Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-15 / 287. szám

6 PESTI HÍRLAP 1914.. november 15., vasárnap. kat. Nyugodtan és bizalommal nézi a helyzetet , szilárdan bízik Egyiptom hűségében és ragaszko­dásában, hogy a török csapatokat lelkesedéssel fog­ja fogadni. A kedive nem hisz Husszein kinevezé­sében, mert nagybátyja nem képes hazaárulásra. Az ano­nl flotta a szmirnai öbölben. Milano, nov. 14. A Corriere della Sera Konstantinápolyira küldött munkatársa jelenti, hogy az angol flotta a szmirnai öbölben megkezdte Vurla bombázását, a parti erődök azonban hatásosan tüzelnek a közeledő angol hajókra. A nem muzulmánok Törökországért. Konstantinápoly, nov. 14. Az összes nem muzulmán nemzetiségek vetekednek egymással abban, hogy részt vegye­nek a török kormány hazafias harcában. A gö­rög nemzeti kórház saját kezdeményezésére tu­datta a kormánynyal, hogy a katonai hatóság­nak nagyszámú ágyat bocsát sebesült és beteg katonák rendelkezésére és egyes fiókegyesü­le­teit kizárólag katonai célokra engedte át. Az örmény és az izr. nemzeti kórház hasonló buz­galmat tanúsítanak. Az örmény bank 23.000 ko­ronát adományozott a határra küldött hadsereg részére és ötven ágyat ajánlott fel. Nem ezred, a brigád. Konstantinápoly, nov. 13. A főhadiszállás éjjel kiadott összefoglaló közlését a keleti határon folyó harcokról egy kommüniké helyesbíti, amely szerint az orosz állásokat védő tüzérség nem egy ezred, hanem egy brigádnyi volt. A szent háború proklamálása az összes mohamedán területeken. Konstantinápoly, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Tegnap a sejk-u­l-izlam palotájában, Sztambulban, ülést tartott a lelkészek tanácsa, melyen Enver pasa és Talaat bej belügyminisz­ter is részt vett. Ezen az ülésen, hír szerint, fontos határozatokat hoztak a szent háborúnak lelkészhírnökök útján való hirdetéséről. Már fennáll egy szervezet, mely lehetővé fogja tenni, hogy a szultán-kalifa szent k­ádéját az összes mohamedán területeken terjeszszék az ellenség minden akadályozást kísérletei ellenére is. A mozgalomnak szervezője maga Enver pasa. A szent háború proklamálása után. Stockholm, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Pétervárról jelenti a Tagblatt: Oroszország felhívta az orosz kormánynyal összeköttetésben álló és Oroszország ázsiai érdekterületén levő öss­szes mohamedán kormányokat, hogy nyilatkozza­nak, mily álláspontot foglalnak el a kalifa felhívá­sa tekintetében. Berlin, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Konstantinápolyból jelentik. Pénteken az összes mecsetekben felolvasták a kilátásba helyezett fetvát és proklamálták a szent háborút az Izlám összes ellenségei ellen. A szultán proklamációjának hatása. Konstantinápoly, nov. 14. A szultán-kalifának a szent háborút hir­dető proklamációja, amely nagy történeti ese­ményt tartalmaz, óriási szenzációt idéz elő és az összes körökben élénken és oly értelemben magyarázzák, hogy ez a proklamáció a világ összes muzulmán népeinél hatalmas visszhang­ra fog találni és nagy befolyással lesz a hábo­rú további folyamára. A lapok kiemelik a csá­szári manifesztumnak és a fetvának nagy je­lentőségét a szent háborúra vagy a csihádra és megállapítják, hogy mától kezdve minden mu­zulmán, aki fegyvert tud fogni, sőt az asszo­nyok is, harcolni tartoznak azok ellen a hatal­mak ellen, amelyeket a kalifa az izlám ellensé­geinek nyilvánított. A háború ilyen körülmé­nyek között nemcsak minden töröknek, hanem a föld mind a háromszáz millió muzulmánjá­nak is kötelességévé válik. Az Ikdam a következőket írja: Muzulmá­nok, nyissátok ki szemeiteket! Ragadjatok fegy­vert és bízzatok istenben! Vonuljatok minden erőtökkel az ellenség ellen. Isten segítsége, mi­ként a kalifa mondja, velünk lesz. Izlám fiai, csak előre! Nincsen többé különbség köztünk, nincsenek már különbségek a muzulmánok kul­tuszát illetőleg. Az összes muzulmánok egyek és csak egy kívánságuk van, az ellenséget meg­semmisíteni. Bécs, nov. 14. ~ Saját tudósitónktól. — A Neue Freie Presse jelenti Konstanti­nápolyból. A szent háborúnak mai proklamá­lása impozáns tüntetés alakjában történt meg. Az egész török fővárost ünnepélyesen földíszí­tették. Az utcákat a kora délelőtti órákban sűrű embertömeg töltötte be. A főtüntetés a hódító mecsetje előtt folyt le, ahol legalább is ötven­ezer ember gyűlt össze. A mecset előtt sok száz lobogó, köztük számos osztrák-magyar és né­met lobogó volt kitűzve. A sejk-u­l-izlám képvi­selője felolvasta a szent háborút kihirdető fetvát. Ez után Seid bég szmirnai képviselő be­szélt, aki beszédét azzal végezte, hogy fölvirradt a megváltás napja. A mecsettől véget érni nem akaró tömeg ment, élén magyar, osztrák és né­met zászlókkal, Sztambulba a hadügyminiszté­riumhoz. Azután a szultán előtt hódoltak és lelkesen tüntettek a néphet és az osztrák-ma­gyar nagykövetség előtt. Konstantinápoly lobogódiszben. Konstantinápoly, nov. 14. A szent háború kihirdetése alkalmából egész Konstantinápoly lobogódiszt öltött. A népes utcákon számos hazafias tüntetést ren­deznek. Marokkó a franciák ellen. Konstantinápoly, nov. 14. A Tasviri Elkiar értesülése szerint a Fran­ciaország ellen hirdetett szent háború Marokkóban egyre terjed. A Saadet lap szerint, amely Tan­gerben jelenik meg, 10.000 marokkói Abdul Melek vezetésével Tazzába vonult, ahol elfogták a fran­cia hivatalnokokat. A Tanger környékén egy ma­rokkói és francia hadosztály között vívott harcban a franciákat megverték. Tanger kormányzója ál­lítólag figyelmeztette a francia kormányt, hogy amennyiben pár nap alatt segélycsapatokat nem kapnak, a várost a marokkóiak beveszik. Perzsák tüntetése a szent háború mellett. Konstantinápoly, nov. 14. Az itt megjelenő Haver nevű perzsa lap kiadó­jának és a Konstantinápolyba menekült perzsa li­berálisoknak kezdeményezésére délután a perzsák gyűlést tartottak, amely felszólította a perzsa kor­mányt a szent háborúban való részvételre. Ötszáz perzsa ember a lakosság minden rétegéből, számos egyesület és tanulóifjúság összegyűlt az úgyneve­zett perzsa téren, a­honnan a perzsa nagykövetség­hez vonult és felszólította a perzsa nagykövetet, hogy Teheránba táviratot intézzen, amely felszó­lítja a perzsa kormányt, hogy szintén ragadja meg az alkalmat a hadüzenetre Anglia és Oroszország ellen. A tüntetők ezután a Ah­med Szultán-téren gyűltek össze. A Császár-kútnál, amelyet a német császár saját költségén építtetett Konstantinápoly­ban tett látogatásai alkalmából, több szónok felszó­lalt, köztük Izmael Nuberi hodzsa, a tebriszi or­szággyűlés tagja, aki az oroszoktól halálra ítéltetve, ide menekült. Mindnyájan rámutattak arra, hogy elérkezett a perzsák számára a pillanat, hogy fel­szabadítsák magukat az orosz elnyomás alól és ki­jelentették, hogy a muzulmánoknak szent köteles­ségük az utolsó csepp vérig harcolni Anglia, Fran­ciaország és Oroszország, az izlám esküdt ellenségei ellen. Megindító szavakban ecsetelték a szónokok az oroszok perzsiai erőszakosságait. Konstantinápoly, nov. 14. Az itteni perzsák a síiták vallási fejeihez táviratokat intéztek, amelyekben közlik, hogy ..a legélénkebb örömmel vesznek tudomást a fetvá­ról, amely a szent háborút hirdeti. Kijelentik, hogy üzleteiket bezárják és készek a háborúba vonulni és kérik, közöljék velük, hova fordul­janak. Konstantinápoly, nov. 13. Ma délutánra a perzsák gyűlést hirdet­tek, amelyen az orosz csapatoknak Perzsiából való kivonulását követelik és azt hogy a perzsa kormány szenje meg Oroszországnak a hábo­rút. Hír szerint a gyű­lés nagyon impozáns lesz, melynek végeztével az osztrák-magyar és német nagykövetség előtt tüntetéseket rendez­nek. Hangsúlyozták a szónokok a baráti viszonyt, amely Törökország és Perzsia között fennáll és a­melyre szükség van, hogy a két muzulmán biroda­lom az orosz intrikáktól és az orosz veszedelemtől megszabaduljon. Rokonszenves szavakkal emlékez­tek meg arról a körülményről, hogy Ausztria Magyarország és Németország az izlám egyedüli barátai. Végül a résztvevők élénk tüntetése köze­pette határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítják Perzsiát, hogy követeljék az oroszoktól a perzsa területek kiürítését és követelik, hogy Oroszországnak a háborút megüzenjék. Az izlám felzúdulása Anglia ellen. Konstantinápoly, nov. 14. A Tanín értesülése szerint az Akaba ellen in­tézett támadás Indiában és valamennyi angol bir­tokon, ahol muzulmánok laknak, a felháborodás vi­harát idézte elő, mert az izlám szent helyei elleni támadást jelent. E rossz benyomás ellensúlyozá­sára, az angol kormány Indiában egy kommünikét tett közzé, amelyben az áll, hogy Anglia nem táplál agresszív szándékokat a muzulmánok ellen és azt mondja, hogy a Minerva cirkáló több mint 800 mértföldnyire maradt távol Akabától. A Tanín ehhez hozzáfűzi: Az ilyen kommü­nikék egész tisztán mutatják, hogyan reszketnek az angol árulók. Török hercegek a német császárnál. Berlin, nov. 14. A Lokalanzeiger jelentése szerint Vilmos csá­szár abból az alkalomból, hogy három török herceg látogatta meg a német főhadiszállást, szívélyes hangú táviratot intézett a szultánhoz. Aissya: Asquith a háborúról. London, nov. 18. Az alsóház november 12-iki ülésén Bonar Law többek közt a következőket mondta: — Sohasem ringattam magamat abban az illúzióban, hogy csak a német kormány ellen vi­selünk háborút. Az egész német néppel állunk szemben. A szónok magáévá tesz egyes, a német had­vezetést illető gyanúsításokat, majd így foly­tatja: Nem lehet szemet hunyni a németek haza­fisága elöl, amelylyel a zászlók alá gyülekeztek, sem pedig azon bátorság elől, amelylyel a harc­téren küzdenek. De a szövetségeseknek a harc­hoz szükséges segélyezői, ha rendelkezésre bo­csátják őket, sokkal nagyobbak, mint ellensé­geinké. Természetesen minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy mindenkit harcba küld­hessünk. A szónok ezután kérdést intéz azon intézkedések tekintetében, amelyeket az admira­litás Antwerpen védelmére tett és azt kérdezi, hogy miért Churchill tengerészeti miniszter ment oda és miért nem Kitchener lord, holott katonai operációról volt szó és így a hadsereg főnökének kellett volna Antwerpenbe menni. Asquith kijelenti, hogy a háború hosszú ideig tarthat, de kétli, hogy oly sokáig tartana, mint ahogyan eleinte hitték. De minél tovább tart, annál inkább lesz az állam abban a hely­zetben, hogy a tartalék­ erőkkel kitöltse a héza­gokat, pótolja a veszteségeket, hogy helytállhas­son addig, amíg a végleges, teljes győzelmet ki­vívták. Az antwerpeni expedícióért a kormány egyetemlegesen viseli a felelősséget. A hadügyi államtitkár véleményét kikérték e tekintetben. A szónok hangsúlyozza, hogy az expedíció jelen­tékeny és hasznos faktora volt a hadviselésnek.

Next