Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-02 / 304. szám

1914. december 2., szerda. PESTI HÍRLAP 35 Irgott, meghagy­tam a kórház felügyelőjének, hogy betegeink részére, akik németek, angolok és fran­ciák voltak, bort requiráljon bűn ellenében. Rövid­del elvonulásunk előtt, melynek a franciák gyors közeledése következtében gyorsan kellett megtör­ténnie, két hordó bort hozott, melyek mindegyiké­ben­ száz liter bor volt. Kérdésemre kijelentette, hogy a bort a liev­i kastélyból hozta és hogy bont parancsom ellenére sem adhatott senkinek, mert sem Iáey polgármesterét, sem a kastély tulajdono­sát vagy valamely alkalmazottját nem találta. Megfoghatatlannak tartom, hogy jöhettek arra­­ a gondolatra, hogy az általam sebesültek és pedig nemcsak német, hanem ellenséges sebesültek részé­re is requirált borról azt állítsák, hogy az meg nem engedett módon szereztetett. E vallomás hiteles másolatát átadták a berli­ni amerikai nagykövetségen, hogy azt juttassák el a francia kormányhoz. Gondoskodás történt egyút­tal arról, hogy megbízható képviselők közbenjötté­vel az igénybevehető jogorvoslatot tegyék meg. Köln, nov. 30. A Köln. Ztg. jelenti Berlinből. Német kato­naorvosoknak elítéltetése miatt az amerikai nagy­követ közvetítésével a francia kormánynál tett lé­pések a hihetetlen ítélet felfüggesztésére vonatkoz­nak­. A szó most a francia kormányé. Tudnia kell vagy hivatalosan értesülni fog arról, hogy a fran­cia hadbíróság kérdéses ítélete tévedésén alapszik. A francia kormánynak alkalma van hivatalosan beavatkozni abban az irányban, hogy ez a téves ité­let megsemmisíttessék. Nemleges válasz esetén né­met részről levonják a megfelelő következtetést. A német energia dicsérete. Berlin, dec. 1. Itteni lapok jelentik Rómából, november 10-iki kelettel. A Vittoria római lap főszerkesztő­je, aki ezidőszerint Németországot beutazza, táv­iratozza lapjának, hogy valósággal el kell ámulnia a hatalmas német energia, hidegvérűség és lelki nagyság láttára. Jobban mint valaha, megerősödött benne a meggyőződés, hogy Olaszországnak ma­ga a jövőben csakis Németország­­mellett van a helye. A monarchia és a háború. Minisztertanács. Kedden este hat órakor a miniszterelnök­ségi palotában gróf Tisza István miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, amelyben a kormánynak Budapesten idére valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács jegyzőkönyvét Drasche-Lázár Alfréd miniszterelnökségi minisz­teri tanácsos vezette. A honvédelmi miniszter Bécsben, Bécs, dec. 1. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter tegnap este Budapestről ideérkezett. A vaskereszttel és Lipót-renddel kitüntetett komáromi hadosztályparancsnok üdvözlése. Komárom, dec. 1. A 33. gyaloghadosztály parancsnokát, Rett­ad­a Károly altábornagyot, a király a hadi ékítményes Lipót-renddel, Vilmos császár pedig a vaskereszttel tüntette ki. Kitüntetése alkalmá­ból F. Szabó Géza, Komárom város polgármes­tere, a következő sorokkal üdvözölte a komá­romi hadosztályparancsnokot: Nagyméltóságú Rebrac­a Károly altábor­nagy urnak. A harctérről hazatért sebesültjeink örömmel beszélnek Nagyméltóságotd atyai jó szívvel párosult legendás vitézségéről. Engedje meg, hogy Komárom nevében boldog büszkeség­gel emlékezzem meg erről, azzal kapcsolatban, hogy a fejedelmi kegy kitüntető sugara jutal­mazta meg kiváló katonai erényeit. Fogadja Nagyméltóságod hazafias benső üdvözlésemet. Szabó Géza polgármester. Az altábornagy erre a következő levéllel válaszolt: Nagyságos Polgármester Úr! A parancs­nokságom alatt álló hadosztály nevében fogadja Nagyságod a reám nézve oly megtisztelő meg­emlékezésért leghálásabb köszönetemet, mely­hez hozzáfűzöm, hogy hadosztályom sikereit elsősorban bátor csapataimnak köszönhetem. Egyben boldog büszkeséggel tudatom, hogy ezek között fiaik, a komáromi háziezred, minden üt­közetben elsők voltak oroszlán vitézségükkel és rendíthetetlen kitartásukkal. Fogadja Nagysá­god és Komárom sz. kir. város kedves közön­sége legszívélyesebb üdvözletemet az orosz harctérről. Soraimat mindnyájunk közös óhajá­val végzem. Éljen a király, éljen a haza! Rebracha s. k. A budapesti francia kolónia a francia kül­­­ügyminiszterhez. A budapesti francia kolónia tagjai a követ­kező beadványt intézték a francia­­ külügymi­niszterhez: Az alulírott Budapesten lakó franciák bá­torkodnak Excellenciákat értesíteni, hogy a Franciaország és Ausztria-Magyarország között fennálló háborús állapot ellenére csak a legna­gyobb dicsérettel szólhatnak a bánásmódról, melyet a magyar hatóságok velük szemben tanú­sítanak. Nevezetesen kijelentik az alulírottak, hogy ugyanazt a szabadságot élvezik, mint béke idején és eltekintve attól, hogy egyik legutóbbi rendelkezés szerint a rendőrségnél jelentkez­niük kellett, semmi más rendszabályt­ ellenük nem foganatosítottak. Az alulírottak ennélfogva kérik Excellen­ciádat, kegyeskedjék elrendelni, hogy a recipro­citás alapján a magyar honosokat Franciaor­szágban hasonló bánásmódban részesítsék. A társadalom és a háború. A katonák karácsonya. A belvárosi polgárok segítő­bizottsága Szé­kely Ferenc udvari tanácsosnak indítványára­ el­határozta, hogy sorompóba állítja a főváros pol­gárságát, hogy ajándékot juttasson azoknak a katonáknak, akik Budapesten töltik el a kará­csonyt. Fiatal újoncok, öreg népfelkelők, idegen­ből ideszakadt osztrák katonák vigasztalására szolgál a budapesti polgárság szeretettel teljes ajándéka. Wodianer Hugó udvari tanácsos, Ge­recky Zsigmond kerületi elöljáró, Krammer Ká­roly, dr Eulenberg Salamon, Steinhardt Antal és Pintér Gyula a Saskör, továbbá Girardi József királyi tanácsos, Schön Lipót, dr Csukássy Jenő és Gálos Kálmán, a Belvárosi Polgári Kör ve­zérei egyhangúlag a magukévá tették az indít­ványt és a bizottság nyomban 1500 koronával kezdte meg a gyűjtést. Egyidejűleg értekezletre hívták meg a többi kerület segítő­bizottságainak vezetőit, hogy a mozgalom sikerét a főváros egész területén biztosítsák. A katonák kará­csonyi ajándékára pénzbeli és természetbeli ado­mányokat (szivart, dohányt,­italokat, praktikus cikkeket stb.) köszönettel fogadnak. Az adomá­nyokat a IV. kerületi elöljáróságra kérik kül­deni. Remélhető, hogy a fővárosi polgárság pél­dáját a nagyobb vidéki városok közönsége is kö­vetni fogja. | f * A jótékonycélu hadibazárban az érdeklődés napról-napra növekszik s örvendetesen halad ka­tonáink karácsonyának előkészítése. A mai na­pon ötszáz egy és három koronás szeretet-doboz fogyott el. Szerdán a Szent István Filléregyesület és a Marianum collegium fogja a háziasszonyi tisztet betölteni. A bazárban buffet és trafik is van. Nyitva délelőtt 10 órától este 10 óráiig. (Szentkirályi­ utca 28.) A babakiállítás. Karácsony hónapjának legszebb gyermek­mulatsága lesz a Zsófia főhercegnő védnöksége alatt rendezett babakiállítás, amelyet vasárnap, december hatodikán, nyit meg az Auguszta-Alap a Pesti Lloyd-Társulat Mária Valéria­ utca 12. szám alatt levő palotájában. A kiállítás a legérde­kesebb látványossága lesz a fővárosnak, mert a gyermekszobák legbájosabb intimitásait gyűj­tötte össze. Gyönyörű babák, szebbnél-szebb játé­kok, főúri gyermekszobák értékes holmijai sora­koznak a teremben. Külön esemény lesz a csü­törtöki, vasárnapi és ünnepnapi mesemondás. A mesedélutánokra tízkoronás bérletjegyek pén­tekig válthatók. Megnyílt a rokkantak és nélkülözők étterme. Ma délben nyílt meg az Auguszta-alap étter­me, ahol a háborúban megrokkant katonák és a há­ború által sújtott polgárok családjukkal együtt íz­letes ebédet kapnak. Az éttermet a Károly-körút 3. sz. palotában rendezte be az Auguszta-alap. A szépsegítésnek eddigi arányait magasan felülmúlja az a gondoskodás, amelylyel a szegények éttermét berendezték. Dusán felszerelt éléskamrában hal­mozták fel az élelmiszereket, két hatalmas, moder­nül berendezett konyhában főzik, tágas, világos ét­kezőhelyiségben szolgálják fel és osztják ki a je­lentkezőknek az ebédet. A konyha és az étterem fel­szerelése vadonat­új. Lánczy Leóné, a társadalmi osztály főnöke és Krausz Pál adták át rendelteté­sének a játékszig intcaminyt és nyomban megkezdő­dött az ebéd. A mai ebéd: zöldségleves, burgonya-c­­i­ll­­­i, főzelék, vágott hús és darás metélt volt. A heti ét­lap a következő: szerdán: gulyás, káposztakocka; csütörtökön: köménymagos leves, babfőzelék, sült hurka; pénteken: burgonyaleves, túrós metélt; szombaton: rizsleves, kelkáposzta főzelék, sertés­sült; vasárnap: székely gulyás és almásrétes; hét­főn: marhahúsleves, borsófőzelék marhahússal, A társadalom szíve. A Pesti Hírlap szerkesztősége ma ,a következő ado­mányokat kapta: , Katonák karácsonyára: Somogyi En­elné 3 K. Misner Margit Kéthely 5 K. Seehoff Müller Miksáné 12 K. Rráz Károly Mária­ Makk 3 K. Bajnok Erzsi Kéthely 3 K. Molnár Júlia Dévaványa 20 K. A radnóti ref. iskola Radnót 4 K. Szamek At­talné 5 K. Schleich Lászlóné 5 K özv. Rollinger Péterné szül. Gaal Erzsébet 12 K. Fülei Boda Gábor 20 K. Az elesett katonák családjának: Molnár Lajosné (Gséb, Udvarhely megye) 5 K. Lázár Béla gimna­zista 1 K. Dr Légrády Ottó és Imre hadikórházának: özv. dr Mangin Károlyné 1200 drb cigaretta. Vörös Keresztnek: Scheiner Fülöpné 15 K. Lauten­burg Jolán 10 K. A bevonult katonák családjának: Szekeres A. 5 F. Kamcsa Mihálynak, aki az északi harctéren mind­két szemevilágát vesztette. A ferencvárosi pályaudvar 1. sz. gubacsi őrségének tagjai (gyűjtés) 33.40 korona. * Az Auguszta-Alapra érkezett arany adomány­ok: Kálmán Hugóné Bánhida 1 darab arany gyűrü, Ruzsai Lajos Mátraballa 1 darab ezüst kanál, 3 pár arany fül­bevaló, Jeviczky József Szepesbéla 2 darab arany gyű­rű, 1 darab arany fülbevaló, 1 darab ezüst gyűrü, 1 d­a­rab ezüst lánc és melltű, 1 darab aranyozott karkötő. — Az oroszok garázdálkodása Homonnáti. — A Pesti Hirlap kiküldött tudósitójától. — Kárpáti harctér, nov. 29. Rövid életű duhajkodás volt a homonnai. Ma már a magyar fiuk hurráira a galíciai he­gyek felelnek, a mi bérceink ismét békésen pi­hennek a csillogó hótakaró alatt. A hideg és tiszta kárpáti levegőbe még bömbölve vágnak bele az ágyuk, de ez már csak a futók után küldött fenyegetés. Messze a hóborította határ­hegyeken , feketén rajzolódik ki egy vigyorgó vo­nal. Itt vonul sietve az orosz­, Lehorgasztott fe­jű, véres testű kozákok, agyoncsigázott lovakon, azután csüggedt tekintetű, szőke szakállú tatt­esikok, legvégül a büszke szibériai lövészdandár roncsai minden erejü­k megfeszítésével kapasz­' * • v i - * -, kodnak fel az utolsó hegyre. Elég benne vannak­ a halálos átk­arolásban, a rohanástól remélnek mindent és ebben a rohanásban szétporlanak, tönkremennek, összetörnek. Mögöttük lent a völgyben szekerek kínlódnak, rettegő orosz pa­rasztok verik a hitvány lovakat, hogy ebben a rengetegben el ne maradjanak a csapattól. Kö­röskörül a hegyóriások néma megvetéssel néz­nek az emberkígyóra és fagyos széllel felelnek a lihegésre. A legnagyobb festő ecsetjére méltó a kép. Amint a mi diadalmas csapataink köré­ből nézem ezt a nagyszerű látványt, eszembe jut egy magasrangú katona, akivel együtt utaz­tam. — Hallottam azt a laikus megjegyzést, — mondta, — hogy Magyarországot könnyű megvédeni, mert ott vannak a Kárpátok. Igen­is, a Kárpátok ott vannak és védik is az orszá­got, még­pedig hűen. Ők verik meg, ők teszik tönkre az ellenséget, ők szívják ki a vérét, ők veszítik el a csontjaikból a velőt. Ők merítik ki a tüdejét. Kétszer kell velük halálos ölelkezés­ben találkozni az orosznak. Egyszer, amikor le­felé jön, s lihegve, izzadtan, éhesen bukdácsol a mi pihent csapataink elé. Másodszor, amikor visszafut nyomában a győztes seregünkkel. Mondhatnám, ilyenkor még tökéletesebb a mun­ka amit ezek a kőóriások végeznek. Igy is van. Ezért eresztjük be az oroszt, valahányra­r támadni próbál. És ezért eresztet­tük be másodszor is. Hogy a föltartóztatásra alkalmas hely csak Homonnán alul esett és igy a pimpá.­ kis városka szenvedett a betört ellen­ségtől, sajnálatos, de olyan áldozat, amelyért a háladulás lesz az egész oszag.

Next