Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-28 / 208. szám

1011. augusztus 28., péntek". PESTI HÍRLAP _ záló hadsereg nyugati csoportjának két­­táma­dó iránya van. E két utat a Visztula folyó vá­lasztja el egymástól. Hadseregünk nyugati szár­nya tudvalevőleg mindjárt az ellenségeskedések megkezdése után benyomult orosz területre és érintkezést keresett a Censtochaut megszálló német csapatokkal. Ez a csoport további elő­nyomulásában megszállotta a Lysa Gora hegy­lánc előtt fekvő Kielcrt. Az út innen Radom felé vezet, amely város fele útján fekszik a var­sói előnyomulási vonalnak. Azzal, hogy a Visz­tula balpartján operáló hadseregünk ilyen mé­lyen benyomult az ellenség földjére, szükséges­nek látszott, hogy a jobb parti csoport lehetőleg egy magasságba jusson vele. Ez a csoport had­seregünknek Ivangorod ellen operáló része. A támadási irány itt nem vezet egyenesen, hanem kissé keletre eltér Lublin felé, amely város stratégiailag fontos hely, mert több vasúti vo­nalnak a gócpontja, Krasnik határunktól hu­szonegy kilométerre fekszik, a Visztulába folyó Viznica partján. Az orosz hadsereg vagy erő­vel tartja megszállva Lublint és hogy a terep előnyeit felhasználja, mint közbeeső kedvező defenzív vonalat, erős csapatokkal megszállta Krasnikot is. Ennek a defenzív vonalnak meg­vannak az előnyei, mert előtte a terep rendkí­vül megnehezíti az offenzívát. Sanna határ­folyótól, a Viznicáig ugyanis a terep erdős és mocsaras. Hadseregünknek e nehezen forszí­rozható terepen három út állott rendelkezésére. Az egyik Goscieradovtól, a másik Zaklikovtól és a harmadik Janovitól vezet Krasnikba. Ezek az utak azonban, a Janovitól eltekintve, nagyon rosszak, tüzérség részére alig használhatók. Hadseregünkre tehát, amely kiindulási pontjából 22-én indult el, igen nehéz feladat hárult. Rossz utakon előnyomulni, erdőségek és mocsarak között az ellenségtől állandóan nyugtalanítva, nem éppen könnyű feladat. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az ellenség előtt a csapatok nem menetelnek olyan tempóban, mint béke idejében. Különö­sen olyan terepen, ahol erdőségek veszélyezte­tik a csapatok biztonságát, a biztosítási szolgá­lat minden eszközeit kell igénybe venni. Ez ter­­r­mészetesen nagyon meglassítja a menetet és ha egy hadsereg ilyen körülmények között tizenöt kilométernyi utat tesz mg naponta,, az már szép eredmény. .".''. A szerbek például, amikor átnyomultak a­­török határhegységeken Kumanova ellen,na­ponta csak nyolc kilométert tudtak megtenni, dacára annak, hogy Fehti pasa a VIT-ik török hadtesttel kissé későn ért rendeltetési helyére és csak igen gyenge határcsapatok igyekeztek a szerbek útját megzavarni. A mi hadseregünk előnyomulása Krasnik ellen legalább is olyan nehézségekkel járt, mint a szerbeké, azzal a kü­lönbséggel, hogy vele szemben elég mozgékony ellenség áll. Maga a krasniki vonal is igen­ jó­­védelmi állást nyújt, mert a Viznica medre és különösen Struza falu előtt — ezen vezet ke­resztül az egyetlen jó út, a janovi — a terep igen alkalmas védelemre. Csapataink azonban könnyen megbirkóztak a terep nehézségeivel és friss erővel támadták meg a krasniki vonalat.. Arról, hogy az ellenség mekkora erővel és mi­lyen összetételben állott Krasnik előtt, nincse­nek megbízható híreink. A főh­advezetőség kö­rülbelül két hadtestnyire becsüli az oroszok erejét. Lehet, hogy két előretolt önálló hadtest­ről valt szó, de lehet, hogy a lublini hadsereg­nek körülbelül három vagy négy hadosztálynyi erősségű (1V7—2 hadtest) előcsapatai küzdöt­tek ellenünk. Csapataink támadása igen vehe­mens volt és az oroszok, elég kedvező hadállá­suk ellenére, nem tudták magukat tartani. A­mikor aztán az átkarolás veszedelme is fenye­gette őket, megkezdték a visszavonulást. Csa­pataink üldözési akciója nagyon heves volt, ezt bizonyítja az oroszok vesztesége. Több mint 3000 fogoly, köztük számos tiszt, minden sebe­sülés nélkül jutott kezeink közé s ez azt jelenti, hogy a harc végső perceiben az oroszok sorai­ban a rend teljesen felbomlott. A krasniki ütközet végeredményében rendkívül szép haditénye fegyvereinknek. Az előnyomul­ásnak sima lefolyása erdős terepe­ken keresztül, ahonnan az ellenség kénye-kedve szerint zavarhatja meg az útvonalat, azt je­lenti, hogy a biztonsági szolgálat, amelyre bé­kében oly nagy súlyt helyeztek, teljesen bevált. A felderítő szolgálat is kifogástalanul műkö­dött, mert csapatparancsnokáink oly biztonság­­gal irányították taktikai mozdulataikat, m­int­­akik pontosan ismerik az ellenség hadállásának minden titkát. * A krasniki győzelem hatása már­is érez­hetővé válik.­ A lakosság körében egész északon villámgyorsan terjedt el a hite az orosz vere­ségnek. A népfantázia természetesen ilyenkor erősen dolgozik és nincs talán már együtt annyi katonája, a fehér cárnak, ahány százezret el­temet a krasniki harcmezőn. A mi városunk­ban is teljes felfordulás vann. — Az­ Isten keze — mondják kezüket dörzsölve az örömtől kaf­tános honfitársaink. Trafikosunk a fősztragéta köztük. Élénk gesztusokkal magyarázza hallgatóinak, hogy a brody-i eset után ennek az elégtételnek be kel­lett következnie. Megkérdeztük, hogy miért hozza kapcsolatba éppen a brody-i esetet a krasniki győzelemmel. — Mert nagy gazság az, amit az oroszok ott elkövettek — felelte fenyegető hangon. Ép­pen péntek este volt. Embereink a templomból jöttek, köztük egyik rokonom, aki ma érkezett ide,­­ és a többiek látták, amikor a rusnyákok jelt adtak tázcsóvákkal. Nyomban utána bero­hant egy kozák csapat. Az utcák még tömve voltak az imaházból kitóduló emberekkel. Ter­mészetesen mindenki hazafutott, mert a mi né­pünk már ismeri a kozákokat. Egyszer aztán óriási lárma támadt. A kozákok fosztogatni kezdtek. Minden üzletet feltörtek és aki föl­emelte tiltakozó szavát, az halál fia volt. — Hatot lőttek le a mi népünk közül va­lót, de az Isten keze­­utolérte őket. Ezrivel hul­lottak Krasniknál. — Itt szavait félbeszakítva, táncolni kezdett örömében. Közbe nagy tüntető tömeg gyülekezett a sajtófőhadiszállás körül. A város minden kaf­tánja ott fénylett a kastély előtt. Mikor ezrede­sünk kijött­­táborkarával, belekezdtek egy hála­adó imába, majd hirtelen minden átmenet nél­kül rézkürtök harsogtak fel, az ezredes előtt álló emberek pedig fölemelték kaftánjaikat és elkezdtek táncolni, egy különös, ugrándozó örömtáncot. A brody-i eset különben nem az egyedüli, ahol az oroszok kozákmódra viselkedtek. Az európai kultúra óriási léptekkel haladt előre, az­­orosz azonban­ megmaradt a réginek.. Va­kard meg a muszkát, kibújik belőle, a kozák ezt a közmondást most is rá lehet húzni a cár népére. A vandálok, tudtak talán csak olyan em­bertelen harcot viselni, mint a szent t orrosz biro­­­­dalom katonái. Az ellenségeskedések kezdetén, amikor a határainkon a kordonszolgálat még nem volt teljes, az oroszoknak sikerült sok ha­tárfaluba betörni. Amerre jártak, útjukat min­denütt a pusztulás kísérte. Égő falvak, mene­külő népek, ez a jelképe az orosz hadviselésnek. Az­­orosz vandalizmus azonban nemcsak a mi területeinken tombol. Most, hogy hadsere­günk benn van az ő országukban, minden ki­mélet nélkül gyújtják fel saját falvaikat is. Le­gyen az óhitű vagy lengyel, az nekik mindegy. Mérföldekre vörös az égboltozat Oroszlengyel­orszá­­ban, mint százkét évvel ezelőtt, amikor Napóleon hadai elől menekültek a kozákok. Úgy látszik, az orosz hadvezetőség meg akarja ismételni a történelmet. Csakhogy százkét esz­tendő nagy idő. Azóta a hadviselés is lépést tar­tott a kultúra haladásával. Ma már nem lehet egy második Moszkvát csinálni, még ha akad­na is újabb Rostopszin. A mi hadseregünk olyan fölszereléssel indult útnak, hogy még akkor is nyugodtan táborozhat a cári birodalomban, ha II. Miklós, a „békecár­", a földdel egyenlővé teszi egész birodalmát. Élelmezési vonalaink kifogástalanul működnek, a vasútvonalak a legnagyobb rendben vannak. Ha Napóleon csá­szár is ezekre a faktorokra támaszkodhatott volna 1812-ben, akkor Európa térképe ma más volna. Simon Vilmos­ Ivánt a marosvásárhelyi 22., 1914. évi május 1-1ől szá­mítandó ranggal Antal Sándor főhadnagy után Csili­szertsimonyi Lakatos Aladárt a szabadkai 6., (1914 au­gusztus 20-tól számítandó ranggal) Csipkés Ernőt a gyu­lai 2., Pertnitz Józsefet a sziszeki 27., Tarján Lajost a­, eszéki 28., Haffner Rezsőt a nyitrai 14., Archold Istvánt a budapesti L. Pletz Alfonzt a verseci 7., (1912 novem­ber 1-től számítandó ranggal) hadnagyokká: Tóth Emil hadnagy után Pápay Andort a lugosi 8., (1918 május 1-től számítandó ranggal): Póchujfalusi Péchy Lajos hadnagy után Kristofek Lászlót a veszprémi 31. honvéd­gyalogezredhez. k _ _ 9 Katonai rovat A honvédség körébal. A király az alább megneve­zett honvédszámellenőrző tisztviselőket a honvédgyalog­ság, tényleges­­állományában a megjelölt új rendfokoza­tokba kinevezte és pedig a következő számtiszteket (1914 augusztus 20-16l számítandó ranggal) százado­sokká: Bányai Gézát a debreceni I­., Mumnoki Várjon La­jost­ a kassai 9., Sántha Dezsőt a nagyváradi (1911 .május 1-től számítandó ranggal) főhadnagyokká, Hor­váth József főhadnagy után Krivácsi Vilmost a károly­városi 26 ., Eötvös Sándort a­ szegedi 5., (1912. évi no­vember 1-től számítandó ranggal), Mészáros Elek főhad­nagy után Schmidt Antalt a budapesti I., Gordanovits Színház és zene. * (Az ördög.) Molnár Ferenc vígjá­téka csütörtökön este került szinre először az idei szezonban a Vígszínház színpadán, a kö­zönségnek, mely nagy számban volt jelen a föld­szinten, is, az első és második emeletet pedig tel­jesen megtöltötte, új szereplőhöz is szerencséje volt Virányi Sándor személyében, aki a festőt adta; meleg orgánuma, intelligens játéka osztat­lan tetszésre talált. A darab másik két főszerep­lője ezúttal is Varsányi Irén és Hegedűs Gyula volt, akiket a közönség Virányival együtt zajos tapsokkal szólított a lámpák elé. A már hatodik jubileum felé közeledő Molnár-vígjáték előtt Heltai Jenőnek „Akik itthon maradtak" c. poé­tikus alkalmi játékát adták. * (A Vígszínházban) holnapután, szomba­ton, a Tímár Lizát, Bródy Sándor szenzációs si­kerű színművét, adják a szerző új átdolgozásá­ban. A címszerepet Varsányi Irén, Tímárt He­gedűs Gyula adja. Holnap, pénteken, a Takaro­dót, Beyerlein nagyhatású katonai drámáját k­íít­ják föl Gazsi Mariskával az egyetlen női sze­repben. Lauffen hadnagyot Tanay, Helbig káp­lárt Góth, Queisst Fenyvessy, gróf Lehidenbur­got Hegedűs, Volkhardtot Balassa személyesíti. A többi főszerepben Virányi, Tapolczay, Sze­rény, Bárd­ és Szilágyi működik közre. Vasár­nap a Diákélet kerül szinre. Mindegyik előadást az Akik itthon maradtak, Heltai Jenő poétikus alkalmi játéka, vezeti be. * (A színészek sorsa.) A Pesti NI­­­r-l­a­p néhány őszinte szó kíséretében rámutatott a minap, hogy míg a színigazgatók dóm­i re-borura bontogatják föl színészeikkel kötött szerződéseiket, ' ajjtfaj?­íi-' sajtit, a gyer- városikka-b­ecönti .Szinigazgatói szerződéseiket nem tekintik -"felbontottaknak, mi­által a helyzet az, hogy nemcsak, hogy nem adnák "a kényserét­­színészeiknek, hanem­ innalt­­álj­ák an­nak, hogy mások révén, esetleg osztalékos ala­pon juthassanak kenyérhez. Örömmel vesszük tudomásul, hogy felszólalásunknak­ máris mutatko­zik némi eredménye. Az történt, hogy csütörtök délután a vidéki színigazgatók az országos színész­egyesület egybehívására, ennek elnöksége és tanácsi­ bevonásával gyűlést tartottak; a gyűlésen minde­nekelőtt­­kimondották, hogy az 1014. szeptember 1-i hatálylyal kezdődő szerződéseket a háború okozta vis maior folytán felbontottaknak tekintik; to­vábbi terveiket a direktorok levélben­ közlik tag­jaikkal; akiknek tartózkodási helyét nem tudják, azok részére a Színészegyesület címén írnak"; elha­tározták még, hogy új szerződési blankettákat ké­szítenek, igazgatókból és színészekből álló vegyes bizottságot alakítanak, mely gondoskodni fog a sz­i­né­szek megélhetéséről és egyben arról is, hogy a­, előadások a háborús időkben is fegyelmezettek le­gyenek. — Ez egyelőre „nesze semmi, fogd meg jól", üdvösebb lett volna a győri direktor példájára rög­tön a félhelyárakkal és a félgázsival való játszás mellett dönteni és nem új szerződési blankettát és vegyes bizottságot csinálni. De hát ez is valami; fő, hogy legalább az elhatározott mód révén kezdőd­jék a színházi élet a vidéken is, és erre máris van némi remény, amennyiben a bizottság Sebestyén­ Géza elnöklete alatt pénteken délután ülést tart és javaslatait a szombati tanácsülés elé terjeszti. A bizottság tagjai különben: Komjáthy János, Ná­dassy­ József, Szendrey Mihály, Remete Géza, dr Patek­ Béla, Bársony István, Szegő Endre, Árkossy István, Tihanyi Vilmos. * (Mindnyájunknak el kell menn­ V. *A­­Víg­színház szerdán, szeptember 2-ikán, mutatja be a Mindnyájunknak el kell menni című hazafias alkalmi darabot, amelyet Hegedűs Gyula és Fa­ragó Jenő itt. Az újdonság bővelkedik patheti­kus és derűs jelenetekben, amelyek hatását szép dalok is növelni fogják. Az előadásban az egész személyzet vesz részt.

Next