Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-27 / 328. szám

Bud­apest, 1914. XXXVI. évfolyam, 328. (12,568.) szám. Vasárnap, december 27. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. PESTI SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút , Teleton József 52 96 Karácsonyi harcok. A római pápa szent hivatása szerint, de bizonyára a szive sugallatát is követve, megkisérelte, hogy közéje álljon a harcoló feleknek s legalább a Megváltó születésé­nek évfordulóján pár napra felfüggesztesse az emberirtást. A szeretet ünnepére fegy­verszünetet kért, hogy a sáncárkok rideg világában érezhessék a küzdő vitézek a rö­vid béke pihenését. Ellenségeink gyűlöletén s különösen az oroszok ellenkezésén meg­hiúsult a szent férfiú tisztes törekvése. . Folyt a harc az egész vonalon mindenütt nyugattól keletig karácsony ünnepén is. Sőt hadvezetőségünk mai hivatalos jelenté­sében kiemeli, hogy az oroszok karácsony­estén és a szent éjszakán különös hevesség­gel folytatták támadásaikat. Amire azon­ban vitéz katonáink véres választ adtak, orosz vér kiontásával áldoztak a szent ün­nepen. A háborút nem szabad szentimentáli­san fölfogni? Az érzelgősség ilyenkor gyön­geség. A pápától igen szép cselekedet volt a fegyverszünet proponálása. Mi bennünk azonban elejétől fogva hiányzott a hit, hogy azt keresztül lehessen vinni. Aminthogy a koronkint itt-ott fölbukkanó béke­kombiná­ciókról is, az a vélekedésünk, hogy a háború mérlegének eldőlése előtt beszélni sem lehet békéről s bár a közönségben korai vágya­kat ébreszteni. Legyünk arra elkészülve, hogy még nagy erőfeszítésekre, új csapa­tok állítására s pénzáldozatokra is lesz szükség. Mert döntő győzelem nélkül nincs tisztességes béke. Tehát csöppet sem sopán­kodunk amiatt, hogy hőseinknek még a sze­retet ünnepén is vívniok kellett a gyűlölet harcát. Csak mint históriai adatot jegyez­zük föl ellenségeink különös nemtelensé­gét és keresztényellenes eljárását, hogy ép a Megváltó születése évfordulóján támad­tak leghevesebben. Katonáink karját iga­zán az Isten büntető keze vezette, hogy meg tudtak mérkőzni a lelketlen ellenséggel, mely láthatta, hogy vitézeinket az elhagyott családi otthonra való emlékezés sem gyön­gíti el. Pedig erről az emlékezésről gondos­kodtunk szövetségesünkkel együtt. A csa­ládi érzés melegét sugároztuk szét a távoli sáncárkokba is s ott a téli zord hidegben didergő katonákat a népek szeretete mele­gítette, mely gyöngéd ajándékokban nyi­latkozott meg. Az igazi keresztény érzés oly imponáló módon nyilatkozott m­eg monarchiánkban és Németországban, hogy a fegyverzörgés és ágyúdörgés durva zené­je mellett is érezhették a harcosok a szere­tet ünnepének vigasztaló s engesztelő szel­lemét, mert azoknak a népeknek hálája ke­reste föl őket a harcmezőn, akikért küzde­nek. Itthon a kórházakban és künn a csata­mezőn egyformán megülték a szövetségesek a Megváltó ünnepét s ez egységes humánus és nemes tüntetés igazán szép és megható volt az oroszok pogányul durva, a franciák hitetlen és az angolok kalmár szellemével szemben. Abban a gyöngédségben, amivel sebe­sültjeinket itthon s küzdő hőseinket a harc­téren kedveskedő ajándékokkal kereste föl a polgári társadalom minden rétege, a vé­dőkkel szemben a védelmezettek hálája nyi­latkozott meg. Megkülönböztetett tisztelet és örök hála jár azoknak, akik értünk koc­káztatják életüket. De megnyilatkozott a szeretet ez impozáns manifesztációjában a polgárságnak együttérzése és összeolvadása a katonasággal, amit békés időben is meg kell majd őrizni s e célra a hadseregben hi­vatalosan is fönn kell tartani azt a nemzeti szellemet, amit most a háború kiforrasztott. A nép lelke ment át most a hadseregbe s ez adott ennek erőt. Ennek az összeforrasztó családias érzésnek és nemzeti erőnek meg­szentelt manifesztációja volt az idei kará­csony. Akik küldték s akik kapták az aján­dékokat, nagyrészt nem is ismerték egy­mást, de az érzés vaslánca kapcsolta őket össze A meghatottság könnye csillogott egy időben milliók szemében itthon a meleg szobákban és a messze távol fagyos sánc­árkaiban s e szent áhítatban a harangok békés zenéjét az ágyúdörgés hangja pó­tolta . . . Hadvezetőségünk említést tesz je­lentésében a katonák öröméről, amelyet a hazai megemlékezés keltett bennük. De beszél arról is, hogy a német biroda­lom is részt vett a szeretet munkájában. A szövetségi hűségnek és szeretetnek e gyöngéd megnyilatkozása már szinte poli­tikai jelentőségre emelkedik s Magyaror­szágon kétségkívül meghatja a szíveket. De megható az a figyelem is, amit a nyugati harctéren küzdő német katonák tanúsítot­tak irántunk, amidőn köztük járó harctéri tudósítónkat arra kérték a Ferenc József nevét viselő bajor ezred katonái, hogy a Pesti Hírlap juttassa el öreg királyunkhoz a német ezredének üdvözletét. Midőn a sze­retetnek és összetartásnak ily erős megnyi­latkozását látjuk a polgárság és a katona­ság, valamint a népek és nemzetek között, akkor nem lehet kétségünk az iránt, hogy a szeretet szövetségének ez erős falanxa le fogja gyűrni a gyűlöletnek heterogén hor­dáit. Angol támadás a német­ül ellen. Kisebb angol haderő benyomulása. — Hydroplánok eredménytelen támadása Guxhaven környékén. — A németek bombát vetettek két angol torpedózuzóra és egy kisérő gőzösre. — Az orosz harctér eseményei. — Csapataink elfoglalták az uzsoki szorost. — Az oroszok ismét birtokukba vették a krosnói és jasloi medencét —Német előnyomulás a Bzura szakaszán. — A szövetségesek előnyomulása a Pilica jobbpartján. — Az oroszok visszaverése a keletporoszországi Lötzen mellől. — Csatározások a Száva és a Drina mentén. — A montenegróiak visszavert támadása Bilecánál.­­-- Az angolok rettenetes vesztesége Flandriában. — 3000 halott. — Török győzelem a Kaukázusban. — 1000 orosz fogoly és hat zsákmányolt ágyú. — Az olaszok partraszálltak Valonában. — A japán parlament feloszlatása. A karácsonyi harcokról beszámoló hi­vatalos jelentések közül kétségkívül az a legszenzációsabb, amit a német tengerészeti vezérkar adott ki. Behncke jelentése szerint egy kisebb angol tengeri haderő benyomult a német öbölbe, ami alatt azokat a vizeket értjük, melyek a Jade, Weser, Elba és Eider torkolatai ,a Halligen zátonyszigetcsoport, továbbá Helgoland és Wangeroog szigetek között vannak. Az angol flotta akciója mindenesetre váratlanul ér bennünket, ámbár a német cir­kálók legutóbbi bombázási akciója után nem meglepő, hogy az angol haditengerészet a közvélemény és a sajtó erélyes felszólalására végre mégis csak fölébredt letargiájából és valahára akcióra szánta el magát. A rendkívü­l sű­rű köd oltalma alatt csakugyan sikerült is az angol tengeri had­erő egy kisebb hadosztályának benyomulnia a német öbölbe, de hogy hogyan fognak ezek a hajók onnan ki is kerülni, az már fölöt­tébb kétes. Az angol flotilla, amelynek nagy­ságát és egységeit nem ismerjük, eljutott a Jade, Weser és Elba hajózási torkolatáig, vagyis oda, ahol ezek a folyók, megszaba­dulva a folyásaikat a szárazföldtől messze be a tengerbe kisérő dúnáktól, a nyílt ten­gerbe ömlenek. Ezek a helyek pedig a Ja­dénél a Wangeroog sziget, a Wesernél a vi­lághírű Rotherland világító torony, az El­bánál pedig a külső Elba világító­hajója. Ideérve, az angol hajóraj kétségkívül kény­telen volt megállani, mialatt azután azok az ellenséges hydroplánok, amelyeket a nagy páncélos cirkálók vagy csatahajók előfedél­zetén, vagy pedig vontatva magával hozott a flotta, felszálltak és Cuxhaven irányába repültek, bizonyára azzal a szándékkal, hogy kikémleljék a német flotta állását és hogy abban, valamint az Elbában bom­báikkal kárt tegyenek. A német haditen­gerészet és pilóták éberségén azonban meg­törött ez a szándék. Az angol hajók és aero­plánok kísérlete kudarccal végződött: a né­met Zeppelinek és hydroplánok nemcsak hogy visszavonulásra k­ény­szerítették az el­lenséget, hanem annak torpedózuzóiban még tetemes károkat is okoztak és egy kísérő ha­jót felgyújtottak. Nem hisszük, hogy tévednénk, ha azt állítjuk, hogy a két megsérült torpedózuzót kísérő hajó aknarakóhajó volt, melynek az volt a hivatása, hogy az Elba és így a Vil­mos-csatorna kijáratát az Északi-tenger felé aknákkal eltorlaszolja. A jelentés szerint az ellenséges hajók és hydroplánok belekerültek a cuxhaveni parti és vizierődök tüzébe, amely elől az­után kénytelenek voltak nyugat felé vissza­vonulni. Az angol hajók megjelenése a német A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, december 28-án a rendes időben jelenik meg.

Next