Népszava, 1999. augusztus (127. évfolyam, 178–202. sz.)

1999-08-10 / 185. szám

12 1999. AUGUSZTUS 10., KEDD KULTÚRA Fesztiválszezon Edinburgh-ban A skót város ismét egy hónapon át a művészetek találkozásának helyszíne lesz Augusztusban ismét egy hónapra a művészetek kedve­lőié Edinburgh: öt fesztivál zajlik egyszerre a városban. Három héten át minden este csodálhatja a közönség a Katonai Parádé (aug. 6-28.) skót népviseletbe öltözött, muzsikus felvonulóit; felolvasóestek, író-olvasó-találko­­zók, vitaestek, koncertek keretében tiszteleghet az írott betűnek a Nemzetközi Könyvfesztiválon (aug. 14-30.), az előadó-művészetek híveit pedig a Nemzetközi Fesztivál (aug. 15.-szept. 4.) és a Fringe (aug. 8-30.) várja. Trencsényi Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK A színház kedvelői tudják: Edinburgh-t nem érdemes kihagyni, hiszen ez a világ legnagyobb színházi feszti­válja. Az 1947-ben indult Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál célja az volt, hogy a művészeten és a kultúrán keresztül kezdeményezője legyen a háború utáni meg­békélésnek, Európa - leg­alább szellemi - újraegye­sítésének. Azóta - idén im­már 53. alkalommal - Eu­rópa legjobb színházi, ze­nei és táncelőadásaiból lát­ható itt évről évre egy cso­korra való. Idén a fesztivál művészeti igazgatója, Brian McMas­­ter meghívására Edinburgh legrangosabb színház- és koncerttermeiben 167 kü­lönféle előadás lesz. A vál­tozatos program bizonyos tematikus blokkok körül alakul ki, így például Cale­­donia-Catalonia cím köré csoportosíthatók a skót­katalán koprodukcióban létrejövő színházi előadá­sok. Dudamuzsika a gyűj­tőneve annak a koncertso­rozatnak, amely a hang­szerhez kötődő összes mű­fajt (a katonamuzsikától az egyházi zenén át a népze­néig) kívánja reprezentálni. A Schumann-Szimfóniák című blokkban a mester három opusa hallgatható meg. Távol-keleti kitekin­tést ad (a Pillangókisasz­­szonytól a hagyományos kínai muzsikáig) a Keletig és vissza című műsorblokk. A Svédországból érkező Cullberg Ballett pedig egész csokorra való tánc­programot hozott. És ami Magyarország számára igazán hízelgő: Kurtág György, a kortárs zene egyik legnagyobb alakja tiszteletére is lesz egy komolyzenei műsorso­rozat. Ennek keretében pó­diumbeszélgetések lesznek a zeneszerzővel, illetve a műveiről, s emellett öt kon­cert is lesz, ahol elhangzik a Jelek (a Bécsi Filharmo­nikusok), a Sztélé (a BBC Skót Szimfonikus Zene­kar), illetve a Bornemissza Péter mondásai (a Zene­­akadémia egykori növen­déke, Rosemary Hardy elő­adásában). A Nemzetközi Fesztivál még egy magyar meghívot­tal büszkélkedhet: Schiff András Bach Partitáival vendégszerepel, valamint két Mozart-koncerten ve­zényli az Európai Kamara­­zenekart. A másik nagy edin­burgh-i rendezvény, a Frin­ge méltán pályázhatna a vi­lág legbolondosabb feszti­válja címére. A legjobb skót napilap, a The Scotsman szerint az „első fringes” fel­lépőnek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy három héten át egy szekrényben lakik, ide­geneket zaklat, bankot ra­bol és eladja a nagymamá­ját csődbe jutott társulata megsegítésére. Kis túlzás­sal ez valóban reális kép ar­ról a fesztiválról, ahol a fel­lépő társulatok - a Nemzet­közi Fesztivállal ellentét­ben - a terembérlettől kezdve mindent maguk áll­nak. Vagyis a Fringe önerős fesztivál a színházat őrül­ten kedvelőknek. A Fringe a valahai Nem­zetközi Fesztiválból nőtt ki még annak alapítási évé­ben, amikor is nyolc társu­lat, amelyeknek nem sike­rült bekerülniük a fesztivál programjába, úgy döntöt­tek, hogy mégis elmennek fellépni Edinburgh-ba­­ a maguk költségén. Olyan helyszíneket kerestek ma­guknak, amelyeket nem foglalt el a fesztivál, meg­szervezték a jegyeladást és játszottak. Az ötlet bejött. Eleinte csak úgy említették őket,, mint „a fesztivál füg­geléke”. A fesztivál neve (az angol Fringe szó sze­gélyt, peremet, rojtot jelent) is hasonlóképpen született 1948-ban, amikor Robert Kemp újságíró a „hivatalos drámafesztivál pereme”­­ként („the fringe of the offi­cial Festival drama”) emle­gette a rendezvényt. Három alapvető sajátos­sága volt az első Fringe­­nek, ami azóta is áll. A fel­lépőket nem hívja senki, a társulatok tehát magukra vállalják a részvétellel járó minden anyagi kockázatot. Az előadások nem konven­cionális színházi helyszíne­ken zajlanak. Ez jelenthet pincét, templomot, század eleji cirkuszsátrat vagy akár szállodai szobát is (de játszottak már mozgó te­herautó platóján is, a „leg”-re pedig talán az a monodráma pályázhat, amelyet egy nyilvános vé­cében adtak elő). A társu­latok annak idején abban is megállapodtak, hogy ne le­gyen helye az előzetes mű­vészeti elbírálásnak, s ez azóta is érvényes. Minden évben szinte mindegyik művészeti ág képviselteti magát a Fringe­­en. A résztvevők skálája az amatőröktől a szakma leg­ismertebb hivatásosaiig terjed. A Fringe az újdon­ságok és az új tehetségek bemutatkozásának lehető­sége is egyben: az itt bemu­tatott előadások 59 száza­lékának Edinburgh-ban van a premierje. Több mint ötvenéves tör­ténete során a Fringe a vi­lág leghatalmasabb művé­szeti fesztiváljává nőtte ki magát. Idén mintegy két­száz alkalmi színházi hely­színen 607 társulat össze­sen 15 ezer 699 előadását láthatja a közönség! Talán minden először be­mutatkozó társulat szeme előtt ott lebeg a Fringe leg­híresebb sikertörténete: 1966. augusztus 24-én tar­tották egy addig gyakorla­tilag ismeretlen szerző da­rabjának ősbemutatóját. A nézőtéren heten ültek: hat kritikus és egyetlen fizető néző. Az előadás csupán az egyik kritikusnak tetszett, ő viszont nyomban megje­lentetett egy méltató kriti­­­át. A hír bombaként rob­bant, a darabnak olyan si­kere lett, hogy a Fringe-ről egyenest a Broadwayre vit­ték át. Az előadás Tom Stoppard Rosencrantz és Guildemstein halottja volt. De Emma Thompson felfe­dezése is Edinburgh-hoz kötődik. A mesébe illő fel­fedezések mellett persze egyéb lehetőségei is vannak egy társulatnak itt az elis­merésre, hiszen a Fringe-en számos díjat is lehet nyerni. Nemcsak a fellépők ro­hanják meg augusztusban a várost, az erre az idő­pontra időzített számos egyéb fesztivál miatt a fél­milliós Edinburgh léleki száma megduplázódik erre a hónapra: tízezrek tolon­ganak az utcákon. A leg­jobb éttermekben alig lehet asztalt foglaltatni, a par­kok gyepén a fesztiválél­ményektől fáradt vendégek pihennek, a forgalomtól időnként teljesen bedugul a város, a belváros minden szögletében skót népvise­letbe öltözött dudás muzsi­kál, az Óváros legszebb ut­cáján, a Royal Mile-on pe­dig egymással versengenek a tűznyelők, a zsonglőrök, a muzsikusok, a rajzolók és a színészek, hogy ki tud maga köré nagyobb töme­get csődíteni. Miközben az „utcázók” mindent megtesznek azért, hogy az ő előadásukra csá­bítsák be a közönséget, odabenn a helyszíneken óraműpontossággal folyik a munka. Mintegy „vetés­forgó rendszerben” szere­pelnek a társulatok: min­denkinek két órája van ar­ra, hogy felépítse a díszle­tét, játsszon, majd lebont­son. Mögöttük pedig már­sulat és a következő elő­­adás közönsége. És ez így megy három és fél héten át, mindennap, minden hely­színen... Magyarországról idén többen is indulnak sze­rencsét próbálni Edin­burgh-ba. Az immár visszatérő ven­dégnek számító Merlin Színház évről évre magyar klasszikusokkal igyekszik a skót közönséget megismer­tetni. Idén Babits Mihály görög mítoszt megelevenítő drámai költeményének, a Laodameiának három sze­replőre átírt változatát játsszák (rendező Magács László). A két angol szí­nésznő és egy magyar tán­cosnő által játszott előadás különleges látványt ígér. A Kolibri Színház kor­társ báboperával, a Kocso­nya Mihály házasságával szerepel (rendezte Éry-Ko­­vács András). A zeneszer­ző, Kósa György születésé­nek centenáriumára létre­hozott előadás érdekessé­ge, hogy a szerepeket em­ber-bábok alakítják. Az előadás a színház kortárs zenei programkezdemé­nyezésnek része, melyben a nagyközönség számára ne­hezebben „fogyasztható” kortárs zenét a bábjáték segítségével igyekeznek „emészthetővé” tenni. A társművészetek felé is kacsintgató legjobb hazai táncszínház, az Artus Szín­ház nagysikerű tavalyi edinburgh-i bemutatkozá­sa (Portré C) után idén a magyar közönség által is­mert Turul című előadást játssza (rendezte: Goda Gábor). A magyar költészetet Fe­­rencz Győző, Rakovszky Zsuzsa és Szirtes György képviseli „Magyars and Makars” című zenés felol­vasóestjével. Három zenei program is utazik Edinburgh-ba: a ta­valy nagy sikerrel vendég­szereplő André Drom, a csengő hangú Szvorák Kati és a Vízöntő, valamint a Balogh Kálmán vezette ki­lencfős cimbalomzenekar. Majd egy hónapnyi zson­gás után, augusztus végére aztán egy csapásra kiürül a város. Véget ér a társulatok közti szórólap- és plakát­háború, tovább már nem vastagodnak a hirdetőtáb­lák, lesz üres pad a Prin­cess Street Gardensben, a helyiek végre tudnak par­kolni, és akkorra már tö­megközlekedéssel is el le­het gyorsan jutni a város egyik végéből a másikba. Egy kicsit szusszan a város - mielőtt elkezdődne a so­ron következő fesztivál. Üvegszimpózium a globalizáció jegyében MTI-információ A globalizáció a központi témája a Tokodon vasárnap kezdődött és augusztus 15- ig tartó IX. nemzetközi üvegszimpóziumnak. A meghívott művészek ugyanis minden évben más­más gondolatsor köré épít­ve készítik alkotásaikat. Mint Bognár Inke, a Ma­gyar Üvegművészeti Tár­saság titkára elmondta: az idei szimpóziumnak a ha­zai művészek mellett in­diai, koreai és amerikai résztvevője is van. Az álta­luk képviselt úgynevezett stúdióüveg-mozgalom a ’60-as években indult el az amerikai kontinensről, s világszerte megváltoztatta az üveg felhasználásának jellegét. Hazánkban 1965-ben indult meg az oktatás az Iparművészeti Főiskola üveg szakán. A mostani találkozón összesen csak­nem félszázan dolgoznak Tokodon, s a szervezők le­hetővé teszik, hogy az ér­deklődők alkotás közben figyelhessék meg a művé­szeket. A szimpózium ide­je alatt született művekből augusztus 15-én zárókiál­lítás nyílik a szentendrei Művészet Malomban. Bilibáncs és Simon Tamás írása a NÉPSZAVÁNAK Az idén 8. alkalommal ren­dezik meg Rábapatonán az utolsó Besenyő táltos, Tu­dós Nagy Ferenc emlékére a Bilibáncs népi hagyo­mányőrző tábort. A hétfő­től augusztus 15-ig tartó eseménysorozaton a részt­vevők többek között meg­ismerkedhetnek a magyar­­országi kisebbségek kultú­rájával, és aktív részvétel mellett belekóstolhatnak a népi mesterségek műhely­titkaiba is. Természetesen emellett különböző kon­certek és szórakoztató ren­dezvények nyújtanak ki­­kapcsolódást a közönség­ Médiawave­ nek. A szervezők a múlt év után idén is kísérletet tesz­nek az idő megállítására, a Katonai Naplopó Piknik keretében augusztus 11-én. Érdekes programnak ígér­kezik a tájegység nagy szü­löttjének, Hány Istóknak a tiszteletére rendezett iszapbirkózó verseny is. Immáron hagyományo­san a Bilibánccsal egyidejű­leg zajlik a Médiawave fil­mes tábora is, ahol a részt­vevők filmetűdöket készíte­nek, valamint dokumentál­ják a hagyományőrző tábor eseményeit. A rendezvény vasárnap - szintén a hagyo­mányoknak megfelelően - egy óriási, másnap hajnalig tartó bulival zárul NÉPSZAVA DOBOZOLÓ Mocsári gólyahír Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Még javában izgulhatunk a Forrongó világ hőseiért, de már újabb sorozatra vetjük szemünket hétfő esténként a Tv2-n. Az Észak és Dél szintén nem szappanopera, csütörtökön látható társá­hoz hasonlóan regényből adaptálták a televízióra, ám első megközelítésből nincs is más, mit a javára írhatnánk. Az Észak és Dél vérbeli giccs a kosztümös történelmi fajtából, az le­hetett már eredeti, írott változatában is, és nem kell hozzá irodalomtörténeti szakismeret, hogy tévedhe­­tetlenül azonosítsuk az ős­forrást: Margaret Mitchell halhatatlan giccséről, az Elfújta a szélről van szó. Az Észak és Dél néhány évtizeddel korábban kezdi a maga történetét, de már most megjósolható, hogy ugyanott futnak majd ösz­­sze a szálak: az amerikai polgárháború véres forga­tagában. És nemcsak a korszakból mutat többet, de a szemlélete is tágasabb, mint a hagyományos déli értékeket, az úri világot idealizáló Mitchellé. Itt együtt, párhuzamosan lát­juk a kétféle hagyományt és életmódot, amelyet a két egyformán rokonszenves főhős, illetve családjuk és szűkebb környezetük kép­visel. Miért nevezem mégis giccsnek? Ha kissé tüzete­sebben vizsgáljuk, kiderül, hogy egyetlen figurájában, szituációjában, képében vagy mondatában sem lépi túl az általános iskolai tör­ténelemkönyvek szintjét. Legyen szóg a rabszolgák helyzetéről, a férfi-nő kap­csolatról, a korai kapitaliz­mus viszonyairól vagy a jenkik és a déliek között el­mérgesedő viszályról, az Észak és Dél szigorúan megmarad a közhelyeknél. Még véletlenül sem borzol­ná föl a kedélyeket egy ha­ladó gondolkodású, humá­nus rabszolgahajcsár vagy az abolicionalisták moz­galmától visszarettenő északi úriember fellépteté­sével. A gondolati lapossá­got vadromantikával ellen­súlyozzák, amely a túlára­dó érzelmekben és a feke­te-fehér jellemekben nyil­vánul meg. A westpointi katonai akadémián életre szóló barátságot kötött két remek fiatalember kikép­zőtisztje maga az ördög, perverz alak, aki lelkifur­dalás nélkül hajszolná a halálba alárendeltjeit; ha­sonlóképp szadista vadál­lat, ráadásul primitív bun­kó a Main család rabszol­ga-felügyelője. Velük szemben tökéletes úriem­ber az ír ezredorvos, csupa szív és szeretet a két anya. Ott van aztán Orry Main két húga, ők hivatottak megtestesíteni a tüzet és vi­zet, úgy külsejükben, mint jellemükben. A gonoszok táborát erősíti George fivé­re és áspiskígyó felesége: még nem martak, de már kimutatták a méregfogu­kat. A legsötétebb szerepet mégis Orry boldogtalan szerelmének, Madleinnek az apjával játszatták el. Li­berális elveket valló, gyen­géd apaként tűnt fel, hogy mihamar eltűnjön örökre, és a néző csak utólag érte­süljön arról, hogy rútul ki­játszotta, majd sorsára hagyta imádott gyermekét, egy koros, vérnősző barom karmai között. Mintha a forgatókönyvíró és a dra­maturg egymás vállára dőlve elaludt volna: szó sem esett arról, hogy az apa meghalt, miközben telnek az évek, Madleint korbá­csolják, terrorizálják, az apa pedig még egy udva­riassági látogatásra sem je­lenik meg, levélben sem ér­deklődik egyetlen lánya sorsa felől. Láthatjuk, az Észak és Dél távolról sem az a tökéletes remekmű - ha ilyenre vágy­nak, olvassák el Charles Fra­zier Hideghegy című regé­nyét, amely szintén az ame­rikai polgárháború idején játszódik -, de akadnak azért enyhítő körülmények. Jó ne­­vű színészek (pL Patrick Swayze, Elisabeth Taylor) játszanak benne, plusz Kirs­­tie Alley, aki szenvedélyesen elkötelezett rabszolga-fel­szabadító aktivistaként még tartogat néhány meglepetést. A végére megint csak az unt, régi panasz marad: lassan örülnünk kell minden lápvi­rágnak, amely ki bírja dugni fejecskéjét a televízió mocsa­rából. Beérett a szigeti heringláda-feeling Drelyó Ágnes írása a NÉPSZAVÁNAK Beérett a sziget - ezt on­nan tudni, hogy már a szi­getre vezető híd előtt érez­ni lehet az édes-savanyú buliszagot. Ettől kissé élénkebben és optimistáb­ban indult neki az esté­nek. Anima Sound System és Faithless: talán ezek majd feledtetik,hogy ed­dig elmaradtak a freneti­kus élmények. A majd félórás késés már meg sem lepte, ám az azt követő csupán háromne­gyed órás Anima-koncert (melynek a programfüzet szerint másfél órásnak kel­lett volna lennie) újabb ki­ábránduláshoz vezette. A Nagyszínpad köré fo­lyamatosan érkező tömeg nagy sztárokat jelzett elő­re, de mert sem ő, sem pe­dig kísérői (a Barackos Ma­kika, a Gótikus Szőke és a Hangosan Mosolygónál is Hangosan Mosolygóbb) sem kívántak egy nagysza­bású heringláda-feeling résztvevői lenni, az angol banda előadását a színpad mögül próbálták kényel­mesen magukévá tenni. A tömeget figyelve érezték, ismét bennük lehet a hiba, mert amíg a közönség üte­mesen hullámzott, és eufó­rikus állapotban lefedzett, addig ők kissé savanyú áb­­rázattal, de még mindig re­mélve a legjobbakat, már a másnap esti program ter­­vezgetésébe fogtak bele. Végefelé jár az idei nyár legnagyobb bulija: ma éjjel utoljára dübörögnek fel a hangfalak a Szigeten a különböző színpadokon, hogy aztán a tömeg innen szétszéledve országszerte nyugodtan átadhassa magát a napfogyatkozás-nézésnek Dömötör Csaba felvétele Nagyszínpad: 15.00 Pa-Dö-Dő, 19.30 Irigy Hónalj­mirigy Z+ Színpad: 1.00 Satöbbi, 3.00 Ele­ven Wanted Színpad: 23.00 M.A.K. Rock és Blues Színpad: 23.00 Car­men, 2.00 Mood UPC-Bahia Színpad: 0.30 Kanizsa Csillagai, 2.00 Ági és a fiúk, 3.00 Flash Napi ajánlatunk Banán Jazz Színpad: 22.30 Dániel Annah, 0.00 Kőszegi-Eg­­ri-Dresch-Lakatos, 1.30 Le Biscuit Darshan Színpad: 23.00 Ripoff Ras­kolnikov Pesti Est Színpad: 20.00 Vadsanzon Tilos Rádió Sátor: 20.00 40Labor, Green Sandwich és Miraque-Tem­­per-Aven Táncdalfesztivál: 23.00 Aradszky László Folk és Világzene Színpad: 21.00 Ifjú muzsikás koncert, 22.45 Vitágok hang­ja és Jeszenszky István koncertje Színház és Tánc Sátor: 19.30 Ab­szurd kabaré, 23.30 Eszenyi Enikő önálló estje

Next