Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-17 / 289. szám
1914. november 17.,- kedd. PESTI HÍRLAP 11 — (Heltai Jenő a török harctéren.) Mai számunk háború rovata kedves meglepetéssel szolgál olvasóink nagy táborának. Haditudósítóink sorában feltűnik egy uj név, amelynek viselője csak ebben a minőségében uj, mert másként ez a név már jó idő óta teli csengéssel hangzik az igazi írásművészet hívei számára. Egy eredeti konstantinápolyi táviratunk alatt ott ékeskedik Heltai Jenőnek fogalmat, a művészet és mélységes finomság fogalmát jelentő neve. A Pesti Hírlap az ő kitűnő gárdájának ezt az egyik legnagyobb büszkeségét küldte a török harctérre, ami egész külön zsurnalisztikai szenzációszámba megy és bízvást általános megelégedést fog kelteni az olvasóközönség körében, amely Heltai Jenőt kitüntető lelkesedéssel fogadta szeretetébe. (Justh Gyula Budapesten.) Vasárnap délután Justh Gyula tornyai birtokáról Budapestre érkezett. Hétfőn délután részt vett a függetlenségi párt elnöki tanácsának ülésén. (A függetlenségi párt elnökségének tanácskozása.) A függetlenségi párt elnöki tanácsa hétfőn délután öt órakor a párt Rákócziúti helyiségében értekezletet tartott. Az értekezletet a párt elnöke: gróf Károlyi Mihály vezette és megjelentek a tanácskozáson: Justh Gyula, gróf Apponyi Albert, Földes Béla, Tóth János, Sághy Gyula, Lovászy Márton és Szentiványi Árpád. A tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ma délután öt órakor gróf Károlyi Mihály elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen a folyó ügyekkel foglalkoztak. Az elnöki tanács felhívja a párt összes híveit, hogy ahadikölcsön ügyét melegen támogassák és a jegyzésben erejükhöz képest vegyenek részt Tüdős János és Jármy István kilépését az elnöki tanács tudomásul vette. Az elnöki tanács egyik tagja az értekezlet után ezeket mondotta munkatársunknak: " Az értekezlet a párt adminisztratív ügyeivel és a parlament összehívásának kérdésével foglalkozott és ezzel kapcsolatban megbeszéltük egyebek közt a függetlenségi párt részvételét a Ház legközelebbi ülésein. Taktikai kérdésekről lévén szó, nem nyilatkozhatom az elhangzott véleményekről, annál kevésbbé, mert a konferencia megállapodott abban, hogy a megbeszéléseket szigorúan bizalmasaknak nyilvánítja. Az elnöki tanács tagjai a megbeszélés után a nagyszámban együtt volt képviselőkkel a háború eseményeit és a párt magatartását vitatták meg. A képviselők körében az a vélemény alakult ki, hogy bármennyire háttérbe szorítják is a most lefolyó történelmi események a pártpolitikai törekvéseket az ellenzék és így elsősorban a függetlenségi párt nem mondhat le arról, hogy álláspontját minden szükséges alkalommal hangoztassa és ellenőrző tisztét teljesítse. (Newyork 300 éves fennállásának jubileuma.) Amig a földteke majd minden részén dörögnek az ágyuk s véres harcokban pusztítják egymást az emberek, addig Amerikában még mindmáig béke honol s a legnagyobb és az egész világforgalom szempontjából is legfontosabb város, a hatalmas amerikai metropolis, Newyork, a legszebb békeünnepet üli, most ünnepelvén fennállásának 800 éves jubileumát. Épen most van ugyanis 300 esztendős évfordulója annak, hogy a holland bevándorlók által alapított amerikai kolónia, amely akkor a New Amsterdam nevet kapta, megkapta a két fontos kereskedelmi privilégiumot, amelynek következménye lett a mai Newyork és kikötőjének kiépítése, " az azóta eltelt" aránylag rövid idő Newyorknak a mai modern városkolosszussá való kialakulására vezetett és oly rapidan felvirágzott kereskedelmi emporiumot teremtett, ami példátlanul áll a világhistóriában. (Levél a francia hadifogságból.) Két szegedi tanár, dr Ernyei Jenő és Horváth Márton még a háború kitörése előtt Párisba utazott. A franciák azután hadifogságba vetették őket. Hónapokon át semmi hír nem jött róluk, míg most végre Ernyei francia nyelvű levelezőlapot írt Szegedre egyik barátjának, még pedig a Vöröskereszt Egylet genfi nemzetközi irodája útján. A cenzúrázott lapon azt írja, hogy Brest közelében Fort Languedocba internálták őt és Horváthot és hogy jólérzik magukat . (Az Érdekes Újság) új száma abból az alkalomból, hogy a király József főherceget kitüntette és tábornokká léptette elő, a mi főhercegünket bemutatja a harctéren, szállásán, kíséretével és a magyar bakák között. Szép mélynyomásu képek ezek a felvételek s a mélynyomásu borítékot is a népszerű főherceg arcképe díszíti. Gyönyörű fényképek számolnak be aztán a déli és az északi harctér nevezetes eseményeiről, az uzsoki szorosban áthaladó seregünkről, egy új kórházvonat felavatásáról, a przemysli harcokban elfogott orosz foglyokról, két érdekes kép pedig az őrsereg két országosan ismert politikus tagját mutatja be: gróf Andrássy Gyulát, amint szemlét tart és Vázsonyi Vilmost. A Bukovinát felszabadító Fischer ezredes, egy hős szanitéc kitüntetése, a hősök galériája, az orosz harctér mögül készült felvételek, Oetl Aladárné tragédiája, a Légrády Testvérek hadikórháza stb. stb. teszik változatossá, érdekessé az új számot, egy cikk pedig az ellenállhatatlan Germánia újabb háborús epizódjait mutatja be. (A halottak és sebesültek kimutatása.) A közös hadügyminisztérium kiadásában most jelent meg az 51, 52, 53, 54, 55, 56 és 57. számú Veszteséglajstrom, meg a Hírek a sebesültek és betegekről című kimutatás 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80. és 81. füzete, amelyeknek árusítását és szétküldését már megkezdték kiadóhivatalaink. Az 51. számú Veszteséglajstromnak kilenc, az 52. számúnak tizenkét, az 53. számúnak nyolc, az 54. számúnak tizenegy, az 55. számúnak tiz, az 56. számúnak nyolc és az 54. számúnak kilenc fillér az ára, a sebesültkimutatás 74, 75, 76, 77, 78 és 79. füzeteinek tíz-tíz, a 80. és 81. számúaknak pedig tizenegy-tizenegy fillér az ára. A megrendelők a szállítási díj fejében példányonként még külön tíz fillért tartoznak fizetni. (Ki tud róla?) Az újságokban mindegyre szaporodik azoknak a közleményeknek és hirdetéseknek a száma, amelyekben egyes aggódó szülők, testvérek és rokonok a harctéren nyomaveszett hozzátartozóikról hírt kérnek. Ezeknek a kérdéseknek persze sok esetben van eredményük, de az is bizonyos, hogy a szélhámosok erősen megragadják ezt az alkalmat s az érdeklődők bizalmával visszaélni igyekeznek. Ez idő szerint a csalók egész gárdája működik úgy a fővárosban, mint a vidéken, hogy a gyermekeik után kérdezősködőket megpumpolhassák. Eljárásuk gazdag változatot mutat, de a végeredményben mindig oda lyukadnak ki, hogy az illetőket megsarcolják. Hogy ezek a körmönfont gazfickók miként járnak el, annak illusztrálására egy példát idejegyzünk. A Ki tud róla című rovatban egy monori anya is kérdezősködött fia után. Néhány nappal később az esti órákban egy oldalfegyveres baka jelent meg nála és elmondotta, hogy a keresett katonával a galiciai harctéren ismeretségben volt s látta azt is, amint orosz fogságba került. Mindezek elmesélése után arra kérte az asszonyt, hogy azt a negyven koronát, amit a fiának kölcsön adott, fizesse meg neki. A monori anya kissé gyanúsnak találta a negyven koronát kérő babát és azzal a megjegyzéssel, hogy az ura után megy és attól a szükséges összeget elkéri, a lakásból távozott, miközben az ajtót a bakára zárta. Mikor kitette a lábát a házból, nyomban a csendőrségre küldött, aminek meg is volt az eredménye. Amikor azonban a csendőrök a lakásba beléptek, hogy az atyafit kérdőre vonják, az már eltűnt. Azt ugyanis, hogy kelepcébe került, megérezte és az ablakon át oldott kereket. Mindezek után azoknak, akik gyermekeik, rokonaik után butatkodnak, jó lesz a legnagyobb óvatosságot tanúsítani s azokat a jelentkezőket, akik a hírekért pénzt kérnek, rendőrkézre juttassák. (Bolgár polgármester meggyilkolása Szerbiában.) A Strumica partján elterülő Koncsa bolgár városka polgármestere egy héttel ezelőtt bement Radics szerb városba, hogy a városához tartozó, felerészben szerb területen fekvő birtokok után járó adókat befizesse a szerb kincstárba. Radicsban az alprefektus titkára ebéddel vendégelte meg és egy Dusán nevű szerb barátjával egyetértve leitatta a bolgárt.. .akinél háromezer frank volt. Dusán ezután késsel támadt az alvó emberre, aki felriadt és védekezett. Ekkor az alprefektus titkára baltával agyonütötte a polgármestert, a pénzét elvették és holttestét a kútba dobták, ahol csak napokkal később akadtak rá. (A sorozás első napja.) Akik eddig a katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak, most újra a sorozóbizottság elé kerülnek. Hétfőn reggel kezdődött meg egy életerős óriás tömeg szemléje Budapesten, hat bizottság előtt. Az első, második és harmadik kerület részére, a negyedik, kilencedik és tizedik kerület részére egy-egy közös bizottság működik, az ötödik, hatodik és nyolcadik kerületben azonban különkülön bizottságok tartanak szemlét az eddig háromszor untauglich évfolyamok népén. Ötvenezernél többen vannak az új szemlére hívottak, teljes hat hétig fog tartani, amíg a sorozás munkája véget ér. A kerületi társaskörökben és klubbokban soroznak, mindenütt egy főtörzsorvos, két magasrangú katonatiszt és polgári bizottság előtt. A sorozóhelyiségek előtt már korán reggel nagy volt a forgalom, vidáman, lelkes örömmel tódulnak a szemlére hívottak a bizottság elé, amely az első nap statisztikáját meglepően jó eredménynyel zárta le: a jelentkezők legnagyobb része bevált. Sűrűn hangzott minden bizottság előtt a törzsorvos kijelentése: alkalmas. A szemle általában szigorú, de lelkiismeretes és igazságos. Aki alkalmas a katonai szolgálatra, azt beveszik, aki nem való katonának, elbocsátják. Körültekintő a szemle, mindent figyelembe vesz a törzsorvos, az anyagot ki kell válogatni, nehogy esetleg alkalmatlan is a kiképzés alá kerüljön s csak hiábavaló munkát és fáradságot, bajt okozzon a hadseregnek. Az értékes anyag kiválasztása nem is olyan nagy munka: rendkívül nagy számban csupa erős, izmos ember kerül a mérték alá, akik az évek folyamán megedződtek s ma már elbírják egy háború fáradalmait is. A budapesti illetőségűeken kivül igen sok a más vidékbeli is, akik itt tartózkodnak s itt soroztatják magukat. Az alkalmasoknak talált csapatok jókedve egész délelőtt hangossá tette a sorozóhelyiségek környékét. Fiatalnak, öregnek egyformán vágya, hogy katona lehessen. Délben, amikor a bizottságok befejezték munkájukat, az alkalmasoknak talált és besorozott újoncok letették az esküt. (Teológusok a harctéren.) A debreceni egyetem negyven református teológus hallgatója, hétfőn kedvezményeiről lemondva, besoroztatta magát honvédnek és azonnal egyenruhába öltöztek. (Három napig orosz fogságban.) Egy közös hadseregbeli tüzéraltiszt aki a legutóbbi galíciai harcok folyamán többedmagával három napig volt orosz fogságban, most levelet irt hozzátartozóihoz, amelyben elfogatása és kiszabadulása körülményeiről is számot ad. Egy ütközet alkalmával — írja — parancsot kapott az egyik telefonszerelő különítmény, hogy a tűzvonal mögött szerelje fel a tábori telefont. A katonák el is mentek, hogy a kapott parancsnak eleget tegyenek,, ámde hiába várták őket, nem jöttek többé vissza. Mikor már feltűnt hoszszas távolmaradásuk, a katonaság parancsnoka elküldött a felkeresésükre tizenkét vártüzért, két altisztet és egy tisztet. A tüzéreket orosz katonák fogadták puskatűzzel, mire élénk tüzelés fejlődött ki, míg végül a jelentékeny orosz túlerő foglyul ejtette az egész csapatot. Az oroszok egy nagy földmélyedésbe vezették a tüzéreket és útközben puskatussal verték és rugdalták őket. Ebben a fogolytáborban találták meg a mieink az eltűnt telefonszerelőket is. Az oroszok tüstént elszedték ruháikat, orosz ruhát és sipkát adtak nekik és másnap reggel arra kényszerítették őket hogy a harctéren a feloszlásnak induló temetetlen orosz holttesteket földeljék el. Harmadnapra a mi csapataink megerősítést kaptak, szuronyrohammal körülvették az orosz csapatot és megadásra bírták. Foglyul ejtett katonáink kiszabadultak, a mieink pedig ez alkalommal háromszázhuszonnyolc oroszt fogtak el. (Égő hajó.) Katániai jelentés szerint a Vittoria nevű rádioállomás közölte az ottani révkapitánysággal, hogy a katániai partvidékektől mintegy hatvan mértföldnyi távolságban a Gitta di Savona nevű gőzösön, amely Erithreából jön és ötszáz aszkárii katonát s háromszáz utast hoz, nagy tűz támadt. A révkapitányság azonnal elrendelte, hogy a kikötőben időző Valparaiso nevű gőzös lépjen érintkezésbe az égő hajóval, légi depressziók következtében azonban nem sikerült az összeköttetést létrehozni. A messinai révkapitányság utasítására a Solfo nevű torpedónaszád, továbbá az Entella és a Valparaiso gőzösök kifutottak a nyílt tengerre az égő hajó mentésére. Részletek hiányoznak.