Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-25 / 72. szám

r­" Up félhavonként fog pontosan megjelenni; a szer­kesztő mellett a legkiválóbb erők működnek közre, ami kellő biztosíték arra nézve, hogy a lap szel­leme és tartalma a sakkozó közönség igényeit minden tekintetben ki fogja elégíteni. A Magyar Sakkvilág — melynek előfizetési ára egész évre 10 korona, fél évre 6 korona — első száma április hó első felében, tehát húsvét előtt fog megjelenni. A sakkjáték barátai, kik óhajtják a lapot megis­merni s esetleg előfizetni, ezúton is felkéretnek, hogy pontos lakcímüket szíveskedjenek mielőbb beküldeni a kiadó-szerkesztő: Gajdos János, Bu­dapest, VII. Nagydiófa­ utca 16. I. 14. címére. A kölni sakk-kör ötven éves fennállásának megünneplésére hatos mesterverseny rendezését vette tervbe, amelyre Capablanca, Maróczy, Mar­shall, Rubinstein, Schlechter és dr Tarrasch mes­tereket hívták meg. A versenyt július elején tar­tanák meg és díjakra 5000—6000 márkát fordí­tanak. •­­ HUT. má­rcius 25., swymSaf.Pesti Hírlap A san-sebastiani sakkverseny. A most lefolyt mesterverseny nem csekély meglepetéseket hozott a győztes, nem kevésbbé a legyőzöttek részéről. A győztes részéről azért, mert nem vártuk Capablanca ily fölényes győzelmét. Bizonyos óva­tossággal fogadtuk a róla­­ különösen hazájából útrakelt híreket, melyek mint valami sakkcsodát tüntetik fel. Távolról sem szándékunk megkiseb­­bíteni győzelmét, melyet jelen szereplésével tel­jesen méltán aratott, de mi nem látunk benne semmi különlegeset, semmi földöntúlit. Nem tett­ mást, mint egy formában levő sakkmester tenni szokott: a nálánál gyöngébbek ellen győzött, a ve­szedelmesebb ellenfeleivel pedig sorra remizett. Az természetesen nem az ő érdeme, hogy páran erő­sen forszírozták ellene a nyerést, ami — mint ilyenkor rendesen történni szokott — kudarccal végződik és így mintegy az ő malmára hajtották ■ a vizet. Erre nem kell több példát felhozni, mint a Janovski elleni küzdelmét: a játszma egyenlő ál­lásban kétszer is remisre állt, de Janovski meg akarja mutatni, hogy ő legyőzi a sorban legelöl­­ álló mestert és természetesen­­ a játszmát el­veszti, de ezt egyáltalán nem lehet Capablancá­­nak érdemül betudni, de mindegy, ő megkapja a maga egységét. Mindenesetre oly eredményt ért el, amire nemcsak egy kezdő versenyző, hanem egy régi és elismert nagymester is büszke lehet. Mert ezen a versenyen csupa igazi, vérbeli „mester“ vett részt és nem szállította le a nívóját holmi „tölte­lék“ csak azért, hogy beteljék a létszám. De épen ezért — és ez az első pillanatra kissé furcsának látszik — nem sok igazán szép játszmában volt részünk, különösen a verseny elején kaptuk nagy számmal a 20—30 lépéses remisket. Mert hát bi­zony, a mesterek nagyobb része többre becsüli a bi­zonytalan nyerésnél a biztos remist, még ha el­lenfelét gyöngébbnek is tartja magánál. Az orosz Rubinstein két dologgal büszkélked­­­­het: egyrészt egyedül ő került ki veretlenül a ver­senyből, másrészt az egész verseny folyamán csak neki sikerült a győztes Capablanca ellen játszmát nyerni. Ha előbb jön formába és nem a legerősebb harc idején, az utolsó napon szabadnapos, erősen hiszszük, hogy megváltozott volna a helyezés sor­rendje. A fiatal Vidmar rövid sakkozói múltján is szép sikerekre tekinthet vissza. Már az 1907-iki karlsbadi, de főleg az 1908-iki prágai versenyen tűnt fel, hol már a harmadik díjat nyerte. Bár je­len versenyén nem jól indult, de Bernstein, Burn, Janovski, Leonhardt és Duras elleni egymásután nyert partijaival hatalmasat lendített helyzetén és az utolsó napon Capablancával való heves harc után — mely tudvalevőleg remisvel végződött — sikerült Rubinsteint elérni és egyúttal vele a II. és III. díjat megosztani.­­Marshallt Capablancával együtt járták a célhoz, mert a verseny elején és a verseny folya­mán állandóan a nyomában haladt, de az utolsó napok egyikén a Duras elleni vesztett partija foly­tán visszaszorult a negyedik díjra. Tarranohnak is meg kellett elégednie az V—VIII. helylyel. Már várjuk, hogy­ mily szavakkal fogja lekicsinyleni Capablanca győzelmét Schlechter és Niemzovics osztják meg vele az V—VII. díjat. A remis­ k nagymesterét, Schlech­­tert, e versenyen nem segítette győzelemre régi játékmódszere. Remist-remisre halmozott és ennek folytán hátraszorult. A fiatal orosz mester, Niem­­zovics, teljesen méltán jutott a jó társaságba, a két „öreg“ nagymester közé. Már az 1907-iki os­­tendei versenyen feltűnt, hol a IH—IV. dijat vit­te el; ugyanazon évben Karlsbadban IV—V. lett Schlechterrel, míg betegsége okozta hosszabb szü­net után tavaly Hamburgban a harmadik helyet nyerte el. Spielmann Rudolf és dr Bernstein Ossip kissé hátrább végeztek megszokott eredményeiknél. Az utóbbinak mindenesetre elégtételül szolgálhat, hogy azon kevés sakkmesterek közé tartozik, akik versenyen Schlechter — az óvatosság mintaképe — ellen játszmát nyertek. Teichmann Richárd a verseny elején ért több játszmavesztése miatt szorult ily hátra. Az utolsó öt helyen nem kisebb nagyságok állnak, mint: Maróczy, Janovski, Burn, Duras és Leonhardt. A magyar nagymestert kétségtelenül menti nagy indiszpozíciója, mely az egész verseny folya­mán nem hagyta el. Az 1908-iki bécsi és prágai tornák óta teljesen visszavonult a sakkversenyek­től, amely tréninghiányt döntő hátránynak kell betudnunk. Janovskitól már megszoktuk, hogy­­az utol­sók közt lányuk, már nem Igán nyeri vissza régi formáját és nevét a jobb időkből, amikor mindig csak tőle féltettük a mi Maróczynk elsőségét. Burn már a fiatalok közt nem tud érvénye­sülni, de azért néha egy-egy játszmában megmu­tatja, hogy mi­­ volt! Durason beigazolódott­­a régi bibliai mondás: elsőkből lesznek az utolsók, öt egysége közül hár­mat az utolsó három napon szerzett, fényes győzel­met aratva Marshall, Burn és Tarrasch fölött. Ha mindjárt így kezdte volna, akkor bizonyára meg­erősítette volna az 1908-iki bécsi és prágai fényes eredményeit. Leonhardt Pál erős lemaradása kellemetlen meglepetés a híveinek. Mi speciálisan nem szível­­hetjük, mert a magyar nagymesternek ő igen gyön­ge oldala, mindig egy nullához jut általa. A harc erős és heves volt, mi sem mutatja jobban, mint hogy az elsőt és utolsót a sorban — 18 résztvevővel — csak öt egység választja el egy­mástól. Érdekes volt a tizenhat legjobb sakkmes­ter közül tizenötnek viaskodását végigélvezni, de valósággal szenzáció lett volna, ha a tizenhato­dik, dr Lasker is részt vett volna a harcban. Most ez nem volt lehetséges a világmester akadályozta­tása miatt. De annyi bizonyos, hogy Capablanca igazi képességeit illetőleg csak egy Lasker-Capa­­blanca-match gyújtana világosságot, amely küzdel­met ez okból, valamint a Laskernek jelenleg fö­lötte veszélyben forgó világbajnokságát illetőleg is erősen óhajtunk. Sokak szerint a match veszélyesebb Lasker­re nézve, mint az eddigiek voltak Tarrasch, Ja­novski és Schlechter ellen; hogy igazuk van-e, az — reméljük — hamarosan el fog dőlni. A verseny részletes eredményeinek áttekinté­sére a tabellák szolgálnak. Csáki László. 6 8­8 7. er­e­d­m­é­ny Vépereémé&r • vas szett,re* mis és nyert erőségek szerint kie N év mm &ao 03`*ki *►ON e 1© K 8■© ki a*3OS aeS s© © s 3 ›« 6 © ki«1 a■ö ©naki *2— «kis •sr‡© s 3m►O SN N év 4# 8 m 1 © ki fi* V aoS <5S 3 © H is5 3 « b © *-> Ki © K M © « © > 1. Leonhardt ....K 0 X 1 0 0 0 0 0 1 0 X X X *X Leonhardt ...........s 5 7 2. Duras ..............---x 0 X X 0 0 0 0 0 1 i 1 0 i Duras...................3 4 7 3. Niemzovics • •.X — X X 0 1 X 1 X X X X 0 X IX Nlemrovtee.........3 9 2 4. Schlechter ••••1 X — X X X X X X 9 X X X 1 1 X Sohlechue ...........3 111 5. Maróczy...........X X X — X 0 X X X 0 X X X 1 9 MarAacv...............1 103 6. Capablanca ... y,1 X X — 1 0 X X 1 X 1 X 1 9H Capablanoe .....6 T 1 7. Spielmann ....1 0 X 1 0 — X X X 0 X X X X 7 Spielmann...........3 8 3 8. Rubinstein ....i X X X 1 X —'X X X X X >41 I Rnblnstetn ......4 10— 9. Teichmann ...i 0 X X X X X — X 0 9 X 1 0 Teichmann .........3 r 4 10. Widmar...........i X X X X X X X — 1 0 1 X 1 • Widmar.............5 8 1 11. Bernstein •••••1 x 1 1 0 i X 1 0 — X 0 0 X T Bernstein.............t 4 5 12. Marshall...........0 x y,X X X X 1 1-X— X X 1 8X Marshall..........4 9 1 13. Burn.................0 X X X 0 X X X 0 1 H — 0 0 5 Burn.....................1 8 • 14*Tarrasch •••••0 1 X X X % X 0 X 1 X 1 — X IX Tanaiéit .............3 9 1 15. Janovski .........X í 0 0 0 X • 1 • X 0 1 X — 9XJbootsH .......3 s 6 Reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle­á kra,­ort.urz ax elrontott gyomrot 2—3 óra alatt n.ca is teljesen rendbe hozza. Használata va­udi áldás gyomorbajosoknak, széknekedésben szén­védőknek Kis üveg 40 ellép. Nagy Üveg 60 fillér. k * Szerkesztői üzenetek. — Kéziratokat a zserkesztőség nem ad vissza és névtelen levelekre nem válaszol. — Asszony. Nem köznapi lélekre és tehetség­re valló levelét ha szabad lenne kinyomatni, azt a címet adnák neki: Egy modern házasság története, dióhéjban. Körülbelül másfél írott ívén egy egész kötetre való témát méltóztatott leírni, amelyből ügyes kézzel csinos korrajzot lehetne kanyarítani, csakhogy az a korrajz meglehetősen unalmas len­ne és az olvasó már a tizedik lapnál ásítozva leten­né a könyvet, azzal a megjegyzéssel, hisz ezek közhelyek, láppálcák, banalitások, mert ilyenek ma mind a házasságok, igy tesznek, igy imák, igy panaszkodnak mind az asszonyok, cosi fan tutte! Hogy a férfi nem adja fel előbb az aranyszabadsá­­got, míg a fenekéig ki nem ürítette az örömök, az élvezetek kelyhét, az csak természetes. Ki veheti ezt rossz néven neki, hisz csak élni is kell egyszer, vagy mi? Mert ha már egyszer leköti, lenyűgözi magát egy asszony mellé, akkor úgyis vége a gyöngyéletnek, az arany szabadságnak, az már nem élet többé, hanem csak fél élet, fél akarattal, fél szabadsággal, a másik felére mindig igényt tart az asszony. Aztán meg nem is nősülhet, háztartást, családot nem alapíthat az ember, míg az existen­­ciája biztosítva nincs?! Mindent összefoglalva: megnősül az ember, a­mikor már elég volt a sza­bad életből, a­mikor kimulatta, kitombolta magát s csendes pihenő révbe vágyakozik a viharhányta hajós. Egyetlen szerető asszony mellé vágyik, mi­kor már a sok asszony nem kell, egy asszonynak­­ ölelő karja, forró csókja, édes mosolya, csevegő f­ajka kellene, amikor a fáradt idegek már nem bír­­j­­ák a zajt, a mindenféle sokat. Ezzel a számítással megy vagy menesztetik a mo­dern ifjú a házasságba, jó szándékkal, jó­hiszeműen, önmagát is ámítva, bolondítva. És a másik fél, aki­nek még sejtelme sincs az életről, a valóságról, beleviszi ebbe a társasjátékba egész testét, egész lel­két, szívét, kedélyét, sokszor vagyonát, mindenét. A játék rendesen jól kezdődik. Az élet viharai köz­ben sokat tanult, sokat tapasztalt, higgadt, komoly férfi, a férj becsületes szándékkal, de mégis némi számítással, hideg megfontolással kezdi meg ne­mes hivatását, az úgynevezett becsületes emberek pályáját, a házas életet. Míg a másik minden szá­mítás nélkül, vakon és öntudatlanul rohan a bol­dogságba, amely elemi erővel dühöng, s amelynek képtelenség ellenállani. És az eredmény?! Nos, az eredmény az, hogy a természet örök törvénye, mint mindenkor, az ő életükben is érvényesül, a mely vulkán előbb kezdett tüzet hányni, előbb is hal ki s miután a nóta szerint is „mindenféle szerelemnek vége szokott lenni“, hát a szerelem az egyik részről csakhamar csődöt mond. Kegyeteknél hamar bekövetkezett ez a kriti­kus állapot s isten csodája, hogy mégis egy egész évtizeden át húzták, halasztották a végleszámolást, amelyet kegyed most kezd aktuálisnak tartani, a­midőn azt hiszi, hogy közös életük holt­pontra ju­tott, amelyen pedig, a véleménye szerint, nem le­het megállapodni, mert vagy előre, vagy hátra, de mozogni kell, hisz mozgás az élet, a végleges nyug­vás pedig nem más, mint a halál. Hát mi szívesen­ ­?

Next