Népszava, 2015. október (142. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-12 / 239. szám
12 NÉPSZAVA 2015. OKTÓBER 12., HÉTFŐ A vágyakozás enciklopédiáját, Hilde Ostby regényét először magyar nyelvre ültették át Hazudozóvá válni jó A norvég Hilde Ostby első regénye, A vágyakozás enciklopédiája a közelmúltban jelent meg magyarul. A kötet bemutatójára Budapestre látogató szerző könyvében a világtörténelem legnagyobb szerelmeit néhány kevésbé ismert, de jól csengő szerelemi históriával egészíti ki. A szócikkek alternatív valóságról mesélnek: értelmezésében Beatrice a maszturbálásba halt bele, Rómeó megerőszakolta Júliát, Jézust pedig melegként ábrázolja. MÉSZÁROS MARTON - Miért ír valaki a szerelemről, a vágyakozásról? - Drámai volt a kezdet: első látásra beleszerettem egy férfiba. Tudtam, hogy nem kaphatom meg ezt a férfit, s ez arra inspirált, hogy megírjam A vágyakozás enciklopédiáját. Csakúgy, mint ahogyan Beatrice Portinari arra ösztökélte Dantét, hogy megírja hatalmas művét, az Isteni színjátékot. - És miért választotta a betűrendes enciklopédikus szerkezetet a hagyományos regényformula helyett? - A hősnőm beszélt helyettem, azt mondta, írjak enciklopédiát. Nyilván van egy mélyebb jelentése is a dolognak, mindig is imádtam az enciklopédiákat! Úgy gondolom, az enciklopédia szomorú kísérlet arra, hogy az egész világot egy könyvbe sűrítsük. A feje tetejére akartam állítani az enciklopédia műfaját, próbáltam az enyémet úgy megalkotni, hogy átszűrődjön rajta a világom. Ha az ember szerelmes, akkor A- tól Z-ig megtapasztalja a lüktető, valódi világot; az érzései meghatározzák a létét. A szerelem egy grandiózus csoda! - Végzett bármiféle kutatást? - Történész vagyok, eszmetörténetből doktoráltam, sok kutatást végeztem. Az alkimistákról szóló történetem a Shakespeare-kutatásaimon alapszik, amin három évig dolgoztam. Más történetek eredeti vonatkozásaira az interneten bukkantam rá. Rengeteg kutatást igényelt az a történet is, ahol a labdarúgás a meghatározó. Amikor a szerkesztőm elolvasta ezt a fejezetet, nagyon húzta a száját, mondván, az, amit leírtam, nem egészen úgy van a fociban, mint ahogyan írtam. Végül kénytelen voltam még több sportcikket olvasni, világbajnokságokat is visszanéztem, hogy tisztába jöjjek a játékkal, de még mindig nem igazán értem a szabályait. A lényeg az: sokat kell tudni ahhoz, hogy jó hazudozóvá válj! - Tudatosan lett a könyve megbotránkoztató, stílusát tekintve pedig szarkasztikus? - Nem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek. Azt kellett írnom, amit leírtam. Azért írtam, mert meg akartam érteni, hogy mi valójában a szerelem és a szex. Gyakran szerelemnek interpretáljuk a szex iránti vágyunkat, holott az sokkal spirituálisabb, szellemi érzés annál. Dante Alighieri esetében például valódi szerelmi pezsgésről beszélhetünk. Természetesen mi, a 21. század lányai és fiai már civilizált emberek vagyunk, de mondjuk ki nyíltan: az egész történelmük során az emberek szerettek, szeretkeztek, maszturbáltak és fájdalmat éreztek. Kulturáltak vagyunk, de emellett bennünk van az állati ösztön is. Megpróbáltam elképzelni, mi történt volna, ha én lettem volna Beatrice. Szerelmes lettem volna a fickóba, ő meg csak írná azt a rohadt könyvét, ahelyett, hogy megkettyintene. - Kifejezetten ellenséges a könyve a vallásokkal. Ez nem váltott ki megütközést egy olyan katolikus országban, mint amilyen Norvégia? - Nagyon csalódott vagyok, hogy nem provokáltam a könyvvel senkit Norvégiában. Ott olyan egyházunk van, amely csak három hete fogadta el a melegházasságot. Jézust melegként jelenítettem meg, de a homoszexualitást tartalmazó történeteimmel azt akartam bizonyítani, hogy a melegszerelem egyenértékű a „hagyományos” szerelemmel.„Norvégiában nem könnyű egyszerre kereszténynek és leszbikusnak lenni", írja. Változott azóta a helyzet, hogy két éve papírra vetette ezt? - Nem igazán, a mai napig sok homoszexuális lesz öngyilkos. Melegnek lenni egy keresztény társadalomban nagyon nehéz, erre elkeserítő példa Oroszország. Egész életemben kultúrákról és történelemről tanultam, nagyon tisztelem a Bibliát és Jézust is, akit a szerelem papjának tartok. Az én interpretációmban Krisztus határozottan a meleg szerelem mellé állna, a könyvemben is szerepelnie kellett, hiszen számomra ő valóban a szerelem követe. És ezt úgy tudtam legjobban megmutatni, hogy homoszexuálissá tettem. Úgy írtam a könyvet, hogy különböző módon értelmeztem a tényeket. Elvégre sok mindent magunk mögött hagyunk, miután meghalunk, de a belső érzelmeink szinte a legtöbb esetben láthatatlanok maradnak. Tehát nem tudjuk, mi volt az emberek szívében. - Regényének legtöbb fejezete be nem teljesült szerelmekről szól. Valóban ilyen lehangoló az ön értelmezésében a szerelem? - Tudnék írni a boldog szerelemről is, de halál unalmas lenne, ha azt írnám le, milyen egy békés vasárnap a barátommal. Másrészt azt akartam kideríteni, hogy mi történik akkor, ha igazán vágysz valamire, de nem jutsz hozzá. Olyan társadalomban élünk, ahol a szórakozás, a vásárlás és a pornó áll a központban. Sajnos abban a pillanatban, amikor akarsz valamit, már meg is kapod. De szerintem van abban valami jó, amikor nem kapod meg azt, amire vágysz. Engem nagyban befolyásol Bret Easton Ellis - a könyveiben az emberek mindent megkapnak, amit csak akarnak, és emiatt rémes dolgok történnek. A vágy hajtóerő. Képzeljen el egy ősembert távirányítóval és rendelt kajával a barlangjában. Nem lennénk sehol! Minden, ami körülöttünk van, a vágy által lett. Egyébként sokan úgy értelmezik, hogy a hősnőm számára nincs jó vége a történetnek, de ez nem igaz. Megpróbálja megölni magát, de kisétál a vízből, és újjászületik. Legtöbbünk nem Ophélia, aki beleöli magát a tengerbe. Ha elveszítjük a szerelmet, végül tovább tudunk lépni. - Nem tűnik annak a tipikus lánynak, aki oda van a klasszikus románcokért... - Nem szeretem Bridget Jonest! Az lenne a happy end, hogy a nő megkapja a pasit, és kész? Ez lealacsonyít minket, nőket! - Ha ennyit foglalkozott a szerelemmel, talán tud válaszolni az utolsó kérdésemre: milyen a szerelem illata? - A szerelem illata egyet jelent a férjem bőrének, a kisbabám hajacskájának illatával! A szerelem és a szex természete érdekelte fotóiCth Gergő Balogh Kálmán cimbalomművész pályájáról és hangszerének új lehetőségeiről Több műfajban helyt kell állni Az 56 éves nemzetközi hírű cimbalomművész, Balogh Kálmán négy évtizede megszakítás nélkül színpadon van. Zeneakadémiai jubileumi koncertjén a Kárpát-medencei népzenét helyezte a középpontba. Továbbra is nyitott a kortárs zene, a jazz, a world music felé, novemberben pedig bemutatkozik új zenekara, az Esszencia. 1970-ben virtuóz cimbalmos nagybátyja hatására kezdett komolyabban foglalkozni a hangszerrel, majd 1980-ban szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Nem értem pontosan, hogy milyen eseménynek is ünnepli most a négy évtizedes jubileumát. - A táncházi-népzenészi működésemnek, amit egész pályám szempontjából meghatározónak érzek. Miskolcon, ahol felnőttem, 1975-ben volt az első táncház, akkor ismertem meg a Kárpát-medencei népzenét, bekerülve az Avas és a Szinvavölgyi táncegyüttes muzsikusainak körébe. Népzenészként Vavrinecz András prímás, zenekarvezető - ma a Hagyományok Háza munkatársa - volt az első mesterem: szalagos magnón, kazettán mutatta meg a gyűjtéseit. A napokban rendezett zeneakadémiai koncert a népzenét helyezte a középpontba, ezért nem hívtam például saját zenekaromat, a Gipsy Cimbalom Bandet, illetve olyan produkciókat, amelyek kívül esnek a népzenén. - És kiket hívott? - Vavrinecz mellett fellépett Herczku Ágnes énekesnő, Berecz András énekes-mesemondós barátom, Lukács Miklós cimbalmos. Két fiatal muzsikussal, a brácsás Papp Endrével és a nagybőgős Bognár Andrással magyarországi és erdélyi népzenét játszottunk. Saját zenekaraim közül a Cimbalogh Triót - vagyis Lakatos Róbert hegedűs-brácsást és Novák Csaba nagybőgőst - hívtam, akikkel időnként elkalandoztunk a balkáni vagy a jazzzene irányába is. - Voltak időszakok, amikor a hagyományos népzene háttérbe szorult a pályáján. - Igen, mert nagyon sok felkérést kaptam más műfajokból - Brahms Magyar táncaitól a kortárs zenén át a jazzig és különböző világzenei produkciókig -, amelyekkel beutaztam a világot. Idősebb fejjel jöttem rá, hogy nagyon jó visszatérni az aktív népzenéléshez, és benne akartam maradni a népzenészek közösségében. Ezért is szeretek például a Dobroda zenekarban játszani, ott egyszerű cimbalmos vagyok, nem én határozom meg a repertoárt. - Említette tizennyolc évvel fiatalabb kollégáját, Lukács Miklóst, akivel a közelmúltban kapták meg a Magyar Örökség Díjat. Duójuk egyfajta mestertanítvány viszonyra épül? - Nem, mert a generációs különbség egyáltalán nem látszik a gondolkodásunkban, muzsikálásunkban. Dolgoztunk már együtt korábban, és éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, de elfoglaltságaink sokáig nem engedték, hogy közös produkciót hozzunk létre. Aztán 2009-ben elkészítettük a Négykezes cimbalomra című duólemezt. Annak ellenére, hogy két külön stúdióhelyiségben vettük fel a szólamunkat, és nem is láttuk egymást, pillanatok alatt rátaláltunk a közös hangra, s improvizálni is tudtunk együtt. Amikor elérkezett az utómunka, mi is meglepődtünk, hogy egyáltalán nem kellett javítani a felvételen. Miklóssal játszani igazán különleges lehetőség. Idén jelent meg a második duólemezünk, Összehangolva címmel. - Nyolc éve tanít a Zeneakadémia népzene tanszékén. Mi mindenre kell felkészülnie egy fiatal cimbalmosnak? - Ebben a képzésben a fő csapásirány az autentikus népzene, de egy mai fiatalnak, ha tényleg a pályán akar maradni, több műfajban helyt kell állni. Az nem elég, hogy valaki kiváló táncházi muzsikus: a Háry János-szvitet vagy a Kállai kettőst éppúgy el kell tudni játszani, mint a modernebb feldolgozásokat, s rögtönözni is tudni kell. Önkritikus látásmódra nevelem a tanítványaimat. Magammal szemben is ilyen vagyok. - A cimbalmot sokan a kávéházi cigányzenével azonosítják, ami viszont már korántsem olyan divatos, mint néhány évtizede. Ez sajnos így van - különösen, ha végigtekintünk a hangszer sok évszázados történetén. A barokk korban a cimbalom az arisztokraták körében és a templomi zenélésben is népszerű volt. Az 1800- as években a magyar verbunkoszenében és a cigányzenében nagy fejlődésnek indult a játékmódja, főleg azután, hogy 1874-ben Schunda Vencel József létrehozta a pedálos cimbalmot, ami meghódította a világot. Liszt Ferenc is pártolta a hangszert, amit „magyar zongorának” is neveztek. Aztán a 20. században jött Rácz Aladár, aki a klasszikus zenében nagyon magas rangra emelte a cimbalmot, de a halála után ennek sajnos nem lett folytatása. A városi cigányzenei hagyomány hihetetlenül gazdag, de mára odáig jutottunk, hogy a fiatalabb nemzedék nem ismeri, nem érdeklődik iránta, ezért remek muzsikusoknak, régi cigányzenész-dinasztiák tagjainak alig van munkájuk. Félek, hogy ez az értékes tradíció - hacsak nem lesz valamilyen divathullám - hamarosan eltűnik. - Más műfajokban több a lehetőség? - Én azért nem lettem cigányzenész, mert fiatalon megérintett a népzene. Biztos vagyok benne, hogy a magyar folklórkincs előadásában helye van a cimbalomnak. Lukács Miklósra pedig azért lehetünk különösen büszkék, mert Charles Llloyd zenekarának tagjaként a legmagasabb jazzkörökbe vitte el a hangszert. Ha a közeljövőben létrejön az elektronikus alapú cimbalom (amire látok esélyt), az új távlatokat nyithat, mert akkor basszusgitárral, dobbal együtt is meg tud szólalni, bekerülhet az értékesebb popzenébe. - Mire készül a zeneakadémiai koncert után? - Október 22-én, a Müpában Lukács Miklóssal duóban játszunk a budapesti Womex nyitó gálaműsorában. Ez újabb lehetőség a magyar cimbalom számára, hiszen a Womex a népzenei-világzenei szakma legjelentősebb eseménye. November 13-án, a Nemzeti Színházban mutatkozik be új zenekarunk, az Esszencia, amelyben Csík Jánossal, Dresch Mihállyal, valamint Kacsó Hanga énekesnővel, Bognár Andrással, Kunos Tamással, Lakatos Róberttel játszunk együtt. A Gipsy Cimbalom Band mostanában nem volt annyira aktív, de jövőre tervezünk egy új lemezt. A cigányzenének a világban elfoglalt helyét szeretnék bemutatni Indiától Andalúziáig. RETKES ATTILA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Balogh Kálmánt fiatalon megérintette a népzene fotó: raffay Zsófia