Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-04 / 306. szám

10 PESTI HÍRLAP 1914. receitfber 1., péntek. Egy évfordulóhoz. Csodálatos véletlen, hogy az erőnek és erőlködésnek ebben a hallatlan kavargásában, ami ez a háború, két épen olyan szellemi nagyság születési évfordulójába ütközünk, akiknek tana fe tudománya szintén az erő fogalmát beirta központi problémául. Néhány héttel ezelőtt Nietzflede emlékezete előtt helyeztem itt el az emlékezés névjegyét; a „hatalom akarásának", az Übermenachnek költő bölcsésze egy pillanatig feltűnt e nagy háború véres és füstös légkörében, mintegy üdvözölve a hatalmi akarás mindent felülmúló mostani színjátékát. Most pedig megint az erő gondolatának egy hőse kér néhány sornyi áhítatos megemlékezést, abból az alkalomból, hogy születésének századik évfordulója érkezett el. Mayer Róbert ez a hős, aki, akárcsak Nietzsche, nagyságának glóriáján a téboly fátyolszövetet is hordozta s aki, akárcsak a nagy német-gunyoló gondolkodó, szintén — német volt. Robert Mayer az energia megmaradásának törvényével ajándékozta meg az emberiséget, egy oly gondolattal tehát, mely bár kevésbbé szuggenatív és regényes, mint Darwin — különben lényegileg Lamarcktól származó — tana a különböző szerves formák lassú átalakulásáról, mágia ezzel egyenrangú. Épén egy nagy angol tenyészettudós nevezte el Mayer Róbertet a tizenkilencedik század legnagyobb természettudományos lángeszének a valóban, a Mayer életmunkája magán viseli a zseniális fölfedezés minden ismérvét Már maga a mód, ahogy élete nagy gondolata benne megfogamzott, iskolaeset® a nagy szellemi fölfedezésnek. Az egyenlítő táján hajóorvos volt Mayer s itt vette észre azt, hogy a délszaki tájékon matrózokon végzett érvágás folytán napvilágra kerülő visszérvér neja olyan sötét, nem mutat olyan erős oxidálódási folyamatot, mint a mérsékelt égövön történő operációk alkalmával kiömlő vieszérvér. Tömérdek orvos tapasztalhatta már előtte ezt, de egynek se jutott eszébe, hogy a vér e sajátos sajnes a környező hőmérséklet közt összefüggést sejtsen. Mayer Róbert agyában azonban fölvillant az a gondolat, hogy a tropusok nagyobb hőfoka folytán kisebb a test belső oxidációs folyamata s ennek folytán válik világosabbá a véna-vér. S innen eljutott arra a gondolatra, hogy a hős azorganikus mozgásként mily összefüggések állnak fent s ezentúl aztán rálépett arra a gondolkodási útra, mely végre az energia megmaradásáról szóló törvényt tudományos igazságként csiráztatta ki agyából. Nem lehet feladatom, hogy én itt egy tudományos kiválóság értékét méltassam. Csak azért írtam ennyit is róla, mivel az erő e napjaiban illik néhány ünneplő szóval illetni az erő legnagyobb tudósának emlékezetét. S azért is, hogy tudatunkra jusson, mily tébolyodott tehetetlenségből fakadt a németek ellenségeinek az az állítása, mely szerte a világban barbároknak gúnyolta a németeket. Egy nemzet, melynek ily szellemi héroszai vannak, lehet a fejlődés mérsékelt vagy magas fokán; barbárságról beszélni azonban, ha egy ilyen népről van szó, igazán nem lehet. St. Z. és — A Budapesti (Budai) Tanítóegyesület a minap tartotta meg őszi közgyűlését Koncsek Lajos elnöklete alatt, Bárány Zsigmond A háború és az iskolák címen előadást tartott, amelyhez Mosdóssy Imre tanfelügyelő és Ceike Imre igazgató szólottak. Mindannyian annak szükségességét hangoztatták, hogy minden tárgy keretében meg kell emlékezni a világháborúról, mert most különös alkalmunk van a gyermek szeme előtt lefolyó momentumokra való utalással a hazafias érzelmeket felkelteni és erősíteni. A közgyűlés helyesléssel vette tudomásul a választmány ama határozatát, amely szerint az árvaalapból 3000 korona értékű hadikölcsönkötvényt jegyzett az egyesület. Moussong István pénztáros javaslatára elhatározta a közgyűlés, hogy a Vörös Keresztnek 300 koronát juttat. Mapl lire! Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! (Az új törvényjavaslatok a főrendiházban.) A főrendiház bizottságai csütörtökön tartott üléseikben letárgyalták a képviselőház által legutóbb elintézett törvényjavaslatokat A hadsegélyezés céljaira a jövedelmi adónak ideiglenes és részletes életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot Gaál Jenő ismertette. Gróf Zselénski Róbert normális időben nem járulna hozzá a törvényjavaslathoz. Az eredeti Wekerle-féle javaslatban az egyesek által űzetett adót az adó alá eső jövedelemből nem volt szabad levonni. Mivel ezt igazságtalanságnak tartja, kérdezi, hogy ez a törvényjavaslat ebből a szempontból módosíttatott-e. Chorin Ferenc felhívja a kormány figyelmét arra is, hogy az 1915. évi jövedelem sokkal rosszabb lesz, mint az 1914. évi s mégis a törvényjavaslatból azt látja, hogy az adókivetés alapjául az 1914. évi jövedelem szolgál. Az eredeti Wekerle-féle javaslattal szemben sérelmes, hogy míg ott a jövedelmi pótadó az adó alá eső jövedelemből levonatott, a mostani javaslat szerint nem vonható le. A képviselőház módosításait nem tartja szerencsésnek, különösen azt nem, hogy a jövedelmi adóval a IV. osztályú kereseti adót fizető tisztviselőket is sújtja Mailekovits Sándor felszólalása után Teleszky János pénzügyminiszter az elhangzott észrevételekre válaszolt. Beismeri, hogy az eredeti Wekerle-féle törvény módosításokra szorul és hiányai vannak. Ezeket azonban majd a gyakorlati életben történt kipróbálás után lehet megszüntetni. A most benyújtott törvényjavaslat csak ideiglenes jellegű. Előreláthatólag a háború után a fogyasztási adók emelése elkerülhetetlen lesz. Ez pedig a maga nagy tömegében az alsó néposztályokat sújtja különösen. Ennek ellensúlyozására a progresszív jövedelmi adó okvetlenül szükséges. A törvényjavaslat a fizetett adónak a jövedelemből való levonását megengedi. A kivetés igazságosságának a javaslatban fontos faranciája a független bírói illetékesség kiké. Az egyesült pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottság Wlassics Gyula elnöklésével a törvénykezési illetékekről szóló törvényjavaslatot tárgyalta Több felszólalás után Teleszky János pénzügyminiszter osztja Benedek véleményét hogy a bélyeg- és illetékszabályok mostani bonyolultságán segíteni kell. Ezen nem a bélyegés illetékszabályok újabb kiadásával óhajt segíteni, hanem azzal, hogy a rendszertelenség kiküszöbölésével azokat a rendszer szem előtt tartásával állíttassa össze. A törvényjavaslatot a bizottság változatlanul elfogadta. (Vitézségért kitüntetett vasutasok.) A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréseül, a bosny.-horc. tartományi vasutak alább megnevezett alkalmazottainak és pedig: a koronás eszüst érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján Schmidt József távírdamesternek, valamint Hálek Antal pályafelügyelőnek; az ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján Jerek Antal és Raisz Mihály állomási felvigyázónak, továbbá a hadiforgalom lebonyolítása körül teljesített kiváló szolgálattétel elismeréséül az arany érdemkeresztet (a vörös szalagon) Rottinger Ede gépmesternek, a koronás ezüst érdemkeresztet (a vörös szalagon) Pienicka Vencel vonatvizsgálónak, Köhler Rezső írnok és távirdai tisztviselőnek, Zielina János írnoknak, Leonhardt József raktárnoknak, Latal Cyril és Weidner Antal főkalauzoknak, Arko Antal állomásmesternek, Forster Emil pályamesternek, Werner Ferenc gépmesternek, Selmayer Rezső és Kohn Sándor művezetőknek, Schiel Hubert és Tonkalik Ferenc mozdonyvezetőknek, az ezüst érdemkeresztet (a vörös szalagon) Holjovac Ferenc és Karlovics Ágoston kalauzoknak, Bosnyák Franjo rendezési vigyázónak, Treml Ferenc váltóőrnek, Golub Mustafa állomási munkásnak, Markovec Bálint szakiaányvezetőnek, Brezek József pályaőrnek, Mihelycske János kocsivigyázónak, Dzidics Ilija mozdony fűtőnek, valamint Adamira János műhely -szakman vezetőnek adományozta. (Verekedés borotvával.) A Lajos utca 143. számú ház előtt a villamos megállónál Kovács János és Gazdács Pál borbélyok Ittas állapotban összevesztek Zaller Gerson pincérrel és Minis György nagyszámossal. A két borbély elővette a borotváját, a másik két embert súlyosan összevagdosták. A rendőrség megindította a vizsgálatot . " — (Vilmos császár msterhansi látogatása.) A „Berliner Tageblatt" hadi tudósítója Vilmos császár insterburgi látogatásáról a következőket írja: Hétfőn délelőtt tíz óra tájban szájról-szájra járt a hir Insterburgban, hogy jön a császár. Kezdetben kételkedtek a hir valóságában, mivel már sok egyéb hirben csalódtak az emberek, ezúttal azonban a sugdolódzás igaznak bizonyult. Az iskolákban megszakították a tanítást és a gyermekeknek tudomására hozták, hogy az uralkodó megérkezik. Mint a csicsergő fecskék, így özönlöttek végig a városon a fiatalok és voltaképen ők voltak a postásai a császár érkezésének. Az iskolás gyermekek csacsogták ki, hogy délben tizenkét órakor megjön a császár. Rögtön zászlódíszt öltött Insterburgba amikor a harangok megszólaltak, ezrek és ezrek siettek ki a pályaudvar előtt levő térségre. Vilmos császár mindössze egyetlen egyszer volt ezen a helyen. Ezúttal azt tervezte, hogy innen Gumbinnenbe utazik, a keleti harctér itteni részének megtekintésére. Egyúttal részvétének is kifejezése volt ez a látogatás, hogy az orosz betörések által sújtott kelet-poroszországi lakosságba ezzel is reményt és bizalmat öntsön. A pályaudvar környékén tábori öltözékben levő öreg népfölkelők állottak őrséget míg a Gumbinnen felé vivő úton a lovas vadászok sorakoztak. A csapatok mögött nagy néptömeg szorongott. Díszszázad nem várta a császárt aki mindent a legegyszerűbb formáj között kívánt lebonyolítani. Nem is volt sem virág, sem diszszőnyeg, sem egyéb szokásos ékesítés. A császár vonata tizenkét kocsiból állott ezeknek nagy részében azonban ajándékok voltak a harcosok részére. A pályaudvar perronját szigorúan elzárták a polgári közönség elöl, még a hatóságok képviselőit sem engedték be. A császár ismert fekete vagyonjai pontosan déli tizenkét órakor futottak be a pályaudvarra. Először egy adjutáns ugrott ki az uralkodó szalonkocsijából, utána maga a császár, szürke köpönyegben, sisakkal, amely szürke posztóval volt bevonva. Kardja világos bőrtokban lógott oldalán. Ezenkívül a nyakába vetett szifon távcső és az egyik oldalon sárga bőrtáskában revolver volt. Jobbjában a marsall-pálcát szorongatta. Frissen és komoly tekintettel, testileg rendkívül elasztikus mozdulatokkal fogott kezet az ismerős urakkal, egyeseket pedig bemutattatott magának. Az írásbeli rapportot átfutotta és adjutánsának nyújtotta. Azután kiment a pályaudvar elé és beszállott a főparancsnokság csukott autójába, amelynek bakján a soffőr mellett karabélyos udvari vadász ült. Az autó a közönség üdvrivalgása között robogott előre. A császár barátságos köszöngetéssel viszonozta az ovációt. Gépkocsiját nyolc nyitott autó követte. A levegőben három egyfedelű katonai aeroplán keringett, amikről ezüst színben csillogó világító golyókat lőttek ki vezetőik. A Gumbinnen felé való autózás egy óra hosszáig tartott. A kitűnő országút hóborította mezőségek között húzódik el. AZ Omgerap-folyón ideiglenes fahíd visz keresztül a föld'- ' bontott kőhíd mellett. Némely helyen erődítések nyomai látszanak. A környék falvai némák és elhagyatottak. Egyik-másikat az oroszok teljesen szétdúlták. Minél jobban előre haladt acsászár autója, annál több háborús részlet tünt föl előtte. Különösen Gumbinnen táján bontakozott ki a háború a maga véres és pusztító nyomaival. (Magyar ezredek tulajdonosai.) Most, hogy a király Hindenburg tábornagyot kinevezte a székesfehérvári 69. gyalogezred tulajdonosává, nem lesz érdekesen megállapítani, hogy a világháborúban a mi részünkön szereplő nevezetes emberek mind magyar ezredek tulajdonosai, jóllehet az osztrák ezredek száma több, mint a magyaroké, így Frigyes főherceg hadseregfőparancsntok a pécsi 52., bíró Conrád vezérkari főnök a debreceni 39., Vilmos német császár a kassai 34., Hindenburg tábornagy pedig legújabban a székesfehérvári 69. gyalogezred tulajdonosa. Megemlítjük még e helyen, hogy a román király az újvidéki 6., a spanyol király pedig a kecskeméti 38. ezred tulajdonosa. Nem lenne nagyon büszke az ,,Tahaber"-ra az 5. dragonyosezred, amely Miklós cár nevét viccli ... ha ugyan még viseli!