Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-30 / 271. szám

•Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 271. (12,511.) szám. Péntek, október 30. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut . Telefon Idzsei 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hdra 2„80„ Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20-ik oldalon olvasható. Mikor a zsilipek meg­nyílnak ... Szerencsének nevezi a bajor trónörökös a hadseregéhez intézett legújabb parancsában azt, hogy a bajorok frontja előtt angolok is áll­nak. Milyen lángoló gyűlölet árad ebből a had­seregparancsból, gyűlölete az angolnak minden más ellenség fölött. Az angol dolgozott évek óta azon, hogy Németországot az ellenségek gyűrű­jével zárja körül és megfojtsa. Az angol zúdí­totta a földtekére ezt az elképzelhetetlenül irtó­zatos háborút. „Most végre az a szerencse ér benneteket, — írja katonáinak a bajor trón­örökös — hogy angolok is állnak harcéleink előtt. Rajta!" Hogyan vetkezik majd szurony­roham előtt régi szokása szerint ingujjra a ba­jor, mikor így szól hozzá a vezére. És milyen egészségtől duzzadó, életösztöntől feszülő, jogos boszúvágytól megpattanó harci kedv lehet az, mikor a vezér a hadserege frontja elé került an­golokról úgy ad hirt katonáinak, mint a szeren­cse istenasszonyának valamely különös kegyé­ről. Angolok a front előtt! Aztán jól megbe­csüljétek, bajorok, ezt a nagyszerű ajándékot. A bajor trónörökös hadseregparancsából a Németország szabadságára, életére tört ellen­ségnek olyan halálos gyűlölete árad, amiben büszkén osztozunk vele mi is, Németország szö­vetségesei és amiben, nincs messze az idő, hogy osztozni fognak velünk Anglia szövetségesei is. Hogy a kettős monarchiának­ minden oka megvan arra, hogy a maga szabadságának, független nagyhatalmiságának merénylőjét szintén Angliában lássa, az kétséget nem tűr­het a háború kitörésének diplomáciai előzmé­nyei után. Mint valami rongyos kis balkáni or­szágocskát, mint egy Albániát vagy Montene­grót, úgy akart bennünket holmi nagykövet­ségi konferencia elé idézni Grey, az orgyilkos Szerbiával támadt magánügyünkben. S éppen ezzel az arcátlan ajánlatával árulta el magát Anglia még a kezdet kezdetén, hogy igenis­ akarja a világháborút. A kettős monarchia ezek után nem csupán kötelességből, mert Németor­szág szövetségese, látta Angliában a maga leg­gyűlöltebb ellenségét, hanem érzelmi okon is: ugyanaz az­ Anglia, amely Szerbiát saját kirá­lyának meggyilkolása után a legtovább és a legkövetkezetesebben közösítette ki az európai államok sorából, most, mikor az áldozat a mi trónunk örököse volt, nemcsak hogy nem érzett semmiféle erkölcsi felháborodást, hanem a gyil­kossal együtt s egy sorban akart minket egy nagyköveti reunió megszégyenítő aeropagja elé cepelni. Németország és Ausztria-Magyarország gyűlölete Anglia iránt tehát egyformán a ma­guk állami életéhez, nagyhatalmi függetlensé­géhez való szent ragaszkodásukból fakad. De az angolgyűlölet most már kívülünk is mind na­gyobb hullámokban gyürűdzik végig az egész földtekén. Az első, aki megtanulhatta, hogy mit jelent Anglia szövetségesének lenni, a belga volt. A második a francia lesz. Saját szövetsé­gesei is érzik már az angol barátság rettentő áldozatait. És saját gyarmatain a burok, a hin­duk, az egész izlám világ is érzi már, hogy mit jelent Anglia leigázottjának lenni. A nyílt ellenség után jönnek a szövetségesek, a szövet­ségesek után a rabszolgák, az egész világ, a­melynek valaha köze volt Vagy van az angol ki­zsákmányolási politikához, öntudatra vagy ösz­tönszerű gyűlöletre ébred az örök elnyomó el­len. A szabadságát vesztett s magas kultúrfokon álló bur éppúgy fellázad, mint az ősemberi ba­bona képviselője, a hindu, aki az Emden csata­hajó hőstetteiben isten csodáját látja. S közben a rettegő angolok odajutnak, hogy a flandriai harctéren a csatornáktól vár­ják a megváltást. A brit csatornapolitikának nincs már más fegyvere. Utolsó reménye a zsi­lip, abban bízik, hogy a németek nem érhetik el a francia tengerpartot Angliával szemközt, mert ha a flandriai zsilipeket megnyitják, vízzel lehet elárasztani az egész harcteret. Kétségbeesett ön­ámitás! A zsilipek meg fognak nyílni, a zsili­peket már feszegetik Afrikában, Egyiptomban, Indiában. De ezek a megnyílt zsilipek az ango rabszolgatartó uralmat fogják elárasztani a felszabadulási vágy elementáris erejével s a be­zuhanó áradat el fogja nyelni a britek egész bi­torlott világhatalmát. Német sikerek az egész vonalon. Verdimtől délkeletre visszaverték a franciákat.­­ Ellen­támadásukkal kiverték az ellenséget főhadállásaiból. — Előnyomulás az argonnes-i erdőben, Nieuportnál és Lillétől nyugatra. — Az augusztuvi offenzíva előrehala­dása. - 13.500 orosz fogoly.­­ Visszavertük az oroszok támadásait Turka vidékén. A mai német hivatalos jelentés a néme­teknek a francia-belga harctéren való igen jelentős sikereiről számol be. A hosszú frontnak minden nevezetes pontjáról megemlékezik a jelentés és minden pontról való megemlékezés a német előnyomulás bejelentése. A legfonto­­­­sabb a jelentésnek az a része, amely Verdini­ről szól. Verduntől délkeletre a franciák he­ves támadását, az ellenségnek nagy vesztesége­ket okozva, verték vissza a német csapatok, amelyek rögtön ellentámadásba mentek át; az ellentámadás erejét és impozáns sikerét az jel­lemzi a legszemléltetőbben, hogy előnyomultak az ellenség főhadállásáig, amelyet elfoglaltak­. A mai német hivatalos jelentés legnagyobb ér­tékű passzusa ez, mert hiszen ebből megálla­pítható, hogy a németek Verdinntől délkeletre helyezték el pozícióikat. Figyelembe kell venni azt is, hogy a németek napok óta nyomulnak előre a Verduntől nyugatra fekvő argennes-i erdőben, továbbá azt, hogy a Verduntől keletre nemrég történt támadásokat, (Flireynél és Thiaucourtnál) erőteljesen visszaverték. Mind­ezeket figyelembe véve, meg lehet állapítani, hogy a németek Verdun körü­lzárásaira törek­szenek. Ezek után tehát nem fog meg­lepetésként hangzani, ha nemsokára Ver­du­i ostromáról kapunk hírt. Hogy Ver­dun meddig állhat ellen, arról kombinálni teljesen meddő dolog volna, de joggal föltehe­tő, hogy a németek az ostromot minden ener­giá­jukk­al folytatni fogják, mert hiszen Ver­dun eleste fordulópontját jelentené a német­francia háborúnak: a francia front áttörése után a harctéri szenzációk egymást ker­getnék. A Reims előtti hadállásokról is megemlé­kezik a német hivatalos jelentés; szinte mente­getődzve említi föl, hogy a reimsi székesegyház tornyán elhelyezkedett francia ütegre tüzelni volt kénytelen. Úgy látszik, ebben a pillanatban nem a centrum a fontos a németek számára, hanem a szárnyak: az ellenséges sereg észa­ki és déli szárnya; az egyik az Északi tenger partján, a másik a Verdun—Belfort vonalon húzódó sereg. A belga tengermenti harcokban is sike­­reket értek el a németek. Megemlítettük, hogy ezen a terepen az előnyomulás nagy természeti nehézségekbe ütközik és csak lassan haladhat előre; épen ezért jelentős, hogy a németek hírt adhatnak arról, hogy Nieuportnál támadásuk, ha lassan is, de tért hódít. A német jobbszárny legnevezetesebb pontján, Lille körül,­­ szintén eredményesek voltak a német támadások. Az ellenséget nyugat felé, a tenger irányába szo­rítják, amivel beigazolódott az a minapi föl­tevésünk, hogy a németek a francia sereg egy részét így akarják a főharctértől elkü­löníteni. Amit néhány nappal ezelőtt írtunk, hogy a francia harctéren új szenzációk elkövetkezé­se várható, most lassan bekövetkezik. A német támadás átvonul az egész frontra és aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy az események akkor fognak elérkezni a kulminációjukhoz, amikor Verdun ostroma megkezdődik. * Az északkeleti hadiszintéren támadásunk folyton előrehalad, — közli a német hivatalos jelentés. Úgy látszik tehát, hogy a 1­obr-Narev folyók ellen irányuló offenzíva egyre növekszik jelentőségében és mindinkább közeledik ahhoz a céljához, hogy az orosz északi szárnyat fe­nyegesse. Figyelembe kell itt venni, hogy a né­metek éppen azon a fronton nyomulnak ener­gikusan előre, amely felé az oroszok legvehe­mensebb támadásaikat intézték­ Kelet-Porosz­ország és a vele határos Suvalki tartomány fe­löl. Arra lehet ebből következtetni, hogy ezen a ponton, a három ízben kudarcot vallott táma­dások következtében szétroncsolódik az orosz túlerő. Az orosz jobbszárny ellen intézendő né­met támadás kell, hogy a hatását éreztesse az egész fronton, éppen úgy, ahogyan a Varsónál álló német szárny visszavonulásához oda kel- A Festi Hírlap mai száma 20 oldal.

Next