Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-21 / 262. szám
1914. október 20., kedd __ PESTI HÍRLAP Az orosz sereg hiányos fölszerelése. Berlin, okt. 20. Egy tábori postával érkezett levélben, melyet a keletporoszországi harctérről küldtek a Berliner Tageblatt-nak, irják, hogy a zsákmányolt orosz ágyuk között két elöltöltő ágyú is van s hogy az oroszoknak minden képzelhető rendszerű fegyvereik vannak. Ezt azt bizonyítja, hogy hiány kezd mutatkozni náluk a szükséges fegyverzetben. Éhségtől űzött menekülők jönnek át naponta az orosz táborból; egyik napon hatvan katona szökött át, köztük két tiszt. Orosz városok új nevei. Pétervár, okt. 20. (Rómán át.) Több orosz város, melynek idáig német neve volt, St. Petersburg—Petrograd mintájára orosz nevet kapott a kormány rendelete folytán. Igy lett Schlüsselburgból Obecsek, Oranienbaumból Ramboff és Reval hadikikötőből Kolivan. Mikor lehet szó a békéről? Berlin, okt. 20. Nagy figyelmet keltett itt a Deutsche Tageszeitungnak a békekötés kérdésével foglalkozó egyik cikke, amelyben a többi között a következőket írja: „Remélhetőleg Németországban sem katona, sem politikus nem akad, aki békére, akár csak részleges békére is, gondolna, mielőtt az ellenség a mi akaratunkhoz nem alkalmazkodnék. Éppen azért egyelőre nem is akarunk hinni azoknak a híreszteléseknek, hogy Pétervár és Berlin között ez a gondolat fölmerült volna. Szívesen elhiszszük, hogy bizonyos orosz körökre nézve nagyon kellemes lehetne, ha Németországgal „kiegyezhetnék" — éppen abban a pillanatban, amikor az orosz birodalom különböző határain némely gonosz dolog van készülőben. Néhány esztendeig jó képet kellene vágni, szorgalmasan fegyverkezni, hagyni, hogy más hatalmak még jobban kimerüljenek és majd néhány esztendő múltán a játékot újra lehetne kezdeni. A Német Birodalom Oroszországgal csakis a teljes német siker és az oroszok kérelme alapján tárgyalhatna. Hanem— amint már mondottuk — egyelőre nem hihetünk annak lehetőségében, hogy ezek a híresztelések a valóságon alapulnának." Egy huszárkapitány hőstettei. Munkács, október. Hogy Munkács mennyire nyugodt, az élénken meginduló kereskedelmi élet jellemzi legjobban. Mindenki nyugodtan és izgalom nélkül tárgyalja a mindnyájunkat fegyverbe hívó dicső harcaink különböző részleteit, mintha nem is lett volna igaz az, hogy ezt a szép kereskedelmi várost is fenyegették a most már véres fejjel menekülő, vakmerően betörő muszka seregek. A közvélemény hálás és megnyugodott, mert épen erre az erősen exponált helyre küldötték tábornokainkat, akik aránylag bámulatosan rövid idő alatt tökéletesen megtisztították Bereg- és Máramarosvármegyéket a portyázó kozákok csordáitól. A Munkácson tartózkodó hős tisztikarban van egy alacsony termetű, fürge, élénk szemű huszárkapitány, akinek vitéz tetteiről legendákat beszélnek. Augusztus 26-án a padonkai ütközetben mint oldalvéd egy ellenséges lovasszázadot semmisített meg huszonhat huszárral. Ez az ütközet olyan heves és elkeseredett volt, hogy maga a huszárkapitány is karabélyt ragadott és bámulatos hidegvérrel, biztos kézzel lőtte ki nyergéből a kozák kapitányt. Az ellenség rettentően heves támadásunk hatása alatt rendetlen futással menekült. A kozáktisztnek a huszárkapitány maga nyújtotta az első orvosi segélyt és gondoskodott elszállításáról is. Tiszti kardját, mint első hadizsákmányunkat, több elszórt lándzsával együtt ujjongva vettük birtokunkba. Ezzel a vakmerő támadással, mint később kiderült, hatalmas lovassági rohamnak vettük elejét. Hogy személyes bátorsága mily földöntúli erőt adott nekünk, jellemzi a következő eset is: Ellenségtől megszállott veszélyes területen lovagoltunk óvatosan, de tűrhetetlenül előre. Egyszerre ellenséges megfigyelő állomásra bukkantunk, amely igen elmésen tizennégy méter mély kútban volt, nagy agyafúrtsággal elhelyezve. Nyugodtan bár, de hirtelen leereszkedett négy huszárral és az ott lévő, meglepett orosz katonákkal a helyszűke és a veszedelem ellenére is ökölharcra kelt. Kettőt saját maga megölt. Egyet megsebesítve felhozott a huszárok fedezete mellett. Felhozták a jelzőkészülékeket és a telefonállomást is . . . Egy éjszakai vad ütközetben sikerült aránylag kis huszárcsapatainknak egy igen nagyszámú lovas kozákcsorda szétugrasztása. Etetés közben leptük meg őket. Nem voltak hirtelen tisztában csekély számunkkal, vad menekülés következett, mindent hátrahagytak. A menekülő kozákok egy csapata a közeli szélmalomban keresett menedéket, ahonnan gyilkos puskatüzet irányítottak ránk. Két közhuszárnak mégis sikerült a malom közelébe jutni, szalmacsomagokat raktak a szélmalom alá és felgyújtották. A kozákok mind bennégtek. Egy attak alkalmával — háromszoros erővel ütköztünk meg, — a kapitány a kozákokat vezető tisztet és négy kozákot lóhátról pisztolylyal lelőtte, majd kardot rántva, kettőt küldött a másvilágra. Ebben az attakban bizonyította be legjobban hidegvérét. Egy kozák őrmester bőszen rohant a huszárkapitány felé, aki az ellenséges dzsida alól ügyesen lebújt, de a lándzsa átütötte a lobogó mente szárnyát. Mind a ketten fogva maradtak, egyik sem tudott a másikhoz közeledni, kardjukat sem használhatták. A huszárkapitány nagy lelki nyugalommal csütörtököt mondott revolverével úgy vágta fejbe a kozák őrmestert, hogy az menten lefordult lováról. A kapitány utána ugrott és a földön borzasztó ökölviadalra került a sor. Már-már úgy látszott, hogy az őrmester használni tudja nagy erőfeszítéssel előkotorászott pisztolyát, amikor a végzetes pillanatban egy Galambos Aladár nevű huszár golyót röpített az őrmester koponyájába. Az őrmester lándzsáját a huszárkapitány magához vette és nemsokára e harc után mély hódolattal nyújtotta át a trónörökösnek, aki másfél órán keresztül, mindvégig magyar nyelven, beszélgetett a legendás hírű huszárkapitánynyal. Egy alkalommal az ellenség vonatcsapatunkat támadta meg. Kapitányunk, aki évek előtt lovas-pionír tiszt volt, leszállt lováról és rövid idő alatt, az ellenséges golyózáporban, rendbe hozta. Egy másik ütközetben, amikor egy erdőből jutottunk ki, gyilkos golyózápor fogadott bennünket. A kis huszárcsapat visszahőkölt, de a kapitány hirtelen leugrott lováról, rávetette magát egy földhányásra és odakiáltott a legényeknek:• Na fiuk, a saját testem legyen a ti Deckungtok. Ezen át löjjétek a muszkát. Roppant lelkesítő hatása volt ezeknek a szavaknak . . . A huszárkapitány ezelőtt Nyíregyházán állomásozott, ahol mint elsőrangú sportembert, mint jó lovast, vivót és pisztolylövet ismerték, jelenti arról, hogy az osztrák-magyar motoros ütegek Antwerpen bevétele körül mily fontos szerepet játszottak. — Ezeknek az ütegeknek a működése lényegesen hozzájárult úgy a külső, mint a belső erődöv bevételéhez. Mielőtt az első lövést tették volna, a legénység krétával ráírta a lövedékre: „Als erster Willkommsgruss!" (Első üdvözletül!) Minél hevesebb lett az ágyuharc, annál humorosabb föliratok kerültek az osztrákok és magyarok e „névjegyei"-re. Nagyon vigyáztak azonban arra, hogy egyetlen fölirás se ismétlődjék. Babonából történt ez, mert azt mondották, hogy az azonos fölirású gránátok ugyanarra a helyre esnek. Márpedig —kár a puskaporért. Ferenc József király nevenapján az osztrák-magyar hadsereg tagjai különösen lelkes hangulatban voltak. A katonák sapkájukat cserlombokkal díszítették s a gyilkos ütegeket is virélyes kosznukkal övezték. Beseler tábornok, az ostromló sereg parancsnoka, az osztrák-magyar motoros ütegek tisztjeit csppon szerény ünnepi lakoméia hivta meg, mely a bécsi menü szerint volt összeállítva. Nemsokára rá a gránátok a király üdvözléséül tönkrelövöldözték Antwerpen egyik erődjét. Moltke tábornok, a nagyvezérkar főnöke, a tűzvonalban egyes tiszteknek, altiszteknek és a legénységnek személyesen nyújtotta át a nekik adományozott vaskereszteket. A németek előnyomulása Belfort körül. Zürich, okt. 20. A Sundgauból jelentik a svájci lapoknak. A franciák mindenkép azon voltak, hogy az INI és a Larg közötti vidéket, amely mintegy hat hét óta birtokukban volt, újra megszállták. A németek ezzel szemben azon fáradoztak, hogy a franciákat beszorítsák Belfort szűkebb erődítési övezetébe. A gyakori tüzérségi harcok, amelyek Altkirch és Pfetterhausen között folytak, erősen a svájci határokig húzódtak. A franciák éltek Belforttól keletre Elzászig előretolt hadállások már a múlt kedden ki voltak téve a nehéz német mozsarak tüzének. Nagyon heves harcok voltak. A német csapatok, bár csak lépésről-lépésre, tért nyertek. Thaun mellett is előnyomultak a németek, ezzel szemben azonban Altmünsterd mellett a francia túlerő ellen Dammerkirch irányába tértek el, miközben távolabb délre, a déli Vogézek lábánál, visszaverték a francia támadást. A franciák állítólag Epinalból és Belfortból erősítéseket kaptak. Ezerkétszáz francia újonc — német hadifogoly. Berlin, okt. 20. A „Vossische Zeitung" jelentése szerint Lille elfoglalásánál mintegy 1200 francia újonc is a németek kezébe került. A város elfoglalása előtt ugyanis egy német aviatikus Lille fölött tett felderítő útja alkalmával észrevette, hogy a kaszárnya udvarán polgári ruhákat viselő katonák gyakorlatoznak és erre a körülményre figyelmeztette az ostromló sereg parancsnokát. A német aviatikus megfigyelése nélkül ezek a be nem öltözött újoncok, akiket a megszálló sereg polgári egyéneknek nézett volna, könnyen kikerülték volna a németek figyelmét. Az angol sáskajárás pusztítása Franciaországban. Berlin, okt. 20. (Wolff-ügynökség). Egy jelentékeny rotterdami gyarmatnagykereskedés, amely feloszlatta az üzleti pangás miatt havrei fiókját, a Lokalanzeiger tudósítójával a következőket közli: — Az angol csapatok partraszállítása nagy szerencsétlenség Seine inferieur és Pas de Calais megyék lakosságára. Franciaország szövetségese mindent kíméletlenül magának foglal le. John Bull, a franciák bőkezűségéből szép tőkét kovácsol. Egyelőre Franciaország mezőgazdasági termékeivel látja el magát, tekintet nélkül az éhínségre, amely majdnem minden északi városban dühöng, mint A francia-belga harctér. Német hivatalos jelentés, Berlin, okt. 20. (Woff- ügynökség.) A nagy főhadiszállás jelenti október 20-án délelőtt. Az Ostendéből a tengerpart mentén előnyomuló német csapatok az Yser szakaszán, Nieuportnál, ellenséges haderőkre bukkantak. Ezekkel tegnapelőtt óta harcban állanak. Tegnap is visszavertünk Lillétől nyugatra ellenséges támadásokat, nagy veszteségeket okozva az ellenségnek. Az osztrák-magyar motorütegek Antwerpen előtt. Bécs, okt. 20. — Saját tudósítónktól. — A N. W. Tagblattnak a nyugati hadseregnél Jevni haditudósítója még a következőket :