pénzügy- (vagy bármilyen) miniszteren a tortatálcásval, hogy legyen ideje a tejszínhabnak rendesen szétfolyni, mondanivalónknak metakommunikatíve kiteljesedni, a jó édesanyád, vége a történelemnek, euró van, torta. Vagy egyáltalán, legyen ideje a miniszternek a tortát megkóstolni, végtére is az övé, maga a torta a mi véleményünk a pénzügyminiszterről, de neki is lehet véleménye a tortáról. Amúgy a holland pénzügyminiszter a procedúrát békésen tűrte, nem ugrottak előgorillák, nem ütött, nem csavart hátra kezeket senki, szó nem esett, magaa miniszter még nevetett is az első torta után, a második után nem, de lehet, hogy az nem volt jó. Egyszerű véleménycsere volt, teljesen euró, és most már az egész euró úgy fog bevonulni a történelembe, mint egy torta. Molnár Erzsébet Eurótorta VELEMENY 1999. JANUÁR 13., SZERDA 7 A látszat csal? Nem a győzelem és nem is a részvétel lesz fontos azon a mai hatpárti tárgyaláson, amelyet a kisebb parlament ügyében hívtak össze a kisgazdák. Az esetleges győztest ugyanis csak a 2002-es országgyűlési választások után ismerhetjük meg. A választójogi törvény módosítása jelenleg lutri, senki sem tudhatja, hogy három és fél év múlva az egyesített vagy a szétválasztott választókerületek lakosai éppen kit tartanak antipatikusnak vagy szimpatikusnak. Ami biztosra vehető: ha a jelenlegi tervek szerint módosul a Választójogi törvény, akkor abból csak a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Szocialista Párt jöhet ki jól. Ez pontosabban azt jelenti, hogy valószínűleg egyik pártnak sem kell majd koalíciót, kötnie, egymagában kormányozhatja az országot. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint arra, hogy nagy párt legyen, sem az FKGP-nek, sem pedig az SZDSZ-nek nincs esélye. Ez azért lehet fontos, mert az első hallásra pozitív kisgazda-kezdeményezés talán még a jelenleginél is keményebb politikai helyzetet teremthet a parlamenti pártok között. Azzal a különbséggel, hogy nem csak az ellenzék és a kormánypártok állnak majd egymással szemben. A választójogi törvény módosítása miatt ugyanis egymásnak eshet a Fidesz és a kisgazdapárt, de az MSZP és az SZDSZ is. Kétharmados törvény lévén a Fidesz és az MSZP könnyedén módosíthatja a paragrafusokat. Ami még a jelenlegi politikai helyzetben sem elképzelhetetlen, hiszen e két párt közül bármelyik megnyerheti a 2002-es választásokat - mindezt úgy, hogy legalább négy évig nem kell foglalkoznia semmiféle koalíciós partnerrel. A választójogi törvényt a politika íratlan szabálya miatt még 1999-ben módosítani kellene. Torgyán József tehát már az idén szembesülhet azzal, hogy 2002-ben egy egészen kicsi párt elnökeként szólalhat csak fel a parlamentben, de a jelenlegi tervek szerint Magyar Bálint sem járna jobban. Ennek oka az, hogy a nagy pártokat felül-, a kis pártokat pedig alulreprezentálná a módosított törvény. A hatpárti tárgyalás, ha bármiféle konkrét megegyezéssel zárul a kisebb parlament ügyében, újabb konfliktust eredményezhet. Viszont ha a delegációk csupán gesztusnak szánták a hat hónapja tartó belpolitikai hidegháború feloldására, és nem is akarnak megállapodni egy esetleges kisebb parlamentről, akkor „csak” egy pozitív kisgazda politikai lépésként vonul be a parlament történelmébe. Abban azonban senki ne reménykedjen, hogy akár a NATO-csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosítás, akár a vizsgálóbizottságok felállításának ügye így megoldódik. Ha szóba kerül a két téma, akkor azért, ha nem, akkor még azért. Egy dolog azonban biztosra vehető: ha nincs a kisgazda Bánk Attila, akkor lehet, hogy négy évig nem állnak szóba egymással választottjait. Ugyanis a mai hatpárti egyeztetést ő kezdeményezte. D. Bányász Gergő Millenniumi szökőkút Pápai Gábor rajza „ Az einstandolás gyönyöre Nekem szinte soha sincs tollam. A kisfiam meglát a zakó, zsebemben egy tollat, azonnal felsikolt: „rajzolni akarok, kérem!”. „De hát rengeteg tollad van, kicsikém, ezzel a papa ír.” „De nekem ez kell” - válaszolja rendre, mindent eldöntően, hiszen neki arra van szüksége, ami épp az enyém. Elfogódott vagyok három és fél éves fiacskám javára, de úgy érzem, hogy ami neki sem áll túl jól, az a (egyébként szintén fiatalos) kormány részéről sem elegáns. Simon ereje a szeretetből és az atyai szigorúság hiányából tevődik össze, a kormányt az einstandolásra egyszerűen a hatalmi fölénye teszi képessé. Amikor Orbán Viktor és Stumpf István, továbbá ötven píárosuk és megszámlálhatatlan csinovnyikuk kiötölte, hogy elfoglalják a Néprajzi Múzeumot, ez bizonyára azért lett volna a számukra örömteli, mert a hatalom diadala megédesítené a költözéssel járó fáradalmakat. Csakhogy a Néprajzi Múzeum mellesleg az elmúlt öt-hat évben számos nagyszabású, elismerést kiváltó időszakos kiállítást rendezett, és minden fél évben fel szokott itt tűnni Orbán Viktor is - a World Press-fotótárlat valamelyik fényképén. A múzeumnak van mintegy kétszázezer különböző méretű és különböző korból származó műtárgya, néprajzi, helytörténeti, kultúrantropológiai rekvizituma, amelyeknek közös tulajdonsága, hogy nem tesz jót nekik a szállítás, hurcolkodás. Nem baj, majd mennek Isten hírével a város peremére, az óbudai Gázgyárba, netán a Kilián laktanyába, amely ugyan a fővárosé, de majd csak lenyúlja az állam azt is valahogy. De ez már végképp érdektelen szempont. Miként az is, hogy az igazgató szerint mindegyik hely alkalmatlan arra, hogy befogadja a múzeum kincseit, és a továbbiakban is európai rangú intézményként működhessen benne a Kossuth térről kizárt Néprajzi Múzeum. " Mindegy. Főleg, miután másnapra módosult a döntés. Azt ugyan még nem tudni, pontosan mi lesz a múzeummal, a MEH-hel, melyik költözik és mikor és hová és miért, de pillanatnyilag ez mellékes is. Engem igazából a folyamat érdekelne - az ötlet születésének pillanatától kezdve. Miként történhetett? Orbán Viktor este nyomogatta a tévé távirányítóját, és egy focimeccs és a Duna Tv híradója között megpillantott valami zenei klipet, amit a Néprajzi Múzeumban forgattak, mire csettintett, és azt mondta: „ez tetszik, ez kell”? Másnap pedig ezt kell, de nem bármi áron? Csak meg ne vonja tőlem a közönség a szeretetét? Homok került a gépezetbe? Netán maga a gépezet került homokba? Miért kellett Borókai Gábor szóvivőnek néhány napon belül többször módosítania ez ügyben az álláspontját? Kiét képviselte kié helyett és mikor? Én mindenesetre azt remélem, hogy egyszer majd lesz egy kicsike szeglet a Néprajzi Múzeumban a Kossuth téren, egy kicsiny, de állandó tárlat arról a korról, amikor a polgári értéktermelés jegyében felmerülhetett egy kulturális intézmény tökéletesen értelmetlen einstandolása. Mert addigra ez már a nemzeti örökség része lesz. Petri Lukács Ádám