Népszava, 2014. január (141. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-09 / 7. szám

KULTÚRA www.nepszava.hu kultura@nepszava.hu 6 NÉPSZAVA 2014. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Szabad New York-i művészként lépre csalják és rabszolgának adják el Véres és szadista Még egy mestermű, amelynek Oscart jósol a szak­ma a tavalyi év végi nagy filmek hullámából: a 12 év rabszolgaság az angol Steve McQueen rendezé­sében, az ugyancsak angol Chiwetel Ejiofor fősze­replésével, akinek partnere Michael Fassbender. BÁRSONY ÉVA M­ég egy nagy film a tavaly év végi dömpingből: a Philomena és A Wall Street farkasa mellett a 12 év rabszolgaság is kiemelkedő tel­jesítménye a 2013-as évnek. Nem biztos, hogy ugyanúgy vonzza majd a közönséget, mint azok, de aki ma a film művészi erejére, kifejezőképességére, megrendítő gondolatiságára még kíváncsi, az nem csalódik az angol Steve McQueen mes­terművében. Akárcsak az imént említett másik két nagy dobása a tavalyi filmtermésnek, a 12 év rabszolgaság is valóságos ese­ményeken alapul. Nyolc évvel az amerikai polgárháború kitö­rése előtt, 1853-ban jelent meg a fekete bőrű hegedűművész, Solomon Northup írása arról, hogy szabad New York-i polgár­ként miként csalták tőrbe és adták el rabszolgának a vad Délre 1841-ben. Northup történetét a londoni születésű, színes bőrű rendező, McQueen úgy tette vászonra, hogy bár a néző jó pár filmet és tévésorozatot látott már a déli rabszolgák elviselhetetlen szen­vedésekkel teli életéből, McQueen megfogalmazásában az ember áru mivoltának, ál­lattá silányításának lényege mégis mai, mellbevágó megvi­lágítást kap. Mindvégig ott van ugyanis a főhősben a szabad­ság kiirthatatlan tudata, és a néző azt kíséri végig, mint fosztják meg személyiségétől, önbecsülésétől, s még a nevétől is, hogy puszta tulajdonná vál­jon. Le kell tagadnia, hogy mű­velt, hogy tehetséges hegedűs, rabszolgaként még a nevét sem tarthatja meg. Nem egyszerűen egy történet pereg előttünk, hanem mélyen belesüppedünk a mindenkori személyiségrablás és rassziz­mus lényegének átélésébe. Eh­hez persze kell Sean Bobbitt el­képesztő szépségű és mégis erős realitású operatőri megfo­galmazása, amitől a legször­nyűbb szenvedések képeinek is van valami áttetsző, provokatív költőisége, amivel a film a néző tudatában igazságot szolgáltat az ember mivoltuktól megfosz­tott embereknek. McQueen a lélek összetörésének fokozatos bemutatása mellett nem tartóz­kodik a sokkoló hatású szenve­dések jeleneteitől sem. Solomon az első gazdájánál visszaüt, ezért kikötik úgy, hogy a nyaka körül a kötéllel épp csak eléri lábujjhegyen a talajt. Vérfa­gyasztó a jelenet, mert körülöt­te folyik a mindennapi élet, de sorstársai közül senki nem mer még pillantást sem vetni rá. Idegtépően hosszú ideig látjuk, ahogy egy ember fuldoklik, s csak a gazda hazatérése menti meg az életét. A másik hátbor­zongató jelenetben Solomon már egy másik gyapotültetvé­nyes tulajdonában van. Michael Fassbender (McQueen Éhség és A szégyentelen című előző film­jeinek volt főszereplője) bicska­­nyitogató érzékletességgel for­mál figurát, alakítása nem te­szi kétségessé, hogy az alkoho­lista, komplexusokkal terhelt fickó bestiális szadista, aki sze­reti eljátszani a csendes és bi­zonytalan urat. Parancsára Solomonnak kell megkorbácsol­nia azt a fiatal rabszolganőt, akit a gazda sorozatos erőszak­tétele végül a halálba kerget. A korbácsolás addig tart, míg a lány hátáról szó szerint lefosz­­lik a hús, ahogy egy korábbi al­kalommal Solomon szenvedte el a korbácsolás ilyen fokát. McQueen ezt a látni is ször­nyű jelenetet ugyancsak az el­­viselhetőség határáig húzza ki. De a korbácsolás látványába minduntalan bevillan a Solo­­mont alakító kitűnő angol szí­nész, Chiwetel Ejiofor arcának és pillantásának képe. És ez emeli meg a jelenetet messze a naturális látvány fölé. Ugyanis ennek a nagyszerű színésznek az arca és a pillantása mindent elmond arról, milyen, amikor kifosztják az embert az ember­ségéből, s állattá nyomorítják, csak mert életben akar marad­ni. A filmnek ez a jelenete Ejiofor rendkívül kifejező erejű színészi alakításának és McQueen gondolatiságának kö­szönhetően az ember történel­mi korokon átívelő szörnyű ta­pasztalatáról beszél. Az elem­­bertelenedésről, amelybe a sza­badságától megfosztott embert kétségbeejtően belekényszeríti az embertelen hatalom. Szép, komoly alkotás a 12 év rabszolgaság, a hét Golden Globe-jelölés arra utal, hogy McQueen és színészei hatáso­san képviselik a filmnek mint művészetnek a gondolatközlő szerepét. 12 év rabszolgaság ***** • Valóságos történetet mond el a film • El kell felejtenie nemcsak, hogy művész, hanem hogy ember • Tanuljuk meg Chiwetel Ejiofor nevét Benedict Cumberbatch és Chiwetel Ejiofor forrás: pro video film RÖVIDEN A Pillangó Székesfehérváron Rendhagyó feldolgozást mutat be a székesfehérvári Vörösmarty Színház szombaton. Móricz Zsig­­mond Pillangó című regényét - Gyökössy Zsolt átiratában - Horváth Csaba rendező-koreog­ráfus vitte színpadra. Horváth Csaba elismerte, hogy valóban szokatlan lett a két felvonásos, ze­nés-táncos színdarab, mert „Mó­­riczcal nem szokták ezt csinálni", de tett rá egy kísérletet és „jó ér­zése lett tőle". A mintegy három­órás szerelmi idill főbb szerepeit Kádas József, Törőcsik Franciska, Varga Mária, Nagy Norbert, Varga Gabriella, Krisztik Csaba és Blaskó Borbála játssza. Zenéjét Dresch Mihály, Lukács Miklós és Balogh Kálmán szerezte. ►MTI KÖZELKÉP A hit hatalma T­ iszteletlen gondolatok támadhatnak az emberben, mi­közben a Mandarinok, az Egy jóházból való úrilány, A kor hatalma, A körülmények hatalma, s nem utolsó­sorban A második nem írójának ifjúkori zsengéjét olvassa. Ez a zsenge igazi zsenge maradt vagy három évtizedig, egy kiadó sem jelentette meg születésekor, könyv alakban elő­ször csak 1979-ben látott napvilágot. Nálunk pedig nem ré­gen. Jómagamban az egykori egyetemista ájult tisztelete Simone de Beauvoir iránt maradt a régi, a filozófus-írónő, Sartre élet- és alkotótársa, az egzisztencializmus és a mo­dern feminizmus gondolkodója semmivel sem lett kisebb is­tenség a francia kultúra egén azzal, hogy első regénye, az 1935-ben írt és magyarul most megjelent A hit hatalma ma is zsenge. Igaz, klasszikus zsenge. Ettől érdekes igazán. Beauvoir szinte teljes listáját adja az öt nőről írt öt történe­tében mindannak, amit később, nagy formátumú író-gon­dolkodóként elmondani-kifejteni érdemesnek tartott. Az öt fiatal lány a maga hitével, bizonytalanságaival, érzelmeivel küzd a nagyon erős társadalmi konvenciókat rájuk kénysze­rítő közegben. A többnyire tragikus kimenetelű érzelmi ka­landokban, mint Beauvoir írja, megpróbálja hallhatóvá ten­ni a hazugság hangjait és csendjeit. De míg hősnői a társa­dalmi szintű hazugságok, tévképzetek miatt megfoghatatla­nul képlékeny helyzetekben kínlódnak, ő maga íróként rend­kívül határozottan vezeti őket végig a kiszemelt úton, amit elméletileg fontosnak tart bejáratni velük. Magyarán, első szépirodalmi ujjgyakorlatában az elmélet éli meg a sorsokat, nem a hősnők. Ők csak engedelmeskednek az írói akarat­nak. A címben jelzett hit közvetlenül az utolsó, önéletraj­zinak felfogható történetben, Marguerite lázadásának és sze­relmének alakulásában kap nyilvánvaló szerepet. Beauvoir az ember felelősségét emeli ki: Isten megtagadásával üresen marad a hit helye, s oda bármi beférkőzhet. Lehet jó, lehet rossz, az emberen múlik. A hit hatalma - Jaffa Kiadó ► b. é. Csak Eszenyi Enikő adott be pályázatot Egy pályázat érkezett a Víg­színház igazgatói posztjára a beadási határidő lejárta előtt - közölte a Főpolgármesteri Hiva­tal Kommunikációs Igazgatósá­ga. A színházat jelenleg vezető Eszenyi Enikő január elején azt mondta, hogy beadta pályáza­tát. Balázs Péter, a szolnoki te­átrum vezetője ugyanakkor azt közölte, hogy nem indult a Víg­színház vezetésére kiírt új pá­lyázaton, mert nem akarta, hogy elképzelései politikai csa­tározásokra adjanak okot és mert egy társulat felépítését, műsorának megújítását az új pályázati kiírásban meghatáro­zott rövid távon - másfél év alatt - megvalósíthatatlannak tartja. A főváros december 3-án írta ki az új, második pályáza­tot a Vígszínház vezetői poszt­jára, miután a közgyűlés az előzőt eredménytelenné nyilvá­nította, mert egyik pályázó sem érte el a szakmai bizottsági ta­gok többségének támogatását, mindketten három-három igen szavazatot kaptak. Tarlós Ist­ván főpolgármester az igazgatói pályázatról korábban azt is el­mondta, hogy mindkét pályázó üzleti tervét kifogásolta a bíráló­­bizottság. A kiírás szerint az ügyvezető igazgatói munkakört 2014. február 1-jétől 2015. júni­us 30-ig töltheti be a nyertes. Az elbírálás határideje a pályá­zat benyújtását követő legfel­jebb 60 nap. A Főpolgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint a szakmai bizottság még nem alakult meg. A döntést a szak­mai bizottság véleményét is mérlegelve a Fővárosi Közgyű­lés hozza meg március 3-ig. A színházat jelenleg vezető Eszenyi Enikő megbízatása 2014. január 31-én jár le. A Fő­városi Közgyűlés korábban úgy döntött, hogy amennyiben a pályázati eljárás január végéig nem zárul le, az új ügyvezető­vel történő jogviszony létesíté­séig Eszenyi Enikőt bízza meg az ügyvezetői feladatok ellátá­sával. MTI-INFORMÁCIÓ Elhunyt Magi István Életének 69. évében 2013. de­cember 28-án rövid, súlyos be­tegség után elhunyt Magi Ist­ván, a kultúráért felelős minisz­térium nyugalmazott főosztály­­vezetője - tudatta lapunkkal a Magyar Színházi Társaság. Magi Istvánt tanárként, köztisztvise­lőként, kulturális szakember­ként egyaránt megbecsülés és közszeretet övezte. Távozásával egy a művészeti és színházi élet teljességét értő, érző, szerető, azt tanácsaival mindig önzetle­nül segítő nagyszerű kollégát, barátot veszítettünk - áll a köz­leményben. Magi István teme­tése 2014. január 24-én 11.15- kor lesz a Farkasréti temetőben. ► NÉPSZAVA ÉLET éS­ irodalom] IAÖPWSHI ÉS 1*0.11 KA HÍ­TILAP Ki­hrfiíniWrt*űs táOkNMii fii 1 ám m-KVFt Me&B'Kl­llMtA 115BS ttp . &eí!<5 Hr Uh lüMpn 2i0-5i-4$. SiO-S-i ÖSi F*. aűJ-üWr hrnM ti'Míri hl! Az e heli szám tarUiImabol: Kasza lisztt: Itaraturitarti pnSjhymkkzJ iM-JljYJI!J­r-^rl pg&ii Mjn-W. I ■. rv.ij i ■ f: HM ErtutiAry Pfíi- r Yirt.il lityik ScMHJ-n Tűtti Witofr A ivfbT^oplmCUtil 4 IflnÉnyhöEfeiQ tahiti HHt GMODl (J Ltotta) ffyugtalanrtii tntfiahj QlrEznAMltai Llulo KitK-’ii es hátnry rru iraurvcTttfi martna ■ >jii ui.: u du ■ M'igrV'ifto. mmdin pénWom’ JtamWjo vagy Mníh b iwigpfruwiviili

Next