Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

________ hogy Erdélynek Románia felöli határszéli és belső katonai védelme mennyire el van hanya­golva, programmunk legelső pontja Erdély kato­nai védelmének kikövetelése. A biztonságnak az érzete nem lehet meg bennünk, erdélyiekben. Egyik legfőbb keserűségünk a reánk is nehezedő katonai terhek óriási voltának és ama védtelen­­ségnek aránytalansága, melyet a haderő Erdély határaira és Erdély belső nyugalmának katonai biztosítására fordít. Romániába vezető 10 hegy­­orosunk közül egy sincs megerősítve. S e h­egy­­vorosok közül vasúti fővonal, de az is csak egy lapárral és béke idején is gyakori kocsitorlu­­lással, csupán a Tömösihez vezet Predeál felé. Jelentéktelen helyiérdekű vonal vezet a Veresto­ronyi szoroshoz és a Szurdokihoz; a Gyimesi szoroshoz vezető sem tekinthető fővonalnak. A f­orgóbesztercei és berecki csonka vonalak nem számítanak. Egyáltalában semmi vasút sem ve­zet a Tölgyesi-, a Békási-, Bodzai-, Csánci- és Törcsvári-szoroshoz. A déli és keleti határ mintegy 900 kilométer hosszú és például a Bod­­zai-szorostól a Borgói-szorosig terjedő keleti ha­tárnak mintegy 360 kilométernyi vonalát csak egy-egy honvédzászlóalj védi Kézdivásárhelyen és Csíkszeredán. De még az erdélyi hadtest szék­helyét, Nagyszebeni­, is, a Verestoronyi-szorostól egy ugrásnyira, mindössze vagy kétezer ember és alig száz ágyú védelmezi, pedig ott a hadtest fölszerelésének nagy része is. Az összes véderő­nek békében is mintegy félmilliónyi létszámából Erdélyben csak alig 13.000 gyalogos, alig 3000 lovas, alig másfélszáz ágyú van. Az erdélyi had­test kerületéből Erdélytől távol van 9 magyar zászlóalj, de a Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején innen elhelyezett oláh nemzetiségű tiszte­ket ismét visszahelyezték Erdélybe, s úgy, hogy itt a legénység is, a tisztek is túlnyomóan oláhok. Egyáltalában nincs helyőrség olyan helyeken, melyek pedig löfészkei és menedékei az oláh iz­gatásnak. Követeljük az erdélyi hegyszorosok katonai megerősítését, inkább a hadihajókra fordítandó összeg megfelelő mérséklése árán; követeljük Er­délyben, különösen a határszélnek figyelemmel tartására, még egy hadtestnek elhelyezését, de egyben a haderő territoriális elhelyezése elvének Erdélyre nézve fölfü­ggesztését abban az értelem­ben, hogy az oláh zászlóaljakat és tiszteket in­nét máshová vezényeljék, a magyar zászlóaljak és az erdélyi származású tisztek pedig ide jöjje­nek vissza. Követeljük az Erdélyben állomásozó haderő katonai központjának Kolozsvárra, illet­ve Marosvásárhelyre áthelyezését, a helyőrsé­geknek megfelelők elosztását. De midőn új hadtestet, új helyőrséget köve­telünk Erdély számára, követeljük a helyőrsége­ken a tisztek számára olyan viszonyok megte­remtését is, melyek reájuk nézve az erdélyi tar­tózkodást ne büntetéssé, hanem örömmé tegyék. Nevezetesen építtessen a hadügyi kormányzat a kisebb városokban, illetőleg községekben meg­felelő tiszti lakásokat és tiszti kaszinót, adjon az Erdélyben állomásozó tiszteknek külön pótlékot és Erdélyben töltött szolgálatukat tudja be külön érdemül későbbi elhelyezésük és előmenetelük al­kalmával, kormányzatának. Nem követelt többet, mint tör­vénytiszteletet a kormány közegei részéről. Ezek után elmondja Gerovszki, hogy Karls­­badban, ahol ő is és Vajda is fürdőorvos, való­ban érintkezett Vajdával, sőt beszélt vele poli­tikai dolgokról is, anélkül azonban, hogy tör­vényellenes dolgokat tárgyaltak volna. Van azonban neki Karlsbadban egy magyar zsidó kollégája, akivel sokkal többet beszélt politiká­ról, aki Vajdánál élesebben ítélte el azokat a félig ázsiai állapotokat, amelyeket Magyaror­szágon Tisza idézett elő. .. Gerovszki nyílt levele Tiszához. Tisza István miniszterelnök tudvalévőleg a képviselőház egyik ülésén egy névjegyet muta­tott fel, amelyet Duliskovits detektív szerzett meg s am­ell­yel a miniszterelnök azt akarta bizonyí­tani, hogy Vajda Sándor román képviselő Ge­­rovszkiékkal intim összeköttetésben van. Ge­­rovszki Román pétervári orvos most nyílt levelet intézett gróf Tisza Istvánhoz, amelyben elmond­ja, hogy Tiszának az apja miniszterelnök korá­ban miként denunciálta barátját, Dobránszkyt, aki Gerovszki nagyapja volt. Az öreg Tisza ugyanolyan vádakkal illette Dobránszky­t, mint most a fia a Gerovszkiakat és Vajdát és az ő vádja éppen olyan tarthatatlan volt, mint a mos­tani vád. A nyílt levél azután ezeket mondja: A monarchia ellen soha sem agitáltak fivé­reim, amint ön állítja. Ők csak ön ellen és az uralom ellen léptek föl, amelyet ön képvisel, ön, gróf úr, nem azonos a monarchiával. Ön ugyan nagyon büszke úr, de azért még­sem merheti így átalakítani a híres szólást: „én vagyok Magyar­­ország.“ Kétségtelen, hogy a Tisza-féle garázdál­kodás, amelyet Magyarországnak oly nehéz el­tűrnie, az utóbbi időben Ausztriában is talált utánzásra, főként Bukovinában. A magyar kor­mány ösztönzésére tiporják Bukovinában lábbal azokat a jogokat, amelyeket az alkotmány a né­pességnek megad. Fivérem, Gerovszki Elek, ez ellen tényleg föllépett a legélesebben abban a lap­ban, amelyet kiad („Ruszkaja Pravda“). Ez azonban nem monarchiaellenes, hanem annak a monarchiának érdekében való agitáció, amelyet fivérem igen szívesen látna türelmes és liberális _____Pesti hírlap______ * Magyar foglyok Oroszországban? Pétervárról jelentik: A birodalmi duma szociáldemokrata tagjai interpellációt intéztek a belügyminiszterhez, mely­ben felvilágosítást kér­nek több magyar állampolgárnak Orenburgban történt letartóztatásáról. Az interpellációk sze­rint az illetőket az orenburgi titkos rendőrség tartóztatta le s már körülbelül egy év óta fog­ságban vannak, anélkül, hogy vádat emeltek volna ellenük. A letartóztatottak azóta több kér­vényt intéztek az ügyészséghez, a rendőrséghez, a kormányzóhoz, valamint a belügyminiszter­hez, de egyik helytől sem kaptak választ. Az interpellálók kérdik a belügyminisztert, hogy tud-e valamit ezekről az emberekről és mit haj­landó tenni, hogy az ügy tisztáztassék és a sor­suk elintézést ny­erjen.­­ A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint a magy­ar kormányotoz magyar állampolgároknak ilyen jogtalan fogva­­tartásáról eddig élő panasz nem érkezett. Ennek ellenére lépések történtek, hogy a magyar kor­mány a tényállás felől az arra hivatott ténye­zők útján tájékoztassa magát. A pétervári híradásból még nem lehet bi­zonyosan tudni, hogy valóban magyar alattva­lókat tartanak-e fogva Oroszországban, de ha kiderül, hogy a felháborító eset megtörtént, va­jon fog-e valamit tenni érdekükben a magyar kormány, amely eddig csak azzal szórakozott, hogy alkalmazottait agent provocateur­ megbíza­tással küldte ki Oroszországba, de arról nem gondoskodott, hogy az ott tartózkodó magyar állampolgárok az őket megillető diplomáciai vé­delemben részesüljenek. * A ceglédi mandátum, C.eglé4r£l, jelentik­, hogy az ottani fü­ggetlen­­­­ségi párt vezetői hétfőn bizalmas, értekezletet tar*­­­tottak, mélyen elhatározták­, hogy csak független­­­­ségi és 48-as jelöltet támogatnak és­ az intéző bi­zottságnak is ilyen, irányú javaslatot tesznek. A párt hivatalosan a hét folyamán fog dönteni a jel­­ölés dolgában. Jelöltül gróf Károlyi Mihályt, a függetlenségi párt elnökét emlegetik. Belpolitikai hírek. Apponyi utazása. Gróf Apponyi Albert ked­den este ■ eberhardi birtokára utazott, ahonnan szombaton jön vissza Budapestre és vasárnap részt vesz a mezőtúri népgyűlésen. A Kossuth Lajos-párt közgyűlése. Az országos Kossuth Lajos-párt dr Nagy György elnöklésével közgyűlést tartott, amelyen nagyszámban jelentek meg a fővárosi és vidéki tagok. Dr Kalmár­ Antal terjesztette elő a párt múlt évi működéséről a je­lentést. Kimondották, hogy minden kerületben, ahol pártjuknak híve van, jelöltet állítanak. Azok­ban a kerületekben, ahol már van pártszervezet­­és a választás titkos lesz, feltétlenül állítanak jelöl­tet, másutt pedig a függetlenségi párt jelöltjét tá­mogatják. Azután a kisiparosoknak az önálló vám­terület mellett tett indítványát fogadták el. Dr Széll Bálint indítványára elhatározták, hogy Martinovich és társai emlékére országos ünnepet rendeznek. A néppárt szervezkedése. Pünkösd hétfő­jén szervező népgyű­lést tartott a néppárt Vas­­várott, a volt rumi kerületből alakított vasvári kerület székhelyén. A népgyűlést Molnár János prelátus nyitotta meg. Fejtegette azt a kirívó el­lentétet, amely a munkapárt uralma előtt és most, a munkapárt uralmának tetőpontján van. Utána Simonyi-Semadam Sándor vázolta a nép­párt törekvéseit. Huszár Károly sárvári képvi­selő ismertette a munkapárti kormányzást és hangoztatta a keresztény néppárti szervezkedés szükségességét. A radikális kisiparosok és kiskereskedők szervezkedése. A budapesti radikális kiskeres­kedők és kisiparosok pünkösdkor gyűlést tartottak a Cipészipartestület székházában, amelyen vagy öt­száz ember jelent meg. Elnökké Pór Jánost válasz­tották meg, aki megnyitójában kijelentette, hogy a szervezet, a radikális kisiparosok és kiskereskedők táborát kívánja megszervezni. Szalai Oszkár­­ fel­­­h­ívta a megjelenteket, hogy a választásokra már 1914 június 3., szerda, most készülődjenek és szervezkedjenek, s csak olyan jelöltet támogassanak, aki az általános, egyenlő, titkos választójogért s az önálló vámterületért sík­ra száll. Gerő Sándor, azután Szilágyi Antal be­szélt az önálló vámterület mellett. Gottlieb Zsig­­mond a szociáldemokrata érzésű kisiparosok nevé­ben határozati javaslatot nyújtott be, hogy a szer­vező bizottság alakuljon meg s ez évi augusztus h­ó 20-ára hívjon össze egy országos nagygyűlést, amelyre az ország valamennyi városának kisiparos­ságát és kiskereskedőit hívják meg. Dr Brenner Miksa, a józsefvárosi XVIII. választókerület füg­getlenségi pártjának elnöke, azt hangoztatta, hogy a kisiparos és kiskereskedő a függetlenségi párt zászlaja alatt találja meg leginkább a maga érde­keinek védelmét. Németh János és mások felszóla­lása után az értekezlet 20 tagú bizottságot küldött ki, amelynek feladata az augusztus 20-iki országos értekezlet előkészítése.­­ Az irásolvasási vizsgák­ Újvidékről­­je­­­lentik. Az irásolvasási vizsgákra 823-an jelentkez­tek, Demetrovics polgármester azonban csak 60 je­lentkezőt bocsátott vizsgára, akik valamennyien megkapták a bizonyítványt. Hatszáz jelentkezőt azért utasított vissza, mert állítólag „elkésve“ ad­ták be jelentkezésüket, noha eleget tettek úgy a törvény megkívánt kellékének, mint a hirdetmény követelményeinek, amennyiben a jelentkezésre szánt időn belül, május 10-én jelentkeztek, minthogy a vizsgák kezdete május 11-ére, reggeli 8 órára volt hirdetve. A polgármester megígérte a nála járt 15 tagú küldöttségnek, hogy május 11-én reggel 8 óra előtt is elfogad jelentkezőket és mégis a dr Marcekovich Imre városi­­főjegyzőnek kikézbesí­­tett és általa átvett és rendben levőnek talált 600 jelentkezőt visszautasította, mer elkéstek. Dr Ku­­binyi Károly törv. biz. tag, a visszautasítottak meg­bízottja, táviratban fordult a belügyminiszterhez. Válasz rá egy hét óta nem érkezett.­­ A zalaszent­­gróti kerület sümegi járásában május 30-án értek véget az írás-olvasási vizsgák. A bizottság tagjai: dr Oltay László szolgabíró, Éles Károly igaz­­gató-tanító és Malomsoky János községi főjegyző voltak. A vizsgálatra jelentkező 223 polgár közül megjelent 177, akik mindnyájan bizonyítványt kap­tak. Az egri járásban befejezték az írás-olvasási vizsgákat. Két bizottság tíz napig vizsgáztatta a körülbelül 1500 jelentkezőt, akik közül 1425-en je­lentek meg a bizottságok előtt. Sikerrel tették le a vizsgát 1401-en, visszautasítottak 24 jelöltet. Ora­­vicabányán 368, Stájerlakaninán 1726 jelöltet vizs­gáztattak. A 2094 jelentkező közül sikerrel vizsgá­zott 2023, visszautasították 71-et. Külpolitikai hírek: Az albán forradalom. Durazzót védelmi állapotba helyezték. Dreadnoughtjaink az albán vizeken. Albániában a helyzet még mindig ko­moly. A felkelők napról-napra erősödnek. Kro­­ja városa is megadta magát és ezzel egész Kö­­zép-Albániát uralmuk alá hajtották. A nemzet­közi bizottsággal folytatott tárgyalások, úgy lászik, teljesen holtpontra jutottak, mert a ve­zérek mohamedán fejedelmet követelnek és az­zal, hogy mindenütt kitüzették a félholdas török lobogót, jelképezni akarják azt is, hogy az oz­mán birodalom alattvalóinak tekintik magukat. Turkhan pasa most már sürgönyileg fordult gróf Berchtoldhoz is, azzal a kérelemmel, hogy minél előbb bocsássanak rendelkezésére a feje­delemnek nemzetközi csapatokat Durazzó vé­delmére. A nagyhatalmak azonban még min­dig nem döntöttek, mert a hármas entente nem akar beavatkozni Albánia belügyeibe, semmi­féle formában. Nagyon érdekes nyilatkozatot tett egy újságíró előtt Vilmos fejedelem udvarnagya, Trotha, aki jelenleg Németországban tartózko­dik a fejedelem külön megbízásából. Trotha nyilatkozatában valósággal vádbeszédet mond Olaszország ellen. Kijelenti, hogy az olasz kö­vet hiúsította meg az Essad pasa elleni bírói eljárást, holott a fejedelem kezében bizonyítékok vannak. Az olasz követ volt az, aki a fejedelmet rákényszerítette fölszállni egy olasz hadihajóra azzal a mesével, hogy Durazzó ellen tízezer föl­kelő vonul és ő a kormányától kapott instrukció folytán kénytelen visszavenni a partraszállított matrózkülönítményt. Később a követ elszánt­ságáról tett tanúságot, amikor egyedül ment a fölkelők elé, de azóta bebizonyosodott, hogy ez a hősieskedés csak póz volt, mert Olaszország nagyon is közel áll a mohamedán fölkelőkhöz. Ausztria-Magyarországról azonban csak hízel­gőt tud mondani Trotha­ur. Abból azonban,

Next