Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-24 / 326. szám
10 ______ lói részére karácsonyi ajándékul 2000 koronát szavazott meg. — Katonák jutalmazása. Egy emberbarát 10.000 koronás alapítványt tett a fővárosnál emberi élet megmentésére, amely alapítvány kamatait részint a megmentők, részint a megmentettek kapnák. Az alapitványozó most azzal a kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez, azzal a kéréssel, engedje meg, hogy ezt az összeget katonák jutalmazására a honvédelmi minisztérium rendelkezésére bocsássák. A tanács a kérelemhez képest a felterjesztést megtette. — Alapítvány adományozás. A tanács a Hubay Jenő-féle alapítvány két, egyenkint 200 koronás ösztöndíját a zeneakadémiai tanári kar javaslatára Benkő Alice és Linz Márta zeneakadémiai növendékeknek adományozta. — Vásárváltozások. A nyilt élelmipiacokon a hideg sertéshúst és az iparcikkeket csak hetivásári napokon szabad árusítani. A mostani december 25-iki és január 1-re eső pénteki hetivásári nap ünnepnappal esik össze. A tanács most a vásárló közönség érdekeire való tekintettel és a vásárigazgatóság előterjesztésére megengedte, hogy a hideg sertéshúst és az iparcikkeket a nyílt élelmipiacokon a fenti napokat megelőző napon, vagyis december 24. és 31-én árusítsák. Mi lesz a háború után? Ne tulajdonítsunk túlságosan nagy fontosságot a hazatérő katonák ama kijelentéseinek, melyekben a hadsereg s a hadvezetés minőségét bírálgatják s a háború eredményére vonatkozó jóslásokba bocsátkoznak; ezeknek nincs nagy jelentőségük. Az egyes katona, még a tiszt is, oly kis körzetet lát, hogy tapasztalatainak a nagy alakulások szempontjából alig van jelentősége. Nem jelenti azonban ez azt, hogy hazatérő hőseink szavai nem bírnak semmi értékkel. Szó sincs erről; igen gyakran egészen mellékes, elejtett szavakban olyasmit árulnak el, aminek nagy a lélektani, társadalmi, sőt politikai jelentősége. Egy zászlóstól hallottam például a következő, igen sokat mondó feleletet arra a kérdésre, hogy mit fog a háború után csinálni: „Majd valami iparba kezdek, bizonyos, hogy nem fogok a városnál havi kilencven koronáért körmölni." Hogy miképen képzeli el az ifjú ezt az iparkezdést, — amivel mellesleg szólva inkább valami kereskedés megkezdésére való hajlamot árult el, azt nem tudom. Félek, hogy ha sebeire hivatkozva meg fog jelenni valami banknál, az nem fogja számára a szükséges tőkét tisztán katonai múltjára való tekintettel hitelezni. De nem is fontos az, hogy épen ennek a kishivatalnoknak fog-e sikerülni a háborúban megerősödött önérzetével és életigényével a békekötés után bijnoki rabszolgaságából átlendülni az önálló gazdasági tevékenység magaslatára. Fő az, hogy ez a megerősödött önérzet és emelkedett életigény a háború után tömegjelenség lesz. Százezer és százezer földmivelő, városi munkás, kisiparos és kishivatalnok fog azzal az elhatározással újra munkába kezdeni, hogy ennek a munkának nem szabad a régi éhbérért s a régi nyomor-színvonalon történni. Hogy ki-ki miként fog ebből az elhatározásból eredményt kiküzdeni, azt minden egyes esetre vonatkozólag külön kell megítélni. Egy azonban bizonyos: az ugyanis, hogy a kis ember emez önérzet-emelkedése, az atomok e belső feszültségi fokozódása éreztetni fogja magát az egész gazdasági és politikai életben. Már most rettegnek a munkaadók attól, hogy a hazatérő munkások követelőzők és nagyigényűek lesznek, s valószínű is, hogy a Galíciából, Lengyelországból és Szerbiából hazatérők nem fognak jámbor nyájként összekerülni azokkal, akik Innsbruckból, Salzburgból s Münchenből térnek haza. De ne higgye azért senki, hogy ez a változás csak a munkás és munkaadó, a szegény és a gazdag közt létrejövendő meddő súrlódásokban vagy elhatárolt jelentőségű bérharcokban fog megnyilatkozni. Nem, a hazatérő tömeg önérzet-emelkedése egy áldásos dagály lesz, mely egész gazdasági életünk színvonalát emlni fogja. Mert ez az alulról, a nép széles rétegeiből jövő nyomás régi társadalmi, gazdasági és politikai állapotaink ellen találkozni fog egy más irányból, az ország haladó szellemű vezető szellemeitől származó nyomással, mely a háború után felfokozandó állami s főleg katonai szükségletek kielégítése érdekében a termelés fokozását fogja követelni. Jegyezzük föl tehát ezt is: a háború után PESTI HÍRLAP 1914. december 24., csütörtök. az egyes, ma a háború minden viszontagságát szenvedő munkás-embereknek fokozottabb önérzete s magának az államnak megnövekedett pénzszükségletei egyaránt az ország állapotának demokratikus szellemű átalakítása felé fogja a fejlődést tolni. Bármi legyen tehát a háború vége a külellenséggel szemben, itthon a nép számára máris érik egy becses győzelem. Sz. Z. Esti levél. — Özvegyek és árvák. — Fajunk hősi vonásához tartozik a katonák bátorságán kivül az a néma bánat is, amelylyel a nők tudják tűrni nagy szenvedéseiket. Sok hőst vesztettünk már el, de a nemzet emelkedett hangulatát sehol sem zavarja hangos zokogás. A lengő trikolor tarka szivárványát nem homályosítja el a gyászruhák sötétsége. A magyar nőkben van valami nemes férfias erő, mely imponálóan érvényesül most a kemény harc alatt. Az a fáradhatatlan szívósság, amit a betegápolásban és a segélygyűjtésben kifejtenek, már a heroizmusig emelkedett s messze felülmúlta azt a határvonalat, ameddig mi fásult férfiak tudunk jutni. A családi gyásznak elviselésében pedig az anyák, feleségek, nővérek és leányok elérik a spártai nők klasszicizmusát. Elrejtik bánatukat, hogy könnyeikkel ne zavarják azt a közlelkesedést, melyre szükség van még. A párisi nők már az első hónapban siránkozó körmenetet rendeztek a boulevardokon a háború ellen. A magyar özvegyek és árvák nem zavarják legnagyobb fájdalmukban sem a nemzet további véres munkáját. Annál inkább kötelességünk fölkeresni a harcban elhunyt hősök özvegyeit és árváit gyászos otthonukban. Le kell törölnünk könnyeiket. Vigasztalást kell csepegtetnünk a sajgó sebekre. A fájdalomtól, a sorscsapástól lehajtott fejüket emelje magasra a büszkeség, hogy férfit áldoztak a hazának. S ezért a nemzet örök tiszteletet ad az elhunyt hősöknek. De kenyeret is kell adnunk a hősök özvegyeinek és árváinak. A könnyeket letörölni ideális feladat. De materiális eszköz is kell Hozzá. A könynyek letörléséhez nem annyira zsebkendőre, mint inkább a bankjegyekre van szükség. A gyász első percében, midőn a nő megkapja az értesítést, hogy férje vagy apja „hősi halált halt", csak azt a nagy fájdalmat érzi, hogy elveszítette, akit szeretett. Ez a bánat megfosztja attól a képességtől is, hogy a csapás következményeire gondoljon. Annál inkább kell gondolni az egész társadalomnak arra, hogy az az elvesztett hős a kenyárkeresője, a föntartója is volt a gyászoló családnak s a gyásznak elvárhatatlan társa a nyomor. Csak ismételhetem, minek már kifejezést adtam, hogy ha ebben az országban valaha is koldulni volna kénytelen csak egyetlen munkaképtelen hős is vagy elhunyt katonának özvegye és árvája, akkor az szégyene volna az egész nemzetnek. Hatalmas alapot kell teremteni úgy az özvegyek és árvák, mint a munkaképtelen hősök javára. S e célra igen életrevaló eszmét pendített meg Kirchner altábornagy, a Hadsegélyző hivatal érdemes vezetője, pár nap előtt szerkesztőnkhöz intézett levelében, amelyben azt kéri, hogy a szokásos újévi köszöntésekkel járó költségeket (levelezőlap, bélyeg stb.) a köszöntések elhagyásával az idén fizessék be a Hadsegélyző hivatal özvegy- és árvaalapja javára. Ezt a kérést olvasóink jó szin i vébe ajánljuk. A boldog új évet kívánásnál szebb és nemesebb, ha boldog új évet teremtünk adományainkkal azoknak, kik erre leginkább rászorultak, a hősök özvegyeinek és árváinak. Az újévi köszöntés ma már csak üres sablon, mely mögött sokszor az önző hizelkedés és kegykeresés lappang. Ha pedig megváltja mindenki ezt a különben is elavult szokást, akkor az adakozás fényében a legnemesebb szív lüktetését érezzük. A Pesti Hírlap szerkesztősége szívesen fogad e célra minden adományt, nyugtázza az újságban és elküldi a Hadsegélyző hivatalba. Az újévi köszöntés megváltásával egyszerre több irányban teszünk jót. Először is az özvegyekkel és árvákkal. Másodszor azokkal, akiknek nem küldünk gratuláló kártyát, mert ezeket megkíméljük a viszonzás munkájától. Harmadszor a m. kir. postával, amely ezt a háborús forgalmat különben is képtelen lebonyolítani. E nagy időkben igyekezzünk mindnyájan jók lenni. Cseréljük föl az újévi köszöntés üres külsőségét az adakozás benső nemességével. Az udvariasságnál többet ér a jó cselekedet. Zsolt: Egy test élet. A terézvárosi plébános kanonoki installációja. Stieber Vince budapest-terézvárosi prelátus-plébánost tudvalevően a nagyszombati társaskáptalan kanonokjává nevezte ki a király. Az új kanonok installációja Nagyszombatban kedden pent végbe. Karácsonyi és újévi istentiszteletek. A lipótvárosi Szent István-bazilikában a karácsonyi ájtatosságok sorrendje a következő: december 24-én délután öt órakor litánia, éjjel 12 órakor éjféli szentmise. A kapukat éjjel 11 órakor nyitják ki. December 25-én reggel hat órakor csendes szentmise, 7 órakor szentséges mise, fél kilenckor ifjúsági szentmise, fél tízkor szentbeszéd, tízkor ünnepélyes főpapi mise, fél tizenkettőkor hármas szentmise. Délután ötkor szentbeszéd, fél hatkor ünnepélyes litánia. December 26-án és 27-én az istentiszteletek rendje olyan, mint más vasárnapokon. A terézvárosi plébániatemplomban december 24-én éjjel 12 órakor éjféli mise. December 25-én reggel hat órakor szentséges mise, délelőtt fél kilenckor ifjúsági mise, mely után szentbeszédet mond dr Zelliger Vilmos pápai. káplán, segédlelkész, háromnegyed tízkor ünnepélyes asszisztenciás misét pontifikál Stieber Vince prelátus, nagyszombati kanonok. A nagymise alatt a templomi ének- és zenekar Horváth Flórián Karácsonyi miséjét adja elő. Nagymise után szentbeszédet mond Huszár Elemér segédlelkéz, fél tizenkettőkor csendes szentmise. Délután négy órakor ünnepélyes vecsernye. December 26-án az istentiszteletek rendje ugyanaz, mint az ünnep első napján. Délelőtt kilenc órakor dr Angyal Kálmán segédlelkész prédikál, a nagymise alatt Juhos Margit operaénekesnő Offertóriumkor szólót énekel, tizenegykor pedig Pápay Ferenc segédlelkész mond szentbeszédet. A Deák téri evangélikus templomban karácsony első ünnepén délelőtt 11 órakor beszél Raffay Sándor, utána úrvacsorát oszt. Délután 6 órakor beszél Jurányi Lajos segédlelkész. Karácsony másodünnepén délelőtt 11 órakor beszél Szánthó Róbert segédlelkész, utána úrvacsoraosztás. Délután 6 órakor beszél Raffay Sándor lelkész. December 27-én, vasárnap, délelőtt 11 órakor beszél Jurányi Lajos segédlelkész; délután 6 órakor Raffay Sándor lelkész; délután 5 órakor az Ernőutcai iskolában pedig Szánthó Róbert segédlelkész. December 31-én, 6 év estéjén, délután 6 órakor beszél Szánthó Róbert segédlelkész, este 7 órakor beszél Raffay Sándor lelkész. Január elsején délelőtt 11 órakor beszél Raffay Sándor lelkész, utána úrvacsoraosztás; délután 6 órakor beszél Jurányi Lajos segédlelkész. A budai evangélikus templomban, karácsony első ünnepén, délelőtt fél 10 órakor németül beszél és úrvacsorát oszt Ilüttl Ármin segédlelkész, 11 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Scholtz Gusztáv püspök. Újév napján délelőtt fél 10 órakor németül beszél Slottl Ármin segédlelkész, 11 órakor magyarul beszél Varsányi Mátyás másodlelkész. A fasori templomban, Karácsony első ünnepén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kaczián János esperes, délután 4 órakor magyarul beszél Kaczián János esperes Karácsony második ünnepén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kutas Kálmán segédlelkész, délután 4 órakor Kutas Kálmán segédlelkész. E hó 27-én, karácsony utáni vasárnap, déelőtt 10 órakor és délután 4 órakor magyarul beszél Rapos Viktor segédlelkész. Óév estéjén délután 4 órakor magyarul beszél Kaczián János esperes, délután 4 órakor Kutas Kálmán segédlelkész. Újév napján délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Kaczán János esperes, délután 4 órakor Rapos Viktor segédlelkész.