Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-01 / 181. szám
Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, III. (12,421.) szám. Szombat, augusztus . SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1 Telefon: József 52-96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ 1 Egy"hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. Oroszország úgy akarja, tehát nyilván elkerülhetetlen a világháború, a népeknek az a nagy leszámolása, amelyiknek végén el kell dőlnie az európai hegemónia kérdésének. A pétervári német nagykövetség erősíti meg a hírt, hogy Oroszország elrendelte a hadsereg és a flotta általános mozgósítását. Ennek a hiteles hírnek természetes következése, hogy Németország kimondotta a fenyegető háború veszedelmének állapotát és elrendelte az ostromállapotot Poroszország területére. És ugyancsak az orosz lépés természetes következménye, hogy a kettős monarchia szintén haladéktalanul megtette azokat az elkerülhetetlen intézkedéseket, melyekre védelmi szempontból kötelezve van. Minden egyés már csak sorakozás az egyik vagy másik félhez, de végső eredményben állig fegyverben mutatja az égési E Európát. Ebben a történelmi órában megállunk , emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, szent elhatározások tüzével a szívünkben. A katasztrófák, melyek egy világháború nyomán ólálkodnak, még ott leselkednek valahol a jövendő méhében. Még nincs szétdúlva Európa mappája, még alusznak a könnyek az édes anyák szívében. De minden elkövetkező katasztrófa, minden kitörni készülő könny, minden kiontásra rendelt vér vádolva tör Oroszország felé. Egy világ érzése lázad fel az ellen, hogy Oroszország a bűnös Szerbia kedvéért csóvát dob az európai lőportoronyba. Nincs és sohasem volt ez a világ elkényeztetve Oroszország részéről A brutalitásnak, szolgaságnak, szabadságtiprásnak és embertelenségnek neve a világ minden nyelvén: Oroszország. A szabad szellemek ebből az országból szöktek külföldre mindenha, a gyilkosságot ebben az országban iktatták a természetes halálnemek sorába, a bilincseket ebben az országban kovácsolták minden szabad emberre, minden szabad gondolatra. De még erről az Oroszországról is föl akarta tenni a világ, hogy visszadöbben a becstelen Szerbia nyílt támogatásától s nem akarta elhinni, hogy amikor Szerbia az egész művelt világ ítélőszéke előtt a vádlottak padján ül, Oroszország a vádlottnak fogja pártját s a művelt világot boritsa lángokba. Oroszország mégis megtette. Lelkére vállalta a felelősséget. Hogy Oroszország lelke, ha van, elbírja ezt a felelősséget, azon még csodálkozni se illik. le a cár? A békecár? Egyetlen ember lelke mer ilyen rettenetes terhet vállalni; valóban, a cárt nem szabad emberi mértékkel mérni. Ide alvilági mértékek kellenek. Az Ephialtesek lelke visszajár. Franciaország csak perverzusan hűséges szeretője Oroszországnak, de az ő lelke is borzad a gondolattól, hogy a gyalázatba züllött Szerbia kedvéért idézze fel a világháborút. Angolország becsületes szövetséges, de még ő is úgy vélekedik, hogy a bűnös Szerbiának el kell vennie méltó büntetését, legfölebb bizonyos enyhítő körülmények figyelembevételéért könyörög. Csak Oroszország meri az egész világgal és saját szövetségeseivel szemben is azt a szerepet és azt a felelősséget vállalni, hogy betör az európai törvényszék palotájába, ahonnan a bűnöst akarja elszöktetni és a bírákat szeretné kikergetni. Ez a merénylet az igazság, az erkölcs, a béke s az egész világ ellen olyan grandiózus, hogy még az orosz szörnyeteg fekete lelkében is Slimalayát jelent az eddigi bükhegységek között. Ez a gonoszság világtörténelmi rekordja. De a gonoszságnak ebben az emberi mértéket meghaladó szertelenségében kell megtalálni a megtorlás reményét. Ez a kihívás sorompóba fogjaszólítani Oroszország ellen az egész becsületes világ felháborodását. A nagy leszámolás, melynek eljövetelét Oroszország így meri siettetni, végzetes lesz reá nézve, Is a számításon kívül kellene hagyni az etnikai tényezőket, pedig az etnika inkább teheti hősökké a katonákat, mint a kancsuka, akkor is a mi előnyünket mutatják az erőviszonyok. A hármasszövetség hatalmas gyűrűjén nincs egyetlen folt, egyetlen gyanús repedés. A célok és elhatározások egysége olyan kifogástalan, mint a tűz és a lelkesedés, mely a hű szövetségesek népeit átjárja. És a hármasszövetség ragyogó gyűrűje mögött ott van az egész erkölcsi érzésű világ rokonszenve. Talán egyéb is, mint rokonszenve. Másrészt a hármas entente a közeli szétzüllés minden tünetével beteg. Oroszország mellett csak kelletlen szégyenkezéssel kullog Franciaország, erkölcsi undorral marad el mellőle Angolország. S ha csak az entente volna ilyen a helyzetben ... De az orosz brutalitás halk morajlásokat szabadít fel Európában és Ázsiában is mindama népek között, melyeknek valaha torkukon kellett érezniük az orosz kéz durva markolását. Hát kire lehet inkább végzetes ez a leszámolás? Azokra, akik a megsértett erkölcsi rendet védik s hátuk mögött az egész műveit világ tüzelő rokonszenvét vagy azokra, akik vakmerően vagy kelletlenül, de a bűnöst védik, a gazságot védik, a gyilkosságok uralmát védik s akiknek háta mögött ott leselkedik a leigázott és megcsúfolt országok indulata Európában is, Ázsiában is? Semmi okunk félni a leszámolástól, melyet Oroszország erőszakol Európára. Mellettünk az igazság, a tisztaság és a pillanatnyi helyzet erőviszonyainak mérlege. Mi a háborúval a békét, a vérrel a szabad munkát, a leszámolással Európa megtisztulását akarjuk szolgálni. És amikor fölemelő egységben látjuk a hármasszövetséget és talán soha nem tapasztalt egységben a kettős monarchia népeinek lelkesedését, akkor magyarokul még azt is átérezzük, hogy testvértelen elszigeteltségünkben mi vagyunk ennek a lelkes világnak fűtője, mert mi a felszabadult Európában a mi szabad hazánkat, ezt az ezeréves szent országot akarjuk biztosítani és a magunk szent tüzével gyújtjuk fel a kettős monarchiának, talán az egész hármasszövetségnek lelkesedését. Vagy olvassa el bárki, mit beszél ezekben a történelmi órákban a mi öreg királyunk, mit mondanak és írnak a közös hadsereg vezető tábornokán mit mondanak és hirdetnek Németországban, igenis Magyarország lángja árad el az egész monarchiában s ennek a lángnak melege fut a határokon túl is. A magunk hazájáért lelkesedünk, de a fölös magyar lelkesedésből jut az egész világtábornak, mely Európa felszabadulásáért kénytelen síkra szállani. Bízunk magunkban, bizunk haderőnkben, bizunk szövetségeseinkben, bízunk az igazságban és bízunk az Istenben. Mért engednék tehát szívünkhöz a csüggedést? Ha mindnyájan együtt, csak Dávid volnánk az orosz Góliát előtt, akkor is bíznunk kellene az igazságban, mely a mi parittyánkkal kívánja leteríteni a dölyfös óriást. De nem vagyunk Dávid. És Oroszország nem Góliát s ha az volt, hát belső nyavalyák és leselkedő ellenségek eléggé legörnyesztik, hogy a nemezis a mi kezünkre bizhassa a kegyelemdöfést. Egykor Németország lelkéből csapott ki a büszke szó: „wir Deutsche fürccten Gott und sonst niemand'" — hát aki egymaga is ilyen erősnek érzi magát, gyöngébb volna a mi erőnkkel és az egész erkölcsi világ rokonszenvével? Nem. Csüggedés hozzánk nem férhet s ha leszámolás kell, lesz leszámolás. Az orosz csóva brutálisan csapott be a lőportoronyba. Vérvörös felhők borítják az eget, hétszeres fátylak a jövendőt. De ajkunkon az igazság himnuszával, lelkünkben az igazság tüzével, szívünkben az önmagunk, hadseregünk és szövetségeseink iránt való hittel, nyugodtan sorakozunk a vérvörös felhők alatt, nyugodtan indulunk a jövendőt takaró fátylak felé. Azokból a felhőkből, ha vért záporoznak is, a mi mezőink megtermékenyülését várjuk s azokból a fátylakból, ha előbukkan mögülök a jövendő, egy tisztultabb Európa, egy magasabb erkölcsi hegemónia, egy hatalmasabb monarchia és egy boldogabb Magyarország kibontkozását reméljük . . . A Festi Hírlap mai száma 20 oldal