Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-27 / 328. szám
Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 328. (12,568.) szám. Vasárnap, december 27. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. PESTI SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút , Teleton József 52 96 Karácsonyi harcok. A római pápa szent hivatása szerint, de bizonyára a szive sugallatát is követve, megkisérelte, hogy közéje álljon a harcoló feleknek s legalább a Megváltó születésének évfordulóján pár napra felfüggesztesse az emberirtást. A szeretet ünnepére fegyverszünetet kért, hogy a sáncárkok rideg világában érezhessék a küzdő vitézek a rövid béke pihenését. Ellenségeink gyűlöletén s különösen az oroszok ellenkezésén meghiúsult a szent férfiú tisztes törekvése. . Folyt a harc az egész vonalon mindenütt nyugattól keletig karácsony ünnepén is. Sőt hadvezetőségünk mai hivatalos jelentésében kiemeli, hogy az oroszok karácsonyestén és a szent éjszakán különös hevességgel folytatták támadásaikat. Amire azonban vitéz katonáink véres választ adtak, orosz vér kiontásával áldoztak a szent ünnepen. A háborút nem szabad szentimentálisan fölfogni? Az érzelgősség ilyenkor gyöngeség. A pápától igen szép cselekedet volt a fegyverszünet proponálása. Mi bennünk azonban elejétől fogva hiányzott a hit, hogy azt keresztül lehessen vinni. Aminthogy a koronkint itt-ott fölbukkanó békekombinációkról is, az a vélekedésünk, hogy a háború mérlegének eldőlése előtt beszélni sem lehet békéről s bár a közönségben korai vágyakat ébreszteni. Legyünk arra elkészülve, hogy még nagy erőfeszítésekre, új csapatok állítására s pénzáldozatokra is lesz szükség. Mert döntő győzelem nélkül nincs tisztességes béke. Tehát csöppet sem sopánkodunk amiatt, hogy hőseinknek még a szeretet ünnepén is vívniok kellett a gyűlölet harcát. Csak mint históriai adatot jegyezzük föl ellenségeink különös nemtelenségét és keresztényellenes eljárását, hogy ép a Megváltó születése évfordulóján támadtak leghevesebben. Katonáink karját igazán az Isten büntető keze vezette, hogy meg tudtak mérkőzni a lelketlen ellenséggel, mely láthatta, hogy vitézeinket az elhagyott családi otthonra való emlékezés sem gyöngíti el. Pedig erről az emlékezésről gondoskodtunk szövetségesünkkel együtt. A családi érzés melegét sugároztuk szét a távoli sáncárkokba is s ott a téli zord hidegben didergő katonákat a népek szeretete melegítette, mely gyöngéd ajándékokban nyilatkozott meg. Az igazi keresztény érzés oly imponáló módon nyilatkozott meg monarchiánkban és Németországban, hogy a fegyverzörgés és ágyúdörgés durva zenéje mellett is érezhették a harcosok a szeretet ünnepének vigasztaló s engesztelő szellemét, mert azoknak a népeknek hálája kereste föl őket a harcmezőn, akikért küzdenek. Itthon a kórházakban és künn a csatamezőn egyformán megülték a szövetségesek a Megváltó ünnepét s ez egységes humánus és nemes tüntetés igazán szép és megható volt az oroszok pogányul durva, a franciák hitetlen és az angolok kalmár szellemével szemben. Abban a gyöngédségben, amivel sebesültjeinket itthon s küzdő hőseinket a harctéren kedveskedő ajándékokkal kereste föl a polgári társadalom minden rétege, a védőkkel szemben a védelmezettek hálája nyilatkozott meg. Megkülönböztetett tisztelet és örök hála jár azoknak, akik értünk kockáztatják életüket. De megnyilatkozott a szeretet ez impozáns manifesztációjában a polgárságnak együttérzése és összeolvadása a katonasággal, amit békés időben is meg kell majd őrizni s e célra a hadseregben hivatalosan is fönn kell tartani azt a nemzeti szellemet, amit most a háború kiforrasztott. A nép lelke ment át most a hadseregbe s ez adott ennek erőt. Ennek az összeforrasztó családias érzésnek és nemzeti erőnek megszentelt manifesztációja volt az idei karácsony. Akik küldték s akik kapták az ajándékokat, nagyrészt nem is ismerték egymást, de az érzés vaslánca kapcsolta őket össze A meghatottság könnye csillogott egy időben milliók szemében itthon a meleg szobákban és a messze távol fagyos sáncárkaiban s e szent áhítatban a harangok békés zenéjét az ágyúdörgés hangja pótolta . . . Hadvezetőségünk említést tesz jelentésében a katonák öröméről, amelyet a hazai megemlékezés keltett bennük. De beszél arról is, hogy a német birodalom is részt vett a szeretet munkájában. A szövetségi hűségnek és szeretetnek e gyöngéd megnyilatkozása már szinte politikai jelentőségre emelkedik s Magyarországon kétségkívül meghatja a szíveket. De megható az a figyelem is, amit a nyugati harctéren küzdő német katonák tanúsítottak irántunk, amidőn köztük járó harctéri tudósítónkat arra kérték a Ferenc József nevét viselő bajor ezred katonái, hogy a Pesti Hírlap juttassa el öreg királyunkhoz a német ezredének üdvözletét. Midőn a szeretetnek és összetartásnak ily erős megnyilatkozását látjuk a polgárság és a katonaság, valamint a népek és nemzetek között, akkor nem lehet kétségünk az iránt, hogy a szeretet szövetségének ez erős falanxa le fogja gyűrni a gyűlöletnek heterogén hordáit. Angol támadás a németül ellen. Kisebb angol haderő benyomulása. — Hydroplánok eredménytelen támadása Guxhaven környékén. — A németek bombát vetettek két angol torpedózuzóra és egy kisérő gőzösre. — Az orosz harctér eseményei. — Csapataink elfoglalták az uzsoki szorost. — Az oroszok ismét birtokukba vették a krosnói és jasloi medencét —Német előnyomulás a Bzura szakaszán. — A szövetségesek előnyomulása a Pilica jobbpartján. — Az oroszok visszaverése a keletporoszországi Lötzen mellől. — Csatározások a Száva és a Drina mentén. — A montenegróiak visszavert támadása Bilecánál.-- Az angolok rettenetes vesztesége Flandriában. — 3000 halott. — Török győzelem a Kaukázusban. — 1000 orosz fogoly és hat zsákmányolt ágyú. — Az olaszok partraszálltak Valonában. — A japán parlament feloszlatása. A karácsonyi harcokról beszámoló hivatalos jelentések közül kétségkívül az a legszenzációsabb, amit a német tengerészeti vezérkar adott ki. Behncke jelentése szerint egy kisebb angol tengeri haderő benyomult a német öbölbe, ami alatt azokat a vizeket értjük, melyek a Jade, Weser, Elba és Eider torkolatai ,a Halligen zátonyszigetcsoport, továbbá Helgoland és Wangeroog szigetek között vannak. Az angol flotta akciója mindenesetre váratlanul ér bennünket, ámbár a német cirkálók legutóbbi bombázási akciója után nem meglepő, hogy az angol haditengerészet a közvélemény és a sajtó erélyes felszólalására végre mégis csak fölébredt letargiájából és valahára akcióra szánta el magát. A rendkívül sűrű köd oltalma alatt csakugyan sikerült is az angol tengeri haderő egy kisebb hadosztályának benyomulnia a német öbölbe, de hogy hogyan fognak ezek a hajók onnan ki is kerülni, az már fölöttébb kétes. Az angol flotilla, amelynek nagyságát és egységeit nem ismerjük, eljutott a Jade, Weser és Elba hajózási torkolatáig, vagyis oda, ahol ezek a folyók, megszabadulva a folyásaikat a szárazföldtől messze be a tengerbe kisérő dúnáktól, a nyílt tengerbe ömlenek. Ezek a helyek pedig a Jadénél a Wangeroog sziget, a Wesernél a világhírű Rotherland világító torony, az Elbánál pedig a külső Elba világítóhajója. Ideérve, az angol hajóraj kétségkívül kénytelen volt megállani, mialatt azután azok az ellenséges hydroplánok, amelyeket a nagy páncélos cirkálók vagy csatahajók előfedélzetén, vagy pedig vontatva magával hozott a flotta, felszálltak és Cuxhaven irányába repültek, bizonyára azzal a szándékkal, hogy kikémleljék a német flotta állását és hogy abban, valamint az Elbában bombáikkal kárt tegyenek. A német haditengerészet és pilóták éberségén azonban megtörött ez a szándék. Az angol hajók és aeroplánok kísérlete kudarccal végződött: a német Zeppelinek és hydroplánok nemcsak hogy visszavonulásra kényszerítették az ellenséget, hanem annak torpedózuzóiban még tetemes károkat is okoztak és egy kísérő hajót felgyújtottak. Nem hisszük, hogy tévednénk, ha azt állítjuk, hogy a két megsérült torpedózuzót kísérő hajó aknarakóhajó volt, melynek az volt a hivatása, hogy az Elba és így a Vilmos-csatorna kijáratát az Északi-tenger felé aknákkal eltorlaszolja. A jelentés szerint az ellenséges hajók és hydroplánok belekerültek a cuxhaveni parti és vizierődök tüzébe, amely elől azután kénytelenek voltak nyugat felé visszavonulni. Az angol hajók megjelenése a német A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, december 28-án a rendes időben jelenik meg.