Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-01 / 242. szám

1914. október 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP jel borította be őket. A tudósító azon kérdésére, táján tanácsos-e előbbre merészkedni, ezeket fe­lelte a tábornok: — Igen, azonban figyelni kell pontosan a lövés irányát és ahhoz kell igazodni. A németek nem változtatják meg a célt minden lövés után. Ha egy pont ellen irányítottak tüzet, akkor né­hány percig megmaradnak mellette. Így lehetsé­ges az ellenséges zónát elkerülni. * Soissons városában a hatóság összes kép­viselői elmenekültek, sőt épen ők voltak az elsők, akik a futáshoz folyamodtak. Amikor a németek megérkeztek, már maga a polgármester sem volt a városban, amelynek lakói attól féltek, hogy a németek általános fosztogatást fognak rendezni. Majd előlépett egy asszony és igy szólt a néme­tek parancsnokához: — Én képviselem a soissoni polgármestert é s magamra vállalom az ő hivatalának összes felelősségét. A hölgy ezután a városházára ment, ren­delkezett a rekvizíciók tekintetében, védte a la­kosság jogait és oltalmazta vagyonát. Madame Macheres-nek hívják a bátor asszonyt. Mikor a tudósító visszatért a fekete csapatokhoz, egy sza­kállas zuár felnézett az égre, kivette a pipát a szájából és aggodalmasan így szólt: — Rossz idő van készülőben. Holnap ólom­eső esik. A Chambry mellett lezajlott véres ütközet u­tán Luigi Barzini bejárta a csatateret és a kö­vetkező színes leírást küldte lapjának: — Két hatalmas energia rontott egymás­nak, de úgy látszik csak egymást fogyasztották a rettenetes erők, a sarkaikból nem forgatták ki egymást. A franciák nagy vérveszteséggel, bénán kerültek ki az ütközetből, a németek pedig ott­hagyták az ellenséget és rendben visszahúzód­tak. Hanem a csatatér . . . A chambryi ország­úton hulla hulla mellett, felett és alatt. Mintha valami óriási vasvilla hányta volna őket össze­vissza. Itt ember ember ellen támadott, ökölre és körömre mentek; a fekete karéjú körmök mé­lyen belevágódtak az ellenség barna arcába. A halottak erről beszélnek, a hullák néma, de azért roppant kifejező nyelven. Egy német csapat el­barrikádozta magát az országút két pereme kö­zött, beásták magukat és onnan tüzeltek a fran­ciákra. Visszavonulni azonban nem tudtak. Ellenállottak, amíg tudtak. Az utolsó francia há­rom lépés távolra fekszik tőlük. Ezután szurony­támadás zúdult rájuk, amely eltiporta a német csapatot. Bajonettek döfték keresztül a némete­ket és így fekszenek most a sáncárokban átszúrt testtel, kicsorgott vérükben. Elgörbült szuro­nyok, széttört puskák mutatják a küzdelem ret­tenetességét és­ félelmetes erejét. A sorban az első hulla a hadnagyé. Olyan, mintha a halálban is parancsokat osztana. Egy másik csoport halott katona egy tiszt körül fekszik. A visszavonulást ezeknek a kis csoportoknak a feláldozásával fe­dezték. A halottak között nincs faji különbség. Ha­sonlítanak egymáshoz, csak az egyenruha kü­lönbözteti meg őket. A halottak maszkja egyenlő. Valami testvériesség van köztük. Mindegyik ha­lott németnek a hátán a ternisztere, kifogástalan az öltözéke, mintha halotti parádéhoz volna fel­öltözve és kenyeres tarisznyájával négyzetes, sa­játosan egyhangú tömeget mutat. Semmi nem vált rajta rendetlenné, amikor elesett, öv, patron­táska, szuronyhüvely, mindenféle fölszerelése, összecsavart takarója, a sátorponyva, minden szürke és minden pontosan a helyén van, átszí­jazva, befűzve, — mintha a német katona testé­hez tartozna. Még a vászontakaróval bevont si­sak sem esett le a fejéről. A halottak után ítélve, nem egy összetört és széthullott hadseregre gon­dol az ember. Míg a halott franciák ellenállha­tatlan támadásukat árulják el, addig a halott né­met katonák a rendet és fegyelmet tanúsítják. A német sereg visszament, de nem szenvedett vere­séget. Eltávolodott az ellenségtől. A németek se­besülteket is visszahagytak, azonban gondozá­sukra visszamaradt egész tömeg egészségügyi katona és orvos. A franciák elfogták a sebesül­teket, orvosokat és gyógyszerészeket. A német sebesültápolók a francia sereg közepében gépie­sen végzik munkájukat. Szigorúan tisztelegnek, parancsokat osztanak ki, zavartalanul, rideg zárt tempóban, mintha semmi különös nem történt volna. A visszavonulás útját nagy ágyuk fedez­ték, ami által üldözésük lehetetlen volt,­­a lovas­ság nem tudott előre törni. A franciáknak türel­mesen kell manővrírozni. Az ütegeket meg kel­lett kerülni és ki kellett űzni állásaikból. A né­met gyalogságot azonban lehetetlenség utolérni. Kis csapatok leválnak itt-ott, átveszik a táma­dást, a nagy hadseregtest azonban eközben érin­tetlen és ép maradt . . . A megszállott Belgium. A körülzárt Antwerpen. Berlin, szept. 30. Rotterdamból jelentik: A németek Antwer­pentől keletre és nyugatra észak felé előnyo­mulnak. Római jelentések szerint a londoni la­pok megerősítik azt a hírt, hogy a németek Antwerpent teljesen elzárták a környékétől. Berlin, szept. 30. Rosendaalból jelentik: A francia hadve­zetőség nagyon aggódik Antwerpenért, fél, hogy a vár a legrövidebb idő alatt el fog esni. A londoni belga követ ezt írta Bordeauxba egy francia politikusnak: — Egy kis sereg utolsó maradványával küzdünk meg; ez idő szerint még ellenállunk és még bízunk a szövetséges seregben, hogy ide­jekorán jön a felszabadulás, de a remény egyre h­alaványabb, félünk, hogy már késő lesz. Az ellenséges túlerő igen nagy. Kiképzett katona­ságunk már majdnem teljesen elveszett az ed­digi csatákban és most csupán olyan önkéntes csapatok­­állnak rendelkezésünkre. .. amelyeket hevenyészve képeztek ki. A németek benyomultak Meehemnbe. Amsterdam, szept. 30. A „Telegráf" jelenti Antwerpenből tegnap­ kelettel. A németek tegnap délután­ megkezdték Waelhem, St. Katherina és Waver erődök bombá­zását. Hivatalos belga közlés szerint a németek éj­szaka benyomultak Meehelnbe. A belgák saját városukat bombázzák. Brüsszel, szept. 29. ( Wolff-ügynökség.) A Mecheln körüli harcokban a német nehéz tüzérség határozott parancsot kapott, hogy ne tü­zeljen a városra, hogy ily módon a székesegyház kí­mélhető legyen. A belgák azonban a Mechelntől északra lévő Waelhem erődből nehéz gránátokat lőttek a németek által megszállva tartott városba. Brüsszel nem tudja fizetni a hadisarcot. Berlin, szept. 30. A Lokalanzeiger brüsszeli tudósításban közli, hogy a brüsszeli német katonai parancsnokság és a,, város vezetősége között konfliktus van kitörőben. Szeptember 25-iki kelettel a következőket közli: báró Lüttwitz, Brüsszel katonai parancsnoka, falra­gaszokkal közli, hogy Brüsszel városa vonakodik a hadisarc hátralévő részét megfizetni. Ebből igen fe­szült viszony keletkezett, megfontolandó azonban, hogy a polgármester és a városi tanács vonakodása talán nagyobbrészt a fizetés teljesítésének lehetet­lenségében keresendő és kisebb részben a rosszaka­ratnak tulajdonítható. Egy Brüsszelben esztendők óta lakó német pénzember közölte a laptudósítóval, hogy a belga pénzügyek rendkívül ziláltak és Bel­giumot pénzügyi összeomlás fenyegeti. Hogyan fog a főváros lakossága viselkedni, ha ez tényleg be­következik és a konfliktus a belga város vezetősége és a katonai parancsnokság között kitör, azt be kell várni. A németek kímélik a belga műkincseket. Brüsszel, szept. 30. Az antwerpeni ostromló seregek parancsnoka a belga kormány értesítése céljából közölte a brüsz­szeli, amerikai és spanyol követtel, hog­y mindaddig, míg a belga katonai hatóságok kötelezik magukat, hogy a műemlékeket, különösen templomtornyokat katonai célokra nem használják fel, a német os­tromló csapatok ezeket az épületeket a bom­bázás alkalmáról annyiban, amennyiben a modern­ ­ lövegek robbanó hatása lehetségessé teszi, megkie­m­elik. Elesett belga királyi herceg. Rotterdam, szept. 30. Az Antwerpen körüli harcokban elesett Bau­dou­in de Ligne belga királyi herceg és egész kisé­re. Három páncélos autóval indult útra a herceg kíséretével. Az autók gépfegyverekkel voltak felsze­relve. A királyi herceg mellett az első autón foglal­tak helyet báró T'Serclaes, gróf de Croiscier, gróf Hennequin de Villermont és de Zualart szárnyse­gédek. A három autó elhagyva az antwerpeni erő­dítési öveket, Westerlow községnél egészen várat­lanul egy század német lovassággal találkozott, mely egy kis erdőségből bukkant elő. Még mielőtt észretértek volna, az autó előkelő utasai és gépfegy­vereiket működésbe hozhatták volna, a német lova­sok tüzelni kezdtek rájuk és néhány perc múlva va­lamennyiökkel végeztek. Az autó utasai részben meghaltak, részben súlyosan megsebesültek. Bau­douin de Ligne királyi herceg testét hat halálos golyó járta át és még a harc színhelyén azonnal meghalt. A herceg tizennyolc éves volt. Harcok a tengeren. Az Emden elsülyesztett öt angol hajót. London, szept. 30. (Berlinen át.) Az admiralitás közli, hogy az Emden nevű német cirkáló az utolsó napok­ban az Indiai-óceánon a Tumerico, King Lud, Biberia és Toyle gőzösöket elkobozta és elsü­lyesztette, továbbá elvett egy szénszállító hajót. Az elsülyesztett hajók legénységét a Gyfedale hajó fedélzetére helyezte, amely hajót szintén elfogta, de aziután szabadon bocsátotta. Ez a hajó az elsülyesztett gőzösök legénységét Co­lom­bóba vitte, ahová t­egnap reggel érkezett meg.­­ Az Emden íme újra hallatt magáról. A rendkívül bravúrosan vezetett kis német gyors­cirkáló, mint ismeretes, a háború elején nyílt, tengeri ütközetben elsülyesztette a nálánál sokszorta erősebb Askold orosz páncélos cir­kálót és ,csak a legközelebbi múltban szintén a bengáli-öbölben, elsülyesztett tizenhat millió korona értékben öt angol kereskedelmi gőzöst, amelyek személyzetét azután egy hatodik elfo­gott gőzösön beküldte Calcuttába. A hős hajó most újra öt angol gőzöst pusztított el és egy hatodikon pedig a Ceylonban fekvő Colomboba küldte azok legénységét.E közben azonban nem mulasztotta el, hogy az egyik hajóból szén­készletét ki ne egészítse. Az emden szénraktá­rai ezer tonna befogadóképességünk és a hajó ezzel a készlettel ötezer tengeri mértföldet te­het meg. Elsülyedt angol páncélos cirkáló, Róma, szept. 30. Az „Italie" jelenti Londonból. A tenge­részeti parancsnokság hivatalosan jelenti, hogy az „Ausztrália", az ausztráliai flottához tar­tozó nagy csatahajó, ismeretlen okból elsülyedt. Az „Ausztrália", melyet 1912-ben bocsátottak vízre, 18.000 tonnás, 29,1 csomó sebességű hajó volt. Gépei 45.000 lóeresű­ek.­­­Az „Australia" a Polley ellentengernagy parancsnoksága alatt álló ausztráliai flotta zászlóshajója volt és csak 1913. június havá­ban készült el. A nagy Dreadnought-típusú cirkálót az ausztráliai kormány építtette a lé­tesítendő ausztráliai haditengerészet számára. Az óriási hajó 19.000 tonnás, 26.9 csomós volt, 8 darab 30.5, 10 darab 10.2 és 4 darab 4.7 cm­-es ágyúval volt felszerelve és személyzete 980 emberből állott. A 44.000 lóerős turbinák­kal felszerelt hadihajót hatvan millió korona költségen a világhírű Brown­et Co. hajóépítő cég építette. Az „Australia" egyike volt Anglia legha­talmasabb hadihajóinak és a legutóbbi időben a kanada—ausztráliai kábelt elvágó és az an­gol tengeri kereskedelmet veszélyeztető Nürn­berg és Leipzig német gyorscirkálók üldözötté­re és megsemmisítésére volt kikü­ldve. A német hajók, mint annak idején már megírtuk, rendkívüli gyorsaságukkal mindig elillantak a náluknál sokszorta erősebb Dread­nought elöl. Most végre utolérte a végzet Ang­liának ezt a büszke hajóját, mely ilyenformán

Next