Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-15 / 287. szám
6 PESTI HÍRLAP 1914.. november 15., vasárnap. kat. Nyugodtan és bizalommal nézi a helyzetet , szilárdan bízik Egyiptom hűségében és ragaszkodásában, hogy a török csapatokat lelkesedéssel fogja fogadni. A kedive nem hisz Husszein kinevezésében, mert nagybátyja nem képes hazaárulásra. Az anonl flotta a szmirnai öbölben. Milano, nov. 14. A Corriere della Sera Konstantinápolyira küldött munkatársa jelenti, hogy az angol flotta a szmirnai öbölben megkezdte Vurla bombázását, a parti erődök azonban hatásosan tüzelnek a közeledő angol hajókra. A nem muzulmánok Törökországért. Konstantinápoly, nov. 14. Az összes nem muzulmán nemzetiségek vetekednek egymással abban, hogy részt vegyenek a török kormány hazafias harcában. A görög nemzeti kórház saját kezdeményezésére tudatta a kormánynyal, hogy a katonai hatóságnak nagyszámú ágyat bocsát sebesült és beteg katonák rendelkezésére és egyes fiókegyesületeit kizárólag katonai célokra engedte át. Az örmény és az izr. nemzeti kórház hasonló buzgalmat tanúsítanak. Az örmény bank 23.000 koronát adományozott a határra küldött hadsereg részére és ötven ágyat ajánlott fel. Nem ezred, a brigád. Konstantinápoly, nov. 13. A főhadiszállás éjjel kiadott összefoglaló közlését a keleti határon folyó harcokról egy kommüniké helyesbíti, amely szerint az orosz állásokat védő tüzérség nem egy ezred, hanem egy brigádnyi volt. A szent háború proklamálása az összes mohamedán területeken. Konstantinápoly, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Tegnap a sejk-ul-izlam palotájában, Sztambulban, ülést tartott a lelkészek tanácsa, melyen Enver pasa és Talaat bej belügyminiszter is részt vett. Ezen az ülésen, hír szerint, fontos határozatokat hoztak a szent háborúnak lelkészhírnökök útján való hirdetéséről. Már fennáll egy szervezet, mely lehetővé fogja tenni, hogy a szultán-kalifa szent kádéját az összes mohamedán területeken terjeszszék az ellenség minden akadályozást kísérletei ellenére is. A mozgalomnak szervezője maga Enver pasa. A szent háború proklamálása után. Stockholm, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Pétervárról jelenti a Tagblatt: Oroszország felhívta az orosz kormánynyal összeköttetésben álló és Oroszország ázsiai érdekterületén levő össszes mohamedán kormányokat, hogy nyilatkozzanak, mily álláspontot foglalnak el a kalifa felhívása tekintetében. Berlin, nov. 14. — Saját tudósítónktól. — Konstantinápolyból jelentik. Pénteken az összes mecsetekben felolvasták a kilátásba helyezett fetvát és proklamálták a szent háborút az Izlám összes ellenségei ellen. A szultán proklamációjának hatása. Konstantinápoly, nov. 14. A szultán-kalifának a szent háborút hirdető proklamációja, amely nagy történeti eseményt tartalmaz, óriási szenzációt idéz elő és az összes körökben élénken és oly értelemben magyarázzák, hogy ez a proklamáció a világ összes muzulmán népeinél hatalmas visszhangra fog találni és nagy befolyással lesz a háború további folyamára. A lapok kiemelik a császári manifesztumnak és a fetvának nagy jelentőségét a szent háborúra vagy a csihádra és megállapítják, hogy mától kezdve minden muzulmán, aki fegyvert tud fogni, sőt az asszonyok is, harcolni tartoznak azok ellen a hatalmak ellen, amelyeket a kalifa az izlám ellenségeinek nyilvánított. A háború ilyen körülmények között nemcsak minden töröknek, hanem a föld mind a háromszáz millió muzulmánjának is kötelességévé válik. Az Ikdam a következőket írja: Muzulmánok, nyissátok ki szemeiteket! Ragadjatok fegyvert és bízzatok istenben! Vonuljatok minden erőtökkel az ellenség ellen. Isten segítsége, miként a kalifa mondja, velünk lesz. Izlám fiai, csak előre! Nincsen többé különbség köztünk, nincsenek már különbségek a muzulmánok kultuszát illetőleg. Az összes muzulmánok egyek és csak egy kívánságuk van, az ellenséget megsemmisíteni. Bécs, nov. 14. ~ Saját tudósitónktól. — A Neue Freie Presse jelenti Konstantinápolyból. A szent háborúnak mai proklamálása impozáns tüntetés alakjában történt meg. Az egész török fővárost ünnepélyesen földíszítették. Az utcákat a kora délelőtti órákban sűrű embertömeg töltötte be. A főtüntetés a hódító mecsetje előtt folyt le, ahol legalább is ötvenezer ember gyűlt össze. A mecset előtt sok száz lobogó, köztük számos osztrák-magyar és német lobogó volt kitűzve. A sejk-ul-izlám képviselője felolvasta a szent háborút kihirdető fetvát. Ez után Seid bég szmirnai képviselő beszélt, aki beszédét azzal végezte, hogy fölvirradt a megváltás napja. A mecsettől véget érni nem akaró tömeg ment, élén magyar, osztrák és német zászlókkal, Sztambulba a hadügyminisztériumhoz. Azután a szultán előtt hódoltak és lelkesen tüntettek a néphet és az osztrák-magyar nagykövetség előtt. Konstantinápoly lobogódiszben. Konstantinápoly, nov. 14. A szent háború kihirdetése alkalmából egész Konstantinápoly lobogódiszt öltött. A népes utcákon számos hazafias tüntetést rendeznek. Marokkó a franciák ellen. Konstantinápoly, nov. 14. A Tasviri Elkiar értesülése szerint a Franciaország ellen hirdetett szent háború Marokkóban egyre terjed. A Saadet lap szerint, amely Tangerben jelenik meg, 10.000 marokkói Abdul Melek vezetésével Tazzába vonult, ahol elfogták a francia hivatalnokokat. A Tanger környékén egy marokkói és francia hadosztály között vívott harcban a franciákat megverték. Tanger kormányzója állítólag figyelmeztette a francia kormányt, hogy amennyiben pár nap alatt segélycsapatokat nem kapnak, a várost a marokkóiak beveszik. Perzsák tüntetése a szent háború mellett. Konstantinápoly, nov. 14. Az itt megjelenő Haver nevű perzsa lap kiadójának és a Konstantinápolyba menekült perzsa liberálisoknak kezdeményezésére délután a perzsák gyűlést tartottak, amely felszólította a perzsa kormányt a szent háborúban való részvételre. Ötszáz perzsa ember a lakosság minden rétegéből, számos egyesület és tanulóifjúság összegyűlt az úgynevezett perzsa téren, ahonnan a perzsa nagykövetséghez vonult és felszólította a perzsa nagykövetet, hogy Teheránba táviratot intézzen, amely felszólítja a perzsa kormányt, hogy szintén ragadja meg az alkalmat a hadüzenetre Anglia és Oroszország ellen. A tüntetők ezután a Ahmed Szultán-téren gyűltek össze. A Császár-kútnál, amelyet a német császár saját költségén építtetett Konstantinápolyban tett látogatásai alkalmából, több szónok felszólalt, köztük Izmael Nuberi hodzsa, a tebriszi országgyűlés tagja, aki az oroszoktól halálra ítéltetve, ide menekült. Mindnyájan rámutattak arra, hogy elérkezett a perzsák számára a pillanat, hogy felszabadítsák magukat az orosz elnyomás alól és kijelentették, hogy a muzulmánoknak szent kötelességük az utolsó csepp vérig harcolni Anglia, Franciaország és Oroszország, az izlám esküdt ellenségei ellen. Megindító szavakban ecsetelték a szónokok az oroszok perzsiai erőszakosságait. Konstantinápoly, nov. 14. Az itteni perzsák a síiták vallási fejeihez táviratokat intéztek, amelyekben közlik, hogy ..a legélénkebb örömmel vesznek tudomást a fetváról, amely a szent háborút hirdeti. Kijelentik, hogy üzleteiket bezárják és készek a háborúba vonulni és kérik, közöljék velük, hova forduljanak. Konstantinápoly, nov. 13. Ma délutánra a perzsák gyűlést hirdettek, amelyen az orosz csapatoknak Perzsiából való kivonulását követelik és azt hogy a perzsa kormány szenje meg Oroszországnak a háborút. Hír szerint a gyűlés nagyon impozáns lesz, melynek végeztével az osztrák-magyar és német nagykövetség előtt tüntetéseket rendeznek. Hangsúlyozták a szónokok a baráti viszonyt, amely Törökország és Perzsia között fennáll és amelyre szükség van, hogy a két muzulmán birodalom az orosz intrikáktól és az orosz veszedelemtől megszabaduljon. Rokonszenves szavakkal emlékeztek meg arról a körülményről, hogy Ausztria Magyarország és Németország az izlám egyedüli barátai. Végül a résztvevők élénk tüntetése közepette határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítják Perzsiát, hogy követeljék az oroszoktól a perzsa területek kiürítését és követelik, hogy Oroszországnak a háborút megüzenjék. Az izlám felzúdulása Anglia ellen. Konstantinápoly, nov. 14. A Tanín értesülése szerint az Akaba ellen intézett támadás Indiában és valamennyi angol birtokon, ahol muzulmánok laknak, a felháborodás viharát idézte elő, mert az izlám szent helyei elleni támadást jelent. E rossz benyomás ellensúlyozására, az angol kormány Indiában egy kommünikét tett közzé, amelyben az áll, hogy Anglia nem táplál agresszív szándékokat a muzulmánok ellen és azt mondja, hogy a Minerva cirkáló több mint 800 mértföldnyire maradt távol Akabától. A Tanín ehhez hozzáfűzi: Az ilyen kommünikék egész tisztán mutatják, hogyan reszketnek az angol árulók. Török hercegek a német császárnál. Berlin, nov. 14. A Lokalanzeiger jelentése szerint Vilmos császár abból az alkalomból, hogy három török herceg látogatta meg a német főhadiszállást, szívélyes hangú táviratot intézett a szultánhoz. Aissya: Asquith a háborúról. London, nov. 18. Az alsóház november 12-iki ülésén Bonar Law többek közt a következőket mondta: — Sohasem ringattam magamat abban az illúzióban, hogy csak a német kormány ellen viselünk háborút. Az egész német néppel állunk szemben. A szónok magáévá tesz egyes, a német hadvezetést illető gyanúsításokat, majd így folytatja: Nem lehet szemet hunyni a németek hazafisága elöl, amelylyel a zászlók alá gyülekeztek, sem pedig azon bátorság elől, amelylyel a harctéren küzdenek. De a szövetségeseknek a harchoz szükséges segélyezői, ha rendelkezésre bocsátják őket, sokkal nagyobbak, mint ellenségeinké. Természetesen minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy mindenkit harcba küldhessünk. A szónok ezután kérdést intéz azon intézkedések tekintetében, amelyeket az admiralitás Antwerpen védelmére tett és azt kérdezi, hogy miért Churchill tengerészeti miniszter ment oda és miért nem Kitchener lord, holott katonai operációról volt szó és így a hadsereg főnökének kellett volna Antwerpenbe menni. Asquith kijelenti, hogy a háború hosszú ideig tarthat, de kétli, hogy oly sokáig tartana, mint ahogyan eleinte hitték. De minél tovább tart, annál inkább lesz az állam abban a helyzetben, hogy a tartalék erőkkel kitöltse a hézagokat, pótolja a veszteségeket, hogy helytállhasson addig, amíg a végleges, teljes győzelmet kivívták. Az antwerpeni expedícióért a kormány egyetemlegesen viseli a felelősséget. A hadügyi államtitkár véleményét kikérték e tekintetben. A szónok hangsúlyozza, hogy az expedíció jelentékeny és hasznos faktora volt a hadviselésnek.