Népszava, 2000. július (128. évfolyam, 152–177. sz.)
2000-07-24 / 171. szám
NEPSZ \\\ A Traviata-közvetítés ünnepelt sztárja, José Cura az Erkel Színházban énekel a magyar közönségnek A negyedik tenor Budapesten A Traviata élő, párizsi közvetítésén százmillióan hallhatták énekelni az új tenorsztárt, José Curát. A fiatal argentin művész ma a legnevesebb dalszínházak ünnepelt énekese, lemezei és hangversenyei a világ minden pontján nagy sikert aratnak. A tenoristát a Plácido Domingo Énekversenyen fedezték fel. Hatalmas tetszést aratott, amikor José Carreras helyett ugrott be egy előadáson, ráadásul első lemezfelvételét Domingo dirigálta. José Cura európai koncertturnéja során Budapesten is a nézők elé lép, az érdeklődők július 28-án, pénteken este az Erkel Színházban hallgathatják meg ária- és dalestjét. Lapunknak németországi vendégszereplése alatt adott exkluzív interjút. Réfi Zsuzsanna NÉPSZAVA - Verdi operájának televíziós közvetítése milyen nehézségekkel, problémákkal járt? - A Traviatánál az élő közvetítés nem jelentett gondot, hiszen mi mindig élőben játszunk. Ugyanolyan volt, mint bármelyik másik előadás. Az énekesek nem olyanok, mint a színészek, akik a filmfelvételeknél addig ismételnek egy-egy jelenetet, amíg az tökéletes nem lesz. Mi mindig „háló nélkül” játszunk, de ebben az esetben nem kétezer ember előtt léptünk fel, hanem százmillióan figyelték a produkciónkat. A Traviata különlegessége számomra az volt, hogy a kamera pontosan húsz centiméternyire volt az arcomtól, így alig mozdulhattam. A felvétel nehézsége abban rejlett, hogy a megfelelő időben a megfelelő dolgokat kellett tenni hibák nélkül. -Az, hogy ezzel a filmmel a komolyzene új sztárja lett, miből mérhető le az ön számára? - Egyaránt voltak kisebb és nagyobb változások az életemben. Tegnap koncertem volt, ma öt interjút adtam különböző országok lapjainak, s ez így megy hétről hétre, nincs megállás. Közben hiányoznak a gyermekeim, a feleségem, de utazni kell tovább. A nehézségek mellett a sztárságnak természetesen számos kellemes oldala akad, hiszen az ember ismert, s így könnyebb a pénzkereset is. A csillogás azonban nem minden. Gyerekként gitározni tanult, majd tizenöt évesen kóruskarnagyként debütált, s foglalkozott zongorázással és zeneszerzéssel. Mi vonzotta a muzsikához? - Nem tudom pontosan megmondani, miért kezdtem el zenélni. Talán a sors vagy a végzet akarta így. Amikor nyolcéves voltam, az édesapám zongoraleckékre járatott, három foglalkozás után azonban a tanárom hazaküldött, és az üzente a szüleimnek, nincs zenei tehetségem, válasszak magamnak más hobbit. S lám, mára az életem minden perce muzsikáról szól. Úgy gondolom, ha az emberben benne él a tehetség, akkor a megfelelő helyen és időben lehetőségeket is kap hozzá. Ilyenkor az intelligenciáján, a nyitottságán múlik, hogy képes-e megragadni a kínálkozó alkalmakat. - Mostanában sorra valósítja meg gyermekkori álmait, hiszen az éneklés mellett rendszeresen vezényel, zenét szerez, saját dalait adja elő. Miért tartja lényegesnek, hogy minderre időt szakítson? - Mert a két dolog, az interpretálás és az alkotás teljesen különbözik egymástól. Amikor valaki más muzsikáját adom elő, az olyan, mintha valakinek baby sitterkednék, amikor viszont a saját zenémet adom elő, az olyan érzés, mintha életet adnék egy gyermeknek. - Olyan népszerű operák mellett, mint a Nabucco, a Parasztbecsület vagy a Carmen, rendszeresen szerepel különleges, ritkán hallható darabokban, mint Mascagni írisze, Verdi Stiffeliója vagy Puccini Fecskéje. Miért fontos önnek, hogy ilyen darabokban is pódiumra lépjen? - Nem csak én vállalok egyedül ilyen fellépéseket, a színházak időről időre ritkán játszott darabokat is szívesen műsorra tűznek. Rómában például az íriszt élőben vettük fel, Torinóban pedig kuriózumnak számító Mascagni-darabokat adtunk elő. Mindez persze nem csak rajtam múlik, hiszen egyre inkább felfedezzük a ritka műveket, s egyre több dalszínház rájön, nemcsak akkor lesz meg a közönsége, ha ismert operákat tűz műsorára. A kihívás éppen abban rejlik, hogy időnként különleges darabokat is mutassunk a publikumnak. - Pénteken először lép pódiumra Budapesten. Mennyire ismeri Magyarországot és dolgozott-e már magyar művészekkel? -Az egyik legjobb barátom, az olasz karmester, Pier Giorgio Morandi magyar hölgyet vett feleségül, s van egy házuk Budapesten. Giorgio már többször beszélt nekem arról, hogy a magyar közönség mennyire nagyszerű és hogy a magyarok között milyen remek muzsikusok akadnak. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozhassak az Operaház Failoni Zenekarával és jó koncerttel örvendeztessük meg a budapesti publikumot. - Úgy hírlik, ön nemcsak a zenében aratott sikereket, hanem szülőhazájában, Argentínában body building-bajnokságot is nyert. - Bajnoki címet sosem szereztem, bár annak idején a keleti sportok mellett valóban foglalkoztam testépítéssel. Egyébként jelenleg is rendszeresen sportolok, a színpadi állóképesség miatt is szükség van rá. Egyik lemezének kísérőszövegében a következőket írja: „ Valamennyien azzal töltjük az életünk nagy részét, hogy próbálunk kitűnni a tömegből és amikor végre sikerünk lesz, minden más még nehezebbé válik. ” Hadd magyarázzam meg ezt egy olyan képpel, amely a mostani életemre is igaz. Ha az ember megmászik egy hegyet, akkor a kapaszkodás is nagyon gyötrelmes, de a felfelé vezető úton még nem fúj akkora szél, mint a csúcson. A hegytetőn az orkánnal kell szembenézni és vigyázni arra, hogy le ne sodródjunk! Tanárom az üzente a szüleimnek, nincs zenei tehetségem, válasszak más hobbit Mi mindig „háló nélkül" játszunk, de ebben az esetben nem kétezer ember előtt léptünk fel, hanem százmillióan figyelték a produkciónkat - meséli a Traviata forgatásáról az argentin tenorsztár, José Cura & Valachi Anna NÉPSZAVA Első megjelenése idején, tizenkét évvel ezelőtt Rátar János frontáttörésnek szánta A szellem kalandjai életen innen és túl című könyvét és hatalmas feltűnést is keltett, hiszen akkor még eretnekségnek számított spiritizmusról, parapszichológiáról beszélni. Amióta azonban a tabu lekerült a tilalmi listáról, az irracionális divattéma is elvesztette titokzatosságát. Ma inkább az ezoterikus irodalom túlkínálata okoz zavart. Talán éppen ezért fontos ismét kézbe venni az egykori úttörő mű bővített, új kiadását, melyet a szerző éppen azzal a céllal írt, hogy eligazítsa olvasóit a rejtélyekkel foglalkozó tudomány történetében. Mohás Lívia pszichológus-író a bevezetőben C. G. Jung véleményét idézi, aki szerint „az akadémia által levert határcölöpökön túl is van a tudásnak egy sajátos mezeje, melyet az európai racionalitás nemigen vesz tudásszámba. És nem adja meg neki a türelmet és megbecsülést”. A türelemre és e könyv megbecsülésére biztatja az olvasókat. Rá is szolgál minderre a kötet, melynek mottójában a szerző szelíd-bölcs-ironikus lénye is megismerszik: „Aki a világot szereti, rossz ember nem lehet” — azaz semmi sem lehet idegen tőlünk, ami velünk kapcsolatos. Az értelemig és tovább, merész asszociációkkal, a tudatalattit megszólító képzettársításokkal dolgozik a szerző, miközben mozgósítja a kötet végén közölt gazdag szakirodalomban olvasott ismeretanyagot. Izgalmas, gondolkodtató kalauzának olvasóit is föltehetően arra készteti, hogy a tőle ellesett, alkotó módon próbálják birtokba venni a valóságot: titokzatos és csodás esetekről, szellemekről, médiumokról hallva ne féljenek, hanem gondolkozzanak, s a jelenségek mélyére hatolva fedezzék föl az összefüggéseket a széthullásában is azonosítható világ látható és láthatatlan alkatrészei között. . . Rátar János: A szellem kalandjai életen innen és túl. Spiritizmus - parapszichológia. Elipszilon Kiadó KULTÚRA KÖNYVAJÁNLÓ__________ Szellemjárás és tabutémákBúcsú a Völgynapoktól trombitaszóval Őrt álló szénabábuk, muzsikáló természet és mozivarázs Nehéz lenne felsorolni az összes programot, amely a Művészetek Völgyében több mint egy héten keresztül várta az érdeklődőket. Az izgalmas kiállításoktól az igényes előadásokon és kuriózumoknak számító rendezvényeken keresztül az izgalmas zenei csemegékig szinte minden megtalálható volt. Csontos Gabriella írása a NÉPSZAVÁNAK Szénabábuk fogadják a Veszprém irányából érkező látogatót. Nem rongyos nadrágot viselő madárijesztők kókadoznak az út szélén, hanem Bartha C. Ernő szobrászművész óriási szénaszobrai állnak őrt a Csórompusztai szabadtéri kiállításon. A rendhagyó tárlat alkotásait, a dromedár méretű strucclábú asszonyt nézegetve a bámészkodó az erotikus fantazmagóriák, a valóság és a szürreális világ határmezsgyéjére érkezik. A meghökkentő „lények” nehezen engedik el az embert, de igyekezni kell, hiszen nemsokára indul Vigándpetendről a zenés erdei séta. A túravezető, Varga Gergely zeneszerző-karmester irányításával a természetben és a zenében kalandozhatunk. A fák mögül előbukkanó zenészek és kamaraegyüttesek váratlan élménnyel ajándékozzák meg a résztvevőket."A muzsika segítségével beindul az időgép, és egy fordított zenetörténti időutazásnak lehetünk részesei Bartóktól egészen Bachig. Kora délután Taliándörögdön, a Mogyoró Moziban, Szőke András birtokán ritkán látható filmeket mutatnak be. A Szőke Udvarház a mozgókép szerelmesei mellett a képzőművészet és a dzsessz kedvelőit is várja, hiszen számos kiállításnak és koncertnek ad otthont. A színész-rendező házigazda bemutatkozik egy eddig kevésbé ismert oldaláról is. Szabadidejében tájképeket fest, melyeket most tár először a publikum elé. Amikor a dörögdi mozigépből kifut a film, akkor kezdődik Kapolcson, a Pajtamozgóban Gödrös Frigyes sorozata, a Moziéjszakák. Műsoron az elmúlt évek legsikeresebb alkotásai. A vetítővászonba néha belekap a feltámadó szél, a nézők és a mozigépész együttes erővel állítják vissza a helyére, a vetítés azonban eközben sem áll le. A film forog tovább. A világzene színpadán egy szegedi folkrockegyüttes, a Gőzerő muzsikál, majd színpadra lép Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band. A cigány népzenei blokk után Budai Sanyi saját készítésű hegedűjén szólaltatja meg Brahms Magyar táncok című művét. Végül záróakkordként a közönség ovációjával kísérve felcsendül a Pacsirta jól ismert dallama. A Klastromszínpadon Egy Kis Erzsi zene szól. A zenekar az énekesnőről kapta a nevét, akinek különleges nyelvi és zenei leleményére épül a bizarr bájú muzsika. Kiss Erzsi halandzsanyelven énekel, mindenféle szavakat skandál, amelyek különböző nyelvek hangulatát idézik. Magukban hordozzák egy-egy nép nyelvét, zeneiségét, mégsem imitálják azokat, csupán építenek rájuk. A kapolcsi kulturális kavalkád a nagyokon kívül a kicsikre is gondot fordított, hiszen több mint egy héten keresztül vásári bábosok, gyermekszínházi előadások, kézművesfoglalkozások, vers és daljátékok szórakoztatták az apró népet. Vasárnap bezárta kapuit a Művészetek Völgye Fesztivál. Megszűnt az utcákon hömpölygő tömeg, véget értek a telt házas koncertek és előadások, becsomagolták vásárfiaikat az árusok. Hazafelé készülődött az idei rendezvény fővédnöke az esőben, sárban, viharos szélben is kitartó közönség. A Völgynapok utolsó estéjén a Mogyorók Házában Hoffner Tibor, Taliándörögd polgármestere elővette a trombitáját és takarodót fújt. A vetítővászonba néha belekap a feltámadó szél, a nézők és a mozigépész együttes erővel állítják vissza a helyére 2000. JÚLIUS 24., HÉTFŐ 11 RÖVIDEN Eltemették Petri Györgyöt Végakaratának megfelelően a Komárom-Esztergom megyei Dunaalmáson helyezték örök nyugalomba szombaton az életének 57. évében hosszú, súlyos betegség után, július 16-án elhunyt Petri György Kossuth-díjas költőt, műfordítót, újságírót. A családtagok, barátok és pályatársak előtt Réz Pál irodalomtörténész, a Holmi című folyóirat főszerkesztője búcsúzott régibarátjától. Kassák és a század Harminchárom éve halt meg Kassák Lajos, ez alkalomból ma 18 órakor kiállítás nyílik 20. századi művészet Kassák Lajos gyűjteményéből címmel a Kassák Múzeumban (Bp. III., Fő tér 1., Zichy-kastély). A tárlatot Csaplár Ferenc mutatja be. Elektroakusztikus találkozó A IV. Sárvári Nyári Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó programjában ma 20 órakor koncertet ad a budapesti EAR Együttes Celldömölkön, a Sághegyen. A kézifegyverek vége A Hadtörténeti Múzeum A kézifegyverek története című kiállítását mától bezárják, augusztus 5- től részlegesen látogatható, augusztus 21-én pedig véglegesen lebontják új kiállítás építése miatt. Utca és szobor Rejtőnek Rejtő Jenő nevét viselné a budapesti V. kerületi Mozsár utca, emlékét szobor is megörökítené, ha a rajongók kezdeményezését támogatná a jövő évben a VI. kerületi önkormányzat és a Fővárosi Közgyűlés. Napokon belül bejegyzik azt az alapítványt, amelynek célja a népszerű regényíró szobrának felállításához szükséges anyagi fedezet megteremtése. Megújul az egri színház Befejezéséhez közeledik az egri Gárdonyi Géza Színház 1,3 milliárd forintért megvalósuló rekonstrukciója. Az eredeti tervek szerint a 2000/2001-es évadot már a megújult teátrumban kezdi a társulat. Az inkvizítor kézikönyve Az inkvizítor kézikönyve címmel jelentette meg a Park Könyvkiadó a kortárs portugál irodalom fenegyerekének tartott Antonio Lobo Antunes regényét.