Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-20 / 292. szám

1914. november 20., péntek. PEST­ HÍRLAP 11 — (A kaftán.) Azóta, hogy az orosz csa­patok az ország északkeleti megyéibe szeren­csét­lenü­­l végzsidó bevonulást tartottak, Buda­pesten épen nem ritka az olyan zsidó, aki kaf­tánban jár és tincset visel Aki ezeket a nagyob­bára szegény ördögöket az utcáin látja, amint le­fogyva, a hideg szélben fázósan vonszoljál­ ma­gukat, szinte megesik a szíve rajta és pedig még a­kkor is, ha azok közé tartozik, akik nem túl­ságosan rokonszenveznek velük. A menekültek kaftánja a legtöbb esetben a nyári melegre em­lékeztet, amikor a vékony, lüszter-féle felső­ruhák megfelelők. Most azonban, amikor a tél beköszöntőben van s amikor a meleg gúnya sze­rephez jut, ezek a kaftánok azt a hatást teszik, hogy viselőik ugyancsak kiveszik a részüket a fázásból és pedig azért is, mert nagyon való­színű, hogy alattuk nem igen található prém­mel bélelt mellény vagy kabát. A mai viszonyok között, amikor a fővárosiak jótékonysága igen nagy mértékben talál megnyilatkozást, a sze­gényekről a vékonyka öltözékek hamarosan el­tűnnek, mert hiszen olyan intézményeink is vannak, amelyek az ínséges embereket meleg ruhákkal látják el, ha ezek a ruhák nem is tar­toznak az útak közé. Az egyiknek a helyisége a Gerlóczy­ utcában, a központi városház utcai boltjában található, ahol a jelentkezőket hama­rosan felöltöztetik, megvédve a novemberi hideg ellen. Az persze, hogy a nélkülözők melegebb gúnyákat is kaphatnak, épen nem titok, amiből az is következik, hogy a ruhakiosztó helyiség­nek elég sok látogatója akad. Úgy látszik, hogy erről a jótékony intézményről a többek között egy kaftános menekült is tudomást szerzett, aki azután meg is jelent a helyiség ajtaja előtt, hogy szemlét tartson. A szegény öreg­ember, akinek kaftánján a szél alaposan keresztülfütyült, be­ibekukucskált a nyitva levő ajtón, minden való­színűség szerint azt vizsgálgatva, hogy van-e ott olyan uraságoktól levetett kaftán, amely az övénél részben jobb, részben melegebb legyen. Bármily éberen nézelődött is és bármennyire kimeresztette is a szóm­ok eredményhez nem jutott, bizonyságául annak, hogy a ruharaktár­ban sok mindenféle gúnya van, de kaftán nincs. Így azután nagyot sóhajtott és búsan odább állt, esetleg megszólva budapesti hitsor­osait, akik •ezt a kabátot nem hordjál? és akik így nincsenek­­is abban a helyzetben, hogy a kissé használta­kat levessék és a ruhakiosztó intézetnek aján­dékozzák. Ám ha a nehezen csoszogó menekült •ez alkalommal el is távozott, épen nem lehetet­len, hogy az erős fagyok beköszönésével újra fölkeresi a helyiséget s bölcsen belátva azt, hogy miután itt meleg kaftánokat nem osztogat­nak, közönséges télikabáttal is meg kell eléged­ni. És hihetőleg rájön arra is, hogy nem SÜLtét­­­enül muszáj kaftánban járni azoknak, akik a vtél hideg© ellen védekezni akarnak.­­ (Francia katonák tüzoló-egyen­ruháb­an.) JA francia kormánynak és hadvezetőségnek sok­­gondot okoz a francia tartalékosok egyenruhá­val való ellátása és felöltöztetése, amely még ma sincs megoldva, mert nincs elég egyenruha, Itt ez az oka, hogy a kormány és a hadvezető­ség fírhez-fához kapkod és szíves örömmel fo­gad minden olyan ajánlatot vagy tervet, amely a súlyos probléma megoldásához vezet. Párisi lapjelentések szerint most a nehéz kérdés — legalább részben áz különösen komikus módon — megoldásra talált. A francia tűzoltóság nem­zeti szövetségének elnöke, Guesnet őrnagy,­­ugyanis most arra hívta fel a kormány figyel­emét, hogy a francia tűzoltószövetség szívesen­­bocsátja a hadvezetőség rendelkezésére a re­­zervisták felruházásának céljaira a szövetségi t­agok 400 000 egyenruháját. Malvy miniszter Guesnet őrnagynak gratulált a pompás eszme-és a szíves ajánlatért hálás köszönetét fe­jeze­vta ki, fölkérte, hogy juttassa el a kormány hálájának és köszönetének kifejezését a szövet­séghez is, amely hazafias tettével lehetővé tette a Tartalékosok egyenruha-kérdésének szerencsés megoldását.­­ (fláboruspárti olasz lap.) Mint Milánó­ból jelentik, Benito Musolini, az olasz szocialis­ták hivatalos lapjának, az „Avanti"-nak főszer­kesztője, aki a szocialistáknak Bolognában a semlegesség mellett hozott határozata miatt le­mondott a lapnál viselt vezető állásáról, most­­új lapot indított „11 Poyolo d'Tralia" einasmel, Mbo­rrus programai al. — (Pl. Napoleon levelei.) Georges de Du­bot megszerezte és érdekes tanulmányában köz­readta III. Napoleon ama leveleit, amelyeket a csatavesztett francia császár az 1870—71-iki francia-porosz háború végén a béke közvetítése érdekében Mercy-Argentau grófnőhöz intézett, aki jó szolgálatait előzékenyen ajánlotta föl a bajba jutott uralkodónak. A grófnő ünnepelt szépség volt és szívesen látott vendége a Tuileriáknak. Királtképen érdekesek ma ez­ek a levelek, nemcsak előkelő írójuk révén, hanem azért is, mert igazi emberi dokumentumok. III. Napóleon 1871 február 6-án ezt a le­velet Ma Mency-Argenteau grófnőnek: — Asszonyom. Kedves sorai fölbátorítanak arra, hogy önre gondoljak, mint aki nagy szolgálatot tehetne nekem. De itt nem merem elárulni­­szándékomat. Arról lenne szó, hogy ön, mint a galamb, a béke hírnöke legyen. A grófnő­­e levél vétele után Wilhelmshöhé­be utazott, ahol III. Napóleon átadta neki I. Vilmos porosz királyhoz intézett levelét, ame­lyet a grófné, Bismarck közbenjárásával, el is juttatott a címzett kezeihez. Arról vajon a grófné és I. Vilmos király közt tör­tént találkozás mily erdemén­ynyel járt, a levelek bővebb adatokat nem tartalmaznak ugyan, de abból a levélből, amelyet a császár 1871 március 2-án írt a grófnénak, világosan ki­derül, hogy III. Napóleon akkor már minden re­ményét elvesztette. íme, ez a nevezetes d­m­áfig: — Kedves grófném, Hogyne csüggednék el olyan bercefölté­telek hallatára, mint amilyeneket Franciaor­szágra akarnak ráerőszakolni. Elismerem, hogy mi voltunk a támadó fél­­be,­merem, hogy legyőztek minket, következ­éskép­visel­nünk kell a bábom költségeit, vagy le kell mondanunk bizonyos területről. Hanem mind a két áldozatra kárhoztatni benünket,­ ez m­ár sok! Hol az a kormány, mely ekkora anyagi és erkölcsi teherrel a vállán helyt tudna állani? A civilizáció folytán Európa népeit kö­zös érdekszálak kötik össze; ez okon az egyik nép pusztulása kihat vakm­ennyire. Úgy írok önnek, mintha külügyminisz­terem volna, de a benn­em viharzó gyötrelm­ i­ak közepette jól esik, hogy elmondhattam­ önnek, ami a szívemet nyomja. Fogadja, stb. A hannadfél hónappal később, június 14-én kelt levélből már kitetszik, hogy a svirnyas&3 égett reménye végkép megtörte a csás­zárt. Kedves grófnéna! Mily régóta nem írtam öímek! Talán ar­ra is gondolt már, hogy el­f­elejtett­em önt, pedig dehogy. Csak sokáig betegeskedtem , lehetetlen vol írnom. Ma m­­ár, szerencsére, jól érzem magam. Nem beszélek önnek töb­bé azokról az eseményekrő­l,­­amelyek­­ez­óta mentek végbe, amióta eg­ymást min lát­tuk ; sok tervem­ dőlt rhigáb­a, de nem saj­nálom. Minden a maga idején i i jó s az a ked­­­vező mozgalom, amely JEK­ran­ciaországban önként indult meg, jó reatans jaéggal kecseg­tet, ha ugyan nem csalódom ebben is, mint aki olyan könnyelmű nép . Borsát vállalta vállalta magán, mint­­amilyen a francia . Fogadja,­ett Napóleon. A legutolsó levelét 18­12 .szeptember havá­ban írta a császár.­ jellemző benne ez a mondat: — A jövőt még bizonytalannak látom; fel­hők takarják el a kukatár­ , derülni sehol sem látom az eget . . . — (Alispánt választ Hajdú vármegye.) Ivovács Gyula hajdu-vármegyei alispám, betegség cí­mén nyugdíjazását kérte és­­bár a törvényhatósági bizottság­­tagjai pártkülön­bség nélkül maradásra kérték, az alispán megmaradt szindérca mellett és még azt az ajánlatot saru fégedte el,­­hogy hosszabb­­tartamas szabatságra m­enjen, mert — mondotta —Upen­e­mdiéz időkben van a legnagyobb szükség egészséges an­spirixa. Így hát a téli közgyűlésen al­ispánt választ Haján vármegye. Hogy e választási harc fel ne dúlja a vármegye békéjét, a pártok közt Twesigswon és tfijjrtantt­ az an­epára szem­élyért) is. E sze­rint "alispán test­iPubozda Sándor jelenlegi föjegy-Ki'i, mig az ő helyét íartó istvim fölssuchi tit­kárral fogjál tetadielni, akinek tékiméinyes pártja tett volna az alispáni illába is.­­ (A hitel a mészárszék.) Mikor a mai, maholnap elvisel­hetetlen drágaság a­z egész prraig­ban beköszöntött s mikor a hatósságok az élelm­uszer­uzsorások ellen ugyahogy meg akarták védeni a kö­zönséget, az aradi városházán is kimondották, hogy hatósági hús vágószéket állítanak, amely jóval vr­resóbb lesz, mint azok, amelyekben hentesek és mé­szárosok szolgáltatják ki a különféle húsokat- A hatóság üzlete tehát megnyílt, de az első napok elmúlta után mihammar rosszul ment a dolga. A sza­kácsnők és a nagyságok ull­um­ai­ elkerülték, hogy a már régen fönnálló hentes- és mészáros boltok itt keressék föl, amelyekben a húsnak kilója öt-tíz fil­lérrel drágább és amelyekben a minőség é, a mérték sem olyan kifogástalan, mint a hatóságéban. Mikor a tanács ezt látta és arról győződött meg, hogy a mulatságra ráfizet, azzal az indítványnyal lépett a közgyűlés elé, hogy a városi mészárszéket szüntes­sék be, mert arra ráfizetnek. A törvényhatóság tag­jai persze kézzel-lábbal tiltakoztak az indítvány elfogadása ellen, olyasmit is mondva, hogy ha­­a ha­tóság a húsárak mérséklésére nem törekszik s a kon­kurrenciát megszünteti, az árak még magasabbra­­szöknek. Ekkor történt, hogy az egyik tisztviselő arról világosította föl az árakat, hogy a hatósági üzem addig, amíg a vevőknek hitelt, nem nyit, fenét sem ér. És hogy a közönségnek az a része, amely könyvre vásárol és tartozását csak havonként egyen­líti ki, tovább is rendületlenül ragaszkodik a drá­gább mészárosokhoz. Erre persze már nem igen tud­tak mit mondani s igy mihamar bekövetkezik az az idő, amikor a városnak veszteséggel kell becsukni a boltját, vagy pedig be kell hozni a hitelnyújtást.­­ (Az időjárás.) Közép- és Dél-Euró­p­ában változé­kony, szeles és igen hűvös idő­ uralkodik. Jelentékeny csapadék esett a Balkánon, míg egyebütt a sik­­etórványo­san fordult elő­ Az Adrián ,Inára van. Hazánkban­ változé­kony, helyen mint szeles és hűvös idő uralkod­ott. Kevés csapadék az Alföld déli felében, meg elvétve ,a Dunántú­lon és az északnyugati határon csak­. Az Északnyugati Kárpátokon a leesett hó ;aaj.a.ssú£a a 12 cpi­'t .is, ;é­ érte. A hőmérséklet észrevehetően súlyait, a maxim­­um 9 fok C volt Fiumében, a minimum — 1 fok C. Tát­rafü­redlen-Prognózis: Az időjárásban lényeges változás nem várható. — (Installáció Besztercén.) Beszterce-Na­szód vármegye törvényhatósága csütörtökön tar­tott rendkívüli közgyűlésében iktatta­ a főispáni székbe gróf Bethlen Balázst, Szolnok-Doboka megyének kormánybiztosi hatáskörrel is felru­házott főispánját, akinek kormánybiztosi hatás­köre most már Bess­zter­ce-K­aszód megyére is ki­terjed. A közgyűlés, a főispán óhajára, minden külső ünnepség mellőzésével folyt le. A főispán az üdvözlések után székfoglalójában a komoly pillanatokra utalva, nyomatékosan hangsú­lyozta a nemzetiségek csékés együttműködésének szükségét. A közgyűlés után a főispán tisztelgő küldöttségeket fogadott. .. főhősök villája. ) Bwer Károly, a 3. szá­nra vadászzászlóal­j tartalékos hadapródja, november elején az északi hareiében­ Sandomie­xz mellett el­esett. Huszonhárom éves volt és fia Soma budapesti tanárnak. Pápay Sándor magyar királyi honvédőrnagy, hazája védelmében a köztekiségteljes­ítésnek hősies á­lozata lett október 2­7-én a galíciai Chyronban, ahol el is temették.­­ (Arany lövegtőd megsebesült katona.) A hadi sebészek a megrérü­lt harcosok sebeiből már­­nagyon sokféle in­gredienciát és különféle lövedékeket kotorász­tak­ ki, de arra még aligha volt példa a világon, hogy a háborúban valaki­­valaha arany lövedéktől sebesült volna meg. Pedig ez történt meg —­ mint a­ Malin nevű fran­ci­­a­ újság irja — az eg­rik Aisne-menti ütközet­mert az egyik francia gyalogezred ka­tonája Csi^Syan aranygolyóbisoktól kapta sé­rültet ilmetét combj­án érte a lövedék és a golyó­­kert maradt a Az orvosnak pe­dig, aki a meg­zsebesült,katonát­­kezelés alá vet­te, mikor a seLv 4 megvizsgálta, egyszerre csak t­íH-o „„„„ „ 'da^mer­t a sebMh valami fény­árrá marad a sza^ ,'. ^ m- • JsS szempntan­* sar?a dolgot ved. Szerk. Nyomban^^ ho^á is ^jbböl való eltavojit&á­'könnyű­séggel két da­'uzt kotoráezott ki. tásra is aranynak fát fogott a lövedéknek a hoz és csakhamar nagy rab huszfrankos a araiknak alakja csak valamit kevésre rá — az ese^ \ j^k-h gondolva - a sebesült katona tudott adni arról, hogy miként tö^ aranyagka az, hogy a németek huszfrankos H­V -lőttek. A sebesült százada német gol.VNI elárasztva feküdt a földön s közben £ . szádja meg is sebesült, egy német gol épen a teste közepén, ugy a gyomor tájon! . ^foe] a meglőtt katonának pedig az TOII a síso/wa hogy a pénzét nem az erszényében, hanem o­szom két aranypénzdarab, mint másodlagos füvedé érte öt és a huszfrankosok combjába fúródtak ( ott 1-8 m­ajríiótafe). Csfik c*z l^k­ot a dölcsj 1-része fekvü xnag.j'arúzaU^

Next