Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-27 / 207. szám
4 PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 27., csütörtök. nemzetközi szabályok ellenére mind a hat katonát elfogták. A kielcei csata. Krako, aug. 26. — Saját tudósítónktól. — A „Csasz" több katona elbeszéléseit közli, akiket Kielcéből sebesülten hoztak ide. Kielcénél mintegy tízezer lehetett az oroszok száma. Az ütközet rendkívül heves volt és az oroszok kénytelenek voltak csakhamar nagy veszteségekkel visszavonulni. Az osztrák és magyar ágyuk tüzelése az oroszok sorait nagyon megritkította. Német előnyomulás készül az oroszok ellen. Berlin, aug. 26. A „ljokalanzeiger"-nek a keleti harctéren levő harctéri tudósítója azt jelenti, hogy ott általános győzedelmes előnyomulás van készülőben. A legutóbbi harcok nagyon súlyosak voltak és rendkívül véresen folytak le. Sok esetben a harcolók egészen közel jutottak egymáshoz. Az elbingi lapályt valószínűleg fel fogják tölteni. Az ottani lakosság kivándorolt. A Gumbinnen melletti harcok. Berlin, aug. 25. A Berliner Lakalanzeiger közli a következő levelet: Kedves Anyám! Tegnap, csütörtökön, augusztus 20-án, Gumbinnen és Malhinschkau mellett rettenetesen véres ütközetet vívtunk. Hajnali három órától esti hatig tartott a harc. Az oroszokat teljesen levertük, az ellenség most mindenütt visszavonulóban van, noha számuk sokkal nagyobb a miénknél. Ötezer foglyot, hat ágyat és sok gépfegyvert zsákmányoltunk. Az oroszok azonkívül több mint hatezer halottat hagytak a csatatéren. Sajnos, a mi részünkről is jelentékeny, veszteségekvoltak. Csapatunk kétszázötven emberéből , eddig mindössze száznegyvenen tértek vissza. Mars la Tour és Nieuville mellett sem lehettek 1870-ben véresebb harcok. Szerencsére, én minden sebesülés nélkül jöttem vissza. Az oroszok erősen elsáncolták magukat. Mi megtámadtuk őket és szuronyrohammal bevettük állásaikat. Ma hosszú, nehéz menetelés után újra előnyomuttunk, minthogy az ellenség is nagy tömegekben közelít. Holnap-holnaputén alighanem ismét verekedni fogunk. Az alvást már nem is ismerjük. Négy nap óta ma mosdottam meg először. Orosz tisztek a front mögött. Berlin, aug. 26. A legutolsó oroszországi harcok egyik résztvevője írja a következőket: Egy orosz lovasbrigáddal ütköztünk meg és az oroszok példátlan könnyelműségére igen jellemző, hogy valósággal belerohantak géppuskáink gyilkos tüzébe. Pillanatokig tartott és a tömött sorokban előnyomuló kozákok halomra voltak lőve. Amikor egészen a közelükbe értünk, kitűnt, hogy a sok százember közül alig maradt néhány életben. A lovakat is nagyrészt elpusztították lövegeink. Ilyen gyilkos hatású volt háromszáz lépésről leadott gépfegyver-tüzünk. Nagy volt azonban a csodálkozásunk, hogy leszámítva egykét fiatalabb tisztet, egyetlen magasabb rangú katonatisztet sem találtunk a halottak között. A rejtélyt azonban hamarosan megoldottuk. Egyik előőrsünk néhány kilométernyire megtalálta a tiszteket. Századosok, két ezredes, és a brigád generális adjutánsával ott szurkoltak a jól fedett helyen. Egészen háttérben maradva, úgyszólván vezetők, nélkül, sorsukra bízták katonáikat. Előőrsünk azonnal elfogta a derék társaságot, amelynek, úgy látszik, programmjában lehetett ez a megoldási mód, mert nemhogy ellenkeztek, hanem még inkább örültek a dolgok ezen fordulatának, hatásnak. A finn partok mentén Pétervártól Viborgig az összes lakóknak meghagyták, hogy hagyják el házaikat. Ezeket, valamint a parton levő összes villákat le fogják rombolni. Ezáltal sokan egész vagyonukat elvesztik. Kiáltvány Insterburg orosz megszállása esetére. Berlin, aug. 26. Orosz részről terjesztett és természetesen túlhajtott kommentárok különösen nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a kelet-porosz határszélt helyenkint orosz csapatok szállják meg. Illetékes helyről nyomatékosan hangsúlyozzák,hogy a német vezérkar ezt a körülményt, tekintettel a kettős hadifrontra, összes hadi terveiben előre figyelembe vette s annak nem is lehet különös fontosságát, tulajdonítani. Egyébként az a hir, hogy Insterburgot az oroszok megszállották, még nem bizonyult valónak, bár néhány nap múlva megtörténhetik, amintaz ottani német csapatok parancsnokának egyik, mindenesetre utánzásra méltó kiáltványából is kitűnik.. A kiáltvány maga így hangzik: „Az oroszok tegnap és tegnapelőtt Gumbinnen mellett súlyos vereséget szenvedtek. Nyolc napnál előbb semmiesetre sem juthatnak ide. Az itteni csapatok felsőbb parancsra más helyre rendeltettek. Két-három napig azonban legalább is a közelben fognak tartózkodni. A közeljövőben azután nagyobb beszállásolás fog végrehajtatni. A hadbiztosság a városi hatóságok közbenjárásával a lakosság körében szétoszlatja a birtokában levő élelmiszereket. Egyes, közvetlenül kérelmezők nem kapnak semmit. Amennyiben a porosz csapatok előtt a várost és Insterburgot később, nyolc napon belül semmiesetre sem, az oroszok szállnák meg, akkor legcélszerűbb, ha minden polgár a lakásán marad és az ott megjelenő oroszokkal szemben vendégszeretetet tanúsít. Ebben az esetben, de csakis ebben az esetben, remélhető, hogy az oroszok nem fognak megtorlással élni. A tapasztalat szerint az oroszok csakis azokat a házakat rabolják ki, amelyeket zárva ra:' Ifi írják!'Éppen ezért komolyan tanácslom, hogy mindenki maradjon otthon. Kérem, hogy ebben a szellemben cselekedjenek. Mittelstaert, vezérőrnagy, helyi parancsnok." Véres pogrom Vilnában. Berlin, aug. 26. A német zsidók segítő egyletéhez véres katonai pogromról érkezett hír Vilnából, amelyet folyó hó 23-án rendeztek. A vilnai kormányzó értesült arról, hogy az ottani zsidók elhatározták, hogy Ausztria-Magyarország iránt barátságos magatartást fognak tanúsítani. Ezt büntetendő, katonai pogromot rendezett. A kisenevi és bjelestoki kegyetlenkedéseket a leghűebben utánozták. A zsidó lakosság barrikádokat emelt az utcákon és bombákkal és mozsárágyukkal felszerelve, hősiesen küzdött. Sikerült is a katonaságot a pogrom abbahagyására kényszeríteni. Varsó ébredése. Krakó, aug. 26. A Nova Reforma egy Varsót augusztus 12-én elhagyott és Krakóba érkezett egyéniséggel folytatott beszélgetést közöl, amelyben az illető elmondja hogy az orosz csapatok egy napra sem hagyták el Varsót. Augusztus elején mindössze egyes csapatokat, valamint levéltárakat és bankletéteket küldtek az ország belsejébe. A gyárak beszüntették üzemeiket, úgy, hogy sok ezer ember maradt kereset nélkül. A polgárság ennek következtében engedélyt kért a hatóságtól, hogy a nyomor enyhítésére bizottságotalakítson, amit a hatóság meg is engedett. A fogházakból kiengedték a foglyokat,e a politikai foglyokat az ország belsejébe vitték. A polgárság ennek következtében polgárőrséget akart szervezni, hogy a szabadon bocsátott banditák támadásai ellen védekezhessék. Ahatóságok azonban nem engedték meg ily őrség szervezését. Varsó utcáin nagy számmal látni katonai őrjáratokat. Mihelyt az orosz csapatok felhagyják Varsót és a varsóiak értesülnek a Galíciában alakuló lengyel légiókról és a legfelsőbb nemzeti bizottságról, valamint az osztrák-magyar csapatok győzelmes harcairól, akkor Varsó fel fog ébredni. Odessza lángokban. Konstanza, aug. 26. A Nemzetközi Távirati Hírlap jelenti: Odesszából táviratozzák Kontanzába, hogy a város lángokban él. A lakosság eszeveszetten menekül. A Hír az ereditvénisekben ütött ki , feltartóztathatatlanul terjed. Szófia, aug. 26. A Nemzetközi Távirati Hírlap jelenti. Az „INIro" odesszai tudósítója jelenti: Reggel lázadó munkások megtámadták az eleségraktárak őrségeit Az erődítvényből katonaságot vezényeltek ki ellenük, a legénység azonban megtagadta az engedelmességet és nem lőtt a népre. A tömeg feltörte a raktárakat, majd pusztítva és rombolva az erőditvényekbe hatolt. Egyszerre óriási dördülés hallatszott és a nyugati erőditvény falai összeomlottak. A zendülök légbe röpítették a lőportornyot. Az erőditvény falain a robbanás mindenütt óriási károkat okozott és az emberek, különösen katonák, százait ölte meg. Közvetlenül az erődítvények mellett benzin és petróleumraktárak állottak, a bennük felhalmozott készlet iszonyú robajjal verte szét a falakat és csakhamar lángfolyam hömpölygött a város felé. Könnyű szél is segítette a lángok terjedését. A tűs lokalizására gondolni sem lehet. Mindenki rémülten menekült. Időközönként kisebb-nagyobb robbanások ismétlődtek: kisebb lőpor-depókhoz ért a tűz. A szerencsétlenség következményei beláthatatlanok. Háborús képek Odesszából. Odessza, aug. 8. Eljut-e és hogyan ez a levelem önökhöz, nem tudom. Egy most bevonuló barátom vállalta magára a közvetítő szerepét. Lapokhoz nem jutok, nem tudom, mi történik a nagyvilágban és jelenleg minden aggodalmam, hogy ne tudják meg magyar voltomat. Tizenhét esztendeje lakom már itt és így kitűnően játszom már az oroszt. Mit hoz a jövő, nem tudom. Konzulunk már elutazott és az ittmaradt német, osztrák és magyar alattvalókat százával ütik agyon. De ez még a jobbik eset, mert a megmaradtakat Szibériába transzportálják. H hogy mitjelent ez, fölösleges vázolnom, de tény, hogy maga a puszta hír hallása is elegendő volt, hogy egy Zteller nevű osztrák és egy Khan nevű német megörüljön. Mindannyian rohantak az ürno konzuléhoz, aki maga is megrémült a hirre és a pétervári követ közbelépését kérte. Persze, sok reményt az ilyen ígéretek nem keltenek. Az orosz hatóság rettenetesen ideges és teljesen elveszítette a fejét. Itt rengeteg munkás van, forradalmi elem, amely nyíltan hangoztatja, hogy nem megy katonának, mert a cár gazember és gazember az is, aki őt szolgálja. Ilyen felírású táblákat hordtak körül a városban és a nép riadó hunázással tüntetett a munkások mellett. A mozgósítási plakátokat el sem lehetett olvadni, mert alig hogy felragasztották azokat, máris jöttek a munkások és leszaggatták valamennyit. Végül minden plakáthoz két szuronyos katonát kellett állítani. A főjelszó most: — Nem kell háború! Kenyér kell! Titokban még örülnek is, hogy talán a cár ebben a bonyodalomban elveszíti hatalmát. A katonák egyáltalában nem olyan hűek, amint azt talán nálunk hiszik. Rettenetesen bánnak velük és így fölebbvalóikat gyűlölik. Enni alig kapnak és a mai rettenetes zűrzavarban mindegyik kénytelen elvinni magával az élelmiszert. A polgárokat zsarolják meg és ennek a következménye az, lett, hogy polgárőrséget szerveztek a katonák ellen. Ezek össze is verekedtek velük, de a katonaság győzött, mire rettenetesen rabolni kezdtek. Az élelmiszereket elvitték, az értékesnek látszó holmikat pedig megsemmisítették. Részegen tivornyáztak a kaszárnyában, amikor egyszerre lángba borult a kaszárnya. Alig tudott onnan kimenekülni valaki. A vizsgálat kiderítette, hogy a munkások buszából felgyújtották a laktanyát. Következett az ostromállapot kihirdetése, amikor meg az történt, hogy az őrjáratokat egyenként gyilkolták le. Hét katonából Féltik Pétervárt. Stockholm, aug. 20. A Sydsvenska Dagbladet pétervári levelezője a következőket jelenti lapjának: Tisztán látható, hogy az oroszok várják a németek pétervári invázióját. A birodalmi bank, valamint a világhírű Eremitage-múzeum kincseit Moszkvába szállították. A város körüli erdőket kivágják és hat méter mély futóárko