Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-15 / 195. szám

H 4 Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 195. (12,435.) szám. Szombat, augusztus 15. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre •••.»«••» 16 „-„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra .,80. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 121. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28-ik oldalon olvasható. ESTI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút Telefon: József 52-96. A Budapesti Tudósító jelenti: Csapataink ma több ponton bevonultak Szerbiába és az ottani ellenséges erőket visszavetették. Csapataink valamennyi akciója sikeres volt. Sabác birtokunkban van. Esti kilenc órakor érkezett ez a hivatalos jelentés. Az első fecske, jobban mondva: az első hivatalos fecske. Mert nem hivatalosan a diadalmi fecskék már több mint egy hete rajzanak a déli harctérről s ha a hivatalos fecskék olyan szédítő gyorsasággal tudtak volna szállani, mint azok a vágyból, lelkesedésből, türelmetlenségből és közhangulatból kiröppent jó hírek, melyek már nemcsak Sabácot, hanem Valjevot, Kragujevácot és Nist is a mi csapataink zsákmányának hirdették, akkor Budapest és az ország már napok óta ki volna világítva s a szemek talán jobban fénylenének, mint a kivilágított házak és ablakok. Az első hivatalos fecske pedig, mely még csak annyiról számol be, hogy csapataink több ponton bevonultak Szerbiába s hogy Sabác a mi birtokunkban van, szánó mosolygással találkoznék. Szegény, ólomszárnyu hivatalos fecske, hol vagyunk mi már, mikor te még csak Sabácról csiripolsz! De a háború nem társasjáték s azok a hírek, melyek a vágyból, lelkesedésből, türelmetlenségből és közhangulatból röppennekki, nem arra valók, hogy pirosra vagy feketére fessük miattuk a kalendárium valamelyik napját. Bizonyos, hogy ha minden türelmetlenül dobogó magyar szív úgy süthette volna el türelmetlenségét, mint egy puskát, már izmagnak se volna rác a világon. És bizonyos, hogy ha mindazt a gyűlöletet, haragot és indulatot, mely a magyar lelkekben felgyülemlett, egyetlen szikrával úgy lehetett volna fölrobbantani, mint valami lőportornyot. Szerbia már nem volna a mappán, de hegyei is betömték volna folyóit és a szerb nép csak emlék volna, annak is elrettentő. De amilyen jogunk minekünk, akik idehaza maradtunk, a türelmetlen sietség, olyan kötelességük azoknak, akik elindultak a büntető expedícióra, hogy ne a mi türelmetlenségünkhöz igazodjanak, hanem valóban a büntető expedíció keretein belül maradjanak és mentül kevesebb vérünk omlásával mentül példásabb büntetést statuáljanak. Ezért nem volt fülünk a türelmetlenségnek, mely idehaza óráról-órára erősödött s ezért álltunk meg rendületlenül nyugodt elhatározásunkban, hogy nem a kritika most a mi tisztünk, hanem a bíró várakozás, mert nem mi csináljuk a háborút s ha minden késedelmes órával csak egy magyar fiú vérét kímélik meg, akkor is babér illeti meg a háború intézőit, nem kritika és türelmetlenség Nem is találjuk tehát soványnak az első hivatalos fecskét, mely diadalaink hírét hozza szárnyai alatt. Csak a pletykafecskék voltak túlkövérek. De hivatalosan nagyon elég nekünk és minden jót igérő az a hir, hogy csapataink ma több ponton bevonultak Szerbiába, hogy valamennyi akciónk sikeres volt és hogy Sabác a mi birtokunkban van. Ha nem is jelenti ez a hír, hogy mélyen járunk Szerbia földjében, de jelenti igenis azt, hogy azokon a vízi akadályokon túl vagyunk, melyeknek átlépése kerülhet a legtöbb vérbe, a legtöbb áldozatba. Jelenti azt, hogy fiaink megkezdték a régen várt büntető akciót s miután valamennyi akciójuk sikeres volt, kétségtelen, hogy most már föltartóztathatatlanul fognak végigsöpörni azon az Augiasistállón, melyet még egy kis ideig Szerbiának neveznek. Jelenti azt, hogy amennyiben a cár üzenete szerint Szerbia sorsa Isten és a cár kezében volna, a két patrónus közül már csak az Isten sejthetne Szerbián és annak most egyéb dolga lehet, mint szűkülő orgyilkosokon segíteni. És jelenti végül azt, hogy csak az első hivatalos fecske váratott magára olyan sokáig, mert ha a hadvezetőség végre elérkezettnek látja az időt a büntető expedíció haladásáról beszámolni, akkor ez az expedíció most már gyors, kíméletlen és megállást nem ismerő lesz. A végzet megindult és jaj Szerbiának. Nem sovány ez az első hivatalos fecske. És ha kevés azoknak, akiknek türelmetlensége, mint a villám a dörgés előtt, jóval előtte jár a diadaloknak, de forró és izgató biztatás mindannyiunknak, akik kezdettől fogva úgy óhajtották, hogy a mi fiaink vérének kímélésével és az egyszer, ha lassabban is megkezdett akciónak gyors és imponáló végrehajtásával végződjék a nagy világháborúnak legsötétebb epizódja. Ebben az irányban gyúlnak ki jó reménységeink és hiszszük, hogy a kettős monarchiának azért nem volt oka tempóban versenyezni a nem harcolók türelmetlenségével, mert fölényesen tudta, hogy Szerbia nem menekülhet, hogy hiába vergődik és vonaglik s ha egyszer a monarchia ráteszi a lábát, akkor egy-kettőre vége is van a kis dühödt fenevadnak. Bocsánat a hasonlatért, de a bolhára tovább céloznak, mint amennyi idő alatt végeznek vele, ha egyszer megcepték. Most pedig vége a hosszú célzásnak. Most már nincs hová ugornia. Most meg van csípve s a kis szerb fenevad nem fog többé kellemetlenkedni sem nekünk sem más nyugton alvónak. Aztán pedig . . nos, aztán következik a háború, de nem Szerbia ellen, mely nem ellenfél, hanem oroszok, franciák és angolok ellen, ha kell, az egész világ ellen. A lelkesedésünkből, az erőnkből s a szövetségeseinkben való hitünkből telik nekünk erze a nagy és igazi leszámolásra is. S ebben a nagyobb leszámolásban más lesz a tempó is. A szerb expedícióval, melynek nem lehet kétféle vége, kár volna részletekben sokat foglalkozni. Itt elégséges a végső eredmény rövid bejelentése. De ott, a másik fronton, ahol a magunk és a kultúra ellenfeleivel kell utoljára leszámolnunk, ott meg fogjuk mutatni, hogy méltók vagyunk két győzhetetlen szövetségesünkre: a németre és az igazságra. Szívünkben csinálunk fészket az első hivatalos diadalmi fecskének. Szállj, szállj örvendező szivünkbe és kövessenek boldog testvéreid, fiaink diadalainak, ügyünk győzelmének kedves hírhozó madarai . . . sikeres volt..." A Pesti Hirlap mai száma 28 oldal. A magyar nemiet élet-halál harca. Irta: Gróf Apponyi Albert. Mindent elkövettünk, hogy ezt a rettentő válságot kikerüljük; tartünk a végletekig; csökkenő tekintélyünk tényét önnönrangunk és mások előtt szépítgetni iparkodtunk; éreztük a belső erő megrendülését, mely az ellenünk arcátlan gonoszsággal és undok képmutatással folytatott aknamunka eltűrése folytán beállt; megelégedtünk nyilatkozatokkal és ígéretekkel, melyek hazug voltát lehetetlen volt nem tudnunk, mert azt mindenki tudta és mert akik minket erről-arról biztosítottak, szinte hallhatóan markukba nevettek, midőn nekik hinni látszottunk. Szóval: magunkra öltöttük a gyengeség látszatát is, csak hogy elodázzuk a rettentő öszszeütközést és, elodázva talán ki is kerüljük. Viselkedtünk pedig ekkér nem gyávaságból, hanem felelősségünknek átérzéséből, felelősségünknek saját népünkkel, felelősségünknek az egész emberiséggel szemben. Eltűrtük a lehetetlent is, nehogy mi legyünk okozói annak a borzadalomnak, amelyet a világháború fajunkra reázúdít; ezt a magas erkölcsi szempontot föléje helyeztük saját érdekeinknek, saját érzelmeinknek, de saját önérzetünknek is. Jól tettük. Mert most, midőn ellenfeleink gonoszsága erősebbnek bizonyult a mi béketűrésünknél, midőnük a rettenetes válságrot mégis reánk kényszerítették, nyugodt lelkiismerettel állunk az isteni és az emberi ítélet elé. Ez pedig olyan erkölcsi erő, amely seregek hatalmával ér föl. Ha a mi népünk zúgolódás nélkül, vidám elszántsággal és páratlan lelkesedéssel veszi magára a háború terheit és áldozatait, ha úgy hazánkban, mint a monarchia másik államában leomlanak az összes válaszfalak, megszűnnek az összes ellentétek egy értelemben olvad össze minden szív: ha a harcra jelentkezők száma közel egy millióval haladja túl a behívottak számát; ha úgy mi, mint dicső szövetségesünk, a német nemzet, az erkölcsi készenlétnek olyan látványát nyújtja, melyhez hasonlót a világtörténelem lapjain alig találunk, ugy mindez épen előbbi békességes tűrésünknek cyikrröl-