Népszava, 2000. augusztus (128. évfolyam, 178–204. sz.)

2000-08-02 / 179. szám

NÉPSZAVA Beszélgetés Maia Morgensternnel első magyarországi színpadi fellépése alkalmából Román Gertrudis Zsámbékon A Zsámbéki Nyári Színház sztárszereposztásban mutatja be pénteken este Katona József Bánk bán című drámáját Bocsárdi László színreállításában. A produkcióban több román színész is szerepet kapott. Gertrudist a nálunk is ismert Maia Morgenstern alakítja, akit eddig csak filmekből ismerhetett a magyar közönség. Darvay Nagy Adrienne írása a NÉPSZAVÁNAK - Milyen ember az a Gertrudis, akit ön alakít? - Bocsárdi László megközelíté­se bátor, modern, felrúgja a tradí­ciókat. Kritikus szemmel nézi a valóságot azoknak a darabbeli, majdnem végzetes hasonlóságok­nak a felfedésével, amelyekkel a mai társadalomnak is szembesül­nie kell. Ezek a kérdések, a nem­zetiségi identitás problémái, vala­mennyiünk önazonosságtudatá­nak nehézségei, a bűn és a felelős­ség, a kötelességvállalás dilem­mái emberi vonások, amelyek mindannyiunkban szépek, hitvá­nyak és kicsinyesek egyszerre. Ezek a tulajdonságok Gertrudis­­ban is érdekesek. Mi a szereplők igazságát kerestük, és sem én, sem a rendező nem félünk ennek a szerepnek az ellenszenves voltá­tól. Inkább megpróbálom azt áb­rázolni, hogy miért is ilyen ször­nyű ez a nő. Szerintem azért, mert felületes és mert idegen. Miután én sem beszélek magyarul, az ala­kításomban érződik is az erős ak­centus... - Pedig ön odahaza korábban már ógörögül és latinul is beszélt a színpadon... - Igen, csakhogy ógörögül ma már senki sem beszél... De itt a személyiség megítélését, motivá­cióit támasztja alá az, hogy ide­gen. Gertrudis tudja, hogy egy or­szágot, egy népet kell vezetnie, azt viszont nem érti, hogy ezt nem teheti erőszakosan. A magyar nyelv, a nép lelke egyaránt meg­fejthetetlen marad a számára. Ha­talmas, erőteljes királyné, de nem tudja, mire használja az erejét. Ezért veszíti el a hatalmát. A gőg­je miatt mindent elveszít: a férjét, a király és a népe szeretetét.­­ Az emberi gyengeség a hata­lomból fakad? - Sebezhetővé tehet. Reméljük, az előadásban meg tudjuk világí­tani, hogy az elején Gertrudisnak könnyű volt: kiválasztották, hó­doltak neki, majd elhozták ide, de itt egyáltalán nem boldog. Nem az ő hazája, és meg sem próbál lelkileg közel kerülni hozzá. - A legnagyobb baj, hogy ide­gen? - Hogy minden­nel szemben az. Van egy nagyon szép replikája: „Sötétség­ben leszek, mint a Nap a Hold felett.” Tehát úgy gondol­ja, mindig kívül, az emberek fölött kell állnia, s ezzel nagy hibát követ el. Mert megveti, lenézi őket, így lesz boldogtalan. - Ön most először játszik ma­­g­­ar színpadon... - Igen, és el kell mondanom, hogy csodálatos időszak ez. A munka is nagyszerű volt, a hely is elbűvölő. Nem volna jó, ha ennek az előadásnak csak ennyi lenne „kiszabva”. Én is megpróbálok keresni olyan embe­reket, akiktől függ, hogy tovább élhes­sen ez a produkció, mert megéri, hogy lássák. - S mi a vélemé­nye a magyar színé­szetről? - Az elején csak azzal foglal­koztam, hol tartunk, mi a végszó, mikor jövök én. De aztán lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és kifejlődött egy re­mek kis közösség. Nagyon jól éreztem köztük magamat. Nem volna jó, ha ennek az előadásnak csak ennyi lenne „kiszabva” Egy kép a próbáról: Maia Morgenstern (Gertrudis) és Kulka János (Bánk) kettőse a zsámbéki romtemplom tövében Fotó: theater.hu Ilovszky Béla felvétele A zsámbéki Bánk bán-díszletet a Sepsiszent­­györgyről jött vendégrendező mellett az ugyan­csak erdélyi Bartha József, a jelmezeket a ko­lozsvári Dobre-Kóthay Judit tervezte. A zene­szerző a magyarországi Horváth Károly. A sze­replőgárdát szintén három ország legjobbjaiból válogatták ki. A címszerepet Kulka János, Me­lindát Fullajtár Andrea, Endrét Seress Zoltán, Tiborcot a kaposvári Kovács Zsolt alakítja, Bi­­berach Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Magyar Színház tagja. Ugyaninnen érkezett a nyolcvan­öt esztendős Senkálszky Endre is, aki több mint hatvan éve tagja a legrégibb hivatásos magyar színháznak, s nem egy Bánk bán-produkcióban játszotta a címszerepet, például az immár legen­dává vált 1945-ös előadásban. Ezúttal Mikhál bánt személyesíti meg. Az előadások augusztus 3. (nyilvános főpró­ba), 4., 5., 6. este 9-kor kezdődnek a zsámbéki Romtemplomnál. Magyar Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK Hozzám most nem lehet szólni, nem is vagyok itt, szólít a köteles­ség. .. Illetve dehogyis kötelesség: új hóbort szele csapott meg, azért nem vagyok magamnál. Festékes­­tégelyek, ollók, papírfecnik, ra­gasztók, kivágott képek, maszatos ecsetek, filctollak hevernek min­denfelé, a kezem ragad, az orrom hegye is festékes. Oda még egy kis kéket­­ nem, nem azt, sötéteb­­bet. Vagy mégis a türkizt vá­lasszam? Azt a képet leveszem onnan, túl nagy. Oda viszont pont jó, csak összébb nyomom kissé. Ez meg hogy került ide? Nem ezt akartam, vissza az egész! Segít­ség, most meg hová lett a nagy kavarodásban? Hát nem fejjel le­felé ragadt oda? Elnézést, teljesen elragadott a hév, az alkotás öröme. Hogy mi történt velem? Mi ez a mánia? Az úgy kezdődött, hogy a barátaimtól egyre-másra kaptam a meghívó­kat, nézzek be hozzájuk, menjek el a lakásavatójukra. Én meg per­sze elmentem és megnéztem az új kégliket. Láttam kis lakást és fé­nyűző palotát, humorosat és nagy­­zolót, elhanyagoltat és vallomáso­­sat, lírait és praktikusat, ügyetlen­két és irigylésre méltóan profit. Van, ahol csillog-villog-fütyül az egész, csak a tartalom hiányzik, és van meghitten otthonos kuckó, ahová szívesen vissza-visszatér a betérő vendég. Előfordul, hogy valaki maga csinálja, de akad, aki mestert fogad, egyik feltesz vala­mit a falra, aztán soha többé nem néz feléje, más viszont gondozgat­­ja, fejlesztgeti, tutujgatja virtuális otthonát. Mert persze internetes „lakások”, magánemberek bemu­tatkozó honlapjának megcsodálá­sára szólítanak fel gyakorta is­merőseim, s miután padlástól a pincéig bejártam a virtuális teret, nekem szegezik a kérdést: hát a ti­éd hol van? Mi tagadás, nincs­­ fé­lelem ilyenkor bűnbánón, de már látom, hogy ez így nem mehet to­vább, manapság e-mail-címmel és honlappal rendelkeznie kell egy kultúrembernek, különben lesaj­nálják, ignorálják, erkölcsi halott­nak tekintik... Elhatároztam hát, hogy gyártok valami alibilapot, ám ekkor meg elözönlöttek a „Ki vagy te?” kér­dést tartalmazó levelek. Ki va­gyok, ki vagyok? Mit lehet erre válaszolni? Egy élet is kevés a másik ember megismeréséhez, hogy rövidíthetném le ezt az időt egy frappáns definícióval... Na, majd talán a honlapon sikerül a homályt eloszlatni kissé - gondol­tam - és sebtiben munkához fog­tam. Mivel a html-kódokban bamba bölcsészként nem vagyok eléggé jártas, a Netscape Commu­nicator HTML-szerkesztőjével kezdtem ismerkedni, s hamarosan felderengett az első oldal képe. Az elkészült vázlatot sebtiben feltet­tem a www.nexus.hu tárhelyére, vendégkönyvet is kreáltam hozzá a stop.extra.hu//cgi-pgs címen, de hogy miképp fog ez összeállni, azt egyelőre csak a jó ég tudja. Azóta honlapokkal álmodom, képeket gyűjtögetek, oldalt terve­zek, bemutatkozásokat írok, lin­keket rakosgatok - és nem lehet szólni hozzám... magyarka@index.hu LINKELŐ Honlapmánia KULTÚRA 2000. AUGUSZTUS 2., SZERDA 11 A legnépszerűbb öt A Mission Impossible 2 című akciófilm állt a budapesti nézői toplista élén a július 20-26. kö­zötti héten. A második helyet az Ég velünk!, a harmadikat a Ga­laktikus támadás foglalja el, míg a Gladiátor a népszerűségi sor negyedik, A tanú szeme az ötö­dik helyén áll. Hamupipőke a Várban A Gyulai Várszínházban ma 18 órakor a Békés Megyei Jókai Színház együttese a Hamupipő­ke című mesemusicalt adja elő Seregi Zoltán rendezésében. Ma este már nagyüzem a Szigeten Csontos Gabriella írása a NÉPSZAVÁNAK Tömött hátizsákokkal megpakolt fiatalok zarándokolnak az óbudai Hajógyári-sziget felé. Már a Fila­­tori gáttól az elkövetkező hét ese­ményeiről beszélnek. A Szigetre nem könnyű belép­ni. Hosszú sor tekergőzik a jegy­konténerek előtt. Van, aki egyked­vűen a sor végére áll, mások kü­lönböző trükkökkel igyekeznek minél előbb a szigeti polgárságot igazoló karszalaghoz jutni. Mikor végre megkapja a be­lépőjét, a zalaegerszegi társaság - nyolc jó barát, akik minden nyá­ron itt vannak - szívesen elevení­ti fel az elmúlt évek élményeit. - Tizenhat évesen voltam elő­ször a szigeten, akkor még Diák­szigetnek hívták - meséli Zúza, a csoport szószólója. - Baromira bejött a hangulat. Akkor csináltat­tam az első tetkót. Anyám nagyon kibukott, de szerintem állati jól néz ki - mutatja a vállán vicsorgó tigrist, amelyet azóta több nonfi­guratív minta is követett. - Én tavaly kihagytam a bulit - veszi át a szót Balázs, aki egy áru­­fuvarozó cégnél dolgozik és a szi­geten tölti szabadságát. - Most is csak a haverok és Suzanne Vega miatt vagyok itt. Szerintem ma már sikk kijönni a szigetre. Menő, divatos, szóval egy kicsit olyan „mű” lett az egész. A fák alatt fiatal francia pár ve­ri fel a sátrát. Maria és Philip nem csak a Szigeten, Magyarországon is először jár. Óriási bulira számí­tanak, hiszen barátaik sokat be­széltek a Sziget-feelingről. Philip a világzenei nagyszínpadon fellé­pő együttes, a Les Hurlements D’Leo produkciójára készül a leg­jobban. - Persze ha már itt va­gyunk, a többi színpadra is elláto­gatunk - mondja mosolyogva. - Ez majdnem olyan, mint a Woodstock - lelkendezik Maria. - Sok fiatal, rengeteg program, hajnalig buli. Mert hogy reggelig le nem fekszünk, az biztos. PROGRAMAJÁNLO A Nagyszínpadon 15 órakor kezdődnek a koncertek. Be­­melegítésként az amerikai Drastic Measure lép fel, őket követi a cseh Ohm Square, Lou Reed, az Anima Sound System, este 21 órától pedig a világhírű brit Chumba­­wamba muzsikál. A Világzenei Nagyszínpadon 17.30-tól a Romano Drom, Balogh Kálmán, a Mau Mau és a Dissidenten lép színpadra. Itt hajnalig tartó cigány táncház zárja a napot. A Pesti Est pódiumán minden reggel 10 órától Thai Chi-gyakorlatokkal ébredhetünk, kora délután pedig a komolyzenei programok veszik át a terepet. A Rock és Blues-színpadon 23 órakor a Nevergreen koncertjével kezdődik az élet. A dzsessz is éjszakai mű­faj, ezért a Drashan Színpad programjaira sem érdemes tizenegy előtt érkezni. Ma este többek között Török Ádám és a Mini, valamint Kupak Tamás és a sörnyitók muzsikál. A Színház- és Táncsátor külső színpadán 18 órától Kamondi Imre és barátai: Vad Sanzon koncert című, majd a L’art pour l ’art társulat A három testőr és a geti cí­mű előadását, a táncsátorban pedig Tatevoszjan Leila és Bozsik Yvette műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. A Szépírók Társaságának pódiumán naponta 18 órától a kortárs magyar irodalom nagy öregjei és ifjú titánjai ol­vassák fel írásaikat. Ma Lengyel Péter, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián és Tábori Ádám műveit élvezhetjük. RÖVIDEN Szindbád Óbudán Szindbád kertje címmel ma 20 órakor mutatják be, majd még nyolc estén játsszák az Óbudai Társaskörben (Bp. III., Kiskoro­na utca 7.) Fráter Zoltán komé­diáját Máté Gábor rendezésé­ben. A Krúdy Gyula műveiből készült színpadi játék főszerep­lője Mácsai Pál, partnerei Béres Ilona, Varga Mária, Tóth Ildikó. Vademberek, kalandra Kalandfilm forgatását kezdi meg Szurdi Miklós rendező Vademberek címmel a napok­ban. A ma játszódó történetben a főszerepeket Schell Judit, Cser­halmi György, Kamarás Iván, Lippai László, Szabó Győző és Szakács Tibor játssza. Szent növények Távoli kultúrákban használt, a valódi és képzelt világ közti átjá­rónak tisztelt növények vizsgála­táról szól a Szent növények című kultúrtörténeti ismeretterjesztő film, amelyet ma, 21.50 órakor a Spektrum Televízió sugároz. Film a Mann-családról Lassan véget ér annak a három­részes televíziós filmnek a for­gatása, amelyet a Mann-famí­­liáról készítenek Németország­ban. A dokumentumdráma ar­chív anyagokat, játékfilmes részleteket és kortársakkal ké­szült interjúkat tartalmaz majd. Tadeusz Kantor Ember-Állatkertje A sokoldalú lengyel művész képeinek kiállítása ma nyílik a Lengyel Intézetben MTI-információ Tadeusz Kantor (1915-1990) ké­peiből, színházi előadásokhoz ké­szített munkáiból nyílik kiállítás ma 19 órakor a budapesti Len­gyel Intézet Platán Galériájában. Az Ember-Állatkert című tárlaton a művész harminc alkotásával ta­lálkozhat a látogató. Tadeusz Kantor lengyel festő, szobrász, rendező, díszlet- és jel­meztervező, performer, író, költő 1939-ben végzett a krakkói Kép­zőművészeti Akadémián. 1940- ben Krakkóban illegális művész­­csoportot alakított Konspirációs Színház néven. Korai rajzaira, fest­ményeire és díszletterveire a konstruktivizmus és az expresszio­­nizmus, valamint Witkiewicz és Schulz írásai és színpadi művei ha­tottak. 1955-ben M. Jaremával kö­zösen létrehozta a Cricot 2 elneve­zésű kísérleti színházat, amelynek bemutató előadása - Witkiewicz: Tintahal - a lengyel színházi avantgárd manifesztumává vált. „A festészet nála gyakran szín­ház, a színház festészet, a díszlet­­tervezés egyszerre mindkettő, s az egész együtt totális happening volt. Bármit csinált, mindent mű­vészetté, játékká, előadássá alakí­tott. A művészetért, a művészet­nek élt, az életet a művészettel, a művészetet az élettel azonosítot­ta” - olvasható a budapesti tárlat alkalmából készült katalógusban Mariusz Hermansdorfer, a Wroc­­lawi Nemzeti Múzeum igazgató­ja tollából, aki egyúttal a szep­tember 9-ig látogatható kiállítást is megnyitja.

Next