Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-19 / 199. szám

A PESTI HÍRLAP C19. augusztus VI.i szerdai támadását merész kezdeményezéssel addig tartotta távol, amíg az odahívott segítség megérkezett. Az arany vitézségi érdemrendet Marsaiért Vencel trebintei csendőrőrmesternek, aki 15 csend­őrrel és 55 közlegénynyel a Kucsma nevű­ magasla­tot rohammal bevette, majd ugyancsak rohammal Leskovác községet elfoglalta és végül 2—300 főnyi montenegrói túlerő ellen rohamot intézett Debeli és Brieg ellen. A másodosztályú ezüst érdemrendet Doleschal József és Laskaris József csendőrőrmestereknek, Kuba Ferenc őrsvezetőnek, Narancsics Manó őrsve­zetőnek és Roger József csendőrnek, akik az előbb említett támadásoknál kitüntették magukat és a kiknek­ magatartása jelentékenyen hozzájárult Mar­salek sikeréhez. Elismerés a boszniai hatóságoknak. Sarajevo, aug. 18. Potiorek táborszernagy tartományi főnök mint hadseregparancsnok a tartományi kormányhoz át­iratot intézett, amelyben a bosnyák-hercegovinai tartományi tisztviselői karnak, továbbá a politikai hatóságoknak legfelsőbb megbízásból dicsérő elisme­rését és legmelegebb köszönetét fejezi ki a mozgósí­tás alkalmával tanúsított áldozatkész tevékenysége­iért, amelylyel fényes példáját adták a hű és lelkiis­meretes kötelességteljesítésnek és a hazafias buzga­lomnak. Sebesültek megérkezése Bécsbe, Bécs, aug. 18. A Neue Freie Presse jelentése szerint a harc­térről 42 sebesültet, köztük több tisztet, hoztak Bécsbe. Nagyrészüket a Rudolfinenhaus Vörös Ke­reszt-kórházba szállították. Hadsegélyező hivatalok Budapesten és Bécsben. Félhivatalosan a következő felhívást közlik: _ A hadügyminiszter, a magyar honvédelmi mi­niszter és az osztrák honvédelmi miniszter az egész fegyveres erőre kiterjedő önkéntes hadsegélyezés központi hatóságaképpen kölcsönös egyetértéssel Budapesten és Bécsben egy-egy had­segélyező hiva­talt szerveztek. E hivatalok vezetésére egy-egy magasabb ran­gú tábornok van rendelve, munkaköre kiterjed az önkéntes segélynyújtás minden nemére. Kivételt képez ez alól a beteg- és sebesült-ápolás, amely tel­jesen kialakult külön szervezettel bír (vöröskereszt egylet), valamint a behívott katonák családtagjai­nak segélyezése, amely a törvény alapján eszközöl­tetik. Érintetlenül marad a már megalak­ult egye­sületek, bizottságok, gyűjtőhelyek stb. hadsegélye­zési működése, sőt a hadsegélyező hivatalok a ma­guk részéről mindent meg fognak tenni arra nézve, hogy az önkéntes segélynyújtás minél több alakban és módon érvényesülhessen. E tekintetben szívesen szolgálnak tanácscsal és urba­n­os— a mon­archiában, mint a külföldi koloniáinkon mindazon honfitársainknak, kik e magasztos cél érdekében a haza oltárára áldozni akarnak­. Hivatalos jellegüknél fogva föltétlen részre­hajlatlanság mellett óhajtanak a hadsegélyző hiva­talok céltudatos irányt adni a monarchiában már megindult egész, nagy segélyző mozgalomnak és központjai óhajtanak lenni minden ilyen hazafias törekvésnek. Különös gondot fognak arra fordítani, hogy a segélynyújtás a gyakorlati élet kívánságai­nak is teljesen megfeleljen. E hivatalok egyúttal az önkéntes segélynyúj­tás központi tudakozó­helyei is. Ezek alapján felszól­íttatnak­ mindazok az egyének, egyesületek, bizottságok stb., amelyek az elmondottak értelmében a hadsebzé­­rzés terén köz­reműködni óhajtanak, hogy a cs. és kir. hadügymi­nisztérium hadsegélyző hivatalához (Kriegsfürsor­geamt des k. u. k. Kriegsministeriums Wien II/3 Schwarzspanierstrasse 15), illetőleg a m. kir. hon­védelmi minisztérium hadsegélyező hivatalához (Budapest, IV. Váci­ utca 38) forduljanak. E hivatalok mindegyike elfogad pénzadomá­nyokat a segélynyújtás bármilyen céljaira s ezeket haladéktalanul eljuttatja rendeltetésük helyére, gyűjtenek mindenféle adományokat a háborúban elesett vagy a hadi fáradalmak következtében elhalt harcosaink özvegyei és árvái számára, tijraszintén gyűjtik a harcmezőn álló katonáinknak szánt ado­mányokat és egyáltalában oda törekednek, hogy a segélynyújtás minden módját elősegítsék és szer­vezzék. A közönség figyelme felhivatik arra, hogy gyors romlásnak alávetett cikkek adományozása nem kívánatos. Ilyen cikkek beküldését megelőzőleg célszerű az illető hadsegélyző hivatalhoz kérdést in­tézni. A segélynyújtás legalkalmasabb eszköze a készpénz. Levelek, kérdések és pénzadományok mindkét hivatal számára, valamint a budapesti hivatalnak szánt egyéb adományok­ a fentebb közölt címek alatt küldendők. A bécsi hivatalnak szánt tárgyi adomá­nyok címzése a következő: A cs. és kir. hadügymi­nisztérium hadsegélyző hivatalának (An das k. u. k. Kriegsministerium Kriegsfürsorgeamt, Wien I, Stabenring). Mindkét hivatal a monarchia összeg nyelvein levelez. A­z amerikai nagykövetség köszönete a ro­konszenvért.­­ Bécs, aug. 18. A lapok az amerikai nagykövetség követ­kező átiratát közlik: Penfield C. Frederick ame­rikai nagykövet úgy kormányának, mint az Egyesült­ Államok lakosságának nevében őszinte köszönetet mond mindazoknak az osztrák polgá­roknak, akik az amerikai nagykövetségen név­jegyüket leadták és azoknak, akik posta útján adtak kifejezést Amerika barátságos neutralitá­sa iránti nagyrabecsülésüknek és fölkéri a saj­tót, hogy e köszönő sorainak adjon helyet, mert lehetetlen lenne az egyeseknek külön-külön kö­szönnie. Szlatin pasa visszatér. Bécs, aug. 18.­­— Saját tudósítónktól. —• Báró Szlatin pasa tábornok, ama had­üzenet folytán, melyet Anglia Ausztria-Magyar­országhoz intézett, lemondott a Szudán angol­e­gyiptomi részének főfelügyelői állásáról. A pasa épen útban volt Egyiptom felé, amikor a hadüzenet híre elérte. Azonnal visszatért Triesztbe és onnan Bécsbe ment, hogy szolgála­tait hazájának felajánlja. Báró Szlatin pasa jelenleg 17 éves és tudvalevőleg Bécsben szüle­tett. Szudánnak 1900 óta volt angol főfel­ügyelője. m Sir Slatin Rudolf pasa, angol vezérőrnagy, 1860-ban Bécsben született. Iskoláinak elvégzése után mint ügynök Egyiptomba ment, ahol megis­merkedvén Heuglin utazóval, annak társaságában be­utazta Núbiát és Szudánt. Slatin mint önkéntes Bécsben szolgált és részt vett­ a boszniai hadjárat­ban, amelynek befejeztével­­újra Kairóba ment és egyiptomi szolgálatba lépett. Gordon pasa rövidesen Darfur tartomány kormányzójává nevezte ki és mint ilyen 1883-ban Hicks pasa alatt harcolt a Mahdi el­len, akinek csapatai bámulatos hősiessége dacára foglyul ejtették. Slatin tíz évig volt a Mahdi fog­lya és szigorú fogságából csak 1895-ben sikerült megmenekülnie. Mint a Mahdi elleni háborúk hős harcosát mindenütt óriási ovációval fogadták. Vik­tória királynő ez alkalommal a Bath-rendjellel tü­n­tette ki. 1890 őszén Slatin visszatért Egyiptomba, ahol pasa címmel és ezredesi ranggal az angol had­sereg soraiban részt vett a Dongói­a visszafoglalásá­ra kiküldött expedícióban, melyben rendkívüli mó­don kitüntette magát. Ferenc József király Slatint 190­­-ban, mikor az már S­zudán főfelügyelője volt, bárói rangra emelte. Eduárd és György királyok magas rendjellel tüntették ki Slatin pasát, aki köz­ben vezérőrnagy is lett. Slatin pasa igen sokat jár Magyarországon; legkedvesebb barátját, gróf Tele­ki Samut évről-évre meglátogatja és együtt vadászik vele a híres görgényi vadászterületen. Az automobilközlekedés biztosítása. Félhivatalosan jelentik­: A háborús állapot ele­jén néhány k­ésőbb tévesnek bizonyult hír alapján az egész országban nagy buzgalommal üldözték az automobilokat, amelyekben pénztvivő kémeket sej­tettek. Minthogy azonban sajnálatos esetek is tör­téntek, a belügyminiszter szigorú rendeletet bocsá­tott ki, amelylyel az automobilok fölösleges feltar­tóztatását, különösen pedig a rájuk való lövöldözést szigorúan eltiltja. Ezzel a rendelkezéssel elejét akar­ták" venni annak, hogy sok­szor igen fontos hivatalos küldetésben utazó személyek, valamint a vasúti for­galom korlátozása miatt automobilhasználatra kény­szerült magánegyének" megakadályoztassanak­ abban, hogy gyorsan érhessék el céljukat. Mindamellett több helyről érkezett jelentés, hogy az automobilo­kat minduntalan feltartóztatják, barrikádokat emel­nek, és az utasokat szabályszerű igazolványuk elle­nére bekísérik. Mint a Budapesti Tudósító illetékes helyen értesül, a belügyminiszter már több ilyen esetet vizsgálat tárgyává tett és szigorúan fog el­járni azokkal szemben, akik a rendelet ellenére il­letéktelenül feltartóztatják az automobilokat és így megnehezítik a hivatalos kiküldetésben levők vagy magánegyének utazását. Az angol kékkönyv. A háború előzményei. Az angol külügyi hivatal a háború előzmé­nyeiről kék könyvet adott ki. A Times ennek a két­ könyvnek kivonatát közli, mely több érdekes aktát tartalmaz. Még mielőtt Szerbia elutasította volna a mon­archia ultimátumát, Sassonov kijelentette­­a péter­vári angol nagykövetnek, hogy Németország maga­tartása attól fog függiis, hogy vajon Anglia ki­tart-e Oroszország és Franciaország mellett. Ha igen, akkor nem lesz háború. Ellenkező esetben „folyamokban fog folyni a vér" és Anglia mégis csak belekényszerül a háborúba. Július 29-én Sir Edward Goseben táviratot küldött egy tárgyalásról, amelyet a kancellárral folytatott­ E távirat szerint a kancellár azt mon­dotta, hogy fél, hogy az esetben, ha Oroszország megtámadná a monarchiát — Németországnak a monarchiával szemben való szövetségesi kötelezett­sége miatt — európai konflagráció tör ki, jóllehet ő maga mindig a béke fentartása érdekében fára­dozott Németország ajánlata. Ezután, mint a távirat mondja, Németország ajánlatot tett egy semlegességi megállapodás érde­kében. Tía Anglia biztosítaná semlegességét, úgy az angol kormánynak megadnak minden garanciát arra nézve, hogy a császári kormány a netalán be­következő háborúban győzelem esetén sem törekszik Franciaország területének rovására, hódításokra. A nagykövetnek arra a kérdésére, hogy ugyanez áll-e a francia gyarmatokra is, a kancellár kijelentette, hogy e tekintetben hasonló garanciát nem vállal­hat. Hollandiát illetőleg a kancellár azt mondotta, hogy ameddig Németország ellenségei Hollandia épségét és semlegességét respektálják, addig a né­met kormány is kész a maga részéről ezt biztosí­tani. Franciaország eljárásától fog függni, hogy Németország Belgiumban­­milyen hadműveleteket kénytelen foganatosítani, amint azonban a háború befejeztetett, respektálni fogja Belgium területi épségét, feltéve, h­ogy nem csatlakozott Németor­szág ellenségeihez. A kancellár azzal fejezte be, hogy egész kancellársága alatt politikájának mindig az volt a célja, hogy Angliával szemben megtalálja a megértés útját. Meg van győződve arról, hogy ezek a garanciák alapját képezhetik a megértésnek, melyet ő fölöttébb óhajt. Általános semlegességi megállapodásra gondol, a jelen pillanatban azonban, természetesen, még korai ennek a részleteibe menni, Anglia rideg elutasító válasza. Az angol külügyi államtitkár másnap ridegen elutasította ezt az ajánlatot: „A királyi kormány pillanatig sem foglalkozhatik az ajánlattal, hogy ilyen feltételek mellett maradjon semleges." Az államtitkár megokolásában kifejti, hogy Anglia nem állhat félre akkor, amik­or arról van szó, hogy Franciaország gyarmatait és nagyhatalmi állását elveszítse s azt a német politikának rendelje alá. De ettől eltekintve is, az, hogy Németország­gal üzletet kössön Franciaország bőrére, olyan szé­gyene volna Angliának, amelyet soha sem lehetne lemosni Anglia jóhírnevéről. A Belgiumra vonat­kozó üzletbe sem mehet bele Anglia. Céltalan most vizsgálni, hogy Németország és Anglia között kö­tendő általános semlegességi megállapodás kilátása olyan pozitív előnyöket nyújthat, amelyek kárpótol­hatják Angliát azért, hogy most tétlen maradt. Angliának fenn kell tartani teljes szabadságát, hogy akkor cselekedhessek, amikor a körülmények megkívánják. Grey államtitkár távirata így végződött: „Ezenfelül a következőket kell kijelentenem: Ita szerencsésen megóvhatjuk Európa békéjét és a jelenlegi krízisen szerencsésen túlestünk, úgy az én törekvésem is az lesz, hogy létrehozhassunk egy olyan megállapodást, amely biztosítja Németorszá­got arról, hogy sem Franciaország, sem Oroszor­szág, sem Anglia részéről nem irányul Németország és szövetségese ellen semmi támadó vagy ellenséges politika. Ezt kívántam én is és ennek az érdekében dolgoztam­ a legutóbbi balkáni krízis alatt és mint-

Next