Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-19 / 321. szám

10 pesti hírlap 1914. december 19., szombat. Napi hiresc Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadba vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Beethman-Hollweg vaskeresztje.) A Frankfurter Zeitung jelenti Berlinből. Vilmos császár Beethman-Hollweg birodalmi kancellárnak a keleti hadszíntérről való visszatérte és a birodalmi gyűlés üléseinek befejezte után a vaskereszt első osztályát adományozta. (Az amerikai karácsonyhajó vezetőjének kitüntetése.) A király O'Laughlinnak, a Jason nevű amerikai karácsonyhajó vezetőjének, a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta. O'Laughlin nagy érdemeket szerzett magának azáltal, hogy az amerikai ifjúság körében akciót indított a harcban álló osztrák és magyar katonák gyermekeinek karácsonyi ajándékkal való ellátása végett. O'Laughlin egyike a legtekintélyesebb amerikai politikusoknak és publicistáknak. (Egressy Ákos nagybeteg.) Csütörtökön este agyszélhüdés érte Egressy Ákost, a Nemzeti Színház nyugdíjazott érdemes művészét. Pénteken az orvosok konzíliumot tartottak nála és megállapították, hogy a beteg állapota reménytelen. (A bécsi telefon.) Budapest és Bécs közönségének a köréből egyre türelmeszegettebben sürgetik a két főváros között a telefon-magánbeszélgetések lehetővé tételét. A posta minden eszközt megragadott a közkívánatomnak lehető kielégítésére, de a jelen háborús körülmények szinte leküzdhetetlen akadályokat támasztanak. A bécsi telefon valamennyi vonala a mozgósítás óta állandóan le van foglalva közszolgálati, állami és kiváltképen hadügyi célokra. Csupán egy kombinált vezeték van Szombathely, Sopron és Bécsújhelyen át, amelyen a sajtó bonyolítja le engedélyezett beszélgetéseit. Ezen a vezetéken a forgalom túlterheltsége miatt a jelentkezők csak igen kis részét lehet kielégíteni és akkor is többnyire zavarok származnak a megérthetőség, a hallhatóság dolgában. Hogy pedig ezeknek a beszélgetéseknek a díja háromszoros, annak a célja tisztán a túlságos ostrom elhárítása. A posta igazgatósága kéri a közönséget, hogy ne hibáztassa sem a központot, sem a vezetőséget, ha a kisegítő vezetéken a szolgálat nem elégíti ki a várakozásokat. (Leleplezett „hős".) Német lapok nyomán szó volt egy Otto Fricke nevű német „hősről", akit állítólag maga a császár és Hindenburg tábornagy dicsért meg cselekedeteiért és gratulált neki példátlanul gyors karrierjéhez. A német lapok azt is megírták, hogy Fricke hősies magatartása jutalmaképen rövid idő alatt közlegényből hadnagygyá avanzsírozott. A „Berliner Berzencourtr" máskép tudja a dolgot és leleplezi Fricke Ottót. Fricke — írja — már tizennégy napja lakat alatt van, ez azonban nem akadályozza meg a német újságok egyik-másikát abban, hogy még folyton portálja a kiválóan „hős" katonát. Azt írják róla, hogy Suvalkiban megmentett egy osztrák-magyar tábornokot az orosz fogságtól, hogy visszaszerezze azokat a fontos iratokat, amiket az oroszok már elvettek a generálistól és így a suvalki győzelem kivívása körül neki is nagy érdemei vannak. A „vitézt" Hindenburg személyesen fogadta, gratulált neki, előléptette őrmesterré és az első és másodosztályú vaskeresztet adományozta neki. Hasonlóan hozzájutott volna az osztrák-magyar vitézségi éremhez is. Majd a nyugati harctérre ment a csodálatos hős, ahol Vilmos császár fogadta, akinek előadta vitézi cselekedeteinek történetét. Úgy beszélt a császárhoz, „mint a fiú atyjához" és a császár megveregette a vállát és így kiáltott fel: „Ezt jól csináltad Fricke, derék gyerek vagy!" Amikor a „hős" a hadtestparancsnok elé lépett, az „hadnagy" úrnak szólította. Kisült, hogy a császár hadnagygyá tette meg . . . Természetesen mindebből egyetlen szó sem igaz. A „hős" voltaképen egy újságárusnak a fia és régi ismerőse a rendőrségnek. Kétszer volt már becsukva lopás miatt és ifjúságának egy részét javítóintézetben töltötte. Huszonhárom éves és két hét előtt tartóztatták le Neuköllnben szélhámoskodás miatt. (Egy orosz bankigazgató.) Stockholmi jelentés szerint Pétervárott öngyilkossá lett Uzurov, az orosz kereskedelmi és iparbank elnöke. A bank az idegen valuták eladása körül teljesített műveleteknél öt-hat millió rubel veszteséget szenvedett és az elnök e miatt menekülhetett a halálba. A tragédia híre sok izgalmat okozott pénzügyi körökben. (A naiv budapestiek.) A nagy tömegeket képviselő fővárosok lakossága bizonyos tekintetben olyan, mint a falvak népessége, amely sok mindent elhisz és amely a jó híreket készpénznek veszi. Ez az oka annak, hogy Budapest polgársága a nagyobb esetek alkalmával a minduntalan fölmerülő hírek hatása alatt a legjámborabbak, a legelámíthatóbbak közé tartozik s lázas izgatottságában a kávéházban keletkező pletykák igazságára habozás nélkül képes a főesküt letenni. Mikor két héttel ezelőtt annak a hire érkezett, hogy Belgrád elesett, s mikor ezt a tényt pár óra alatt a közönség teljes egészében megemésztette, minden gondolkozás nélkül fölült annak a szóbeszédnek, hogy a szerb hadsereg Belgrád bevétele után azonnal letette a fegyvert és kényre-kedvre megadta magát. És mert egy pillanatig sem kételkedett a valamelyik fantaszta révén útra kelt állításban, a szerkesztőségektől órákon keresztül kérdezősködött a fegyverletétel részletei után, annyira igénybe véve a telefonokat, hogy azok majdnem fölmondották a szolgálatot. Ami akkor történt, ahhoz hasonló adta elő magát most pénteken is, amikor a német és a magyar fegyverek diadaláról értesült, ami az orosz seregek kegyetlen elpáholását jelentette. A hadvezetőség híradásának az a részlete, amely azt mondotta, hogy „a döntés gyümölcsei ez idő szerint még nem tekinthetők át", különösen fölizgatta a lelkeket s egyesek fantáziája különféleképen vélte megállapítani, hogy a gyümölcsök miben rejlenek. Az egyik azt a föltevést kockáztatta és terjesztette, hogy a gyümölcs a foglyokra vonatkozik, aminek következtében a déli órákban már olyanok telefonoztak hozzánk, akik közül az egyik úgy vélte, hogy a foglyok száma 500.000, a másik pedig úgy számított, hogy a 800.000-et is meghaladja. De akadt olyan bátor is, aki az egy millióból sem akart engedni. A folyton megismétlődő kérdések azt is magukba foglalták, hogy az oroszoktól elvett ágyuk, gépfegyverek hány százat tettek ki és hogy a szegény elnáspángolt muszkáknak maradt-e még fegyverük. Ezek azonban a legszerényebbek közé tartoztak, mert a délután folyama alatt a merészebb röptű hírszállitók is elvégezték munkájukat s ennek következtében néhányan azt a kérdést intézték hozzánk, hogy Varsó bevétele csütörtökön éjjel avagy pénteken reggel történt-e s az égő városban a tűzveszedelem megszűnt-e már. Aki azt hinné, hogy ezekkel a hírekkel a jó budapestiek az oroszokon aratott sikert teljesen kizsákmányolták, alaposan csalódnék, mert az esti órákban a kíváncsi polgárok érdeklődése már arra irányult, hogy csakugyan tíz kilométernyire vagyunk-e Szentpétervártól és hogy a cár csakugyan elmenekült-e? Ez az utóbbi izgató kérdés természetesen azért hangzott föl, mert olyan balgák is akadtak, akik nagy határozottsággal állították, hogy a cárt, mivel menekülési útját elvágták, elfogták. Ami pedig azt az elfogatást illeti, azt Hindenburg személyesen végezte, aki már jóeleve kikérte magának azt a kegyet, hogy a cárral tehesse a kezét. (A békevázák.) Tavaly tavasszal pályadíjat tűztek ki egy monumentális majolika váza tervezetére. Az Iparművészeti Társulat ,így akarta beszerezni annak a négy nagyarányú vázának a tervezetét, amelyeket a magyar állam ajánlott föl ajándékképen a hágai békepalotának. A pályadíjat Sikorski Miklós tervének ítélték oda és a vázák a terv nyomán a napokban készültek el. Azóta a hágai békepalota megalkotója, az orosz cár, lángokba borította a világot és ezért semmi értelme annak, hogy mi is hozzájáruljunk a hasznavehetetlenné vált épület díszítéséhez. Ezért most azzal az eszmével foglalkoznak, hogy a négy nagy békevázát nem indítják útnak, hanem erre alkalmas hazai közművelődési épületekben helyezik el. (Lopás a vonaton.) Kánicz Vilmosné magánzónő feljelentést tett a rendőrségen, hogy Bécsből Budapestre utaztában, mialatt az étkezőterembe ment, barna krokodilbőrtáskája huszonhatezer korona értékű ékszerrel eltűnt. A tolvaj valószínűleg egy harminc év körüli, vöröses angol bajuszú férfi volt, aki Érsekújváron szállt le a vonatról. A rendőrség megindította a nyomozást, — (A Bois de Boulogne és a háború.) Annyi sok rossz és kevésbbé rossz regény csattanó fejezetének színhelye, a sok méltó és méltatlan dalos által megénekelt Bois de Boulogne, Páris Városligete, megérzi a háborút. Ott, ahol sűrűlléek mélyén pisztolypárbajókat vívtak azelőtt a regényhősök és a hősiességmentes párisiak is, ahol délelőttönként amazonok serege röpült végig paripáin a finom kavicsos utakon, a szép és érdekes Boisban ma már csak emléke él mind a romantikus és fényűző jelenségeknek. A „Politiken" nevű dán lap párisi tudósítója leírja azt a méla és elmúlást sóhajtó hangulatot, amelyet most, a háború alatt, a látogató elé tár a Bois. — A boulogai erdő — írja a tudósító — újra visszanyerte régi, természetes állapotát. Már nem táncolnak itt tangót és a rendezvéusk ideje is messze elmúlott, mert akik légyottat kérnének, a fiatal emberek, a zászlók alatt vagy a sírok mélyén vannak. Az elegáns világot szinte elsöpörte innen a komor idők vihara. Friss, kemény levegőhullámok törtetnek az ágak között és ha az ember mélyét lélegzik, nem szippant fel rögtön valami pikáns női illatot. És nem fuldoklik immár az avenuek rémületes benzin bűzében. A parkban nem settenkednek apacheok, őket is a harctérre vitték. A Bois újra az az öreg erdő lett, mint volt régesrégen, amikor a híres gróf Artois még nem építette fel kokett kis kastélyát az erdő kellő közepén. Alig jár valaki errefelé. Szomorú, mély csönd, hallani a sárguló falevelek zizegő pergését. Az ismert kapukat, a porte maillet kivételével, a háború idejére lezárták. A Porte Dauphine aranydíszítéses, magas vaskapuját deszkákkal zárták el és belül hosszú lövészárok húzódik végig, előtte ledöntött fatörzsek hevernek. Nemrég még arra gondoltak, hogy e kapuk előtt lesznek az utolsó véres összecsapások a Párisba özönlő németek és a franciák között. Akkor még olyan izzó volt itt a kedélyhangulat, hogy a párisi nők forró vízzel és folyékony ólommal akarták fogadni a gyűlölt ellenséget. Később a kedélyek megnyugodtak és a nap, legalább egyelőre, még nem szállott le végkép Páris felett. — A tavak is elhagyottak, pedig micsoda Zajos, vidám élet pezsgett itt még nem is olyan régen. A csónakok a szárazon vannak, a vízen egy-egy hattyú úszik el néha némán és zaj nélkül. A Kaszkadok csillogó vízesésénél senki. .. nem áll; a zsongó, vibráló jókedv mintha örökre meghalt volna. Itt van azután a híres Pré Catelon kávéház, ahol azelőtt a legszebb párisi nők szürcsölték a teát lovagjaik flirtje közben. Most a Vörös kereszt lazarettjévé alakították át. A gyönyörű termekben kórágyak állanak, bennük sebesült katonák. Mindenki el- hagyta a Boist, csak a madarak maradtak hűek hozzá, de mintha az ő lármájuk is melancholisabban hangzanék. • A fiatal francia lírikusok a lövészárkokban véreznek s Verlaint csak úgy elfelejtik, mint az ő hírhedt absynthjét. Ah Verlaine! A reggeli kávé, a friss „croissants"-nal! Minden elmúlott, nyoma sincs. A pék nem süt már apró diszes süteménykéket. Spórolnak a liszttel. — Az Allee de la reine Marguerite volt itt békeidőn a francia tábornokok rendezvéns helye. Itt szokott Joffre is lovagolni. Nehézkesen és kövéren, mint a homokos zsák, úgy lógott a lován és mély aggodalommal gondoltak akkoriban arra, hogy Franciaország sorsa az ő kövér kezeibe van letéve. Itt lovagolt az egykorú generális Pau tábornok is és a büszke royalista tábornok is, Páris mai ura, a hatalmas termetű marquis de Couriéres de Castelnau generális. Ő ma a francia főváros ünnepelt hőse, Joffre után. Itt van a híres akáciafasor, ahol annyi pikáns pletykát szövögettek a párisiak. Itt a kedves pavillon d'Armenonville. Még mintha zengene az utolsó tangó-akkordok visszhangja! Itt húzta a cigány . . . Most azonban csak tehénbőgés tör át a levegőn. Páris ostroma idejére hajtották őket ide ... Az egykor ragyogó Athén romjai fölött kecskék legelésznek; a Bois de Boulogneban tehenek legelnek, lövészárkot húznak és patrouillek cirkálnak. Az elmúlt szép napok vajon visszatérnek-e még Párisba ?! — (A bábom színterei.) A Múzeum-körúti Trefortkert nagytermében vasárnap dr Cholnoky Jenő egyetemi tanár előadást tart a háború szintereiről, vetített képekkel. Belépti dij nincs. — (Az időjárás.) Közép-Európában az idő szárazabb és éjjel hűvösebb lett. Lecsapódások szórványosan voltak még Dél-Európában is. Hazánkban változékony és nappal enyhe idő uralkodott. Kisebb csapadék a Kis-Alföldön, az Északi-Felföldön, Erdély északi felén, meg a Nagy-Alföld északkeleti részein esett. A hőmérséklet sülyedt s mindenfelé voltak gyenge éjjeli fagyok, a maximum 13 fok G volt Fiumében, a minimum 14 fok G. Botfalui Prognózis: Éjjeli fagy és túlnyomóan száraz idő várható. .