Néptanítók lapja 68. évfolyam, 1935

1935-01-01 / 1. szám

1. SZÁM NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 21­ 1 JAPÁN NÉPOKTATÁS. írta : vitéz NAGY IVÁN Dr. K­­orszerű népoktatásról Japánban a múlt szá­zad utolsó harmadától kezdve szólhatunk. 1871-ben szervezték meg a közoktatásügyi mi­nisztériumot, amelynek rendelkezései alapján 1872-ben nyíltak meg az első népiskolák. Nem szabad azonban azt hinni, hogy azelőtt nem lett volna iskola és nem fordítottak volna gondot a nevelésre. Ellenkezőleg, az elzárt japán sziget­országban olyan belsai kultúra fejlődött ki, amelyen rövidesen virágba borult az európai műveltség minden áttelepített palántája. A pol­gári réteg gyermekeit buddhapapok az ú. n. templomi iskolákban tanították írni, olvasni, számolni, míg a nemeseknek, a kardot viselő szamuráioknak gyermekeit külön „nemesi isko­lákban" tanították, különös gondot fordítva itt az erkölcstanra és a testnevelésre, s ez utóbbi keretében a vívásra, lovaglásra s az ú. n. dzsin­dzsicu birkózásra. Az iskolázás kötelező a 6—14 éves korban. A 6-ik év teljes betöltése előtt azonban nem le­het a gyermekeket iskolába járatni. Az elemi iskola hatosztályú, melynek elvégzése minden­kire kötelező, ehhez csatlakozik a két-három­éves „felső népiskola" azok számára, akik nem mennek közép- vagy szakiskolába. A japán köz­oktatásügyi minisztérium idei évkönyvei sze­rint összesen 25.606 elemi iskola működik; ezek közül mindössze négy állami — tanítóképzők melletti gyakorlóiskola —, 105 magániskola, a többi pedig községi. A népoktatásról való gon­doskodás ugyanis a községeket terheli, mint ahogy a japán népiskola feladatának hivatalos meghatározása mondja: a közerkölcs és általá­nos műveltség elemeit oly sokban oktatni, hogy a község hasznos tagjává váljék a gyermek, aki megszerezze ott az élethez szükséges isme­reteket és ügyességeket is, valamint egyidejű­leg fejlessze testi erőit. Az iskolaév április elsején kezdődik és a kö­vetkező év március 31-ével végződik; némely városban már szeptember 1-i kezdéssel is ta­lálkozunk, eddig azonban mindössze csak 13 is­kolában vezették ezt be. 1928—29-ben 9.680.732 gyermek látogatta az is­kolákat; az iskolaköteleseknek 99-45%-a! Olyan beiskolázási eredmény ez, amellyel a legművel­tebb európai államokban sem igen találkozunk. A felsőbb népiskolai tagozatoknak 1.850.164 lá­togatója volt. A huszonötezer népiskola több, mint egyharmadának, 7186 iskolának még nincs felsőbb tagozata, viszont a nagyobb városokban 149 önálló felsőbb népiskola működik. Az előb­biek száma azonban évről-évre csökkent, így 1924/25—1928/29 között 1124 iskolánál épült ki a felső tagozat. Japánban a férfiak száma nagyobb, mint a nőké, ami meglátszik a növendékek statisztiká­ján is. Az elemi iskolát ugyanis 5,066.118 fiú és 4,614.421 leány látogatta, akikhez hozzá kell szá­mítani 193 külföldit. Még nagyobb az eltolódás a fiúk javára a felső tagozatban, ahol — a 24 külföldit leszámítva — 1.024.329 fiú mellett mindössze 828.811 leány tanult. A heti óraszám az I. osztály 21 órájáról az V-ikben 30-ra nő fel. Minden osztályban hittan helyett — államvallás nincs — erkölcstant ad­nak elő heti 2—2 órában. Ennek lényege a csá­szári házhoz, a mikádóhoz való hűség, az áldo­zatkész hazafiság, a szülők iránti feltétlen en­gedelmesség, az ősök tisztelete és a felebaráti szeretet tanítása. A japán nyelvet heti 9—12, a számtant 4—6 órában tanítják. Történelmet és földrajzt az V. és VI. osztályban 2—2 órá­ban tanítanak, a természettudományokra a IV—VI. osztályban ugyanannyi óraszám jut. Rajz, ének, torna és a lányok számára a IV—VI. osztályban heti 2—3 óra varrás egészí­tik ki a tanrendet. A felsőbb népiskola heti 29—30 óra alatt megismétli az előbb említett tárgyakat, melyekhez csatlakoznak még a kéz­ügyesség, műszaki ismeretek és a lányoknál a háztartásban. A legtöbb város iskolájában, összesen 1723-ban, az angol nyelvet is tanítják. A tanítók száma 229.188, évről-évre növe­kedve, 1924/25-ben még csak 204.785 volt a szá­muk, vagyis négy év alatt 25.000 új alkalmazás történt. Egy iskolára átlag 9 tanító esik, egy tanítóra pedig már csak 42 gyerek (1924-ben még 45). Közülök 154.498 férfi, 74.688 nő; van két külföldi is. A helyettes, illetve segédtanítók száma mintegy 34.000. A tanítók fizetése a kor és a község nagysága szerint váltakozik: mini­mum havi 10 yen,­ maximum havi 240 yen, át­lagban havi 62 yen. A nők azonban jóval ala­csonyabb fizetést kapnak, ami havi 12—120 yen között váltakozik. S míg pl. a havi 40—45 yen fizetésű tanítók közül csak 390 a férfi és 8319 nő, addig a 120 yen fölötti fizetésűek közü­l mindössze négy nő van s 4206 a férfi. Itt említ­jük meg, hogy a népoktatásra 1931-ben 234 mil­lió 882.069 yent fordítottak. Az iskolák megoszlása szerint egyosztályos osztatlan népiskola mindössze 750 volt, kétosz­tályos 1351, háromosztályos 1897 s így tovább tízosztályos 680, tizenhárom- és több osztályos meg éppen 5445, közülük 173-nak 26-nál is több osztálya volt, sőt egy mammutiskolában 147 az osztályok száma. Az óvodarendszer még nincs eléggé kiépítve. Állami óvoda mindössze kettő van: a tokiói és a narai tanítónőképzők mellett, 161, illetve 231 gyermekkel és 7—7 óvónővel. Az óvodába a gyermekek 3—6 éves korukig járhatnak, de in­ 1 Fifty—sixth Annual Report of the Minister of State for Education (1928—29.) Tokio, 1934. 1 yen = 1 pengő.

Next