Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-11 / 283. szám
) 1914. november 11., szerda. PESTI HÍRLAP 13 — (A népfölkelésre kötelezettek fölmentése.) A belügyminiszter most küldte szét azt a körrendeletet, amely a népfölkelők fölmentésére vonatkozik. A törvényhatóságok első tisztviselőjének címzett rendeletben a miniszter azt mondja, hogy a közszolgálatnak a hadműveletek sikere szempontjából is fontos és zavartalan ellátása kívánatossá teszi, hogy azok, akiknek polgári alkalmazásukban való meghagyására a közigazgatás, különösen pedig a tűzrendészet, közbiztonság, közegészség és közélelmezés érdekeiből, valamint a hadműveletekkel kapcsolatos érdekek szempontjából nélkülözhetetlen szükség van, a népfölkelési tényleges szolgálat alól lehetőleg mentesíttessenek. Azok a népfölkelők tehát, akik a közhatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, valamint a közérdekből fontos intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél, stb. vannak alkalmazva, akiket a bemutató szemlén „alkalmasnak" találnak és akik teljesen nélkülözhetetlenek, bizonytalan időre fölmenthetők. Ezek azonban csakis olyanok lehetnek, akik az érilített szolgálatokban vagy egyáltalában nem nélkülözhetők, nem helyettesíthetők, vagy nem pótolhatók. A miniszter mindezek megállapítása után elrendeli, hogy az ilyen népfölkelőkről, kiket a bemutatók alkalmával alkalmasaknak találnak, hozzá, aki a fölmentések ügyében kizárólag intézkedik, fölterjesztést intézzenek, a kellő indokolással és a népfölkelő bemutató szemlén kapott népfölkelő igazolványnyal együtt. A fölmentésre vonatkozó javaslatokat haladéktalanul be kell küldeni, részben a főszolgabírák, részben a polgármesterek, részben pedig az alispánok útján. Azoknak, akik föl vannak jogosítva arra, hogy a fölmentésre vonatkozó javaslatot fölterjeszthessenek, nem kell összegyűjteni az ide vonatkozó iratokat, mert azok esetről-esetre, sőt egyenként is beküldhetők. Nem érdektelen a belügyminiszter rendeletének az a része, amely azt foglalja magában, hogy ha az eléje terjesztett és a fölmentésre vonatkozó javaslatok az illetők bevonulási időpontjáig el nem intéztetnének, az esetben ezeknek a javaslatoknak az eldöntéséig az illető népfölkelőknek nem kell bevonulni s igy azokat polgári állásukban meghagyottnak kell tekinteni. A miniszter a szóban forgó rendeletet azzal végzi, hogy a polgármesterektől és az alispánoktól elvárja, hogy csupán azokat hozzák javaslatba, akiknek fölmentésére a közigazgatás már émlített ágazatainak zavartalan ellátása szempontjából — minden melléktekintettől független, tárgyilagos elbírálás szerint a legkomolyabban vett föltétlen szükség van. — (Egy német jósnő a háború tartamáról.) A „Berliner Börsen Courtr" munkatársa beszélgetést folytatott Berlin egyik nagyforgalmú jósnőjével. Az illetőnél szorongásig telve voltak a termek, amikor az újságíró kopogtatott nála. A jósnő a háború lefolyásáról a következő dátumokkal fölszerelt nyilatkozatot tette: — Németország óhajtásait a háború duplán is teljesülés elé viszi. (!) Győzni fog, de sok gondja és nagy veszteségei lesznek. Ez évben nem lesz béke, azonban 1915. január-február táján megkötik a békét. Márciusban már az összes csapatok odahaza lesznek. Most, e hónap közepe táján elmondhatjuk már, hogy átjutottunk a hegyen. Egy ország, amelyről még mit sem sejtenek, ellenünk fog föllépni, egy másik minket fog segíteni szárazon és vizen. Azért a győztesek végül mégis csak mi maradunk. A császár kívánságai is teljesülni fognak. A birodalomra szép napok virradnak, Ausztria-Magyarországnak is jól fog menni. Egy állam azonban Európában teljesen vagy majdnem egészen föl fog bomlani. (A tábori posta csomagainak azonosítása.) A magyar királyi posta és távírda igazgatósága a következő hirdetményt teszi közzé: A tábori postai csomagok jelentékeny számmal azért válnak kézbevithetetlenekké, mert a csapattestek helyváltozásai miatt többször kell őket utánszállítani s e közben a cimiratok ledörzsölődnek róluk vagy átázás következtében olvashatatlanokká válnak. Az ily csomagok aztán térti kezelés alá esnek s ha azok belsejében nincs meg a feladó címjegyzéke, akkor a csomagot a posta a feladónak sem tudja visszaadni. Kívánatos tehát, hogy a feladók a tábori postai csomagok belsejébe papírlapot helyezzenek el, a feladó teljes nevével és lakásával, valamint a címzett teljes címével. Ily módon a csomagok azonosítása é® visszakézbesítése nem ütköznék akadályokba, sőt a csomagok kielégítőbb címzéssel esetleg újra rendeltetésük helyére volnának sz&UUMlok. " * — (Német katonatiszt Sarolta császárné kastélyában.) Egy rotterdami újság irja: Amikor a német csapatok bevonultak, Bouchour belga faluba, egy különös úrilak vonta magára figyelmüket. Az országúttól nem messze, pompás park közepette, emelkedik a kastély, melynek ormán osztrák lobogót lenget a szél, a vasrácsos kerítés bejárata fölött pedig a Habsburgok címere látható. Schmidt német százados, a csapatok parancsnoka, meglepődve állott meg a kastély előtt. Első tekintetre azt hitte, hogy valamely furfangos belga alattvaló ily módon szeretné magától távoltartani a németeket. A német százados becsönget, mire egy kissé kopottas livrés inas siet elő, aki jelenti, hogy ebben a kastélyban Sarolta mexikói császárné lakik. A százados eleinte rossz tréfára gondolt, s megparancsolta az inasnak, hogy jelentse be őt a császárnénak. — Kissé bajos lesz, — felelte az inas. — A felséges asszony már évek óta beteg és senkit sem fogad, kivéve a szertartásmestert és társalkodónőjét. — Jól van tehát, — erősködik a német tiszt, — ha a felséges asszony nem fogad, jó lesz a szertartásmester is. Jelentsen be! A századost egy terembe vezette az inas, aki nemsokára egy éltes úrral tért vissza. — Miért tűzette ki a kastélyra az osztrák lobogót? — kérdezte szigorú hangon a százados. A tiszteletreméltó öreg úr fölvilágosította a századost, hogy ez a kastély Miksa mexikói császár, Ferenc József osztrák császár és magyar király öc Cse feleségének a tulajdona. Az osztrák lobogó és a Habsburg-címer tehát jogosan diszíti a kastélyt. A német százados ekkor bocsánatkérésre fogta a dolgot s a ceremóniamesterrel rövid sétára indult a gondozott parkban. Az átkanyarodásnál egy feketeruhás, galambősz matrónára lett figyelmes a százados. — A felséges asszony, — szólt a szertartásmester a matrónára mutatva, aki egy magas hölgy karjára támaszkodva, lassan lépegetett a sétány kavicsos útjain. Két kvvés szolga néhány lépés távolságban követte a két hölgyet. A százados engedelmet kért, hogy tiszteleghessen a császárné előtt, de a szertartásmester udvariasan tudtára adta, hogy kérése nem teljesíthető, mert a boldogtalan császárnénak sejtelme sincs az utolsó félszázad eseményeiről; csöndes visszavonultságban egyedül a múlt emlékeinek él . . . A százados saját kerülést a következő figyelmeztetést erősítette a kapubejáratra: „Ez a kastély az osztrák korona tulajdona. Itt él a mexikói császárné ő felsége, Miksa osztrák főherceg felesége, I. Ferenc József, diadalmas szövetségesünk sógornője. Figyelmeztetem az erre elvonuló német csapatokat, hogy ezt a lapot és lakóit tartsák tiszteletben." (A haditudósítók látogatásai.) A sajtóhadiszállás tagjai a déli harctérre való utaztakban néhány napra megállapodtak Budapesten, hogy megtekintsék a főváros hadikórházait és látnivalóit. A keddi napon mindenekelőtt a főváros Révész utcai, nagy hadikórházát nézték meg a magyar, osztrák, német, dán, svéd, olasz, amerikai irók, hirlapirók, festők, előzőleg azonban dr Bárczy István polgármesternél tisztelegtek. A haditudósítókat Harbauer főhadnagy, parancsnokhelyettes vezette s bemutatta a polgármesternek a külföldi sajtó képviselőit, akiket dr Bárczy István lelkes szavakkal üdvözölt. Majd az egész társaság automobilokra ült és a Révész utcai hadikórház megtekintésére indult. A kórházban Dollinger Gyula udvari tanácsos, vezértörzsorvos, a kórház parancsnoka üdvözölte a vendégeket, akiket dr Bárczy István polgármester mutatott be a kórház vezetőségének. A sajtóhadiszállás tagjai az orvosok kalauzolásával megtekintették a nagy hadikórház összes helyiségeit s különösen a különböző fegyverektől eredő sebek gyógyulási ideje iránt érdeklődtek. A szemle végeztével automobilokon a budai királyi várat és a Mátyás-templomot nézték meg, végül pedig a pénzintézeti tisztviselők nagy hadikórházát látogatták meg. (A lévai tanítóképezdészek katonának jelentkeznek.) Léváról jelentik: Léván a tanítóképző két felső évfolyamának növendékei gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy önként jelentkeznek katonának. Az intézet igazgatójának bejelentették szándékukat. A növendékek ezután megkérték szüleiket, hogy adják meg a jelentkezéshez szükséges szülői beleegyezést. Sokan közülök már meg is kapták szüleik hozzájárulását. (Pazarlás a háztartásban.) A háború, úgy látszik, takarékosságra fogja szoktatni az embereket. Üdvös dolog lenne azonban, ha gazdaságosságra is szoktatná őket és ezt a helyes ökonómiát mindenki a saját tápálkozásának új alapokon való berendezésével kezdené el. Kevesen tudják, hogy a szociológiának egyik jelentős segédtudománya a táplálkozás higiénikusabb és gazdaságosabb beosztását tűzte ki maga elé feladatul. Az egyén táplálkozása kihat a közre és így az államra is. A helyes táplálkozás tanait egész szakkönyvtár ismerteti, és bizony okos dolog lenne, ha a háziasszonyok is megismerkednének vele, legalább most a háború alatt. Mert sajátságos, a higiénikus táplálkozás egyszersmind az olcsóbb és takarékosabb életmódot is jelenti. Nem csak azért, mert kevesebb a patikaköltség, hanem, mivel a tápanyagok helyes megválasztása rendkívül redukálja az élelmicikkek beszerzésének szükségletét. A húsneműek fogyasztásánál sokat megtakaríthat a szakszerűen táplálkozó család. A kenyérnek a bő sikértartalmú búzalisztből való sütését a hatóságok beavatkozása nélkül is elhagyta volna az, aki tudja, hogy a rozs-és árpakenyeret a szervezet könyebbben meg tudja emészteni, mint a búzalisztből készült süttetet. Ezer apró szabálya van az okszerű táplálkozásnak, amelyek mellett az esztétikai szempontoknak is eleget lehet tenni, mert az elkövéredéstől is megóvják azt, aki e receptek szerint él. Úgy, ahogyan az egyes ember pazarolja és fölöslegesen fogyasztja a tápszereket, ugyanúgy pusztítják fölöslegesen a háztartások is a háború miatt mind drágábbá váló élelmiszereket. Rubner, aki szakember ezen a téren, kimutatta, hogy a legtöbb háztartásban a táplálék 20—25 százaléka elfogyasztatlanul marad vissza a tányérokon. Még a börtönk lakói is úgy pazarolnak, hogy a tápláléknak mintegy 30 percentjét nem fogyasztják el. A kanálisok naponta fejenként húsz gramm tiszta tápláló zsiradékot visznek le a konyhákból. Ez a tápanyag, amely egy nagy város élelmezésénél hallatlan pazarlás, haszontalanul pusztul el. Ez a körülmény azért is érdekes, mert ilyen anyagpazarlással semmiféle üzem nem dolgozhat, csak a magánháztartás, ahol még nem ismerik az igazi takarékosság tudományát. Emellett a zsírfogyasztás önmagában is pazarló. Sokan a sajtokhoz és zsíros húsokhoz is vajat esznek. Ha a monarchiában mindenki csak egy grammal kevesebb vajat ennék naponta, akkor évenként 25 ezer tonna vajjal fogyna el kevesebb. Ez azonban csak egy példa, de így van ez minden táplálékkal. A takarékoskodásnál mindig az összesség érdekeit tartsuk szem előtt s akkor rájövünk, hogy az egyes ember grammnyi megtakarításából, milliókra átszámítva, tonnák és métermázsák lesznek és ami most mindennél fontosabb, az élelemhiányt is kiküszöbölhetjük ezen az úton. (Száz éves komitácsi.) A déli harctérről Szabadkára szállított sebesültek beszélik, hogy a minap Vinkovcére vittek egy agg komitácsit, aki százévesnek mondja magát. A teljesen öszszetöpörödött ember elmondta, hogy a legutóbbi sabáci harcokban kapta tíz sebét, valamennyit a mi katonáink golyóitól. Három golyó a jobblábába, kettő a balba, egy a mellébe és négy a felső karjába fúródott. Az utolsót a mellébe kapta és ekkor bukott le a fáról, amelyen elrejtőzve lövöldözött katonáinkra. Nem önszántából került ritka magas korában a tűzvonalba, hanem kényszerítették rá. De különben is — mint mondja— nem marad más hátra, mint a harcvonalba menni mindazoknak, akik azon a vidéken laknak, ahol a szerbek táboroznak. Mert mindent elvesznek tőlük katonáik, úgy, hogy éhen kellene pusztulniok. Ezért látni annyi aggot, asszonyt és gyermeket a szerb hadállások körül. (Szerb foglyok Eszéken.) Eszékről jelentik nekünk, hogy tegnap mintegy 200 szerb hadifogoly, köztük egy őrnagy és négy tiszt vonult át a városon. A foglyok elmondották, hogy a Stepanovics tábornok öngyilkosságáról szóló hir valónak bizonyult és hogy eddig a Timok, Moráva és a Sumadia hadosztályok teljesen megsemmisültek. A foglyok többsége macedóniai bolgár volt. (Uj gyógyszer a tífusz ellen.) Párisi távirat jelenti: A Matin szerint egy lyoni vegyész a tífusz ellen uj orvosszert fedezett fel, amely igen könnyű kezelést tesz lehetővé és még a tűzvonalban is alkalmazható. Gyógyszerét oltással 10.000 emberen próbálták ki. A gyógyszert most elosztják a hadseregek között, hetenként 30.000 dosist küldenek el a csataterekre.