Népszava, 2015. június (142. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-16 / 139. szám
Minősíthetetlen színházi csótányozás „Szia Tamás! Valaki egyszer azt mondta rád, kártékony csótány. Szerinted miért? Ha még egyszer meglátlak bármelyik előadásom közelében, egyesével töröm el minden ujjad. Bezony. Szép nyarat! Menj jó messzire!” Ezt Radnai Márk ifjú rendező írta a jeles kritikusnak, Koltai Tamásnak a Facebookon. A kritikus pedig megosztotta, így hamar viták kereszttüzébe került. A bejegyzést Koltai véleménye váltotta ki a Closer című produkcióról, amit az Átrium Film- és Színházban mutattak be, Radnai rendezésében. Koltai erre a következőket írta: „Kedves Márk, rólad csak ennyit, amilyen a stílus, olyan az ember. Egyébként a bemutató óta történtekről való véleményemet 2 napja leadtam az ÉS-nek, pénteken olvashatod.” Radnai erre többek között ezt válaszolta: „Koltai Tamásnak írt privát üzenetem (amit közzétett) stílusáért és tartalmáért is elnézést kértem tőle, még mielőtt láttam volna, hogy megosztotta. De! A hirtelen felindulásom tárgya nem Koltai Tamás kritikája volt (!), hanem egy, a munkáltatómmal zajlott privát telefonbeszélgetés, miszerint én nem tudok rendezni, és jó lenne, ha valaki megtanítana. Ez szerintem nem korrekt.” Koltai nem kíván a kérdéssel nyilvánosan többet foglalkozni, annyit a Színházi Kritikusok Céhének elektronikus körlevelén megemlített, hogy ugye nem képzeljük róla, hogy ő bármelyik színházvezetőhöz is odamegy, és bárkit bemószerol. De ha felhívják, elmondja a véleményét. És semmivel sem mondott mást, mint amit kritikájában leírt. Magács László, az Átrium igazgatója a következő közleményt publikálta: „...Radnai Márk rendező olyan stílusú üzenetet küldött Koltai Tamás kritikusnak, amely minden színházetikai és alapvető emberi normát megsért. A szólásszabadsághoz való jog színházunk egyik legfőbb alapelve. Ebbe természetesen éppúgy beletartozik egy kritikus vagy néző negatív véleménynyilvánítása mint az erre adott dühös alkotói reakció, de a fizikai fenyegetőzés minden formája számunkra elfogadhatatlan. Ezért addig, amíg Radnai Márk nyilvánosan bocsánatot nem kér Koltai Tamástól, az Átrium Film-Színházban semmiféle előadása nem szerepelhet.” NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Visszalőhet a céltábla? Mondják, hogy a céltábla nem lőhet vissza, kritikám nem elegáns reagálni. Szerintem pedig visszalőhet. A kritika nem diktátum, nem szentencia, hanem a színházról való diskurzus része. Ha valaki úgy érzi, megsértették, igaztalant írtak róla, direkt pikkelnek rá, valótlanságot állítottak, ne kushadjon. Fejtse ki a véleményét válaszcikkben, olvasói levélben, akár hívja fel a kritikust, még ingerült is lehet, ha éppen felment neki a pumpa, és tisztázzák a tisztázandókat. De a fenyegetőzés, az alpári hangnem, az otromba stílus totálisan elfogadhatatlan. A testi erőszak beígérése pedig akár már büntetőjogi kategória. Minősíthetetlen. Ahogy az is, ha a kritikus szerkesztőjét, főnökét hívják fel helyette. Azzal az egykori direktorral, aki ezt velem tette, hosszú-hosszú évekig a köszönésen kívül nem voltam hajlandó beszélni. Egyébként bármilyen kommunikáció elképzelhető. Előfordult, hogy egy igazgató-főrendező azt kérte, üljek be vele az általam levágott produkcióra, és előadás közben mondjam el részletesen, mik a kifogásaim. Megtörtént. Nem váltunk el haraggal. A nagy színész, Gábor Miklós, Vámos Lászlóról szóló nekrológomra írt vitacikket, ami végképp nem szokás. Közöltük. Nem szitkozódott, csöppet sem volt lekezelő, tényleg vitázott. Ezt a bölcs, egyáltalán nem szenvedélymentes, de nem is bántó mentalitást kellene ellesni tőle haló poraiban is. És rájönni arra, amit azért sokan tudnak, hiszen barátságok is születnek köztünk, hogy kritikus és alkotó nem ellenségek, mindannyian a színházért vagyunk. Kosztolányi azt írta, a kritikus olyan, mint a jó sebész. Lehet, hogy fájdalmat okoz, de a gyógyulás reményében teszi. Ami most történt, elmérgesedett viszonyainkat mutatja. De ettől még, ami megengedhetetlen, az nem eltűrhető. Ezért helyesnek tartom, hogy az Átrium direktora, amíg nem kerülnek helyükre a dolgok, Radnai produkcióit levette a repertoárról. ► BÓTA GÁBOR RÖVIDEN Salföldi Dalföld Június 19. és 21. között első alkalommal rendezik meg a Káli-medence szívében a Salföldi Dalföld elnevezésű összművészeti hétvégét. Az esemény vendégei között lesz Sebestyén Márta (képünkön) és a Hungarian Folk- Embassy, a Fanfara Complexa, a Dresch Miss Vonós Kvartett, a Bede Péter-Balogh Kálmán duó, Szalai Péter, a Juhász Gábor- Gyémánt Bálint duó, a Sík Dóra trió, Domonkos Máté, Navratil Andrea és a Tallabille, valamint a Dunazug Együttes. A koncertek mellett lesznek táncházak, illetve kulturális kerekasztal-beszélgetések, előadások. ► NÉPSZAVA Elhunyt Bánszky Pál Életének 86. évében elhunyt Bánszky Pál művészettörténész, néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Népművészeti Tagozatának rendes tagja. A képzőművészeti folklór számos díjjal elismert kutatóját június 13-án, szombaton érte a halál. Bánszky Pál 1958-tól a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályának főmunkatársaként dolgozott, később az intézet főosztályvezetője lett. 1978- tól a kecskeméti Katona József Múzeum tudományos munkatársa, 1983-1990 közt megyei múzeumigazgató, 1991-től pedig a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum igazgatója, innen vonult nyugalomba 1999- ben. Bánszky Pált az MMA saját halottjának tekinti. ► MTI FOTÓ: NÉPSZAVA KULTÚRA NÉPSZAVA 5 2015 JÚNIUS 16., KEDD Kerekes Vica szerint a nézőt legalább akkora felelősség terheli, mint a filmest Hűtlenek vagyunk Kerekes Vica Csehországban milliós nézettségű filmekben játszik főszerepeket. Jelenleg nincs nála ismertebb magyar színésznő Európában. Most itthon van, de a lehetőségek mindenütt megtalálják. MÉSZÁROS MÁRTON - A csehek nagyon a szívükbe zárták. Mennyire más Csehországban színésznek lenni? - Az elmúlt években Prágában laktam, viszont nagy örömömre már fél éve itthon vagyok, mert kevesebb a dolgom. Csehországban sokkal jobban tisztelik a színészeket. Nagyobb rajongás övezi őket, de ezt nem azért mondom, mintha ez lenne a legfontosabb a színészek számára. Ott lehet arra alapozni, hogy bizonyos színészek húzónevek, és tódulnak rájuk a nézők. Engem sokkolt, amikor először szembesültem vele, hogy ott milyen autogram- és fotógyűjtési láz tombol, rengeteg közönségtalálkozót tartanak. Az elején nem is tudtam elképzelni, hogy mi lesz egy ilyen találkozón, hányan jönnek el - tömeg várt ránk. Gyakran szólítanak le az utcán vadidegenek, és gratulálnak. Ezt még szinte ma sem tudom elhinni. A másik oldalon pedig azt vettem észre, hogy a rendezők, a producerek és a többi stábtag is egészen máshogy viszonyul hozzánk. Nyíltan megmondom, hogy a seggnyalást nem szeretem, de legyünk becsülettel és tisztelettel egymás iránt. Csehországban ez nagyon jól megvan, viszont azért is merek élesebben fogalmazni, mert itthon sok rendező végtelenül lekezelő, és nem tud bánni a színészekkel. Most figyelőállást vettem fel, és csak pislogok, hogy mik vannak. - A cseheknél van ügynöke, nálunk ez nem bevett szokás. - Itthon egyszerűen megharagszanak a rendezők, producerek, ha nem velem beszélnek, hanem egy másik emberrel. Pedig az ügynököm az érdekeimet képviseli, valamilyen szinten szimbiózisban él velem. Csehországban már nem is a színészt keresik, megtudakolják, ki a menedzsere, és őt hívják a szerepajánlatokkal. Úgysem dönthet a színész nélkül, viszont ismeri őt és tudja, hogy mi az, amire vágyik. Itthon nem szeretnek ügynökökkel tárgyalni, mert ez sérti a rendezők büszkeségét, ugyanakkor az itthoni ügynököknek fogalmuk sincs arról, mi a feladatuk. Nem a pénzről kellene szólnia ennek a dolognak. Felmerült bennem, hogy lehet, azért van ez az egész, mert a magyarok szeretik egyedül kikaparni a gesztenyét. - A filmjeit milliók nézték meg a cseh mozikban, itthon már a százezer is nagy dicsőség. - A Férfiremény című filmemnek 1,2 millió néző lett a vége, de a Nestydát is közel egymillióan látták moziban. Egy dolgot biztosra megállapítottam: nincs egy igazság. Nekem is igazam van, és más is egyenértékű igazsággal rendelkezik. Éppen emiatt nem tudom azt mondani, hogy a filmszakma nagy hibája, hogy a magyarok nem járnak moziba. Nekünk, nézőknek a vállán legalább akkora felelősség nyugszik, mint a filmkészítőkén. Hűtlenek vagyunk. Az emberben benne kellene lennie annak, hogy megnézi a magyar filmeket. Amúgy az elmúlt évekből kapásból fel tudnék sorolni legalább öt magyar filmet, amit csodálatosnak tartok. Egyféle nézőpontból a magyarokban van a hiba, amiért nem élnek a magyar voltuk különlegességével. Az egész világon egyediek tudunk lenni, de ezt itthon nem ismerjük el. Jó lenne megint rákapni ennek az ízére, mert annyira erősek vagyunk, hogy az elmondhatatlan. Sajátos a világképünk, mégis érdektelenek vagyunk. Volt egy felmérés, amiből kiderült, hogy Magyarországon jóval kevesebben járnak moziba, mint a körülöttünk lévő országokban, a megnézett filmek zöme pedig amerikai. Összeegyeztethetetlen, hiszen annyira erős bennünk az öntudat! Amikor a legutóbbi olimpiát néztem, zokogtam, mintha az én nyakamba akasztották volna az aranyérmet. Meg is jegyezték a cseh barátok, hogy milyen csodálatos, hogy ennyire büszke vagyok a magyarságomra. - Csak erről lehet szó? - Valószínűleg annyi az egész, hogy a cseheknek fontos, hogy legalább azzal támogassák a nemzeti filmipart, hogy megnézik a filmeket moziban. Talán kicsit retro nemzet, például Prágában pénteken már nem látni cseh lakost, mert a hétvégét a természetben töltik. A legtöbb családnak van vityillója, amit szépítget, ahol jól érzi magát. Amúgy nagyon meg tudom érteni, amiért ilyen sokan járnak moziba. Én sem szeretek letöltögetni, a mozizást semmi nem kárpótolja. Imádom a művészmozikat, a recsegő székeket, azt, hogy időt és pénzt szánok arra, hogy megnézzek egy filmet nagyvásznon. - Talán az új filmrendszer számlájára írható ez a hiányosságunk? Volt némi meghasonulás, a filmesek sem tudták, hogy mi lenne az igazán jó. Ha magamat adom, vagy ha az amerikai mintát követjük? Végül úgy döntöttek, reformáljuk át az egészet, felügyelet alá helyezték a forgatókönyveket, minden a nyugati minta felé tolódott el. Még igazán nem érzem ennek a jó oldalát, de a Szabadesés, a Liza, a rókatündér vagy a Parkoló eloszlatta a félelmeimet. - Tehát fellendülőben van a filmgyártásunk? - Ezt nehéz megállapítanom, mert közvetlenül nem érintkezem a hazai filmszakmai társasággal, valamilyen szinten félig kívülálló vagyok. Most négy itthoni meghallgatásra is hívtak, mégsem tudok mást tenni, mint beszélgetek, vagy az internetről tájékozódom. Az is valami, hogy nem haltunk meg, mert évekig nem készültek magyar filmek. Van sok filmünk, amely akárcsak a kis virág, amely olyan erős volt, hogy túlélte a zimankót, minden nehézség ellenére elkészült. Nem szabad senkit hibáztatni. Valaki kapott hatalmat, de egy-két év alatt képtelenség bizonyítani. Viszont azt elmondhatom, hogy boldog vagyok attól, amit látok. Elbűvölő és tehetséges, mégis úgy érezni, hogy nem tud igazán magasra ugrani. - Egyáltalán nem látom így. Sokszor elmondom, hogy nem rövid távra, hanem hosszú távra tervezek. Mindenkinek meg van a saját tempója, az utóbbi években tudatosult bennem, hogy nem félek semmitől, nem kell már a második filmem után világhíressé válnom. Jobban illik a habitusomhoz, hogy megfontoltan, kisebb léptekkel jussak el a célig. Az emberek úgyis megtalálnak. Most éppen egy amerikai-cseh filmben fogok játszani, ami Milada Horákováról, a szocializmus áldozatáról szól. Megtaláltak Lengyelországból, leforgott egy osztrák filmem is. Soha nem kaptam olyan felkérést, amely emberileg ne lett volna szimpatikus, erre büszke vagyok! Nem tudom, hogy öt év múlva színész leszek-e, sokszor nem is tartom magam annak, csupán olyasvalakinek, aki filmekben játszik. Ha például filmtörténeti kérdéseket kapnék, elvéreznék. Az önfejlesztő könyvek jobban érdekelnek, mint a filmtörténeti művek. - Tervbe van véve, hogy néhány éven belül rangos díjat vehessen át? - Hadilábon állok a díjakkal! Ha kaptam kitüntetést, azt hittem, hogy majd sorban jön a többi elismerés is. A kutya nem hívott fel utánuk. A filmszemlén a legjobb színésznő lettem, jelöltek a Cseh Oroszlánra a 7 nap bűne című világháborús drámámért, két különböző elismerést is átvehettem Szlovákiában. Mégis szkeptikus vagyok azt ille- Névjegy Kerekes Vica (1981, Fülek) színésznő. Pozsonyban végezte a színművészeti főiskolát, néhány évig a szolnoki teátrumban játszott. Csehországban a legsikeresebb mozifilmek főszereplője. Egy közvélemény-kutatás szerint a cseh férfiak a legszebb nőnek tartják. 2010-ben megkapta a Magyar Filmszemlén a legjobb női alakítás díját. Idén három új cseh és két új magyar filmjét láthatjuk. Idén, hogy mi alapján döntik el, ki a legjobb. Lobbizás, kapcsolati rendszer, szerencse. Pedig az ember nem lesz jobb színész a díjak által. Több online magazintól rendre megkapta, hogy szexszimbólum. Milyen érzés? Bizonyos portálok valóban fenntartják az érdeklődést, de mára elfogadtam ezt is. Az elején még hadakoztam, amikor az erotikus jeleneteimet osztották meg. Erre nincs szükségem, de legyen, ha valakit ez tesz boldoggá. A technika világában bármit kivághatnak a filmekből, csupán azt nem értem, miért különös egy szexjelenet, amikor ebben a nyitott világban már szinte mindent láttunk. Érdekes volt, amikor egy női újság főszerkesztője emiatt azt hitte, hogy szexfilmekben játszom. Kerekes Vica: a magyarok szeretik egyedül kikaparni a gesztenyét fotó: molnár ádám