Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-22 / 324. szám

12 PESTI HÍRLAP , 1914. (lecemb­er­­22., Kec­r. — (Hir Przemyslből.) Iglóról jelentik: Kovách Árpád vártü­zér-hadnagy Przemyslből repülőgépen tábori levelezőlapot küldött atyjá­nak, Kovách István leibici polgármesternek. No­vember 30-án kelt kártyáján azt írja, hogy az oroszok, úgy látszik, okultak múltkori vereségü­kön és most tisztes távolságban tartózkodnak. Przemysl védőserege ezért mostanában nehéz ütegekkel tüzel rájuk. Megírja, hogy november eleje óta ő is egy ilyen nehéz üteg parancsnoka. A védősereg hangulata kitűnő és rendületlenül nagy a végleges győzelembe vetett hite.­­ (Hősök halála.) A valjevoi harcokban elesett Zsucsovszky Jenő tüzérhadnagy, akit a háború folyamán hősiességéért a hadiékitményes érdemkereszttel tüntettek ki, legutóbb pedig ma­gasabb kitüntetésre ajánlották. Odry János szeghalmi járási főszolgabíró, aki az 52-ik gyalogezredben szolgált, a szer­biai harctéren elesett. Síposs Zoltán, a pécsi Nemzeti színház jellemszínésze, a 30. honvéd gyalogezred tizede­se, november közepén a déli harctéren, Valjevó­nál hősi halált halt. Dr Ballagi Tibort, a pestvidéki törvényszék albíróját, dr Ballagi Aladár egyetemi tanár fiát, aki mint a trencséni 15-iki honvédgyalogezred tartalékos hadnagya a Wolbrom közelében szer­zett sebébe a jagerndorfi hadikórházban meghalt, hétfőn délután temették el nagy részvét mellett a kerepesi-úti temető halottasházából. A gyászoló családon kívül ott volt a tudományegyetem szá­mos tanára, élén dr Kovács Gyula prorektorral, a pestvidéki törvényszék egész birói kara, Bal­lagi professzor több száz hallgatója, a ferencvá­rosi függetlenségi párt küldöttsége, amely díszes koszorút helyezett a ravatalra. Petri Elek refor­mátus lelkész megható gyászbeszéde és imája után a kivonult honvédek dísztüzet adtak, aztán elhantolták a fiatal hős albíró koporsóját Krausz Viktor hadnagy a 61-ik gyalogez­redben, Galíciában a folytonos hősi harcokban kapott sebesülés és súlyos betegség következté­ben december 17-én, huszonnégy éves korában Temesvárott meghalt. Dr Kapossy Béla miniszteri segédtitkár, a 4-ik tiroli vadászezrednek tartalékos hadnagya, zászlóaljparancsnok november 24-én hősi halált halt Galíciában. Harmincegy éves volt . (Háborús statisztika.) A francia kor­mány a háború első öt hónapjának költségeire nyolc milliárd ötszázhuszonöt millió frankot preliminált, mely összegből 6 milliárd és 660 millió esik­­a szárazföldi és a tengeri háború költségeire. A hadügyminisztériumban készült statisztika szerint az összes sebesült katonák 54.5%-a ismét fegyvert foghatott; 24.5%-a rok­kant maradt s ezeket hosszabb szabadságra kel­lett bocsátani; 17.4%-a még ápolás alatt van; 2.48%-a meghalt. Érdekesek ezek az adatok azért is, mert arról tanúskodnak, hogy a sebesü­léseknek több mint a fele teljes gyógyulással jár, ami nem csekély mértékben hozzájárul a lét­szám kiegészítéséhez; a gyógyulási esetek száma feltűnően kedvező eredményre mutat, amire a múlt háborúiban nem volt példa. Mille­rand hadügyminiszter a tűzvonalban harcoló katonáknak újévi ajándékot küld, kinek-kinek egy-egy csomag jut s lesz benne sonka, kolbász, narancs, alma s minden négy emberre számítva egy üveg pezsgő és sok szivar. Más forrás szerint az entente-szövetségesek vesztesége az Yser mellett vivott csatákban de­cember elsejéig a következőkép oszlik meg: a belgák vesztesége 60.000; az angoloké 80.000; a franciáké 75.000, összesen tehát: 215.000 ember halottakban, sebesültekben és foglyokban. Hogy a mostani háborúban mennyi lőszer fogyott el eddig, arról még nincsenek adatok; ellenben az 1870—71-iki francia-német háború ide vonatkozó adatai ismeretesek; eszerint egyedül a német hadsereg elfogyasztott: 30 millió töltényt és 362 ezer ágyulöveget.­­ (Vakok kérelme.) Azok a vak munkások, akik a Garay-utcában kosarakat, nádszékeket fonnak, kefét köt­nek stb., raktáron tartanak fonott előszobabútorokat, utazó-, papír-, fa- és széntartó kosarakat, munka- és vi­rágasztalkákat, gyermek- és babakocsikat stb Kefék, seprők, porolók, lábtörlők is kaphatók. A jelen nehéz viszonyokra való tekintettel, hogy munkájukból tovább is föntarthassák magukat, kérik a közönséget, hogy a ka­rácsonyi bevásárlások alkalmával kegyeskednének szük­ségleteiket náluk beszerezni. Címük: Vakiparosok Mun­katelepe, Garay­ utca 2­­. Telefon: József 32—95. — (Az időjárás.) Közép- és Dél-Európában az idő enyhe és sok helyütt csapadékos volt. Hazánkban teg­nap is többnyire borult és helyenkint ködös idő uralko­dott. Nagyobb csapadék a tengerparton esett (10—26 mm.). Kisebb csapadékot mértek a Dunántúl délnyugati szögében, meg Erdély déli részein. Az éjjeli fagy csak­nem általános volt. A hőmérséklet maximuma 13 fok C. volt Cirkvenicán, minimuma —6 fok C. Nagyszeben­ben. Prognózis: Sok helyütt csapadék várható, fagypont körüli hőmérséklettel. — (A h­áború és a háziállatok.) Mi tesz azokkal a háziállatokkal, amelyek a harctér men­tén a háború előtt az emberek jóvoltából éltek a ház körül? Nem fontos kérdés, amikor annyi nagy probléma viharzik körülöttünk, azonban a kérdésre nem is olyan egészen egyszerű a felelet. Mindenekelőtt különbséget kell tenni az ellenség­nek a mi általunk és a németek által megszállott vidékei között, ahol persze csak akkor éri baj az embereket és így a háziállatokat is, hogy ha a tűzvonal közelébe kerülnek. Az oroszok szisz­témájához tartozik, hogy mindent kipusztítanak. Az ehető háziállatokat az utolsó példányig elfo­gyasztják, a kutyát és macskát pedig passzióból lövik agyon. Ellenértékül azután más háziálla­tokat hagynak ott cserében, amik azonban inkább az élősdiek kategóriájába tartoznak. Általában azt lehet mondani, hogy a macskák szenvednek a legkevesebbet a háború miatt. Egyrészt ők a leg­függetlenebbek az emberek segítségétől, a maglik ügyességével is meg tudják szerezni a tápláléku­kat. Azután pedig ösztönszerűen a legsötétebb pincelyukakat keresik föl veszély idején és a pin­ce nemcsak a gránátok ellen véd, hanem egyúttal az egerek és patkányok révén jó megélhetési mó­dot is nyújt. A macska csak akkor kerül bajba, ha az ellenség porig égeti a házakat Az egerek és patkányok ugyanis az égő házból menekülni szoktak és a lángokba futnak. Olyasféle ösztön ez náluk, mint a pillangóknál, akiket szintén vonz a láng és a fény. Az ilyen helyekről a macskák is elmenekülnek, még­pedig az erdőkbe és mezőkre és a rommá égett városok körül ezek az éhező kóbor macskák olyan pokoli sivitást végeznek, hogy van mit hallgatniok a környéken őrséget tartó katonáknak. Az éjszakai harcok e helyeken a legidegesítőbbek, mert a puskák és ágyuk zenéjéhez a macska-hangverseny pokoli kíséretet szolgáltat. A kutyák azonban még a macskáknál is jobban megszenvedik a háborút. Szomorú, hogy az ember ezt a hű barátot is el­veri magától, amikor a saját sorsa forog kockán. Pedig milyen hasznos a kutya a háborúban. A belgák gépfegyvereik elé fogták és a sok agyon­lőtt kutya a lövészárkok közelében eléggé ko­mor látványt nyújtott. A patrouillokat a legvesze­delmesebb utakra kutyák kísérik és olyan oko­sak, hogy egyetlen ugatás nem jön ki a szájukon, ha az ellenség közelében járnak. Híreket külde­nek át vele egymásnak a szemtől-szembe fekvő ellenségek. Újabban muníciószállításra is föl­használják őket, az egészségügyi katonák mel­lett járnak és kötszereket visznek, a harctér félre­esőbb zugaiban pedig ők kutatják föl a magára hagyott, önmagukkal tehetetlen sebesülteket. Megtörtént, hogy az őrhelyen álló kutya szűkü­léssel figyelmeztette a katonákat az ellenség kö­zeledésére. Mi lesz már most ebből a derék állat­ból, ha az ellenség földúlja azokat a házakat, amelyek nekik is otthonukul szolgáltak? A leg­több kutya a menetelő katonákhoz csatlakozik. Úgyszólván minden katonacsapat után lépeget néhány kutya, amely a vitézek jóvoltából tengeti életét A kocsi-konyháknak szintén vendégei és talán az ő sorsuk a legjobbak közé tartozik. Gyakran azonban elvadulnak és ilyenkor az er­dőben és mezőkön kóborolnak, egerekre, patká­nyokra és nyulakra vadásznak és pedig eléggé eredményesen. A legtehetetlenebb háziállatok a tehenek és lovak. Ezek rendesen elpusztulnak, ha nem kerülnek újra emberek kezére, ami eléggé ritka eset, mert hiszen az ellenség valósággal nyomozza őket­, ott, ahová beteszi a lábát. — (A sötét Páris.) A francia lapok — mint Rómából jelentik — hevesen támadják a kor­mányt, mert nem tud gondoskodni Páris szén­szükségleteinek fedezéséről. A nagy szénhiány miatt a villamosművek nem működnek, villamos világítás nincsen, a gázművek is olyan kevés gázt szolgáltatnak, hogy csak a főbb útvonalak világítására jut. A közbiztonsági viszonyok annyira megromlottak, hogy a jobb társadalmi osztályokhoz tartozó emberek, a sötétség beállta után nem mernek az utcára menni. A rablótáma-s­utások és gyilkosságok száma egyre növekedik és a rendőrség tehetetlen a gonosztevőkkel szemben.­­ (Meggyilkolta a férjét.) Tab somogy­megyei községben borzalmas gyilkosságot köve­tett el a római katholikus iskola tanítójának fe­lesége, Polgár Karolin. Fejszecsapásokkal meg­gyilkolta férjét, Viscel Károlyt. A meggyilkolt férfi mellett találták hörögve és kötelekkel kis­sé megkötözve a tanító feleségét és ez mind­járt gyanút ébresztett. Rögtön vallatóra fogták az asszonyt, aki végre megvallotta bűnét. Rög­tön letartóztatásba helyezték. A tanító feleségé­től elválva élt és alig néhány napja, hogy ki­békültek. —­­Megölte az öcscsét.) A zalamegyei Gyülevészen Német István tizenegyéves fia, Jenő, késsel támadt huszonegyéves József báty­jára, aki fejszével védekezett és öcscsét három csapással megölte. A testvérgyilkost a csend­őrök elfogták és a nagykanizsai ügyészség fog­házába szállították.­­ (Szilágyi Arabella balesete.) Hétfőn délután súlyos baleset érte Szilágyi Arabellát, az operaház volt művésznőjét. Rokonát látogatta meg a Felsőerdősor­ utca 17. számú házban , amikor a második emeletről lejött, elcsúszott a frissen mosott lépcsőkön. Egyensúlyát veszítette s elbukott oly szerencsétlenül, hogy jobblábát eltörte. A mentőket hívták segítségül, akik a mű­vésznőt a Park-szanatóriumba vitték.­­ (A regőcei mandátum.) A bácsmegyei Regőcén, a Latinovics Pál halálával megürese­dett regőcei választókerület székhelyén hétfőn báró Hammerstein Richárd sári puszta nagybir­tokost nemzeti munkapárti programmal egyhan­gúlag képviselővé választották.­­ (Karácsonyfaünnepély.) A Déli vasút alkalmazottai a vasút szegénysorsú szolgáinak és munkásainak, valamint katonai szolgálatra bevonult alkalmazottainak gyermekei és árvái javára Budapesten, Székesfehérváron, Nagyka­nizsán, Szombathelyen, Barcson és Zágrábban az idén is karácsonyfa ünnepélyeket rendeztek, amelyeken 94 gyermeket teljes téli ruhával és kisebb ajándéktárgyakkal láttak el. Budapesten Schlosser Ferdinánd főfelügyelő a megajándé­kozottakhoz beszédet intézett, őket a jövőre is a déli vasút igazagtósáf­­iak és bárdányi lovag Brám Miksa üzlet vezérigazgatónak jóindulatá­ról biztosította. Az ünnepély után Ney J., a déli vasúti állomás vendéglőse megvendégelte a gyer­mekeket . (Az oroszok réme.) A háború folya­mán már nagyon sok esetben nyilvánvalóvá vált az a körülmény, hogy az ellenséges orosz haderő katonái mennyire respektálják, sőt ret­tegik a mi katonaságunk mindent megsemmisítő támadásait és bravúrjait Csendőreinknek és vö­rös ördögeinknek már a neve említésére is ösz­szeretten az orosz katona. Ha orosz foglyok előtt említi az ember a zsandár és huszár szó­kat némán és elkomorodva rázzák fejüket és kezüket fölemelve mutatják a zsandár kakas­tollának és a huszár forgójának az állását, amikről ők megismerik a rettegett ellenfelet. Katonáink mellett eddig nyilvánosságra nem igen jutott rettegett rémei az oroszoknak a mi páncélvonataink is, amelyektől úgy fél az orosz, mint a tűztől. Szomorú tapasztalataik vannak ez oroszoknak erről a szörnyetegről. Az ágyuk­kal és gépfegyverekkel fölszerelt hadialkot­mány annál veszedelmesebb az ellenségre, mert az ellenség tüzelése nem igen tehet kárt benne, legénysége pedig biztos fedezékben irányítja gyilkos golyóit az ellenségre. Puskagolyó és srapnel nem árt a páncélnak, a gránát pedig alig hogy nyomot hagy a páncélon. Hogy mért vetteknek az oroszok annyira a páncélvonat­tól, megértteti az alábbi hadi epizód, amely fenn a határon a Kárpátokban folyt le: Az oroszok a sinek meglazításával akarták ártalmatlanná tenni a páncélvonatot ami sikertelen kísérlet, mert nagyon óvatosan és kitűnő távcsővel figyelve haladnak a pályán — egy lejtő aljá­ban fölszedték a síneket és elbújva várták a páncélvonatot mert tudták, hogy nemsokára jönni fog. De keservesen csalódtak, mert a mi katonáink fölszereltek egy maszk­ mozdonyt egészen olyan volt, mint a páncélvonat. Kémé­nyét megtömték olajos kóccal. A hegyoldalon a meredekről neki eresztették az üres mozdonyt. Őrülten ment a gép. Ezt látva, az oroszok ro­hantak a pálya azon részéhez, ahol ki kellett siklania a vonatnak. A mozdony megtorpanva fordult le a töltésről és a következő pillanatban a benne felrobbant ekrazit halomra szórta az ujjongásra készülő ellenséget. Ezóta rettegnek annyira az oroszok a páncélvonatainktól, meg se merik már közelíteni és csak messziről me­rik szemlélni egy-egy páncélvonat legénységé­nek gyilkos tüzelését. — (Földrengés Zsolnán.) Két erős föld­rengés riasztotta fel éjnek idején Zsolna város lakosságát. A második rengés oly erős volt, hogy a bútorok is kimozdultak helyükből és néhol a fal is megrepedt. Sokan félelmükben kirohantak az utcára, de az ijedtségen kívül komoly baj nem történt. !! Óvakodjunk után­atektól! ! MAGYAR GYÁRTMÁNY! Kapható mindenütt. Gyártja: Egyesült izzólámpa és villamossal r.-­ Újpest

Next