Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-24 / 326. szám

10 ______ lói részére karácsonyi ajándékul 2000 koronát szavazott meg. — Katonák jutalmazása. Egy emberbarát 10.000 koronás alapítványt tett a fővárosnál em­beri élet megmentésére, amely alapítvány kama­tait részint a megmentők, részint a megmentet­tek kapnák. Az alapitványozó most azzal a kére­lemmel fordult a tanácshoz, hogy intézzen fel­terjesztést a belügyminiszterhez, azzal a kérés­sel, engedje meg, hogy ezt az összeget katonák jutalmazására a honvédelmi minisztérium ren­delkezésére bocsássák. A tanács a kérelemhez képest a felterjesztést megtette. — Alapítvány adományozás. A tanács a Hubay Jenő-féle alapítvány két, egyenkint 200 koronás ösztön­díját a zeneakadémiai tanári kar javaslatára Benkő Alice és Linz Márta zeneakadémiai növendékeknek adomá­nyozta. — Vásárváltozások. A nyilt élelmipiacokon a hideg sertéshúst és az iparcikkeket csak hetivásári napokon szabad árusítani. A mostani december 25-iki és január 1-re eső pénteki hetivásári nap ünnepnappal esik össze. A tanács most a vásárló közönség érdekeire való tekin­tettel és a vásárigazgatóság előterjesztésére megengedte, hogy a hideg sertéshúst és az iparcikkeket a nyílt élelmi­piacokon a fenti napokat megelőző napon, vagyis decem­ber 24. és 31-én árusítsák. Mi lesz a háború után? Ne tulajdonítsunk túlságosan nagy fontos­ságot a hazatérő katonák ama kijelentéseinek, melyekben a hadsereg s a hadvezetés minőségét bírálgatják s a háború eredményére vonatkozó jóslásokba bocsátkoznak; ezeknek nincs nagy je­lentőségük. Az egyes katona, még a tiszt is, oly kis körzetet lát, hogy tapasztalatainak a nagy alakulások szempontjából alig van jelentősége. Nem jelenti azonban ez azt, hogy hazatérő hő­seink szavai nem bírnak semmi értékkel. Szó sincs erről; igen gyakran egészen mellékes, elej­tett szavakban olyasmit árulnak el, aminek nagy a lélektani, társadalmi, sőt politikai jelentősége. Egy zászlóstól hallottam például a következő, igen sokat mondó feleletet arra a kérdésre, hogy mit fog a háború után csinálni: „Majd valami iparba kezdek, bizonyos, hogy nem fogok a vá­rosnál havi kilencven koronáért körmölni." Hogy miképen képzeli el az ifjú ezt az ipar­kezdést, — amivel mellesleg szólva inkább vala­mi kereskedés megkezdésére való hajlamot árult el,­­ azt nem tudom. Félek, hogy ha sebeire hi­vatkozva meg fog jelenni valami banknál, az nem fogja számára a szükséges tőkét tisztán katonai múltjára való tekintettel hitelezni. De nem is fon­tos az, hogy épen ennek a kishivatalnoknak fog-e sikerülni a háborúban megerősödött önér­zetével és életigényével a békekötés után bijnoki rabszolgaságából átlendülni az önálló gazdasági tevékenység magaslatára. Fő az, hogy ez a meg­erősödött önérzet és emelkedett életigény a há­ború után tömegjelenség lesz. Százezer és száz­ezer földmivelő, városi munkás, kisiparos és kis­hivatalnok fog azzal az elhatározással újra mun­kába kezdeni, hogy ennek a munkának nem sza­bad a régi éhbérért s a régi nyomor-színvonalon történni. Hogy ki-ki miként fog ebből az elhatá­rozásból eredményt kiküzdeni, azt minden egyes esetre vonatkozólag külön kell megítélni. Egy azonban bizonyos: az ugyanis, hogy a kis em­ber emez önérzet-emelkedése, az atomok e belső feszültségi fokozódása éreztetni fogja magát az egész gazdasági és politikai életben. Már most rettegnek a munkaadók attól, hogy a hazatérő munkások követelőzők és nagyigényűek lesznek, s valószínű is, hogy a Galíciából, Lengyelország­ból és Szerbiából hazatérők nem fognak jámbor nyájként összekerülni azokkal, akik Innsbruck­ból, Salzburgból s Münchenből térnek haza. De ne higgye azért senki, hogy ez a változás csak a munkás és munkaadó, a szegény és a gazdag közt létrejövendő meddő súrlódásokban vagy el­határolt jelentőségű bérharcokban fog megnyi­latkozni. Nem, a hazatérő tömeg önérzet-emelke­dése egy áldásos dagály lesz, mely egész gazda­sági életünk színvonalát emlni fogja. Mert ez az alulról, a nép széles rétegeiből jövő nyomás régi társadalmi, gazdasági és politikai állapotaink el­len találkozni fog egy más irányból, az ország haladó szellemű vezető szellemeitől származó nyomással, mely a háború után felfokozandó ál­lami s főleg katonai szükségletek kielégítése ér­dekében a termelés fokozását fogja követelni. Jegyezzük föl tehát ezt is: a háború után PESTI HÍRLAP 1914. december 24., csütörtök­. az egyes, ma a háború minden viszontagságát szenvedő munkás-embereknek fokozottabb önér­zete s magának az államnak megnövekedett pénz­szükségletei egyaránt az ország állapotának de­mokratikus szellemű átalakítása felé fogja a fej­lődést tolni. Bármi legyen tehát a háború vége a külellenséggel szemben, itthon a nép számára máris érik egy becses győzelem. Sz. Z. Esti levél. — Özvegyek és árvák. — Fajunk hősi vonásához tartozik a ka­tonák bátorságán kivül az a néma bánat is, amelylyel a nők tudják tűrni nagy szenve­déseiket. Sok hőst vesztettünk már el, de a nemzet emelkedett hangulatát sehol sem zavarja hangos zokogás. A lengő trikolor tarka szivárványát nem homályosítja el a gyászruhák sötétsége. A magyar nőkben van valami nemes férfias erő, mely impo­nálóan érvényesül most a kemény harc alatt. Az a fáradhatatlan szívósság, amit a beteg­ápolásban és a segélygyűjtésben kifejtenek, már a heroizmusig emelkedett s messze felülmúlta azt a határvonalat, ameddig mi fásult férfiak tudunk jutni. A családi gyász­nak elviselésében pedig az anyák, feleségek, nővérek és leányok elérik a spártai nők klasszicizmusát. Elrejtik bánatukat, hogy könnyeikkel ne zavarják azt a közlelkese­dést, melyre szükség van még. A párisi nők már az első hónapban siránkozó körmene­tet rendeztek a boulevardokon a háború el­len. A magyar özvegyek és árvák nem za­varják legnagyobb fájdalmukban sem a nemzet további véres munkáját. Annál inkább kötelességünk fölkeres­ni a harcban elhunyt hősök özvegyeit és árváit gyászos otthonukban. Le kell töröl­nünk könnyeiket. Vigasztalást kell csepeg­tetnünk a sajgó sebekre. A fájdalomtól, a sorscsapástól lehajtott fejüket emelje ma­gasra a büszkeség, hogy férfit áldoztak a hazának. S ezért a nemzet örök tiszteletet ad az elhunyt hősöknek. De­­ kenyeret is kell adnunk a hősök özvegyeinek és árvái­nak. A könnyeket letörölni ideális feladat. De materiális eszköz is kell Hozzá. A köny­nyek letörléséhez nem annyira zsebkendőre, mint inkább a bankjegyekre van szükség. A gyász első percében, midőn a nő megkapja az értesítést, hogy férje vagy ap­ja „hősi halált halt", csak azt a nagy fáj­dalmat érzi, hogy elveszítette, akit szere­tett. Ez a bánat megfosztja attól a képesség­től is, hogy a csapás következményeire gon­doljon. Annál inkább kell gondolni az egész társadalomnak arra, hogy az az elvesztett hős a kenyárkeresője, a föntartója is volt a gyászoló családnak s a gyásznak elvárhatat­lan társa a nyomor. Csak ismételhetem, mi­nek már kifejezést adtam, hogy ha ebben az országban valaha is koldulni volna kény­telen csak egyetlen munkaképtelen hős is vagy elhunyt katonának özvegye és árvája, akkor az szégyene volna az egész nemzet­nek. Hatalmas alapot kell teremteni úgy az özvegyek és árvák, mint a munkaképtelen hősök javára. S e célra igen életrevaló esz­mét pendített meg Kirchner altábornagy, a Hadsegélyző hivatal érdemes vezető­je, pár nap előtt szerkesztőnkhöz in­tézett levelében, amelyben azt kéri, h­ogy a szokásos újévi köszöntésekkel járó költségeket (levelezőlap, bélyeg stb.) a köszöntések elhagyásával az idén fizessék be a Hadsegélyző hivatal özvegy- és árva­alapja javára. Ezt a kérést olvasóink jó szin i vébe ajánljuk. A boldog új évet kívánásnál szebb és nemesebb, ha boldog új évet terem­tünk adományainkkal azoknak, kik erre leg­inkább rászorultak, a hősök özvegyeinek és árváinak. Az újévi köszöntés ma már csak üres sablon, mely mögött sokszor az önző hizel­kedés és kegykeresés lappang. Ha pedig megváltja mindenki ezt a különben is el­avult szokást, akkor az adakozás fényében a legnemesebb szív lüktetését érezzük. A Pesti Hírlap szerkesztősége szíve­sen fogad e célra minden adományt, nyug­tázza az újságban és elküldi a Hadsegélyző hivatalba. Az újévi köszöntés megváltásával egy­szerre több irányban teszünk jót. Először is az özvegyekkel és árvákkal. Másodszor azokkal, akiknek nem küldünk gratuláló kártyát, mert ezeket megkíméljük a viszon­zás munkájától. Harmadszor a m. kir. pos­tával, amely ezt a háborús forgalmat külön­ben is képtelen lebonyolítani. E nagy időkben igyekezzünk mind­nyájan jók lenni. Cseréljük föl az újévi köszöntés üres külsőségét az adakozás benső nemességével. Az udvariasságnál többet ér a jó cselekedet. Zsolt: Egy test élet. A terézvárosi plébános kanonoki installá­ciója. Stieber Vince budapest-terézvárosi prelá­tus-plébánost tudvalevően a nagyszombati tár­saskáptalan kanonokjává nevezte ki a király. Az új kanonok installációja Nagyszombatban kedden p­ent végbe. Karácsonyi és újévi istentiszteletek. A lipótvárosi Szent István-bazilikában a karácsonyi ájtatosságok sor­rendje a következő: december 24-én délután öt órakor litánia, éjjel 12 órakor éjféli szentmise. A kapukat éjjel 11 órakor nyitják ki. December 25-én reggel hat órakor csendes szentmise, 7 órakor szentséges mise, fél kilenc­kor ifjúsági szentmise, fél tízkor szentbeszéd, tízkor ünnepélyes főpapi mise, fél tizenkettőkor hármas szent­mise. Délután ötkor szentbeszéd, fél hatkor ünnepélyes litánia. December 26-án és 27-én az istentiszteletek rendje olyan, mint más vasárnapokon. A terézvárosi plébániatemplomban december 24-én éjjel 12 órakor éjféli mise. December 25-én reggel hat órakor szentséges mise, délelőtt fél kilenckor ifjúsági mise, mely után szentbeszédet mond dr Zelliger Vilmos pápai­­. káplán, segédlelkész, háromnegyed tízkor ünne­pélyes asszisztenciás misét pontifikál Stieber Vince prelátus, nagyszombati kanonok. A nagymise alatt a templomi ének- és zenekar Horváth Flórián Karácsonyi miséjét adja elő. Nagymise után szentbeszédet mond Huszár Elemér segédlelk­éz, fél tizenkettőkor csendes szentmise. Délután négy órakor ünnepélyes vecsernye. December 26-án az istentiszteletek rendje ugyanaz, mint az ünnep első napján. Délelőtt kilenc órakor dr Angyal Kálmán segédlelkész prédikál, a nagymise alatt Juhos Margit operaénekesnő Offertóriumkor szólót éne­kel, tizenegykor pedig Pápay Ferenc segédlelkész mond szentbeszédet. A Deák­ téri evangélikus templomban karácsony első ünnepén délelőtt 11 órakor beszél Raffay Sándor, utána úrvacsorát oszt. Délután 6 órakor beszél Jurányi Lajos segédlelkész. Karácsony másodünnepén délelőtt 11 órakor beszél Szánthó Róbert segédlelkész, utána úrvacsoraosztás. Délután 6 órakor beszél Raffay Sán­dor lelkész. December 27-én, vasárnap, délelőtt 11 óra­kor beszél Jurányi Lajos segédlelkész; délután 6 óra­kor Raffay Sándor lelkész; délután 5 órakor az Ernő­utcai iskolában pedig Szánthó Róbert segédlelkész. De­cember 31-én, 6­ év estéjén, délután 6 órakor beszél Szánthó Róbert segédlelkész, este 7 órakor beszél Raffay Sándor lelkész. Január elsején délelőtt 11 órakor beszél Raffay Sándor lelkész, utána úrvacsoraosztás; délután 6 órakor beszél Jurányi Lajos segédlelkész. A budai evangélikus templomban, karácsony első ünnepén, délelőtt fél 10 órakor németül beszél és úr­vacsorát oszt Ilüttl Ármin segédlelkész, 11 órakor ma­gyarul beszél és úrvacsorát oszt Scholtz Gusztáv püs­pök. Újév napján délelőtt fél 10 órakor németül beszél Slottl Ármin segédlelkész, 11 órakor magyarul beszél Varsányi Mátyás másodlelkész. A fasori templomban, Karácsony első ünnepén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kaczián János esperes, délután 4 órakor magyarul be­szél Kaczián János esperes Karácsony második ünne­pén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kutas Kálmán segédlelkész, délután 4 órakor Kutas Kálmán segédlelkész. E hó 27-én, karácsony utáni va­sárnap, d­éelőtt 10 órakor és délután 4 órakor magyarul beszél Rapos Viktor segédlelkész. Ó­év estéjén délután 4 órakor magyarul beszél Kaczián János esperes, dél­után 4 órakor Kutas Kálmán segédlelkész. Újév napján délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kac­zán János esperes, délután 4 órakor Rapos Viktor segédlelkész.

Next