Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-15 / 317. szám
1914. december 13., Vasárnap. PESTI HÍRLAP 355 — (Étlap a harctéren.) Az ugyan kétségtelen, hogy mikor ezredeink javában benn vannak a tűzben és gyakran változtatják helyeiket, ellátásuk nem épen kifogástalan; de hiszen kívánni sem lehet, hogy a szakácsok a rajvonalokban is kisérjék őket és a csaták tüzében is kiszolgáltassák a meleg ételeket, mégpedig az előre megállapított étlap szerint. Ám ha olykorolykor szerényebb táplálékkal is be kell érniök, vagy ki muszáj venni részüket egy kis koplalásból, azért vannak pompás, derűs napok is, amelyekben a gyomornak áldozni lehet, jó étvágygyal és derült kedélylyel. Hogy pedig néhanapján milyen ebédekhez jutnak a katonák, annak illusztrálásául ide jegyezzük, hogy a harctéren levő egyik honvédezredünk tisztikara december hatodikán, amikor az ezredparancsnoknak volt a névnapja s a Kárpáthy-vendéglőnek nevezett lövészárokban vagy sátorban díszebédet rendezett, amelynek litografhozott éteksora a következő volt: * Paradicsomos csirkebecsinált, Halaspikban, Nyúlgerinc gombóccal, Rántott csirke kompóttal és savanyu uborkával, Torta, sütemény, Sajt, gyümölcs, fekete kávé, Parfait a la Istvánffy. Ezekhez a finom falatokhoz pediglen sört, vörösbort, tokaji szamorodnit, Palugyai bort, magyar és francia pezsgőt, valamint különféle likőröket szolgáltak föl. Talán mondani sem kell, hogy pohárköszöntőkben nem volt hiány és hogy a pohárcsengésbe a kissé távoli ágyúdörgés vegyült. Akkor pedig, mikor az ezred tisztikara ilyen ebédhez jutott és amikor a közelben levő másik honvédezred néhány tisztjét is vendégül látta, a legénység sem panaszkodhatott amiatt, hogy nincs mit harapni. Ez alkalommal ugyanis ,az ezredes altisztjei és közlegényei között 9 marhát, 200 kiló szalonnát, 490 liter rumot, 10.000 adag kávékonzervet, 40 láda kétszersültet,,, 20 láda húskonzervet, 400 kiló rizst, 80 kiló csokoládét, 200 kiló cukrot, 100 kiló sót, 15.000 darab cigarettát, 600 darab szivart, 5000 csomag pipadohányt osztottak ki. Hogy pedig az ezred néhány lovának se legyen panaszra oka, 40 zsák zabot bocsátottak rendelkezésükre. Hát amint mindezekből látszik, a magyar honvédek élelmezése általában kiváló és hogy ha a legények és a tisztek ennek dacára sem bíznak meg, az csakis abban találhatja magyarázatát, hogy kissé több jut ki nekik a szabad mozgásból és valamivel kevesebb a pihenésből és alvásból, mint amennyire szükségük volna. Azok az anyák és a feleségek tehát, akiknek, fiaikra és férjeikre gondolva, evés közben torkukon akad a falat, nyugodtak lehetnek, mert szeretteiket jól táplálják, olykor pedig olyan ebédekhez juttatják, amilyenekből otthon se mindenkor vehetik ki a részüket. . . (Vissza Sárosba!) Szabó Elemér, Sáros vármegye királyi tanfelügyelője a következő sorok közlését kéri: Felhívom tankerületem népoktatási intézeteinek azon tanerőit, akik az orosz betörés folytán állomáshelyeikről eltávoztak, hogy térjenek vissza haladéktalanul állomáshelyeikre és annak megtörténtét hivatalomhoz azonnal jelentsék be. — (A huszárezredes tragédiája.) A Kolozsvár közelében levő Válaszút községben Seider Ferenc huszárezredes, az állami csikótelep vezetője, elzárkózott szobájába, ahol homlokon lőtte magát és azonnal meghalt. Már régebben gyötrő idegbajban szenvedett és hátrahagyott leveleiben is ezzel okolja meg öngyilkosságát. (Elfogott csaló.) A rendőrség hétfőn délelőtt elfogta a Keleti-kávéházban Schlesinger Miksa huszonhárom éves rovott mullú villanyszerelőt, aki villamosvezeték javítás ürügye alatt több lakásba bement és a keze ügyébe eső dolgokat ellopta. Több feljelentés érkezett ellene. A károsultak jelentkezzenek a főkapitányság detektivosztályában. — (Elgázolások.) Hétfőn délelőtt dr Dick Márton magánzót egy közúti villamos elütötte. Súlyos sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték. — A Hungária-úti átjárónál, az ügető versenytér mellett, a vonat halálra gázolt egy ötven év körüli embert. Kilétét nem lehetett megállapítani. Egy levelezőlap volt nála Fodor László cimzéssel. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — (Elfogott orosz ezredes egy budapesti szállóban.) Az Astoria-szálló előcsarnokában hétfőn éjjel fél tizenkét óra tájban egy vadászhadnagy és két szuronyos baka kíséretében megjelent egy orosz ezredes, akit csapataink a homonnai harcokban ejtettek foglyul. Az ezredest Alex Alexandrovics Pavlovnak hívják és egy kozák ezred parancsnoka volt. Vele jött Bayer Ferenc vadászhadnagy, aki nagyobb orosz fogolyszállítmányt hozott az éjjel Budapestre. Az orosz ezredes arra kérte a hadnagyot, engedje meg neki, hogy addig, amíg tovább viszik őket, a saját költségén egy szállóban pihenhessen le. Az érdekes társaság megjelenése a szállóban nagy feltűnést keltett. Az ezredessel jött a tisztiszolgája, egy furcsa külsejű orosz paraszt fia is, aki amikor megjelent a villanyfényes előcsarnokban, lekapta sapkáját és boldogan tekintgetett össze-vissza. Az ezredes a 205. számú szobában szállott meg, amely előtt állandóan két szuronyos baka állott őrt. A szállóban tartózkodott Segesváry százados és Sármay őrnagy, akik azonnal érintkezésbe léptek a katonai parancsnoksággal és bejelentették az esetet. Majd pedig Bayer hadnagygyal, aki tud oroszul, az ezredes szobájába mentek. A katonai parancsnokság döntésétől függ, hogy a hadifogoly orosz ezredest mikor viszik át a szállóból a katonai fogházba. (Hősök halála.) A tymbarki ütközetben e hónap tizenharmadikán elesett báró Kazy József, miniszteri segédfogalmazó, tartalékos tiszthelyettes, a 13. huszárezredben. Két testvérével együtt küzdött a háborúban és a fia volt Kazy József földmivelésügyi államtitkárnak, aki tartalékos őrnagyi rangban szintén szolgálatot teljesít a harctéren. Eörményesi és karánsebesi báró Fiáth Béla, a cs. és kir. 10. számú huszárezred kapitánya, az északi harctéren az Ali-Sandez mellett vívott ütközetben kötelességének önfeláldozó teljesítése közben golyó által találva december 5-én délután, életének harminckilencedik évében, hősi halált halt. Hűlt tetemeit ideiglenesen Alisanderban a r. kath. temetőben helyezték el. Szukováthy Jenes honvédhuszár főhadnagy hazája védelmében a kötelességteljesítésnek hősies áldozata lett november 19-én Okocimban (Galíciában), ahol el is temették. Schober Elemér székesfővárosi hivatalnok, tartalékos honvédhadnagy az északi harctéren a Tomasov mellett (Ivangorod közelében) vívott csatában az ellenség golyójától találva október 23-án, életének huszonkilencedik évében hősi halált halt. Técsy Géza, a 31. honvédgyalogezred főhadnagya, életének huszonkilencedik évében az északi harctéren a Lan folyó mellett november 4-én kapott sebesülése következtében december 9-én Bécsben az Allgemeine Krankenhausban meghalt. Holttestét hazaszállították Veszprémbe. Neuhauszer István, a 26. közös gyalogezred 10. menetszázadának hadnagya, az északi harctéren Olkusznál kapott súlyos sebesülése következtében Bécsben hősi halált halt. Huszonnégy éves volt. Unschweger József, a 8. honvédtüzérezred hadnagya, Unterweger Péter békési orvos fia, Chirownál kapott súlyos sebébe a bécsi klinikán belehalt. Bauer Károly hadapród az első tábori vadászezredben, Bauer Soma újpesti állami polgári leányiskolás tanár fia, az északi harctéren hősi halált halt. — (Aki a csatában leitta magát.) Aage Madelung Homonnáról keltezve a következőket írja a Berliner Tageblattban: — Az oroszok — amiként ismeretes — Szinna felé takarodtak ki Magyarországból. A kozákok és szibériai vadászok égő házakban melegedtek és a lángtengerben is borral öblögették torkukat. Barkó közelében foglyul ejtett szibériai vadászokat vezetnek el. Hatalmas fickók, fejükön szürke prémsapka. Meg sem látszik rajtuk, hogy már egy háború van a hátuk mögött és hogy milyen messziről jöttek. Sűrűn egymás mellett kis léptekkel dülöngélnek előre. Az egyik nagy darab kenyérrel a kezében lépdel. Megkérdem, hol kapta a kenyeret: — A mi kenyerünk, — feleli — komiszkenyér, szállították nekünk! Kezembe veszem és megszagolom az orosz katona kenyeret. Goromba lisztből készült, de nem rossz és táplálónak látszik. A foglyok egyik csapata egy nagy kosarat hoz. Úgy viszik ezt az alkotmányt, mintha halottat szállítanának benne. És tényleg, a kosárból egy orosz katona hullája látszik ki. — Miben halt meg? — kérdem. — Miben halt meg? — hangzik a felelet. — Nem halt meg, csak be van rúgva. Önkéntelenül fölnevettem. Ez a fráter jól csinálta, a háborúban leitta magát és most még azt a fáradságot is megtakarítja, hogy gyalog menjen a hadifogságba. A síneken egyszer csak páncélvonat robog elő. Furcsa ez a komor vasszörnyeteg, amelyből, mint Jónás a cethal gyomrából, sápadtan és kormosan két tiszt és a gépész lépnek ki. Többször találkoztak az oroszokkal és egyszer az egyik tiszt, aki túl merészen nézett ki a kémlőlyukon, meg is sebesült. Az oroszok a páncélvonat ellen külön revolverágyút hoztak magukkal, s ennek a lövege olyan erős, hogy a vonat páncélja épen hogy csak állja a golyókat. (Francia színműírók a harctéren.) A „Giornale d'Italia" című római lap közli Diego Angeli párisi tudósítója következő levelét: — Míg a francia színművészekről oly mélységesen hallgat most a háborús krónika, addig annál több szó esik a párisiak bálványozott színműsróiról, kiknek sorsát hűségesen számon tartják az újságok. Így például, mint ismeretes, Henri Bataille neuraszténiás, s meglehetősen súlyos bajára Castelnaudary-ban keres gyógyulást, ahol legutóbbi darabjának főszereplője, Yvonne de Bray művésznő ápolja féltő gonddal. Kistemackers, mint vezérkari tiszt, a hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot. Szintén Párisban él, egyszerű polgár módjára, Maurice Donnay, nemkülönben: Abel Hermant és Pierre Wolff. Jacques Bousquet Verdunban van s hat hét óta ki sem mozdult a lövészárokból; mint beszélik, halált megvető bátorsággal harcol. Szerzőtársa: Ripp, tüzér, de a külügyminisztériumba van beosztva; eléggé nyugodalmas szolgálata van tehát. Rostand verseket ír, míg fia, anyjával Bordeauxban él. Caillavet súlyos betegen fekszik; elvárhatatlan szerzőtársa, de Flers az automobil-parkban teljesít szolgálatot. A minap, mikor egy francia képviselőt szállított autóján a lövészárkok vonalába, egy őrszem föltartóztatta, mert igazolványát nem találta rendben. Sok vitatkozás után végre is megkérdezte az őrszem: — És voltaképpen kicsoda ön? — De Flers vagyok. És ekkor a katona a de Flers mellett ülő másod-chauffeurre mutatva,minden katonai autóban két gépész ül, hogy baleset idején kéznél legyen) így szólt mosolyogva: — Akkor ez Caillavet! De azért mégsem engedte útjára az autót. Garault szintén automobilista, míg Carté, a „Comédie Francaise" igazgatója, sem több, sem kevesebb, vezérkari alezredes Biarritzban Bernstein a mozgósítás harmadik napján berukkolt, s ez idő szerint Havrében szolgál. Francis de Croisset, aki még nemrég Párisban tartózkodott, most tolmácsként szolgál az angol vezérkarnál hadnagyi rangban, mint valamennyien azok, akik ott szintén tolmácsként szerepelnek. Az angol tiszteket egészen a tűzvonalig elkíséri és teszi ezt nobilis egyszerűséggel, a legcsekélyebb „bluff" nélkül. Csak a minap tiltakozott e rangja ellen, mondván, hogy azok után, amiket a harc színhelyén látott, az olyan kitüntetés és rangfokozat, amit nem az ellenséggel szemben való harcban érdemelt ki, csak lelkifurdalást okoz neki. Pedig ott, ahová ő az angol tiszteket elkíséri, bizony nincs híján a veszedelemnek! Néhány nap előtt is például egy angol ezredest egészen a harc színhelyéig elkísért. Jaaenyu ágyúharcosult a két ellenséges tüzérség közt s a rohamra készülődő angolokat ugyancsak megtizedelte a német agyuk tüzelése. Az angol ezredes egykedvűen számlálgatta az ellenfél találásait, amiket hangos dicsérő szóval kisért, de szinte boszus lett, mikor a golyók célt tévesztettek. Megjegyzendő, hogy a „cél" a saját csapata volt. Francis de Croisset ekkor már nem állhatta meg, hogy meg ne jegyezze, hogy nem érti az ezredes fölfogását, hiszen a saját embereiről van szó! De az angol ezredes rendíthetetlen nyugalommal csak ennyit mondott: — We haven't the same point is view. (Nem egyforma szempontból nézzük.) És tovább és egykedvűen számlálgatta a német treffereket . . . — (A leobeni halálos párbaj.) Emlékezetes az a halálos végű párbaj, amely a stájerországi Leobenben játszódott le két főiskolai hallgató: Wicherkiewicz és lovag Karpinsky között és amelyben az utóbbi életét vesztette. A segédek közül hármat elitéltek két havi börtönre. Most — mint Bécsből jelentik — a király mind a h hármuknak elengedte a büntetést. (Több csomag egy szállítólevéllel.) A karácsonyi rendkivüli csomagforgalom pontosabb lebonyolítása érdekében a posta- és távirda-vezérigazgató elrendelte, hogy e hónap 18-ika és 25-ike között feladásra kerülő bel- és külföldre szóló csomagok mindegyikéhez egy-egy szállítólevél állíttassék ki, vagyis ez idő alatt egy szállítólevéllel több csomagot feladni nem lehet.