Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-26 / 206. szám

­ 10 . ESTI HÍRLAP 1914. augusztus 26., szerda.­ ­ A hadi­koponya és egyéb esetek. — Epizódok a háborús időkből — A háborúnak eddig kétségkivül legfurcsább áldozata egy ismert budapesti, társaságbeli úri­ember, akinek esete megérdemli, hogy a há­boru­s krónikában följegyeztessék. Ezt az urat a természet arra ítélte, hogy tökéletesen kopasz legyen. Szegény mindent megpróbált, meghozatott minden hajszeszt, haj­vizet, gyökérerősítőt és fejbőrtáplálót, de hiába. Vizes­­lett, szeszes lett, a gyökerei erősödtek és a fejbőre táplálódott, de egy megveszekedett szál haja se nőtt. Olyan maradt a feje, mint a bil­liárdgolyó. Nem­rég azonban feltaláltak egy módszert az ilyen kétségbeejtő kopaszságok szá­mára is. A mi­­kopaszunk ezt is megpróbálta, és ez már fényesen bevált. A módszer ugyan na­gyon kínos volt, mert abból állott, hogy minden­­ egyes mashajszálat tűszúrással kellett a fejbőrébe­­ ültetni és ott piciny arany-horgocskával meg i­s rögzíteni, de ő tűrte, hónapok keserve® kínló-­ dása u­tán végre szép, fürtös fekete haja volt, s fizetett is érte háromezer kemény koronát. Bol­l­dog volt, mert azt hitte, hogy most már minden­­ rendben van. Jött azonban a háború, és a hullámosan fe­­­kete fürtű ifjút behívták nélfölkelőnek. Lelke­­­­sen, gyanútlanul jelentkezett és büszkén vette­­ föl a csukaszürke Uniformist. Mikor aztán tel­­­jesen fel volt öltözve, előlépett a katonaborbély és­­ se szó, se beszéd, mielőtt még végigdadoghatta­­ volna kifogásait, géppel rövid lenyírta a három­­­ezer koronás hajat A koponyájáról. — Ez aztán a szép hadikoponya! — mond­ta, miután a munkát elvégezte. És nem tudta meg­­­érteni, hogy ebben a meleg időben, miért nem , örül a népfölkelő annak, hogy dús hajzatától­­ megszabadult . . . Egy nyugatmagyarországi vidéki lapocska, amely, úgy látszik, bécsi lapokból fordítja le a háborús híreit, a maga nemében páratlanul álló­­ német győzelemmel kedveskedik az olvasóinak. Mikor a németek a háború első napjaiban­­ elfoglalták Kalisch­ és Kibarty orosz határszéli helységeket, a német lapok a következő jelentést közölték: „Unsere Truppen nahmen die Ortschaftein Kalisch und Kibarty Ami magyarul azt teszi, hogy „csapataink elfoglalták Kalisch és Kibarty helységeket." A háború lázában azonban a lelkes ma­gyar hírlapíró így fordította le a mondatot: „. . . csapataink elfoglalták Orlschaftent, Ka­lischt és Kibartyt."­­ Igy esett meg, hogy a német csapatok eb­­­ben az újságban sokkal nagyobb győzelmet arattak, mint a többi lapokban. Most már csak­­ az a kérdés, hogy a németek a háború után meg­­­tartják-e ezt az Orssehaftent, vagy visszaadják­­ az oroszoknak? » Az itt következő logikai okoskodást szere­­­tettel ajánljuk a budapesti állami hidak igazga­t­­óságának figyelmébe. A hidakat katonák­ őrzik, akik, mint jól tudjuk, senkit nem­ engednek megállani a hídon, s aki felszólításuk ellenére mégis megáll, azzal szemben fegyverüket használják. Ez így rend­jén van és minden ember köteles ehhez az intéz­kedéshez alkalmazkodni. A hid-igazgatóság azonban oly buzgó volt, hogy ezt a tilalmat egy hosszú szövegű, apró­betűs plakátra is kinyomatta­, s ezt­ a plakátot a híd kü­lönböző részein ragasztotta ki.­­ Már most: 1. vagy nem szabad a hídon megállani (mint ahogy nem szabad) és akkor hogy az ör­dögbe olvassa el az ember ezt a hosszú, apróbe­tűs plakátot, amelyet az igazgatóság a híd min­den részén elhelyeztetett, 2. vagy pedig meg szabad a hídon állani olvasás céljából és akkor mi az ördögnek van arra a plakáta az nyomtatva, hogy nem szabad­­megállni ? •Megoldás: az ilyen plakátot csak a hid­fő-­­ nél szabad kiragasztani. A villamos vasútnak a Margithíd közepén levő megállóhelyét pedig szüntessék be, mert a margitszigeti közönség ott csoportosul és áll, mikor a kocsikat várja, s a csoport mellett világít egy másik nagy fehér plakát, ez­zel a szöveggel: „A hídon megállani és csoportosulni tilos." Az elv helyes, a plakátok is jók, csak a csirizt nem kenték jó helyre. # Színház és zene* * (A Vígszínház megnyitása.) A Vígszín­ház kedden nyitotta aiog kapuit, hogy a háborús időkben is művészettel és irodalommal szolgálja a közönséget. Örvendünk a színház megnyitásának, mert ez biztosítja a Vígszínház elsőrangú művészi együttesének sértetlen együttmaradását s ha az írók segítenek a színházat beleállítani abba a lelkes és hazafias áramlatba, amely ma minden eszközzel a háború céljait szolgálja, a közhangulat emelésében is kétségkívül része lesz a Vígszínháznak. Mindjárt az első estén Heltai Jenő kiváló tehetségű poétánk és illusztris munkatársunk sietett a Vígszínházat belekapcsolni az aktuális eseményekbe, amennyiben költői ihlettel irt meg egy ids „alkalmi játék"-ot s ez vezette be az előadások sorozatát. „Akik itthon maradtak" cím alatt fzlrgén gördülő tersekben mondja el a nagyapa, a fiatal asszony, a fiatal leány s a kis­fiú, hogy a hazáért vívott harcba men­tek a fiú, a férj, a vőlegény és a fiatal apa. Távoli dobpergés és zene lágy akkordjai közben imádkoz­nak, hogy védje meg az Isten a hazát és azokat, akik érte harcolnak. Minden teátrális hatásvadászat mel­lőzésével, nem­es egyszerűséggel, de az igaz érzés melegségével s finom poézissel hat Heltai drámai költeménye, a közönség mély meghatottsággal, könyekig elérzékenyedve hallgatta , a szerzőt több­ször lelkesen kitapsolta. Hegedűs, Varsányi Irén, Gombaszögi Ella és a kis Lakos .Edit érzéssel sza­valták a verseket s különösen Hegedűs mély zöngésű érces hangja hatott a szívekig. A zenekar alkalmi darabot játszott Stephanidesz temperamentumos vezetése mellett. Végül Heltai Jenő „Tündérlaki lányok" című kiváló czinjátékát játszották a régi szereplőkkel, csupán Zátony szerepét vette át Ke­menes s igen szép alakítást mutatott be. Föl kell még említenünk, hogy a színház leszállított hely­árakkal s az egész személyzet felére redukált gázsik­kal játszik. * (A Vígszínházban) szerdán a Tanító­nőt, Bródy Sándor falusi történetét adják Varsá­nyi Irénnel és Fenyvesi Emillel a két Vezető sze­repben. Az estét Akik itthon maradtak, Heltai Jenő poétikusan alkalmi vígjátéka vezeti be. Csü­törtökön ugyancsa ezt az alkalmi játékot adják, utána pedig az Ördögöt, Molnár Ferenc világ­­hírű vígjátékát, Hegedűs Gyulával. * (H­árom zsifolt ház) nézte végig a Medgyaszay-kabaret műsorát; az ötletesen, el­mésen aktuális műsor nemcsak pompás szóra­kozásra, de lelkesebnél­ lelkesebb alkalmat is szolgáltat. * (M­­vészetély az itthonm­aradottak ja­vára.) Szombaton, e hó 29-én, este nyolc órakor a mátyásföldi nagy­szálló dísztermében, Batthyány Ilona grófnő védnökségével a mátyásföldi nyaralók körében alakult hölgybizottság nagy művészestélyt rendez, amelyen közreműködnek Szamosi Elza, Diósyné N. Berta, Környey Béla, a magyar királyi opera tagjai, Verő Márta, a Magyar színház tagja, Bárd Margit zongoraművésznő, Schiffer Adolf gor­donkaművész és Székely Arnold zongoraművész, az Országos Zeneakadémia tanárai. Jegyek este a pénz­tárnál is kaphatók. A Budapestről érkező vendégek részére tizenegy óra után különvonatok állanak rendelkezésre. Egyházi élet. Egyházi előléptetések. A király­i kalocsai főszékesegyházi káptalanban Stleiner Lajos olvasó­kanonoknak a r­agyprépostságra, dr Macskovics Pál éneklőskanonoknak az olvasókanonokságra, Zundl Péter őrkantonoknak 02 éneklőkanonokságra, dr Valihora Ágoston főszékesegyházi főesperesnek az Őrkan­onokságra, dr Steecz György bácsi főesperes­nek a főszékesegyházi főesperességre, dr Povischil Richárd tiszai főesperesnek a bácsi főesperességre és dr Horváth Győző ifjabb mesterkanonoknak a tiszai főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az ekként megüresedett ifjabb mester­kanonokságot Hinger Mihály tiszteltbeli pápai káp­lán, irodaigazgatónak adományozta. Napi hire! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyleté­nek! Segítsük a hadbavonottak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Cim és jelleg.) A király a földmivelés­ü­gyi miniszter előterjesztésére Deron János és Földváry József számvizsgálóknak a számtanácsos­ címet és jelleget díjmentesen adományozta. — (A budapesti japán konzul lemondása.) Palotay Ödön japán császári konzul távirati úton közölte a bécsi japán nagykövettel, hogy lemond konzuli megbízásáról.­­ (Pápaválasztás előtt.) Az egyházi szo­kások szerint a pápa halálát követő kilenc napon át tartanak a gyászszertartások és csak akkor kezdődik a pápaválasztó bíborosi gyülekezet, a konklávé mun­kája. Azonban már a gyászszertartások idején is minden nap összeülnek a Rómában tartózkodó bíbo­rosok teljes számban, továbbá az ideiglenes kor­mányzást­ végző camerlengo és a bíboros-rendek fejei különtanácskozásra, hogy a konklávé előkészítésére szükséges intézkedéseket megtegyék. A Szent Péter­bazilikában minden nap ünnepies tequiej­ek van­nak és ugyanez alatt az idő alatt ti­. előkészítő gyű­lést tartanak a bibornokok, kik a pápa halála nap­jától kezdve a gyász jeléül nyitott violaszínű kar­köpenyegben járnak. Megkülönböztetés okáért azok­nak a bíborosoknak a ruhája, akiket az elhalt pápa kreált, világosabb ibolyaszínű. A vatikáni hivatal — mint Rómából táviratoz­zák— kedden délelőtt az Ötödik misét mondta X. Pius pápa lelki üdvéért. A konklávé helyiségeinek berendezése serényen folyik. A pápai csendőrség és gárdának a Damassus-udvarban levő laktanyáit ki­ürítették. Délelőtt tíz órakor a szent kollégium szo­kásos gyűlését tartotta. Nagy ünnepségek közepette történt meg a ró­mai szent kollégiumnál a diplomáciai kar fogadá­sa. A diplomaták teljes díszben, rendjeleikkel je­lentek meg. Általánosan feltűnt a hadviselő álla­mok képviselői között megnyilvánuló hűvös vi­szony. A fogadás kezdetére várakozva, a diploma­ták kisebb csoportokban állottak, amelyek egyiké­ben az osztrák-magyar nagykövet a porosz és bajor követtel, míg egy másikban a francia követ beszél­getett a belgával. A bíborosok közben a trónterem­ben gyűltek egybe és helyet foglaltak a patkó alak­ban felállított asztalkák mellett. A középen Della Volpe bíboros camerlenge, Vanutelli Serafino bí­boros, a szent kollégium doyenje és helyettese, Agliardi bíboros ült. Mint a diplomáciai kar do­yenje, az osztrák-magyar nagykövet fejezte ki a diplomáciai kar részvétét a pápa halála alkalmá­ból. A bíborosok nevében Vanutelli bíboros vála­szolt, aki isten mennyei világosságát kérte, hogy mihamarább megválasztassék az egyház új feje. Lualdi, Ferrari, Meretet is Lorenzelli bíborosok kedden Rómába érkeztek, hogy részt vegenek a bí­borosi kollégium összejövetelén. Gibbona és­­ Con­nel amerikai, Alluquerqu­e brazíliai és Begin kana­dai bíborosok már nem érkezhetnek idejében, hogy résztvegyenek a konklávéban. A sixtusi kápolna daloskora Perosi mester vezetésével megkezdte a ssixtusi kápolnában tartandó három ünnepi isten­tiszteletre próbáikat. Az első egyházi ünnepségen Perosinak XIII. Leó pápa halálára komponált nagy­miséjét és requiemjét fogják előadni. Lapjelentések szerint a Vatikán jogi tanácsadóinak véleménye azt mondja, hogy X. Pius pápa végrendeletét teljesen nyilvánosságra lehet hozni. Ez ügyben a bíborosi kongregációt illeti a végleges döntés. A bécsi Szent­ István-templomban a pápa ha­lála alkalmából dr Cschoke fölszentelt püspök ünne­pl és requiemet celebrált liberával. A presbitérium­ban hatalmas ravatal volt fekete menyezet alatt. A ravatalon a pápai tiara, a motetta-jelvény hevert aranynyal hímzett fekete bársony vánkoson. Az ezüst koporsó körül mintegy kétszáz kandelláber égett. Nyolcvan gyalogos katona díszbe öltözve sor­falat állott a fekete drapériákkal díszített székes­egyházban, ahol sok kiváló személyiség jelent meg. Ott volt a többi közt a külügyminiszter, a közös pénzügyminiszter, a miniszterelnök valamennyi mi­niszterrel, báró Burián, a király személye körüli miniszter, a helytartó, a nuneins, az olasz nagy­követ a nagykövetség tagjaival, a német nagykövet és a felesége, a nagykövetség személyzetével, a diplomáciai kar többi tagjai, a legfőbb udvari mél­tóságok, a központi hatóságok fejei és nagy rangú állami hivatalnokok. A fiumei dómban a pápa lelki üdvé­ért kedden f­nnepies gyászistentisztelet volt, melyen gróf Wickinburg István kormányzó és Corossac Ferenc podeszta vezetésével megjelentek az összes hatósá­gok. A városi, állami és egyházi épületek és konzu­látusok épületeire kitűzték a gyászlobogókat. A ki­kötőben a hajók zászlóikat félárbocra eresztatták.­.

Next