Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-17 / 197. szám

nulni. Különösen a lengyelek minden elképzel­hető módon kivonják magukat a mozgósítás alól, azok pedig, akik bevonulnak, egészen nyíl­tan kijelentik, hogy nem fognak az ellenségre lőni. Aki nem vonul be önkéntesen, azt botüté­sekkel hozzák ki a lakásából, Románia felé az orosz határon erős csapatösszpontosítás észlel­hető, míg Ausztria felé a határon csak itt-ott áll egy csendőr. Az orosz hadvezetés kulisszái mögül. Egy svájci katonaorvos, aki hosszabb időt töltött az orosz katonaság körében, tapasztalatai­ról a következőkben számol be az egyik német­országi újság hasábjain. — Az utóbbi heteket Oroszországban töltöt­tem és megfigyelhettem, hogy az oroszok már na­pokkal a hadüzenet előtt megerősítették a határo­kat. Itt-ott igyekeztek pótolni az évtizedes pana­mák és mulasztások hiányait, de jellemző, hogy a katonaság munka helyett lakásokban hevert a parasztok házai körül és az udvarok árnyékos zugaiban. Sokan a tartalékosok közül feleséges­től és gyermekeikkel vonultak be és az asszonyok s gyermekek is ott henteregtek a szegényes pa­rasztkunyhók körül. A katonák hallatlan bruta­litással bánnak a falusi asszonyokkal és leá­nyokkal. Nem lehet leírni, hogy milyen ocsmány­ságokat engedtek meg maguknak. A határmenti községek szegény lengyel parasztsága tehetetle­nül állott szemben a megvadult orosz katonákkal, akik sem a tulajdon szentségét, sem a családi kö­telékeket nem respektálták. A becstelen fenevadak röhögve és a tisztek csendes derülése mellett kor­bácsolták meg a parasztokat, ha feleségüknek vagy leányuknak védelmére mertek kelni. Az al­koholt, főleg a pálinkát, olyan tömegben fogyasz­tották, hogy reggeltől hétig már valamennyi ka­tona részegen dülöngött, délután pedig a falvak­ban úton-útfélen lehetett találni berúgott katoná­kat, akik pocsolyákban és az országutak közepén végigdőlve aludták ki mámorukat. Tisztaságnak és rendnek, annak, amit mi katonai pontosságnak nevezünk, nyomát sem lehet találni az orosz ka­tonánál. A hajuk hosszú és szennyes, egyenru­hájuk rongyos és undort keltően piszkos. Ilyen állapotban lődörögnek napokon át, anélkül, hogy tisztnek vagy altisztnek kerülnének a szeme elé. — Érdekes jeleneteknek voltam tanúja majdnem minden nap. Ordítva, kihúzott kardjá­val hadonászva lép be egy kozák a zsidó boltos üzletébe és parancsoló hangon követel fehérne­műt. A kereskedőt minden percben leütéssel fe­nyegeti, amikor pedig teljesítették a kívánságát, röhögve és fenyegetőzve hagyta el az üzletet. Sok olyan katonát is láttam, aki egyáltalán nem vi­selt fehérneműt; az uniformist egyszerűen a csu­pasz testükre húzták. A középorosz tartományok katonáinak ez különben rendes szokásuk: a fe­hérneműről sejtelmük sincsen.­­ Nagyon sok olyan katonát láttam, akin a legborzalmasabb fertőző betegségek nyomait észlelhettem. Egy homályos ólban félig meztelen katonák hevertek. Egyik társuké nyilvánvalóan egészségügyi­ katona lehetett, a puszta szalmáról kötszereket szedett föl és sebkötözést végzett, el­képzelhetetlenül szennyes kezekkel és poros, fél­barnára piszkolódott vattával meg vászondara­bokkal. Azt kérdezhetné az ember, hol vannak az orosz katonatisztek? Azokat a falu füstös kis korcsmáiban és pálinkaméréseiben találtam, ahol nem is kétes nőszemélyek társaságában dorbé­zoltak néha egész nap és egész éjszaka. Így az­után nem csoda, ha a katonák magukra vannak hagyatva. Mindennél rosszabb azonban a kato­nák élelmezése. Néha napokig nem érkezett éle­lem a határ mentén levő csapatok részére. Az éh­ségtől eszeveszetté vált katonák megrohanták a parasztokat, elraboltak töltik mindent, ami csak félig is ennivalónak volt nevezhető. Kiásták a burgonyát a földből, a zöldségeket kitépdesték és a gyümölcsöt éretlenül fogyasztották el. A lo­vak egy része a szabadban állott és a legénység puskatussal és karddal kényszerítette a parasz­tokat, hogy a vastag sárral borított állatokat megtisztogassák. — Az orosz katonák fegyelmezetlensége egyszerűen megdöbbentő. A közkatonák és altisz­tek durva szitkokat mondanak tisztjeikre és a cárra. A tisztek, akik e tekintetben maguk sem sokkal különbek a legénységnél, nem mernek eré­lyesen föllépni. — A határok lengyel lakossága érthető mó­don gyűlöli az orosz katonaságot és az osztrák­magyar és német hadsereget valóságos megvál­tónak tekinti. Amikor megkezdődött a németek előnyomulása, a német határ felé igyekeztem. Mindenfelé láttam bolyongani husz-huszonöt fő­ből álló orosz csapatokat. Valamennyien katona­szökevények voltak és keresték a német ellensé­get, hogy megadhassák magukat. Ilyen ellenféllel áll szemben a monarchia és Németország! Menekülés Oroszországból. A bécsi társaságok egyik előkelő nő­tagja három gyermekével menekült Oroszországnak Podolia nevű kormányzóságából. Az utazás nyolc napig tartott. Az előkelő hölgy a kiállott izgal­makról és tapasztalatairól a következő érdekes sorokban számol be: Az­­én is, miként minden évben, Podoliában lakó bátyámat látogattam meg gyermekeimmel. Oroszországnak erre a vidékére hírek csak igen megkésve jutnak el és csak arról értesültünk meg, hogy Ausztria- Magyarország és Szerbia között háború fenyeget, amikor augusztus else­jén délelőtt hatósági közegek jelentek meg bá­tyámnál és elvitték magukkal negyven darab lo­vát. Igen meglepett bennünket ez az eljárás, bá­tyám azonban azt mondotta, hogy aggodalomra nincsen ok, mert eféle próbamozgósítás már két ízben is megtörtént és bizonyára most sem lesz egyébről szó. Másnap visszakaptunk h­at lovat, amelyek nem feleltek meg a bizottságnak, de ugyanekkor behívták bátyám alkalmazottainak túlnyomó nagy részét. Most már elhatároztam, hogy útra kelek én is. Minden eshetőségre ké­szen, a szomszédos Olgopol városkában látta­moztattam útlevelemet, de még egy napra elha­lasztottam utazásomat. Olgopolban megtudtam, hogy a podwoloczyskai határt már elzárták, mire aztán az első háborús jelektől számított harma­dik napon útrakeltem gyermekeimmel. Olgopol­ból Odesszáig tizenkét óra hosszáig tartott az út, amelyet máskor hat óra­ alatt tettünk meg. Odesz­szában a pályaudvar tömve volt katonasággal. Állandóan ,attól féltem, hogy az osztrák és ma­gyar határ felé az út zárva lesz. Azt mondották­, kérjek odesszai konzulátusunktól kisérő levelet, de a konzulátus személyzete ekkor már régen elhagyta Oroszországot. Később azt a tanácsot kaptam, hogy igyekezzem minél gyorsabban el­érni a román határt. Másnap reggel sikerült magas áron négy vasúti jegyet vásárolnom Ug­heny felé. A csomagjaimat — mondották — nem vihetem magammal. De csodálatos módon hely volt bőségesen. Egy nap és egy éjszaka utaz­tunk, amikor kitettek bennünket a vonatból és katonákat helyeztek el benne. Tizenöt óráig vesz­tegeltünk Ughenytől néhány kilométernyi távol­ságra, egy egész éjszakát és egy fél napot szé­keken és batyukon szorongva töltöttünk. Alvás­ról szó sem lehetett, forrt és kavargott körülöt­tünk minden, szivettépő búcsújelenetek játszódtak le, katonák rajzottak el előttünk és gyermekek és nők kapaszkodtak a háborúba induló férjek és fiuk karjaiba. Láttam ,és mondhatom, hogy az oroszok nem­ mennek lelkesedéssel a háborúba. Aki nem könnyezett közülök, akdnek neon volt kitől elbu-C£ áznia, az elkeseredett, dacos arcot öltött. Végre mi ránk is sor került és egy n­irha­szállító kocsiban kaptunk helyet. Jász­városon, Bardujenin és Itzkányon keresztül érkeztünk meg tízuesavába. Négy nap és négy éjszaka tar­tott az utunk a határtól Bécsig, de mégis milyen más volt az életünk idehaza. Galícián keresztül lelkes, hazafias hangulat fogadott bennünket. Mi­lyen lelkesedést észleltünk itt, a deprimált és föl­fordult orosz viszonyok után! PESTI HÍRLAP 1915. augusztus 17.­ hétfő. Berlin, aug. 16. Varsóból érkezett értesülés szerint az orosz katonai körök hangulata igen nyomott. Orosz-Lengyelország városaiból az orosz ható­ságok menekülnek. Az állami iratokat kocsikra rakják, az arany- és ezüs­tkészletet bevagyoní­rozzák és a birodalom belső részei felé szállít­ják. A lengyel lakosság és a progresszív orosz körök az orosz autokrácia hadseregének buká­sát kívánják. Számos oroszországi városban, nemcsak a lengyel tartományban és a nemzeti­ségi vidékeken, hanem nagy-orosz városokban is minden pillanatban kitörésre kész fogada­­lom előtt állanak. Az első döntő orosz vereség után Oroszországban forradalom tör ki. Titkos üzenet a varsói forradalomról. Berlin, aug. 16. A B. Z. am Mitlag írja: „Egy fiatal len­gyel orvos, aki Lipcsében folytatta tanulmá­nyait, az orosz mozgósítás elrendelésekor Var­sóba utazott, hogy katonai szolgálatra jelent­kezzék. Elutazása előtt elbeszélte ottani isme­rőseinek, hogy ha Oroszország háborút kezd, Varsóban okvetlenül kitör a forradalom. Hogy lipcsei ismerőseit értesíthesse az eseményekről, a következő chiffre-szövegben állapodott meg velük: Ha a barátainak küldendő levelezőlapon kétszer lesz az „üdvözlet" szó, akkor Varsóban forradalom van. Ha a kártyán kétszer előfordul a „csókoltak" szó, akkor a városban nagy és veszedelmes forradalom van. Legutóbb azután megérkezett Lipcsébe a lengyel orvos levele, amely különböző indifferens dolgok leírása után a következő sorokat tartalmazza: "Szívé­lyes üdvözlet neked és üdvözlet barátainknak." Utóirat: „Csókollak téged és csókolom Vallyt." Ezekből a chiffre-szavakból következtetve, Varsóban most véresen komoly forradalom, pusztít." A duma elnapolása. Pétervár, aug. 16. — Saját tudósítónktól. —• A birodalmi duma ülésszakát cári ukáz­zal bezárták. A dumát legkésőbb február else­jére újból össze kell hívni. Félrevezették az ingatag cárt. Berlin, aug. 16. — Saját tudósítónktól. —• Egy Pétervárról ideérkezett kiváló sze­mélyiség kijelentette, hogy a háborúnak főleg Muklakov orosz belügyminiszter az oka, aki az ingadozó cárt azzal bírta rá a háborúra, hogy elhitette vele, hogy a népben mozgalom van a háború mellett. Ha a cár a néphangulattal szembeszállana, ez — mondotta a belügymi­niszter — a trónra nézve is veszedelmessé vál­na. Ebből a népmozgalomból azonban semmit sem lehetett látni. A kormány összes józan ele­mei, f­őleg Krivosein földmivelési miniszter, akit a jövő miniszterelnökének tartottak, sőt Sasonov is, ellenezték a háborút. De a cárnál a katonák és Maklakov döntötték el a dolgot. Az a háború, melyet most Oroszország visel, tiszta kabinet-háború. Az ukrajnaiak az oroszok ellen. Az „ukrajnai nemzeti tanács" kiáltványa. A cári hatalom Ukrajna kérlelhetetlen ellensége. A monarchiában élő ukrajnai nép az Oroszország elleni háború hírére mindjárt szer­vezkedni kezdett. Az oroszok elleni háború talán sehol sem keltett olyan nagy örömet, mint épen az ukraajnaiak között, akik az oro­szok le­veretésétől az Oroszországban sínylődő testvéreik felszabadulását várják. Nyomban megalakították Lembergben az „Ukrajnai nem­zeti tanác­j"-ot, melynek feladatául tűzték a háborús mozgalom szervezését. A nemzeti ta­nács első kiáltványa, melyet augusztus 3-án adott ki így hangzik: „Ebben a pillanatban minden népnek, amely élni akar, arra kell törekednie, hogy min­den akaratával és erejével rajta legyen, hogy a népek és államok most készülő történelmére be­folyást gyakorolhasson. Az ukrajnai politikai irányok képviselői, akiket egy nemzeti ideál fűz össze, megalakítják az ukrajnai nemzeti tanácsot, hogy az ukrajnai nép akaratát kifejezésre juttas­­sák és ennek az akaratnak a megvalósulására előkészítsék a az utat. Vannak ti népek történelmében pillanatok, amikor a háború elkerülhetetlennek látszik. Ha tehát a háborút nem kerülhetjük el, gondoskod­nunk kell róla, hogy azokat az áldozatokat, me­lyeket megkövetel, ne hozzuk hiába, hogy az apák kifolyó vére megteremje a fiuk számára a maga gyümölcsét. A mi utunk világaI. Az orotz cár, Ukrajna őti­­stenszja, háborút kü­ota. Az ocárok

Next