Népszava, 1999. augusztus (127. évfolyam, 178–202. sz.)
1999-08-10 / 185. szám
12 1999. AUGUSZTUS 10., KEDD KULTÚRA Fesztiválszezon Edinburgh-ban A skót város ismét egy hónapon át a művészetek találkozásának helyszíne lesz Augusztusban ismét egy hónapra a művészetek kedvelőié Edinburgh: öt fesztivál zajlik egyszerre a városban. Három héten át minden este csodálhatja a közönség a Katonai Parádé (aug. 6-28.) skót népviseletbe öltözött, muzsikus felvonulóit; felolvasóestek, író-olvasó-találkozók, vitaestek, koncertek keretében tiszteleghet az írott betűnek a Nemzetközi Könyvfesztiválon (aug. 14-30.), az előadó-művészetek híveit pedig a Nemzetközi Fesztivál (aug. 15.-szept. 4.) és a Fringe (aug. 8-30.) várja. Trencsényi Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK A színház kedvelői tudják: Edinburgh-t nem érdemes kihagyni, hiszen ez a világ legnagyobb színházi fesztiválja. Az 1947-ben indult Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál célja az volt, hogy a művészeten és a kultúrán keresztül kezdeményezője legyen a háború utáni megbékélésnek, Európa - legalább szellemi - újraegyesítésének. Azóta - idén immár 53. alkalommal - Európa legjobb színházi, zenei és táncelőadásaiból látható itt évről évre egy csokorra való. Idén a fesztivál művészeti igazgatója, Brian McMaster meghívására Edinburgh legrangosabb színház- és koncerttermeiben 167 különféle előadás lesz. A változatos program bizonyos tematikus blokkok körül alakul ki, így például Caledonia-Catalonia cím köré csoportosíthatók a skótkatalán koprodukcióban létrejövő színházi előadások. Dudamuzsika a gyűjtőneve annak a koncertsorozatnak, amely a hangszerhez kötődő összes műfajt (a katonamuzsikától az egyházi zenén át a népzenéig) kívánja reprezentálni. A Schumann-Szimfóniák című blokkban a mester három opusa hallgatható meg. Távol-keleti kitekintést ad (a Pillangókisaszszonytól a hagyományos kínai muzsikáig) a Keletig és vissza című műsorblokk. A Svédországból érkező Cullberg Ballett pedig egész csokorra való táncprogramot hozott. És ami Magyarország számára igazán hízelgő: Kurtág György, a kortárs zene egyik legnagyobb alakja tiszteletére is lesz egy komolyzenei műsorsorozat. Ennek keretében pódiumbeszélgetések lesznek a zeneszerzővel, illetve a műveiről, s emellett öt koncert is lesz, ahol elhangzik a Jelek (a Bécsi Filharmonikusok), a Sztélé (a BBC Skót Szimfonikus Zenekar), illetve a Bornemissza Péter mondásai (a Zeneakadémia egykori növendéke, Rosemary Hardy előadásában). A Nemzetközi Fesztivál még egy magyar meghívottal büszkélkedhet: Schiff András Bach Partitáival vendégszerepel, valamint két Mozart-koncerten vezényli az Európai Kamarazenekart. A másik nagy edinburgh-i rendezvény, a Fringe méltán pályázhatna a világ legbolondosabb fesztiválja címére. A legjobb skót napilap, a The Scotsman szerint az „első fringes” fellépőnek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy három héten át egy szekrényben lakik, idegeneket zaklat, bankot rabol és eladja a nagymamáját csődbe jutott társulata megsegítésére. Kis túlzással ez valóban reális kép arról a fesztiválról, ahol a fellépő társulatok - a Nemzetközi Fesztivállal ellentétben - a terembérlettől kezdve mindent maguk állnak. Vagyis a Fringe önerős fesztivál a színházat őrülten kedvelőknek. A Fringe a valahai Nemzetközi Fesztiválból nőtt ki még annak alapítási évében, amikor is nyolc társulat, amelyeknek nem sikerült bekerülniük a fesztivál programjába, úgy döntöttek, hogy mégis elmennek fellépni Edinburgh-ba a maguk költségén. Olyan helyszíneket kerestek maguknak, amelyeket nem foglalt el a fesztivál, megszervezték a jegyeladást és játszottak. Az ötlet bejött. Eleinte csak úgy említették őket,, mint „a fesztivál függeléke”. A fesztivál neve (az angol Fringe szó szegélyt, peremet, rojtot jelent) is hasonlóképpen született 1948-ban, amikor Robert Kemp újságíró a „hivatalos drámafesztivál pereme”ként („the fringe of the official Festival drama”) emlegette a rendezvényt. Három alapvető sajátossága volt az első Fringenek, ami azóta is áll. A fellépőket nem hívja senki, a társulatok tehát magukra vállalják a részvétellel járó minden anyagi kockázatot. Az előadások nem konvencionális színházi helyszíneken zajlanak. Ez jelenthet pincét, templomot, század eleji cirkuszsátrat vagy akár szállodai szobát is (de játszottak már mozgó teherautó platóján is, a „leg”-re pedig talán az a monodráma pályázhat, amelyet egy nyilvános vécében adtak elő). A társulatok annak idején abban is megállapodtak, hogy ne legyen helye az előzetes művészeti elbírálásnak, s ez azóta is érvényes. Minden évben szinte mindegyik művészeti ág képviselteti magát a Fringeen. A résztvevők skálája az amatőröktől a szakma legismertebb hivatásosaiig terjed. A Fringe az újdonságok és az új tehetségek bemutatkozásának lehetősége is egyben: az itt bemutatott előadások 59 százalékának Edinburgh-ban van a premierje. Több mint ötvenéves története során a Fringe a világ leghatalmasabb művészeti fesztiváljává nőtte ki magát. Idén mintegy kétszáz alkalmi színházi helyszínen 607 társulat összesen 15 ezer 699 előadását láthatja a közönség! Talán minden először bemutatkozó társulat szeme előtt ott lebeg a Fringe leghíresebb sikertörténete: 1966. augusztus 24-én tartották egy addig gyakorlatilag ismeretlen szerző darabjának ősbemutatóját. A nézőtéren heten ültek: hat kritikus és egyetlen fizető néző. Az előadás csupán az egyik kritikusnak tetszett, ő viszont nyomban megjelentetett egy méltató kritiát. A hír bombaként robbant, a darabnak olyan sikere lett, hogy a Fringe-ről egyenest a Broadwayre vitték át. Az előadás Tom Stoppard Rosencrantz és Guildemstein halottja volt. De Emma Thompson felfedezése is Edinburgh-hoz kötődik. A mesébe illő felfedezések mellett persze egyéb lehetőségei is vannak egy társulatnak itt az elismerésre, hiszen a Fringe-en számos díjat is lehet nyerni. Nemcsak a fellépők rohanják meg augusztusban a várost, az erre az időpontra időzített számos egyéb fesztivál miatt a félmilliós Edinburgh léleki száma megduplázódik erre a hónapra: tízezrek tolonganak az utcákon. A legjobb éttermekben alig lehet asztalt foglaltatni, a parkok gyepén a fesztiválélményektől fáradt vendégek pihennek, a forgalomtól időnként teljesen bedugul a város, a belváros minden szögletében skót népviseletbe öltözött dudás muzsikál, az Óváros legszebb utcáján, a Royal Mile-on pedig egymással versengenek a tűznyelők, a zsonglőrök, a muzsikusok, a rajzolók és a színészek, hogy ki tud maga köré nagyobb tömeget csődíteni. Miközben az „utcázók” mindent megtesznek azért, hogy az ő előadásukra csábítsák be a közönséget, odabenn a helyszíneken óraműpontossággal folyik a munka. Mintegy „vetésforgó rendszerben” szerepelnek a társulatok: mindenkinek két órája van arra, hogy felépítse a díszletét, játsszon, majd lebontson. Mögöttük pedig mársulat és a következő előadás közönsége. És ez így megy három és fél héten át, mindennap, minden helyszínen... Magyarországról idén többen is indulnak szerencsét próbálni Edinburgh-ba. Az immár visszatérő vendégnek számító Merlin Színház évről évre magyar klasszikusokkal igyekszik a skót közönséget megismertetni. Idén Babits Mihály görög mítoszt megelevenítő drámai költeményének, a Laodameiának három szereplőre átírt változatát játsszák (rendező Magács László). A két angol színésznő és egy magyar táncosnő által játszott előadás különleges látványt ígér. A Kolibri Színház kortárs báboperával, a Kocsonya Mihály házasságával szerepel (rendezte Éry-Kovács András). A zeneszerző, Kósa György születésének centenáriumára létrehozott előadás érdekessége, hogy a szerepeket ember-bábok alakítják. Az előadás a színház kortárs zenei programkezdeményezésnek része, melyben a nagyközönség számára nehezebben „fogyasztható” kortárs zenét a bábjáték segítségével igyekeznek „emészthetővé” tenni. A társművészetek felé is kacsintgató legjobb hazai táncszínház, az Artus Színház nagysikerű tavalyi edinburgh-i bemutatkozása (Portré C) után idén a magyar közönség által ismert Turul című előadást játssza (rendezte: Goda Gábor). A magyar költészetet Ferencz Győző, Rakovszky Zsuzsa és Szirtes György képviseli „Magyars and Makars” című zenés felolvasóestjével. Három zenei program is utazik Edinburgh-ba: a tavaly nagy sikerrel vendégszereplő André Drom, a csengő hangú Szvorák Kati és a Vízöntő, valamint a Balogh Kálmán vezette kilencfős cimbalomzenekar. Majd egy hónapnyi zsongás után, augusztus végére aztán egy csapásra kiürül a város. Véget ér a társulatok közti szórólap- és plakátháború, tovább már nem vastagodnak a hirdetőtáblák, lesz üres pad a Princess Street Gardensben, a helyiek végre tudnak parkolni, és akkorra már tömegközlekedéssel is el lehet gyorsan jutni a város egyik végéből a másikba. Egy kicsit szusszan a város - mielőtt elkezdődne a soron következő fesztivál. Üvegszimpózium a globalizáció jegyében MTI-információ A globalizáció a központi témája a Tokodon vasárnap kezdődött és augusztus 15- ig tartó IX. nemzetközi üvegszimpóziumnak. A meghívott művészek ugyanis minden évben másmás gondolatsor köré építve készítik alkotásaikat. Mint Bognár Inke, a Magyar Üvegművészeti Társaság titkára elmondta: az idei szimpóziumnak a hazai művészek mellett indiai, koreai és amerikai résztvevője is van. Az általuk képviselt úgynevezett stúdióüveg-mozgalom a ’60-as években indult el az amerikai kontinensről, s világszerte megváltoztatta az üveg felhasználásának jellegét. Hazánkban 1965-ben indult meg az oktatás az Iparművészeti Főiskola üveg szakán. A mostani találkozón összesen csaknem félszázan dolgoznak Tokodon, s a szervezők lehetővé teszik, hogy az érdeklődők alkotás közben figyelhessék meg a művészeket. A szimpózium ideje alatt született művekből augusztus 15-én zárókiállítás nyílik a szentendrei Művészet Malomban. Bilibáncs és Simon Tamás írása a NÉPSZAVÁNAK Az idén 8. alkalommal rendezik meg Rábapatonán az utolsó Besenyő táltos, Tudós Nagy Ferenc emlékére a Bilibáncs népi hagyományőrző tábort. A hétfőtől augusztus 15-ig tartó eseménysorozaton a résztvevők többek között megismerkedhetnek a magyarországi kisebbségek kultúrájával, és aktív részvétel mellett belekóstolhatnak a népi mesterségek műhelytitkaiba is. Természetesen emellett különböző koncertek és szórakoztató rendezvények nyújtanak kikapcsolódást a közönség Médiawave nek. A szervezők a múlt év után idén is kísérletet tesznek az idő megállítására, a Katonai Naplopó Piknik keretében augusztus 11-én. Érdekes programnak ígérkezik a tájegység nagy szülöttjének, Hány Istóknak a tiszteletére rendezett iszapbirkózó verseny is. Immáron hagyományosan a Bilibánccsal egyidejűleg zajlik a Médiawave filmes tábora is, ahol a résztvevők filmetűdöket készítenek, valamint dokumentálják a hagyományőrző tábor eseményeit. A rendezvény vasárnap - szintén a hagyományoknak megfelelően - egy óriási, másnap hajnalig tartó bulival zárul NÉPSZAVA DOBOZOLÓ Mocsári gólyahír Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Még javában izgulhatunk a Forrongó világ hőseiért, de már újabb sorozatra vetjük szemünket hétfő esténként a Tv2-n. Az Észak és Dél szintén nem szappanopera, csütörtökön látható társához hasonlóan regényből adaptálták a televízióra, ám első megközelítésből nincs is más, mit a javára írhatnánk. Az Észak és Dél vérbeli giccs a kosztümös történelmi fajtából, az lehetett már eredeti, írott változatában is, és nem kell hozzá irodalomtörténeti szakismeret, hogy tévedhetetlenül azonosítsuk az ősforrást: Margaret Mitchell halhatatlan giccséről, az Elfújta a szélről van szó. Az Észak és Dél néhány évtizeddel korábban kezdi a maga történetét, de már most megjósolható, hogy ugyanott futnak majd öszsze a szálak: az amerikai polgárháború véres forgatagában. És nemcsak a korszakból mutat többet, de a szemlélete is tágasabb, mint a hagyományos déli értékeket, az úri világot idealizáló Mitchellé. Itt együtt, párhuzamosan látjuk a kétféle hagyományt és életmódot, amelyet a két egyformán rokonszenves főhős, illetve családjuk és szűkebb környezetük képvisel. Miért nevezem mégis giccsnek? Ha kissé tüzetesebben vizsgáljuk, kiderül, hogy egyetlen figurájában, szituációjában, képében vagy mondatában sem lépi túl az általános iskolai történelemkönyvek szintjét. Legyen szóg a rabszolgák helyzetéről, a férfi-nő kapcsolatról, a korai kapitalizmus viszonyairól vagy a jenkik és a déliek között elmérgesedő viszályról, az Észak és Dél szigorúan megmarad a közhelyeknél. Még véletlenül sem borzolná föl a kedélyeket egy haladó gondolkodású, humánus rabszolgahajcsár vagy az abolicionalisták mozgalmától visszarettenő északi úriember felléptetésével. A gondolati laposságot vadromantikával ellensúlyozzák, amely a túláradó érzelmekben és a fekete-fehér jellemekben nyilvánul meg. A westpointi katonai akadémián életre szóló barátságot kötött két remek fiatalember kiképzőtisztje maga az ördög, perverz alak, aki lelkifurdalás nélkül hajszolná a halálba alárendeltjeit; hasonlóképp szadista vadállat, ráadásul primitív bunkó a Main család rabszolga-felügyelője. Velük szemben tökéletes úriember az ír ezredorvos, csupa szív és szeretet a két anya. Ott van aztán Orry Main két húga, ők hivatottak megtestesíteni a tüzet és vizet, úgy külsejükben, mint jellemükben. A gonoszok táborát erősíti George fivére és áspiskígyó felesége: még nem martak, de már kimutatták a méregfogukat. A legsötétebb szerepet mégis Orry boldogtalan szerelmének, Madleinnek az apjával játszatták el. Liberális elveket valló, gyengéd apaként tűnt fel, hogy mihamar eltűnjön örökre, és a néző csak utólag értesüljön arról, hogy rútul kijátszotta, majd sorsára hagyta imádott gyermekét, egy koros, vérnősző barom karmai között. Mintha a forgatókönyvíró és a dramaturg egymás vállára dőlve elaludt volna: szó sem esett arról, hogy az apa meghalt, miközben telnek az évek, Madleint korbácsolják, terrorizálják, az apa pedig még egy udvariassági látogatásra sem jelenik meg, levélben sem érdeklődik egyetlen lánya sorsa felől. Láthatjuk, az Észak és Dél távolról sem az a tökéletes remekmű - ha ilyenre vágynak, olvassák el Charles Frazier Hideghegy című regényét, amely szintén az amerikai polgárháború idején játszódik -, de akadnak azért enyhítő körülmények. Jó nevű színészek (pL Patrick Swayze, Elisabeth Taylor) játszanak benne, plusz Kirstie Alley, aki szenvedélyesen elkötelezett rabszolga-felszabadító aktivistaként még tartogat néhány meglepetést. A végére megint csak az unt, régi panasz marad: lassan örülnünk kell minden lápvirágnak, amely ki bírja dugni fejecskéjét a televízió mocsarából. Beérett a szigeti heringláda-feeling Drelyó Ágnes írása a NÉPSZAVÁNAK Beérett a sziget - ezt onnan tudni, hogy már a szigetre vezető híd előtt érezni lehet az édes-savanyú buliszagot. Ettől kissé élénkebben és optimistábban indult neki az estének. Anima Sound System és Faithless: talán ezek majd feledtetik,hogy eddig elmaradtak a frenetikus élmények. A majd félórás késés már meg sem lepte, ám az azt követő csupán háromnegyed órás Anima-koncert (melynek a programfüzet szerint másfél órásnak kellett volna lennie) újabb kiábránduláshoz vezette. A Nagyszínpad köré folyamatosan érkező tömeg nagy sztárokat jelzett előre, de mert sem ő, sem pedig kísérői (a Barackos Makika, a Gótikus Szőke és a Hangosan Mosolygónál is Hangosan Mosolygóbb) sem kívántak egy nagyszabású heringláda-feeling résztvevői lenni, az angol banda előadását a színpad mögül próbálták kényelmesen magukévá tenni. A tömeget figyelve érezték, ismét bennük lehet a hiba, mert amíg a közönség ütemesen hullámzott, és eufórikus állapotban lefedzett, addig ők kissé savanyú ábrázattal, de még mindig remélve a legjobbakat, már a másnap esti program tervezgetésébe fogtak bele. Végefelé jár az idei nyár legnagyobb bulija: ma éjjel utoljára dübörögnek fel a hangfalak a Szigeten a különböző színpadokon, hogy aztán a tömeg innen szétszéledve országszerte nyugodtan átadhassa magát a napfogyatkozás-nézésnek Dömötör Csaba felvétele Nagyszínpad: 15.00 Pa-Dö-Dő, 19.30 Irigy Hónaljmirigy Z+ Színpad: 1.00 Satöbbi, 3.00 Eleven Wanted Színpad: 23.00 M.A.K. Rock és Blues Színpad: 23.00 Carmen, 2.00 Mood UPC-Bahia Színpad: 0.30 Kanizsa Csillagai, 2.00 Ági és a fiúk, 3.00 Flash Napi ajánlatunk Banán Jazz Színpad: 22.30 Dániel Annah, 0.00 Kőszegi-Egri-Dresch-Lakatos, 1.30 Le Biscuit Darshan Színpad: 23.00 Ripoff Raskolnikov Pesti Est Színpad: 20.00 Vadsanzon Tilos Rádió Sátor: 20.00 40Labor, Green Sandwich és Miraque-Temper-Aven Táncdalfesztivál: 23.00 Aradszky László Folk és Világzene Színpad: 21.00 Ifjú muzsikás koncert, 22.45 Vitágok hangja és Jeszenszky István koncertje Színház és Tánc Sátor: 19.30 Abszurd kabaré, 23.30 Eszenyi Enikő önálló estje