Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-25 / 327. szám
Budapest, 1914 XXXVI. évfolyam, 327. (12,567.) szám. Péntek, december 25. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre ■..... 82 Kf Felduro ............. 16 „ —„ Negyedévre... Egy tóra .... oco Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 52-ik oldalon olvasható.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. _ * FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon József 52 96. Vér és Karácsony. Az emberiség próbatételének tragédiáját játszuk e véres Karácsonyon. Nemzetek életerejét mérik össze. Nemcsak országok, de szinte világrészek harcolnak egymással. A szeretet ünnepén a gyűlölet tombol. Az Isten képére teremtett ember vakondok módjára a told alá búvik, vagy merészen az ég felé száll, vagy a tenger alá merül, hogy mindenütt pusztítsa embertársát. Lelopja a mennydörgést az égből, a tüzet a pokolból. Orkánt szít, mely országokat pusztít. Széttépi a kultúra zsilipeit, hogy új özönvízzel borítsa el a földet. Eltanulja a galamb röpülését, de nem azért, hogy olajágat vigyen, hanem hogy halált dobáljon le a felhők közül. Amit századokon át tanult, azt mind arra használja föl, hogy elpusztítsa vele századok alkotását. Az Istentől nyert, teremtő erőt csak rombolásra fordítja. Az első vér lemosta ábrázatáról a kultúra festékét s előtör az ősvadállat . . . Vajon ez az az ember, —tör ki belőlünk a kérdés, — akit megváltott a Jézus Krisztust! Vajon érdemes volt elszenvedni a keresztrefeszítést ezért az emberiségért, mely keresztre feszíti a kultúrát, a békét, a haladást? Igazán próbára teszi ez a háború nemcsak a fajok erejét, hanem a hitet az Isten erejében, a bizalmat a civilizáció iránt. A békés munka fármában dolgozó emberiség ökörbizalommal hitt a kultúra üdvösségében, az állam emberboldogító hivatásában. Azt hitte, hogy a civilizáció egy pontosan járó nagy óragépezet, amelyben a népek mint rugók s az államszerkezetek mint szabályozó kerekek együttműködve, tökéletesítik a földet s boldoggá teszik e földön az embereket. S íme, hogy bután és gazul belerúgtak a civilizáció óragépezetébe; ez egyszerre megbomlik és rombolva, pusztítva, gurul végig országokon, népeken, családokon. Honnan vegyük az idei Karácsony estén a hitet, a vigasztalást, az enyhülést és reménykedést? A kis Jézus születése évfordulóján ezer és ezer ártatlan kisded sír az apja után. Bölcsek ezrei fölé hajolnak zokogó özvegyek. Krisztus születése napján a fülfeszíttetés kínjait élik át az anyák. Nagypénteket csináltak Karácsonyból. Nem az angyalok örvendező énekét hallja a hivő lélek, hanem ágyüdörgést, csataordítást, halál hörgést. Ez a szent este, mely meleg otthonba szokta terelni a családot, most szétverve találja az egész emberiséget. Fagyos zimankó vágja künn a viharos harcmezőn a családapa arcát s elhamvadt tűzhelyek romjain kivert kutyákként kóborolnak árvák és özvegyek. Ökölbe szorított kézzel, gyűlölettől zihálva, keserűségtől kergetve üljük meg a szeretet ünnepét . . . És mégis! Lelkünk rejtekén megtaláljuk a hitét, mely ki fog vezetni a nyomorúságból, meg fog vigasztalni a szomorúságban s amely a hamvakból is uj életet fog fakasztani. Hiszünk a saját erőnkben! Hiszünk a magyar nemzet őserejében. Hiszünk az igazságunkban. Egyébben alig is hihetünk. De ez nekünk elég. Azok a magyar hősök, akik Karácsony szent estéjén is odakinnn állnak őrt a fagyott sáncárokban, azok a mi megváltóink! Hiszünk a magyarok Istenében, aki soha sem hagyott el minket. Hiszünk a fajunk energiájában, a magyarság életerejében, melyet még a barátainknak és a saját vezéreinknek se sikerült kiirtani, tehát győzedelmeskedik az majd az ellenségen is. A magyarok erejében most már hisznek azok is, akik eddig nem ismerték el, mert most hasznuk van belőle. Az ellenségeink pedig hisznek benne, mert félnek tőle. Miért ne hinnénk benne mi? A magyar hősök megváltanak minket a háború válságától s a végső győzelem a dicsőség sugarával fogja még bearanyozni ezt a szomorú Karácsonyt. Bánatunkból büszkeség fog kinőni. De fogadalmat kell tennünk, hogy annak a magyarságnak, amely ma trónt, hazát, kultúrát halálmegvetéssel véd, teljes érvényesülést szerzünk a háború után. Nemzeti jogokért, állami önállóságért, faji uralomért is harcolnak hőseink! S még egy hit önthet reményt lelkünkbe: a gyűlöletnek ez izzó kitombolása viszszahozza még a szeretetet az emberiség számára. A nagy háború hosszú időre utolsó háború lesz. A nagy szenvedések mintha itt-ott máris megjavították volna az embereket, jobb érzéseket váltottak ki belőlük. Hinnünk kell, hogy a vértengerből egy szebb világ fog föltámadni. A háború tisztító tűz, melynek kohójából a salak elhullása után eszmék és érzések nemes érce fog kiválni. S ebből a tűzből a magyar faj acélos erővel fog kiforrni. Il HiM védétől ftmi Béli Sifiendi vezérkari főnöké: Krausz altábornagy. Soldau és Heidenburg felöl a német csapatok ujabb támadást kezdtek. — Elfoglalták a Miaya melletti állásokat és ezer foglyot ejtettek. — Heves szárnyharc a Bzura és a Kavka-szakaszon. — Meghiúsult orosz támadások a Pilica többpartjén. A Nida mentén csapataink 200© orosz foglyot ejtettek. — Harcok a Kárpátokban. — Tért nyertünk az uzsoki szoros felé. — Ung és Bereg megye megtisztítása.-- Tovább folynak a galíciai harcok. — december 11 -20-ig: 43.300 orosz fogoly. — A monarchia 200.000 hadifoglya. A déli haderő vezetésében beállott személyi változások ma Jenő főherceg és Sarkotics tábornok mellett egy harmadik nevet is hoztak: Krausz Alfréd altábornagy nevét, akit a király az ötödik hadsereg vezérkari főnökévé nevezett ki. Krausz altábornagy nem új ember a szerbiai hadjáratban; eddig egy kombinált hadtest élén állott s katonái körében hihetetlen népszerűségre tett szert. Azok közé a hadvezérek közé tartozik, akik együtt élnek a katonáinkkal, akik láthatóak, s már maga ez is megmagyarázná, hogy mi benne a szeretni való: a katonái ismerik, nem érzik maguk és vezérük között a merev válaszfalat. De Krausz altábornagy népszerűségének ez csak egyik oka. A másik oka kétségkívül az, hogy ő is ismeri a katonáit, legelsősorban magyar katonáit, akik egyszerűen „Krausz apánk“-nak nevezték el. Ismeri a magyar lelket, amelynél a győzelemre senkinek a lelke nem lehet szomjasabb. De Krausz altábornagy nemcsak a magyar lelket ismeri, hanem a szerbet is és ismeri főként a szerbiai irtózatosan nehéz terepet, mely a modern háború földalatti stratégiáját, lépésről-lépésre, lövészvészárokról-lövészárokra való előrehaladását minden más európai harctérnél jobban megkívánja. Krausz altábornagy, akiért annyira rajonganak a magyar fiúk és aki annyira ismeri a magyar lelket, melynek a szerbiai háború egy egészen külön magyar ügyet jelent, — ahhoz is ért, hogy ezt a lelket a modern háború új stratégiájához képest gyúrja, formálja, tanítsa, győzelemre való szomjúságát türtőztesse, gondos, atyai módon, mohóság nélkül, vakon való előrerohanás nélkül, terminusra való diadalkihirdetés és prezentálás nélkül, lassan, de biztosan vigye az annyira állított végleges győzelem üdítő forrása felé. Krausz altábornagynál senki eddig jobban nem kímélte a drága magyar vért s Krausz altábornagynak sikerült is a lelkesedés forró viharát átváltania a magyar lélekben — aminek ehhez is megvan a maga külön nagyszerű diszpozíciója — egy jótékony, megtermékenyítő, csöndes esővé, amely azonban ki tudja vájni a követ is. S mikor a magyar lélek, amelynek a mélyén különben is az el nem hamarkodottság, a józan megfontoltság, a hősiességgel párosult kitartó ügyesség tulajdonságai élnek, megkapja a maga méltó vezérét, csak akkor mutatja meg igazán, hogy nem egyedül huszárbravurokból áll katonai erényeinek kiapadhatatlan sorozata. A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal. A Pesti Hírlap következő száma vasárnap, december 27-én a rendes időben jelent meg.