Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-02-17 / 118. szám

Csütörtök Februarius 17. 1842. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán bontókkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben I., a n d c r e r L­aj­os kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár szám­íttatik. TARTALOM: Hermina fííherczegasszony­­­. Kine­vezések, halálozások. D­e­ss­e­wf­f­y retruiemje.Vezérczikk. (III. A’ c­e­n­t­r­a­l­i­s­a­t­i­o következményei.) Puls­z­k­y Ferenc* től. Az ,Allg. Zei­g.­ — Magy.tud. társ.Művészi egylet. Nemzeti színház. Megyei dolgok .­Veszprém (szóbeli per, vegyes házasság, bankjegyek, adózás, tör­vényszéki biróválasztás.)Békés (érdekes adatok a’ bün­tetőjog köréből.) Vas (tisztviselők leköszönése miatti felakadás.) Pótlék a’ szepesi gyűléshez. (testi büntetés, vámszabályozás.) Erdélyi országgyűlés. Vidéki le­vél tár­cza. Temesvár (lyceum, német salon.) Sei­me­ez (magy. társ. és szláv iskola.) Külf. napló. Angol­, Franczhon. Értekező: Lényeges és utolsó felvilágosí­tások bankügyben. (Vége.) Fogarasi Ján. —B. Cor­­vaja terve földmivelési ’s műipari takarékpénztárról. Trefort Ágoston. Megyei régiség. Iliv. tud. Il­rd. ....... M11 IBS­­ .­HT’TMilL" Mg" '!ggr«trv«»»»»TMELy MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A’siralmas csapás, melly cs. k. főherczeg ná­dorunk fenséges háza felett néhány nap óta fe­nyegetőzve lebegett, csakugyan kérlelhetlenül elkövetkezék. Ö és k. fensége laermllia főherczegasszony, István fűhereze­gő a kikertes­tv­éré, nincs többé!! Ifjú életét sem a’ tudomány megfeszített erőködé­­sei, sem az anyai gond ápoló karjai, sem mil­liók könyörgő fohásza nem valt képes megtar­tani. Kimúlt Bécsben , vasárnap, februarius 13-kán, kevés napi betegség után , ’s kora ha­lála a’cs. k. uralkodóházat, különösen pedig már sok hasonló csapást szenvedett fenséges atyját kimondhatlan gyászba bob­tá. Ő és kit*, fenségük­ Já­n­os és István főh­erczegek si­etve Budára érkeztek, egyik a’ testvér kese­rű bánatában testvérikig megosztozandó, másik a’szenvedő atyai szívnek élő kincse eleven ké­pével nyújtandó vigasztalást. E’ nemzet pedig, mellyet a’szeretet’s ragaszkodás érzelmein ki­vid , mellyel királyai házához a’ hű magyar mindenkor viseltetik , jó ’s bal szerencsében együtt leélt negyvenhat év viszontagságai fen­séges nádorához mintegy családias kötelékkel Csatolnak, atyai fájdalmában is családias rész­véttel osztozik , ’s még soká áldandja emléke­zetét a’ korán hunytnak, ki rövid életében a’ jótékonyság’, magasztos emberszeretet angya­la gyanánt tű­nt föl közöttünk. U cs. ’s apost. kir. Felsége Markovics József rozsnyói kanonokot beb­eli apáttá, Steinhäuser An­tal kun-szent-mártoni plébánost typultkiai apáttá, Fe­jér Jánost nyugalmazo­tt plébánosok intézete előjá­­róját egri fő­káptalani tiszteletbeli kanonokká, Bor­­bola Miklós nagyváradi egyesült­ görög székesegy­házi őrkanonokot éneklőkanonokká és helyébe Er­délyi Vazul iskoláskanonokot ő­rkanonokká, Kiss Miklós somogy­ megyei tiszteletbeli aljegyzőt pedig a’ m kir.Helytartó-Tanács tiszteletbeli fogalmazójá­vá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (H.k.) A’ nm. m. kir. h.tanács Schwartzer Károlyt a’ si­ket-némák váczi intézeténél tanítóvá alkalmazó. (H.) Főtiszt. Báthory Gábor ur, a’ dunamelléki re­form. egyházkerület superintendense ’s a’ hittudo­mány tanára­, f. hó 12-kén éjjeli 11 órakor, életé­nek 88-ik évében, N.Kőrösön meghalt. Bölöni Farkas Sándor erdélyi kormányszéki fo­galmazó, a’ m. t. társ. levelező tagja 1 hó 2-kán estvéli 8 órakor közhasznú becses éltet tüdővész kö­vetkeztében bevégezte. A’ néhai „Éjszakamerikai utazás“ czimű­ becses munkájáért 1835-ben a’ m. t. társaságtól 200 darab arany jutalmat nyervén , ezt erdélyi irók jutalmául alapitványképen visszaajándé­­kozta. Erdély történeteit tárgyazó nagybecsű mun­káját kéziratban hagyta hátra. A’ kolozsvári casino és fegyveroskola alapítására gyakorlott nagy befo­lyása ismeretes, mi országszerte kihatott. Az unitá­rius statusnak, mellynek buzgó hive volt, főkép az Augustinovics-alapitvány körüli sikeres fáradozásá­val uj éltet ígérő hasznot tett; végrendeletében köny­veit és pénzét a’kolozsvári unitar. főiskolának hagy­ta. A’ néhai érdemteljes férfiú halálát mindenek, kik ismerték, méltán fájlalják. (Érd. Hiradó.) Néhai cserneki és tarkői gr. Dessewvffy Aurél felett, ki családjának, barátinak és tisztelőinek mély fájdalmára f. e. febr. 9-kén m­eghalálozott, azon országos választmány, mellynek az üdvözült jeles és tisztelve­ szeretett tagja volt, halotti szent mise áldozatot fog tartatni, mellyre f. e. febr. 17-kén reg­geli 9 órára a’ sert­iták templomába az üdvözültnek minden baráti és tisztelői meghivatnak. — Költ Pesten febr. 13-kán 18­12. Vezérczikke. (in. A’ centralisatio követ­kezményei *). Midőn a’múlt számban a’ közép­­pontositás okait vizsgáltuk, jó következményeit na­gyobb részben már említettük, a’kérelmesebb kor­mányzást , t. i. a’ nép szükségeinek látszólag köny­­nyebb megismerhetését és az igazgatás gyorsaságát. Hozzá járul még, hogy a’ középpontositási rendszer, mint az egyenlőségnek előmozdítója, a’ nép szenve­delmeinek hízelkedik; hogy az egyformaság által, mellyet mindenütt behoz, az észnek némileg postula­­tuma, melly a’ szabályt mindenütt határozottnak ’s biztosnak ’s mindenütt egyenlően kiterjedőnek kí­vánja. A’ központosítás végre a’nemzet hiúságának szolgál, ’s ez által a’ nemzetiség barátinak kínálko­zik, midőn az ország minden észtehetségeit a’ fő­városba vonja, azon egyetlen térre, mellyen a’nem­zetnek a’ középpontositás által mindig a’ fővárosra irányzott figyelmét magokra vonhatják, ’s erejűknek illő hatáskört találhatnak. Az ország értelmisége igy vonatik össze egy tömegbe, mellyben a’ fénye­sebbnek sugaraiban a’ fénytelenebb is jobban kitű­nik, ’s a’ fényesebbek együttléte sugárkoszorút he­lyez a’ hazának fejére. Ezt látjuk Rómában Augus­tus alatt, ezt Franczhonban XIV. Lajos és Napole­on alatt; ’s ezen udvarok vakitó világa előtt amott a’ széles Göröghon­ ’s gyarmatainak, itt Olaszor­szág fejedelemségeinek ’s a’német udvarok­’s egye­temeknek egymástól elszigetelt tudósai, nagyobb beesők mellett is, elhomályosodtak. A’ középpontositási rendszer azonban, bár hogy’ kínálkozz­ék fejedelmeknek és nemzeteknek, végtére mégis mind az or­szág bátorságára, mind a’ nemzet szabad­ságára vészthozó. A’ középpontositási rendszernek legközelebbi szükséges következménye egy hivatalnok-sereg , melly a’ kormány kinevezésétől függ, ettől veszi pa­rancsait, ez által mozdittathatik el, ’s csak ennek felelős. A’ mint a’ középpontositás valamelly kor­mánynál vezérelvvé lett, azon pillanattól növekedik évről évre, sőt lehet mondani, napról napra a’ hiva­talnokok száma, még akkor is, ha a’ kormány ezt nem kívánná. Mert a’mint a’testületektől, rendek­től vagy előjogos egyedektől igazgatási befolyásuk ’s autonómiájuknak egy része elvétetik, ezek a’ ki­váltságos állással összekötött kötelességeknek is vagy hanyagul vagy épen nem felelnek meg, ’s ha­bár a’ kormány számukra némi befolyást meg is kí­vánna menteni, mégis kénytelenitletik a’ hanyag­ságból önkényt következő rendetlenség miatt minden igazgatási hatalmat kezeikből kivenni,’s a’helyható­sági, testületi vagy patrimonialis kormányzást fize­téses függő hivatalnokokkal felváltani. — Az auto­nómia megcsonkításának ezen következményeit se­hol sem látjuk olly óriási példákban, mint a’ régi vi­lágban a’római köztársaság végidejében, midőn ezen hatalmas ország a’ kisebb kelet-európai fejedelme­ket pártfogás színe alatt némi függésbe hozta, ’s ud­variaknál előbb csak külviszonyaikat legátusok ál­tal rendezgeté ’s igazgattatá; majd a’ fejedelmek zsarnoksága által veszélyeztetett közbátorság fen­­tartása végett a’beligazgatásba is nagyobb befolyást nyertek, melly a’ legátus tekintetének fentartására szolgáló katonai erő által még inkább növekedett, míg végre a’ tökéletes gyámságra került királyok vagy függetlenségök visszanyerésére indított egye­netlen háborúban legyőzettek, vagy szünetlen bel­­háborúkba keveredve, országukban a’ rendet fen­­tartani képtelenek lévén, a’ hatalmas köztársaság­nak színuraságukat is átadni kénytelenittettek, így *) E’ Cz cikk olvasásából annyi tanulmányt, annyi éldeletet me­ntünk, hogy el nem mulaszthatnék tisztelt barátunknak legőszintébb köszönetü­nket kifejezni azon szívességéért, miszerint országos kü­ldöttségi tömérdek foglalatosságainak fáradalmai között is időt von magának , roppant tudomány­­nyal, mély statu­sbölcseséggel ’s különös practicai tapin­tattal írott nagybecsű, érdekteljes értekezésével lapjaink szerény hasábjait díszesíteni. — Szerk. vitetett Róma sokszor önkénytelenül a’hódítások me­zejére, mig végre olly terjedelmessé lön, hogy a’ birodalmat sem belül kormányozni, sem külről meg­támadások ellen védelmezni nem lehetett, ’s önsúlya alatt összeomlott. Hasonló történik most is Ázsia színpadán; az angol kelet-ind társaság az óriási fél­sziget minden hatalmasságaival háborúba kevere­dett, hogy a’ gazdag Bengál tartományt védelmezze ’s kereskedését biztosítsa; ’s habár a’ legyőzött fe­jedelmeket adó mellett országaik birtokában örömest meghagyta, mégis a’ szünetlenül ellene forralt ter­vek ’s ármánykodások megszüntetésére kénytelen volt ezen fejedelmek erejét gyöngíteni, udvaraik kö­rül angol sereget tartani, a’ zsarnokul nyomott né­pek védelmére követei által a’ beligazgatásba is be­folyni , ’s végre a’ szünetlen háborgások elmellőzé­­sére, a’ fejedelmek ármánykodásainak megbünteté­sére, a’ közvetlen kormányt is átvenni. így terjedett, igy terjed még most is ezen óriási birodalom. Keres­kedésének kiterjedése ’s birtokának bátorsága kény­szerűté a’ társaságot, hogy fegyvereit Ceylon szige­tétől a’ himalájai havasokig vigye, ’s az esemé­nyeknek már többé nem ura, hanem inkább szolgá­ja most egy oldalon az Oxus és Jaxartes, másikon a’ Hoangho és Jancse Hiang felé nyomul, mint ke­vés idővel előbb a’ Buremputer és Indus felé nyo­mult ; szünetlen hódításaiban nem tudván többé ön­magát megállítani a’ nélkül, hogy egész hatalmát ne koczkáztassa, mig végre— mint Róma — önsúlya alatt összeroskadand. A’ mi a’ régi időkben ’s Ázsiában még most is olly óriási idomban történik, ugyanaz történik ki­sebb vagy nagyobb arány szerint minden országban, hol a’ központosítás egyszer megkezdetett. A’ mint a’ rendek, testületek és helyhatóságok jogai meg­­szorittatnak, a’mint elfogadtatik azon elv, hogy az igazgatásra csak a’ kormánytól közvetlenül függő ’s neki felelős hivatalnokok alkalmasak, akkor meg­kezdődik a’ mozgalom, melly csak ott szűnik meg, hol minden előjogok és szabaditékok eltörlése után az egész nemzet egyenlő, politicai életet nélkülöző, egymáshoz csak a’ szolgaság érzete által kapcsolt egyedek tömegéből áll, mellynek fölibe a’ közép­ponti hatalomtól mindenben függő hierarchiai hiva­talnok-sereg helyeztetik. Kezdetben ugyan csak az autonómia, a’ statutarius hatalom támadtatik meg , hogy ez által az ország törvényhozásában az egység ’s egyenlőség meg ne zavartassék, de a’ mint a’ helyhatósági ’s testületi jogok megszorittatnak, meg­szűnik a’ testület külső tekintete is, ’s vele a’ testü­leti tagok részvéte. A’ fizetéstelen vagy csekély fi­zetésű testületi tisztviselők, kiknek hatásköre meg­­szorittatott, külső tekintetűk megszűntével becsület­ből szolgálni nem akarnak, vagy hivataloskodásu­kat fizetésük csekélységével hozzák arányba. Ez ál­tal a’ központi hatalom rövid idő múlva kénytelenít­­tetik a’ tisztviselők helyébe tőle függő, ’s már nem többé a’ testület, hanem az ország által ’s ugyan­azért jobban fizetett hivatalnokokat kinevezni, an­nál inkább, minthogy a’ testületi tagok, jogaik’s ha­táskörük megszorítása után a’testületi terheket visel­ni , azon hivatalnokokat, kiknek kinevezésében ré­­szök nincs, fizetni, a’középületeket és intézeteket, mellyek felügyelésök alól kivétettek, fentartani vo­nakodnak , ’s igy végre minden hivatal, intézet, bör­tön ’s egyéb középület, utak és hidak fentartására szükséges költség, a’ felügyelésre megkívánt sze­mélyek ’s a’ felettei egész intézkedés országossá ’s központosítottá válik, az egész kormány és igazga­tás a’ középponti hatalom hivatalnokainak kezébe kerül, ’s a’ testületek politicai jogainak köre az egyenlőség látszólagos diadala mellett naponkint megszorul, melly egyenlőség azonban — mint már felebb említénk — nem más, mint a’ szolgaság egyenlősége. A’ régi görögök, kik, mind a’ mellett hogy al­kotmányaik még nagyobb változatossággal birtak, mint a’ mieink, a’most divatozó politicai felosztá­sokkal mégsem törődtek, ’s kiknél a’monarchia, aristocratia és democratia, minden árnyéklataival együtt nem csak az országférfiak agyában, hanem tettleg is létezett, csak egy fogalmat tartottak szük­ségesnek az alkotmányok jellemzésére: tudnillik fo­galmuk szerint azon ország volt szabad, mellyben a’ tisztviselők, habár örökösök ’s választástól nem függők, eljárásukról a’ népnek számot adni kénytel 27

Next