Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-27 / 207. szám

4 PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 27., csütörtök. nemzetközi szabályok ellenére mind a hat ka­tonát elfogták. A kielcei csata. Krako, aug. 26. — Saját tudósítónktól. — A „Csasz" több katona elbeszéléseit közli, akiket Kielcéből sebesülten hoztak ide. Kielcé­nél mintegy tízezer lehetett az oroszok száma. Az ütközet rendkívül heves volt és az oroszok kénytelenek voltak csakhamar nagy vesztesé­gekkel visszavonulni. Az osztrák és magyar ágyuk tüzelése az oroszok sorait nagyon meg­ritkította. Német előnyomulás készül az oroszok ellen. Berlin, aug. 26. A „ljokalanzeiger"­-nek a keleti harcté­ren levő harctéri tudósítója azt jelenti, hogy ott általános győzedelmes előnyomulás van ké­szülőben. A legutóbbi harcok nagyon súlyosak voltak és rendkívül véresen folytak le. Sok esetben a harcolók egészen közel jutottak egy­máshoz­. Az elbingi lapályt valószínűleg fel fog­ják tölteni. Az ottani lakosság kivándorolt. A Gumbinnen melletti harcok.­­ Berlin, aug. 25. A Berliner Lakalanzeiger közli a következő levelet: Kedves Anyám­! Tegnap, csütörtökön, augusz­tus 20-án, Gumbinnen és Malhinschkau mellett ret­tenetesen véres ütközetet vívtunk. Hajnali három órától esti hatig tartott a harc. Az oroszokat tel­jesen levertük, az ellenség most mindenütt vissza­vonulóban van, noha számuk sokkal nagyobb a miénknél. Ötezer foglyot, hat ágyat és sok gép­fegyvert zsákmányoltunk. Az oroszok azonkívül több mint hatezer halot­tat hagytak a csatatéren. Sajnos, a mi részünkről is jelentékeny, veszteségek­voltak. Csapatunk kétszázötven emberéből , eddig mindössze száznegyvenen tértek vissza. Mars la Tour és Nieuville mellett sem lehettek 1870-be­n vé­resebb harcok. Szerencsére, én minden sebesülés nélkül jöttem vissza. Az oroszok erősen elsáncolták magukat. Mi megtámadtuk őket és szuronyroham­mal bevettük állásaikat. Ma hosszú, nehéz menete­lés után újra előnyomuttunk, minthogy az ellenség is nagy tömegekben közelít. Holnap-holnaputén alighanem ismét verekedni fogunk.­ Az alvást már nem is ismerjük. Négy nap óta ma mosdottam meg először.­­ Orosz tisztek a front mögött. Berlin, aug. 26. A legutolsó oroszországi harcok egyik résztvevője írja a következőket: Egy orosz lo­vasbrigáddal ütköztünk meg és az oroszok pél­dátlan könnyelműségére igen jellemző, hogy va­lósággal belerohantak géppuskáink gyilkos tü­zébe. Pillanatokig tartott és a tömött sorokban előnyomuló kozákok halomra voltak lőve. Ami­kor egészen a közelükbe értünk, kitűnt­, hogy a sok száz­­ember közül alig maradt néhány élet­ben. A lovakat is nagyrészt elpusztították löve­geink. Ilyen gyilkos hatású volt háromszáz lé­pésről leadott gépfegyver-tüzünk. Nagy volt azonban a csodálkozásunk, hogy leszámítva egy­két fiatalabb tisztet, egyetlen magasabb rangú katonatisztet sem találtunk a halottak között. A rejtélyt azonban­­ hamarosan megoldottuk. Egyik előőrsünk néhány kilométernyire meg­találta a tiszteket. Századosok, két ezredes, és a brigád­ generális adjutánsával ott szurkoltak a jól fedett helyen. Egészen háttérben maradva, úgyszólván vezetők, nélkül, sorsukra bízták ka­tonáikat. Előőrsünk azonnal elfogta a de­rék tár­saságot, amelynek, úgy látszik, programmjában lehetett ez a megoldási mód, mer­t nemhogy el­lenkeztek, hanem még inkább örültek a dolgok ezen fordulatának, hat­ásnak. A finn partok mentén Pétervártól Viborgig az összes lakóknak meghagyták, hogy hagyják el házaikat. Ezeket, valamint a parton levő összes villákat le fogják rombolni. Ezáltal sokan egész vagyonukat elvesztik. Kiáltvány Insterburg orosz megszállása esetére. Berlin, aug. 26. Orosz részről terjesztett és természetesen túl­hajtott kommentárok különösen nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a kelet-porosz határ­szélt helyenkint orosz csapatok szállják meg. Illeté­kes helyről nyomatékosan hangsúlyozzák,­­hogy a német vezérkar ezt a körülményt, tekintettel a ket­tős hadifrontra, összes hadi terveiben előre figye­­­lembe vette s annak nem is lehet különös fontos­ságát, tulajdonítani. Egyébként az a hir, hogy Insterburgot az oroszok megszállották, még nem bi­zonyult valónak, bár néhány nap múlva megtörtén­hetik, amint­­az ottani német csapatok parancsno­kának egyik, mindenesetre utánzásra méltó kiált­ványából is kitűnik.. A kiáltvány maga így hangzik: „Az­ oroszok tegnap és tegnapelőtt Gum­binnen mellett súlyos vereséget szenvedtek. Nyolc napnál előbb semmiesetre sem juthatnak ide. Az itteni csapatok felsőbb parancsra más helyre rendeltettek. Két-három napig azon­ban legalább is a közelben fognak tartózkod­ni. A közel­jövőben azután nagyobb beszálláso­lás fog végrehajtatni. A hadbiztosság a városi hatóságok közbenjárásával a lakosság körében szétoszlatja a birtokában levő élelmiszereket. Egyes, közvetlenül kérelmezők nem kapnak semmit. Amennyiben a porosz csapatok előtt­ a várost és Insterburgot később, nyolc napon be­lül semmiesetre sem, az oroszok szállnák meg, akkor legcélszerűbb, ha minden polgár a laká­sán marad és az ott megjelenő oroszokkal szemben vendégszeretetet tanúsít. Ebben az esetben, de csakis ebben az esetben, remélhető, hogy­ az oroszok nem fognak megtorlással él­ni. A tapasztalat szerint az oroszok csakis azo­kat a házakat rabolják ki, amelyeket zárva ra­:' Ifi írják!­'Éppen ezért komolyan tanácslom, hogy minde­nk­i maradjon otthon. Kérem, hogy eb­ben a szellemben cselekedjenek. M­ittelstaert, vezérőrnagy, helyi parancsnok." Véres pogrom Vilnában. Berlin, aug. 26. A német zsidók segítő egyletéhez véres katonai pogromról érkezett hír Vilnából, ame­lyet folyó hó 23-án rendeztek. A vilnai kor­mányzó értesült arról, hogy az ottani zsidók el­határozták, hogy Ausztria-Magyarország iránt barátságos magatartást fognak tanúsítani. Ezt büntetendő, katonai pogromot rendezett. A kise­nevi és bjelestoki kegyetlenkedéseket a leghűeb­ben utánozták. A zsidó lakosság barrikádokat emelt az utcákon és bombákkal és mozsárágyuk­kal felszerelve, hősiesen küzdött. Sikerült is a katonaságot a pogrom abbahagyására kénysze­ríteni. Varsó ébredése. Krakó, aug. 26. A Nova Reforma egy Varsót augusztus 12-én elhagyott és Krakóba érkezett egyéniség­gel folytatott beszélgetést közöl, amelyben az illető elmondja hogy az orosz csapatok egy nap­ra sem hagyták el Varsót. Augusztus elején mindössze egyes­ csapatokat, valamint levéltá­rakat és bankletéteket küldtek az ország belse­jébe. A gyárak beszüntették üzemeiket, úgy, hogy sok ezer ember maradt kereset nélkül. A polgárság ennek következtében engedélyt kért a hatóságtól, hogy a nyomor enyhítésére bizott­ságot­­alakítson, amit a hatóság meg is enge­dett. A fogházakból kiengedték a foglyokat,­­­e a politikai foglyokat az ország belsejébe vitték. A polgárság ennek következtében polgárőrséget akart szervezni, hogy a szabadon bocsátott ban­diták támadásai ellen védekezhessék. A­­hatósá­gok azonban nem engedték meg ily őrség szer­­­vezését. Varsó utcáin nagy számmal látni ka­tonai őrjáratokat. Mihelyt az orosz csapatok felhagyják Varsót és a varsóiak értesülnek a Galíciában alakuló lengyel légiókról és a leg­felsőbb nemzeti bizottságról, valamint az oszt­rák-magyar csapatok győzelmes harcairól, ak­kor Varsó fel fog ébredni. Odessza lángokban. Konstanza, aug. 26. A Nemzetközi Távirati Hírlap jelenti: Odesszából táviratozzák Kontanzába, hogy a város lángokban é­l. A lakosság eszeveszetten menekül. A Hír az ereditvénisekben ütött ki , feltartóztathatatlanul terjed. Szófia, aug. 26. A Nemzetközi Távirati Hírlap jelenti. Az „INIro­" odesszai tudósítója jelenti: Reggel lázadó munkások megtámadták az eleségraktárak őrségeit Az erődítvényből kato­naságot vezényeltek ki ellenük, a legénység azonban megtagadta az engedelmességet és nem lőtt a népre. A tömeg feltörte a raktárakat, majd pusztítva és rombolva az erőditvényekbe hatolt. Egyszerre óriási dördülés hallatszott és a nyugati erőditvény falai összeomlottak. A zen­dülök légbe röpítették a lőportornyot. Az erődit­vény falain a robbanás mindenütt óriási káro­kat­ okozott és az emberek, különösen katonák, százait ölte meg. Közvetlenül az erődítvények mellett benzin és petróleumraktárak állottak, a bennük felhalmozott készlet iszonyú robajjal verte szét a falakat és csakhamar lángfolyam hömpölygött a város felé. Könnyű szél is segí­tette a lángok terjedését. A tű­s lokalizására gondolni sem lehet. Mindenki rémülten mene­kült. Időközönként kisebb-nagyobb robbanások ismétlődtek: kisebb lőpor-depókhoz ért a tűz. A szerencsétlenség következményei belát­hatatlanok. Háborús képek Odesszából. Odessza, aug. 8. Eljut-e és hogyan ez a levelem önökhöz, nem tudom. Egy most bevonuló barátom vállalta magára a közvetítő szerepét. Lapokhoz nem jutok, nem tu­dom, mi történik a nagyvilágban és jelenleg min­den aggodalmam, hogy ne tudják meg magyar vol­tomat. Tizenhét esztendeje lakom már itt és így ki­tűnően játszom már az oroszt. Mit hoz a jövő, ne­m tudom. Konzulunk már elutazott és az ittmaradt német, osztrák és magyar alattvalókat százával ütik­­ agyon. De ez még a jobbik eset, mert a megmarad­takat Szibériába transzportálják. H hogy mit­­jelen­t ez, fölösleges vázolnom, de tény, hogy maga a puszta h­ír hallása is elegendő volt, hogy egy Zteller nevű osztrák és egy Khan nevű n­émet megörüljön. Mind­annyian rohantak az ürn­o konzuléhoz, aki maga is megrémült a hirre és a pétervári követ közbe­lépését kérte. Persze, sok reményt az ilyen ígéretek nem keltenek. Az orosz hatóság rettenetesen ideges é­s telje­sen elveszítette a fejét. Itt rengeteg munkás van, forradalmi elem, amely nyíltan hangoztatja, hogy nem megy katonának, mert a cár gazember és gaz­ember az is, aki őt szolgálja. Ilyen felírású táblá­kat hordtak körül a városban és a nép riadó hun­á­zással tüntetett a munkások mellett. A mozgósítási plakátokat el sem lehetett olvadni, mert alig hogy felragasztották azokat, máris jöttek a munkások és leszaggatták valamennyit. Végül minden plakáthoz két szuronyos katonát kellett­ állítani. A főjelszó most: — Nem kell háború! Kenyér kell! Titokban még örülnek is, hogy talán a cár ebben a bonyodalomban elveszíti hatalmát. A katonák egyáltalában nem olyan hűek, amint azt talán nálunk hiszik. Rettenetesen bánnak velük és így fölebbvalóikat gyűlölik. Enni alig kap­nak és a mai rettenetes zűrzavarban mindegyik kénytelen elvinni magával az élelmiszert. A polgá­rokat zsarolják meg és ennek a következménye az, lett, hogy polgárőrséget szerveztek a katonák ellen. Ezek össze is verekedtek velük, de a katonaság győ­zött, mire rettenetesen rabolni kezdtek. Az élelmi­szereket elvitték, az értékesnek látszó holmikat pedig megsemmisítették. Részegen tivornyáztak a­ kaszárnyában, amikor egyszerre lángba borult a ka­szárnya. Alig tudott onnan kimenekülni valaki. A vizsgálat kiderítette, hogy a munkások buszából fel­gyújtották a laktanyát. Következett az ostromálla­pot kihirdetése, amikor meg az történt, hogy az őr­járatokat egyenként gyilkolták le. Hét katonából Féltik Pétervárt. Stockholm, aug. 20. A Sydsvenska Dagbladet pétervári leve­lezője a következőket jelenti lapjának: Tisztán látható, hogy az oroszok­ várják a németek pétervári invázióját. A birodalmi bank, valamint a világhírű Eremitage-múzeum kincseit Moszkvába szállították. A város körüli erdőket kivágják és hat­ méter mély futóárko­

Next