Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-16 / 318. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 32 K — f Félévre ......... 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ _ Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hiritetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. * XXXVI. évfolyam, 313. (12,558.) szám. Szerda, december 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 —40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút , Telefon József 52 96. A Pesti Hírlap mai számában az orosz harctéri eseményekre vonatkozó legújabb hírek között egy Rómából érkezett rendkívül érdekes hir kötötte le a figyelmünket. Maga a hir ugyan nem közöl szorosan vett harctéri eseményt és az sem mondható el róla, hogy egészen friss keletű volna. De a lengyelországi nagy csata, közepette, amely annyira a mi javunkra fordult, időszerűnek tetszik, hogy foglalkozzunk vele, hogy foglalkozzunk Rennenkampffal és társaival, akiknek kétségtelenül nagy a részük abban, ha a lengyelországi csata annyira a mi javunkra fordult. Bármennyire nyilvánvaló is az, hogy a lodzi csatát Hindenburg geniális stratégiája tervelte ki, másrészt lehetetlen szemet hunyni afölött, hogy e stratégiai mű sikeres végrehajtása nem egyedül Hindenburgtól függött, hanem függött azoktól az orosz hadvezérektől is, akik a végrehajtását nem tudták megzavarni. De ezenkívül más okunk is van arra, hogy a háború eseményei közben Rennenkampffal és társaival épen most foglalkozzunk. Valljuk meg őszintén, eddig nem tudtunk egészen hinni azokban a hírekben, amelyek Rennenkampfról több mint egy hét óta száguldanak végig Európán kevésbbé megbízható forrásokból. Az a hír azonban, ami mai lapunkban jelent meg ugyanerről a thémáról, már Rómából érkezett s Rómába egyenesen Pétervárról táviratozták meg. Hozzá kell még venni azt is, hogy az e théma körül több mint egy hete fölbukkant hírek mindvégig cáfolatlanok maradtak, holott Pétervárról rendszerint meg szokták cáfolni nemcsak a hamis híreket, hanem azokat is, amelyek bár igazak, de kellemetlenek az orosz hadvezetésre és így rossz hatást kelthetnek az orosz közvéleményben. Azok után tehát, hogy az orosz cenzúra most még sem gátolta meg a Rennenkampf és társai ügyének egyenesen Pétervárról való továbbadását, nem lehet egyébre következtetni, mint arra, hogy még az orosz cenzúra is a Jobbik eszéhez fordult ebben a kérdésben és azt a nagy megdöbbenést, amit az oroszok lengyelországi veresége okozott Pétervárott, továbbá Párisban és Londonban, ellensúlyozni, tompítani próbálja most azzal, hogy nem csukja be az ablakot Rennenkampf és társai ügyének szellőztetése előtt, hogy nem tesz többé lakatot azokra, akik a bűnös orosz hadvezérekről beszélni akarnak. És a mai Rómán át érkezett pétervári hír mutatja, ott már beszélni lehet Rennenkampfnak és társainak a viselt dolgairól. Rennenkampffal együtt a legújabb hír szerint két más orosz tábornokot is letartóztattak s haditörvényszék elé állítanak. A tábornokokat azzal vádolják, hogy megkéstek, nem mentek a szorongatott Szamszonov tábornok segítségére s ezzel előidézték az oroszok nagy vereségét és Lodz elestét, aminek a „kiürítése", mint a következmények mutatták, mégsem ment olyan simán. A három orosz tábornok Nikolajevics nagyherceg főhadiszállásán erős őrizet alatt van. Hogy pedig mit jelent Nikolajevics nagyherceg közelében lenni, arról Rennenkampfnak és társainak már szomorú értesüléseik lehettek abból az időből, amikor még nem ők voltak soron, hanem egy Szafimov nevezetű tábornok, akit a Mazuri-tavaknál lefolyt csata után Nikolajevics maga elé idézett, sajátkezüleg tépte le róla a vállrojtot, sőt a földre teperte s csak azután tartóztatta le és állíttatta haditörvényszék elé. Sajnáljuk Rennenkampfot és két, más hírek szerint pláne hat tábornok-társát, akikre, úgy látszik, most hasonló sors vár. De talán nem is annyira humanitárius szempontból fakad bennünk ez a sajnálkozás, mint inkább abból az egészséges önzésből, hogy kár az ilyen tábornokokat a háború további folyamára elveszítenünk. És ezzel nem kisebbítjük Hindenburgot sem. A legragyogóbb tehetségű hadvezérnek is lehetőleg olyan ellenfélre van szüksége, akin alaposan végigpróbálhatja a haditervét. Rennenkampfot haditörvényszék elé állítják, de Jofüret, lám, nem állítják haditörvényszék elé és a francia harctéren nem is akadt eddig egy Hindenburghoz hasonló német hadvezér. Rennenkampfnak és társainak állítólag az a bűnök, hogy két nappal megkéstek Lengyelországban. Orosz fogalmak szerint talán nem is olyan rettenetes bűn és a Hindenburg orosz fogalmak szerint hihetetlen gyorsasága is föltétlenül mentő körülmény. Hozzá kell még venni, hogy Rennenkampf tábornokhoz nagy reményeket fűztek mindig Oroszországban. A keletporoszországi orosz offenziva után a cár is magas rendjellel tüntette ki. Most a vállrojttal együtt ezt is leszakítsa róla Nikolajevics? Nagyon kívánjuk, hogy társaival együtt tisztázza magát a haditörvényszék előtt s ha másként nem megy, legalább a maga személyét húzza ki a csávából azzal, hogy társait még jobban a víz alá nyomja. Rennenkampframég szükségünk van. Két napi késedelem? Talán ebből is kivághatja magát, hiszen ami megkésette, az a köd volt — és a köd olyan rettenetesen ragályos, nem lehet rossz néven venni, ha nemcsak a lengyel síkokra ül rá, hanem az orosz tábornokok agyvelejére is. Más volna a helyzet, ha Rennenkampf és társai előbb érkeztek volna, siettek volna, rohantak volna a kitűzött helyre ... ük azonban, szegények, csak megkéstek és nem is egy gondolattal, csak a lábukkal . , , Ragaszkodnunk kell Rennenkampfhoz. 31.000 uj mmt fogoly — Megingott a dél-Az egész arcvonalon A szerb harctérről tegnap kiadott hivatalos jelentés után, amely offenzívánk föladásával kapcsolatosan szükségesnek tartotta hangsúlyozottan kiemelni, hogy „ezzel szemben áll Belgrád bevétele" — a mai hivatalos jelentésről elmondható, hogy egészen váratlanul hatott. A mai jelentés nem kevesebbet közöl annál, hogy a hadműveleti helyzet egyelőre Belgrád feladását is tanácsolta. December 2-ikától december 15-ikéig, mindössze tehát tizenhárom napig lengett őfelsége lobogója a belgrádi vár fokán. Hogy tizenhárom napi uralom után a szerb fővárost föl kellett adnunk, az erkölcsi szempontból föltétlenül fájdalmas esemény, épen olyan fájdalmas, mint aminő stratégiai szempontból az, hogy megelőzőleg több hetes szerbiai offenzívánkat is föl kellett adnunk az egész vonalon. Amit hónapok alatt előkészítettünk, az napok alatt veszett el a föld, amit hetek alatt hódítottunk meg, órák alatt siklott ki lábaink alól. Augusztusban az orosz offenzíva mellékakcióvá degradálta a szeri háborút, de közben e mellékacskó oly biztatóan haladt, hogy egész Európa fölfigyelt rá. És most decembert írunk . . . A közvélemény tükrének, a sajtónak, nem feladata, hogy a háború alatt a miértet kutassa. A kritikát ezekben az időkben azoknak kell gyakorolniok, akik egyedül illetékesek rá. A közvéleménynek ezekben az időkben csak fájdalma van és ezt a világ semmiféle joga el nem veheti tőle. És a közvéleménynek véleménye is van, de ez a vélemény egy hajszállal sem több annál, hogy, valahol, valami történt. Hogy hol és mi, annak a megállapítása már ismét nem a mi dolgunk, hanem a hadvezetőségé, amelyre a háború első pillanatától rábíztuk vérünket, vagyonunkat, mindenünket és amelyben rendületlenül kell bíznunk a jövőben is. Egyről egészen bizonyosak lehetünk és pedig arról, hogy amikor a hivatalos jelentés azt írja Belgrád föladása kapcsán, hogy a csapatok a kiáltott fáradalmaktól és harcoktól szenvedtek ugyan, de a legjobb szellemtől vannak áthatva, akkor a magyar közvélemény nevében is beszél. A szerbekben csalódtunk. Rájuk talán a leginkább illik a napóleoni mondás, hogy ellenségnek olyan ellenség, akit nem elég egyszer agyonverni, még meg is kell bukfenceztetni utána. De magunkban nem csalódhattunk. A szerbek újra visszadobtak saját földünkre. Ahányszor visszadobnak, annyiszor ugrik a magyar katona újult erővel, Antheuszként talpra. És a magyar anyaföld erejének minden hadvezetésen keresztül végül is diadalmaskodnia kell. • Ugyanazon a napon, amikor Szerbia visszakapta országa fővárosát, Belgrádot, — a hatalmas protektort fájdalmas csapás is mint srent is. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.