Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-04 / 181. szám
Kétszázezren a Művészetek Völgyében Mintegy kétszázezer ember vett részt a 25. Művészetek Völgye programjain, közölte Jakab Natália, az összművészeti fesztivál főszervezője. A vasárnap véget ért programsorozatra, amely Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden zajlott, idén rekordszámú jegy kelt el, ami már csak azért is örömteli, mert a Művészetek Völgye éveken keresztül küzdött finanszírozási problémákkal. A tíznapos fesztivál keretében a három település mintegy hetven helyszínén több mint 1500 programot rendeztek, többek között a Kiscsillag zenekar, az Anna and the Barbies, a Hobo Blues Band, Boggie, Balogh Kálmán, Beck Zoltán, Harcsa Veronika, a Csík zenekar, a Kaláka együttes is fellépett. Több rendezvényt tartottak alternatív helyszínen, falusi paraszttanyák udvarán is voltak fellépések. A negyedszázados jubileumát ünneplő Művészetek Völgye rendezvényein az elmúlt években több mint ötvenezer művész lépett színpadra 2,5 milliós közönség előtt. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Megújul a Budai Vigadó Mintegy 5,5 milliárd forintból felújítják a Corvin téren álló Budai Vigadó épületét, közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A sajtóhoz eljuttatott közleményből kiderül: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója ma a helyszínen ismerteti a sajtóval a tervezett beruházás részleteit. A műemlék jellegű épület felújításának támogatásáról nyáron döntött a kormány. Az erről szóló, a Magyar Közlöny hasábjain megjelent határozat szerint idén 299 millió forintot biztosítanak a felújítási munkálatokra, jövőre körülbelül 2,5 milliárd forintot, 2017-ben 1,7 milliárdot, 2018- ban pedig 1 milliárdot csoportosít a költségvetés a Budai Vigadóra. Az épület 1019 négyzetméteres belső területének felújítására a kulturális tárca legutóbb több mint 100 millió forintot költött, de azt megelőzően is történtek helyreállítási munkák. 1897-ben kezdték építeni, 1900-ban adták át a Budai Vigadó épületét. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ KULTÚRA NÉPSZAVA 5 2015. AUGUSZTUS 4., KEDD Mitologikus mese a Nap és a Hold elrablóiról az új francia animációs filmben Fantasztikus képi csodák A Holdat elveszíti az őrzője, a Napot ellopja a föld alatti szörny, a Földet káosz és sötétség fenyegeti a Manó, a holdbéli manó című francia családi animációs filmben. Poézis keveredik egy új mitológiát teremtő mese humorával: a gyerekek kedvéért a kis címadó manócskában a Pókember ambíciója és Bambi naiv világra csodálkozása ad egymásnak randevút, míg a felnőtt néző nem győz gyönyörködni az esztétikai örömöt szerző látványban. BÁRSONY ÉVA Franciaországból érkezett a mozikba a nyár egyik gyerekbarát ajándéka, a Manó, a holdbéli manó című, egész estés animációs film. A franciák igazi nagyhatalomnak számítanak ebben a műfajban (a nemrég lezárult Kecskeméti Animációs Filmfesztivál egész estései között például hat eredeti francia opus szerepelt), és a családi filmjeik már eleve attól számíthatnak családinak, hogy elbűvölik a felnőtt nézőt is a vizuális különlegességükkel. Egy francia animációra beülni a gyerekkel azt jelenti, hogy tettünk a csemete vizuális ízlésének csiszolódásáért, ami a válogatás nélküli képekkel elárasztott világunkban nem kis dolog, valljuk meg. Most is ez történik. Mégpedig nagyon szerencsés együttműködésnek köszönhetően. Két fiatal művész jegyzi ugyanis rendezőként a Manót. Alexandre Heboyan Franciaországban tanult, de azonnal elszegődött az amerikai Dreamworks céghez, és olyan közismert produkciókban dolgozott animátorként, mint például a Kung Fu Panda. Rendezőtársa Benoit Philippon, aki az élő szereplős filmből érkezett az animációba, s például Forest Whitaker főszereplésével rendezte meg debütáns munkáját (Lullaby for Pi). Ők ketten abban megegyeztek, hogy közérthető és közkedvelhető filmet akarnak, ennek érdekében a profizmus és eredetiség egészséges arányára törekedtek, nem kisebb példakép szellemében tervezve a mesét és látványt, mint Hayao Miyazaki, az anime saját hangú japán mestere. És mert mindketten pontosan tudják, hogy a gyerekeket mi keríti hatalmába a moziban, kis hősüket, aki leginkább egy két lábon járkáló hangyácskára hasonlít, úgy teremtették meg, hogy benne a Spiderman önmaga gyengeségét legyőzni akaró ambíciója és Bambi szeretni való naivitása, világra csodálkozó kedvessége keveredjen. Mano, a kis manócska égszínkék lett, hol sötétebb, hol világosabb kékben ragyogva, hatalmas (anime) szemekkel, és olykor ijedten lekonyuló nyuszifülekkel. A története úgy indul, hogy legnagyobb meglepetésére őt választják a Hold új őrzőjének abban a különös univerzumban, amely varázslatos titkokkal és poézissel van teli. Ez az univerzum attól egészen különleges, és ízig-vérig európai (magyarán cseppet sem üt hollywoodi társaira, hiába emlegetik alkotói Manó rokonaként a Pókembert és Bambit), hogy leginkább az ősi eredetmondák mitológiájának hangulatát idézi fel furcsa lényeikkel, a természet megszemélyesítésével. A film maga játssza el egy önálló eredetmonda legendáját, kezdve, hogy új őrzőket választanak a Napnak és a Holdnak, s megindul egy fura bonyodalom a természet erői között. A Nap őrzője Solar lesz, akit izomkolosszusnak rajzoltak az alkotók, de mozgásában és sörényében egy paripa kecsessége gyönyörködteti a nézőt. A Hold őrzőjének a kicsiny erdei manót, Manót szemeli ki egy titokzatosan felbukkanó aprócska bárány. Mindenki megrökönyödik, de legjobban maga a kis kék manó lepődik meg. Nem is veszi komolyan, nem is igyekszik megfelelni, így azután szempillantás alatt el is veszíti a Holdat. Az ijedtség jó alkalmat ad a föld alatti sötét szörnynek, aki gyűlölködésében lávát köp, hogy ellopja a Napot. A földi népséget, nappal és éjszaka nélkül maradva, a káosz és sötétség fenyegeti. Ebből a mélypontból indul Manó saját képességeit felfedező útja. Először rádöbben a felelőtlenségére, majd nekidurálja magát, s fokról fokra ismeri meg a saját belső erejét. Barátsága Solarral és a kis viaszból készült Tündivel mind tágabb és tágabb teret kínál annak, hogy legyőzze az akadályokat. Földön, tengerben, levegőben, csupa rejtélyes tájon vezet az útjuk, s nem kell mondani, hogy egészen rendkívüli látványt idéző vad és poétikus kalandokon, akadályokon, veszélyeken és szomorúságokon át végül mindkét égitest visszakerül a helyére. Eközben a néző olyan fantasztikusan képzeletgazdag univerzummal ismerkedik meg, ahol kis bundás pókkák szövik zenélni is képes hálójukat, hol büntetésből, hol segítségül. A föld alatti lávaköpő szörny két apró szolgája külön forrása a humornak, egyikük dühös harcos, másikuk gyengéd virágkedvelő. A hegyek és völgyek különleges teremtményei a formák és színek olyan sokféleségét mutatják fel, a látvány kalandok nélkül is szórakoztató. Az alkotói fantázia legkülönösebb teremtményei mégis a templomoknak nevezett monstrumok. Ők vontatják hátukra kötve a Napot és a Holdat, egyikük óriási bazaltkövekből álló hatalmas lény, mozdulataira dübörög a föld, másikuk mintha négy, fordított Eiffel-tornyon lépne lágyan, mint egy óriási, négylábú madár. A Hold vontatójaként ő segíti a szerelmeseket is, mert szerelem is van (francia film hogy lenne meg e nélkül). A mese attól igazán szép, hogy mindennél hangsúlyosabb szerepet kap benne a barátság, az egymás iránt érzett felelősség, az egymástól homlokegyenest eltérő lények összefogásában rejlő erő. Hogy a Nap és a Hold felkerül a helyére, s Manót örömmel üdvözlik manótársai, már csak hab a tortán. • Manóba bújt Pókember és Bambi • Mintha eredetmonda lenne • Poézis és humor a látványban A kicsi kék manó először elveszíti, aztán sok kaland árán megtalálja a Holdat a pókhák segítségével forrás: freeman film RÖVIDEN Lilien és Kónyai Tibor jazzestje Három éve koncerteznek közösen: egy kivételes énekesnő és egy virtuóz zongorista művész Lilien & Kónyai Tibor néven eddig számos sikeres koncertet adtak Dániában. A duó sok helyen fellépett fesztiválokon is. Fél éve elkészítették első közös lemezüket Jazz For Two címmel. Műsorukban egyaránt megtalálhatók francia, spanyol, portugál, olasz gyöngyszemek, saját kompozíciók, elegáns jazzörökzöldek vagy éppen tüzes latin dallamok, melyeket Liliem gyönyörű és izgalmas énekhangja, Tibor briliáns zongorajátékával párosulva, egészen új köntösbe öltöztet. Erről győződhet meg a magyar közönség is augusztus 8-án, a BMC Opus Jazz Klubjában 21 órakor kezdődő Jazzy Live című esten. ► NÉPSZAVA Közös énekléssel ért véget a fesztivál Ötezer kórusénekes és több ezer pécsi közös éneklésével ért véget Európa egyik legjelentősebb kulturális eseménye, az Europa Cantat kórusfesztivál Pécsett. Az esemény 10 napra a kórusvilág fővárosává avatta Pécset, s a fesztiválra mintegy 6000 vendég érkezett a világ minden tájáról, több mint 50 országból. A kóruszene szerelmesei több mint 130 koncertet élvezhettek, zenei műhelyek sokaságában mélyedhettek el az emberi hang titkaiban. A közös énekléseken alkalmanként több ezren énekeltek együtt - pécsiek és látogatók közösen. A háromévente megrendezésre kerülő Europa Cantat az európai kórusélet nagyszabású seregszemléje, ugyanakkor a kontinens egységének is a szimbóluma 1961 óta. Az egységes, szabad Európa reményét hozta el az 1988-ban Pécsre a X. Europa Cantat, és ugyanezt az üzenetet erősítette meg 27 évvel később, idén az ismét Pécsett otthont találó XIX. Europa Cantat. A városban 20, a régióban pedig 16 helyszínen zajlottak párhuzamosan a koncertek, kínálatuk a klasszikus zenétől a populáris zenei átiratokon át egészen a kortárs kísérleti zenéig terjedt. Míg a Dóm téren mindennap több ezren, kórusénekesek, pécsiek és turisták közösen daloltak. ► NÉPSZAVA KÖZELKÉP Erdélyi mindenes indenekelőtt tisztázzuk, hogy az a Cseke Péter, akiről itt szó esik, nem azonos a magyarországi színész-direktorral. Ez a Cseke Péter a kolozsvári egyetem magyar professzora, most 70 éves, és ebből az alkalomból készült vele interjú a Várad című nagyváradi folyóiratban. Cseke professzor az utóbbi évtizedekben szinte mindenütt jelen volt Transsylvaniában, ahol a magyar irodalomról és újságírásról szó esett. Írt, előadott, kommunikációs tanszéket is alapított Kolozsvárott, a Politikatudományi és Közgazdasági Karon. Egy időben a kar választott dékánja is volt, akkoriban már 5450 diák leckekönyvét kellett aláírni, közöttük 350 magyar nyelven tanuló hallgatónak. Ma már nyugdíjas dékán, ám most is tartja a kapcsolatot az egykori doktoranduszaival, ők tartják ma fenn a kommunikációs tanszéket, de ő is gyakorta idéz a doktorátust kapott hallgatói tanulmányaiból. E mostani írás szerzőjének volt alkalma személyesen is meghallgatni az akkor nem kevesebb, mint 13 doktorandusz, munkájuk vázlatáról szóló - kötelező - beszámolóit. Valóban nagyon érdekes részletekre derítettek fényt ezek a dolgozatok. Például a médiareklámról, vagy arról, hogy a rádióhallgatók beküldött anyagaiból készült adásokat ötvennél több újságíró ellenőrzi Angliában, az adatok és az írások stílusa szempontjából. (Ennyit az újságírás nélküli médiumok jövőjéről!) Cseke Péter azonban elsősorban irodalomtörténésznek tartja magát. Megjelent munkáiban elsőrendűen fontosnak tartja, hogy szerinte nincs külön erdélyi irodalom. Magyar irodalom van, legfeljebb olyan különbséget lehet megállapítani, mi az, amit elsősorban Erdélyben született irodalomnak lehet tartani. Most egyébként Páskándi Gézáról tart majd előadást, halálának 20. évfordulója alkalmából. Csekét ma már az Erdélyben született írások mindenesének tisztelhetjük. ► BERNÁTH LÁSZLÓ M