Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-23 / 4530. szám

118-4530 Szerkesztési iroda: Peren ez­­ek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, május 23. 1865. 16. évi folyam. Keren,­xiek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények; a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt kr. Öt'Té. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor " '­. -86 u­j krt^* V rí . Pest, május 22. 1865. A M. Tud. Akadémia ma tartott ülése kezdetén az alelnök, báró Eötvös József ur, az akadémia elnökének, gróf Des­­sewffy Emil urnak következő levelét nyujtá be : „Tekintetes Akadémia! Sietek egy ör­vendetes hír közlésével, melyet legszíve­sebben személyesen adtam volna elő, ha egészségi állapotom még egy pár hétig nem szabná elém a faluzást. „A császári első hadsegéd, nagy mélt gróf Crenneville hozzám intézett közle­ménye szerint, méltóztatott ő cs. és a pest királyi Felsége, a legmagasabb oltalma alatt álló M. Tudom. Akadémia palotája épitésére, 15.000 (tizenöt ezer) forintot magán­pénztárából legkegyelmesebben adományozni és egyszersmind megen­gedni, hogy ezen összeg egy része az el­nök belátásához képest , egy kísérleti vegymírhely­ezésszerb­ felszerelésére is fordíttathassék. „Az idők és hazámfiai kedvezése ne­kem engedték azon szerencsét, hogy sok ilynemű jelentést tehettem e tisztelt tes­tületnek, — azonban érezni fo­gja bizo­nyosan a Tekint. Akadémia velem együtt, hogy ma teszem a legörvendetesebbet, leg­fontosabbat és legnagyobb jelentőségűt. „A fejedelmi kegy­elem ezen intézet irányában tanusított nyilvánítása által mindnyájunkban ébresztett érzéseknek hű tolmácsa vélek lenni, a midőn azt a ja­vaslatot teszem, hogy legmélyebb hálán­kat egy küldöttség vigye meg ő cs. kir. Felsége uralkodói székéhez, mely az el­nökök vezetése mellett, általok felkérendő négy igazgató-tanácsi tagból és intéze­tünknek a Tek. Akadémia által válasz­tandó hasonlóan négy tagjából állana. „Fogadja egyébiránt a Tek. Akadémia szivesen azon kitűnő és őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel lenni meg ne­m szü­­nök, Sz. Mihályon, május 20-án 1865. alázatos szolgája, gróf Dessewffy Emil elnök.“ Az akadémia jelen volt tagjai kitörő éljenzéssel fogadták ez örvendetes elnöki jelentést, s egyértelműleg elhatározták, hogy ő cs. és apost. kir. Felségének leg­­magasb uralkodói székéhez, az elnökök vezetése alatt, négy igazgató, s ugyan­annyi akadémiai tagból álló küldöttség vigye meg a M. Tud. Akadémia legmé­lyebb háláját. Az igazgató tagokat az el­nökség fogja felhívni, az akadémia részé­ről azonnal megválasztalák a küldött­ségbe Korizmics László és Lónyay Meny­hért tiszteleti, Zsoldos Ignácz rendes és Pauer János székesfehérvári kanonok le­velező tagok. Az „Ost Deutsche Post“ 136-ik számá­ban szól a „Debatte “-nak azon három czik­­kéről, melyekben a magyar kérdés meg­oldásának módja volt fejtegetve, s melye­ket a „Pesti Napló“ is közölt volt a har­madik czikk híjján, figyelmeztetvén az olvasót ezen jól írt és helyes czikkekre. Az „Ost Deutsche Post“ nevezett szá­mában a „Debatte“ ama czikkei „állító­lagos programra“nak mondatnak, s a „programm“ szó ruháztatik rájuk elejétől végig. Az „O. D. P.“ azt bizonyítgatja, hogy a „Debatte“-ban megjelent czikk­­sorozat nem lehet a magyar felirati párt programmja. Politikai pártprogramodnak csak azt lehet nevezni, mit a párt előleges tanács­kozás után megállapított és formulázott. De Magyarországban a felirati párt 1861 óta soha együtt nem tanácskozott, s a teendőkre nézve semmit meg nem állapí­tott, semmit nem formulázott, egy szóval semmi pártprogrammot nem készített, s országgyűlésig nem is fog készíthetni. A „Debatte“ szerkesztője, Ludasy ur, e hónap elején Pesten lévén, megláto­gatta Deákot és a felirati pártnak több tagjait. Társalgás közben, mely többnyi­re a birodalomnak s Magyarországnak közdolgairól folyt, Ludasy ur kérdéseire, mind Deák mind azon elvbarátai, kiket Ludasy úr meglátogatott, őszintén és minden tartózkodás nélkül elmondották a fennforgó lényegesebb tárgyakra néz­ve saját egyéni nézeteiket, mert sem ked­vünk sem okunk titkolózni és politikai meggyőződésünket rejtegetni. E nézetek a teendőket illetőleg csak körvonalazások voltak. Ludasy úr azok lényegét helyesen fogta fel, s a „Debatte“ 125., 126. és 127-ik számaiban hi­ven adta elő. Nem nevezte ő e nézeteket pártpro­­grammnak, hanem a valósággal egyezé­sig, úgy mondotta el azokat, mint­ a libe-­­­rális párt itteni táborában hallottakat. Deák azon főeszméket s elveket, mik a „Debatte ” emlitett három czikkében fog­laltatnak, már hónapok óta gyakran el­mondotta magántársalgás közben bará­tainak és ismerőseinek, meg olyanoknak is, kik nem ugyan azon politikai párthoz tartoztak. Gyakran fejtegette, mennyire alaptalan s igazságtalan azon ellenvetés, melyet sokan Magyarországnak alkotmá­nyos önállása ellen felhoznak, mintha tudnillik ez a birodalom biztosságát ve­szélyeztethetné. Szólott azon módról is, melylyel, épen a sanctio pragmatikából kiindulva, a birodalom teljes biztosságát, s Magyarország alkotmányos önállását és függetlenségét, figyelmezve arra, hogy a Lajthán túli országok is alkotmány­­nyal bírnak, teljes öszhangzásba lehetne hozni. De mindezeket nem úgy adta elő, mint párt­programmot, hanem csak úgy, mint saját egyéni nézeteit. Deák velünk együtt azon meggyőző­désben van, hogy pártprogrammot csak a párt állapíthat meg, és azt csak az or­­szággyűléseken teheti , midőn a párt együtt lesz, s midőn tudni fogja n­emcsak azt, mit az ország kíván, hanem azt is, mit az országtól kívánnak. Mindaz, mi addig mondatik, csak egyé­ni nézet, melyet számosan oszthatnak ugyan, s ez esetben talán osztanak is , de nem pártprogramra. Felhozza az­„O. d. P.,“ hogy a „P. Nap­­ló“a „Debatte“-nak csak két első czikkét közölte, a harmadikat pedig máig sem. „ J e 11 e m z ”—mondja az „Ostdeutsche Post“—hogy a Napló közlé, hirlapszemle­­képen amaz úgynevezett programm-czik­­kek egyik felét (azon száraz megjegyzés­sel, hogy jól irt és helyes czikkek), mig a másik felét, tudtunkkal, máig sem adá ki, holott épen ez a ki nem­ adott rész foglalja magában a közös ügyek tárgya­lására vonatkozó tulajdonképi javaslatot, és így az egésznek épen ezen magva nem részesül a helyesség valóban igen so­vány dicséretében. Igaz, hogy azt a hírt terjesztették (mann sprengte aus), mintha a pesti rendőrhatóság nem engedte volna meg ezen rész kinyomtatását, de ez merő­ben hihetetlen“ stb. Az „Ost-Deutsche Post“, úgy látszik, tapogatva keresi és magyarázg­­tja azon okot, mely miatt a „Pesti Napló“ a „De­­batte“-nak 3-ik czikkét nem is közlötte. Véletlenül reá talált ugyan, de mivel hi­hetetlennek tartja, mást keres, és abból következtetéseket von le. De legyen az „O. P.“ megnyugodva,­­ mi bizonyossá teszszük, hogy egyedül a sajtóviszonyok­ból származó akadály gátolta a Naplót az említett 3-ik czikknek szándékolt közlé­sében, és így mind azon következtetések, miket a nem közlésből ki akarnak magya­rázni, merőben alaptalanok. Ennyit a lehető félreértések elkerülé­se végett. — Ismételjük, hogy azon fő­­eszmék, miket a „Debatte“ elsorolt, Deák­nak s némely elvbarátinak saját egyéni nézetei és a mieink is, melyeket a „De­batte“ nem az illetőknek megbízásából; de, minthogy e nézetek nem titkok, nem is az illetők ellenére, mint hallottakat, hiven köztütt. Kik lesznek azok, kik e nézeteket osztják­­ — azt az országgyűlés fogja megmutatni.| ~ - Mi addig kerülni fogunk minden részletes fejtegetést és polémiát. Bécsi dolgok.­ ­ Mint lapunk vasárnapi számában a magán­­telegramm jelentés­ű reichsratb képviselőháza május 20-kán nagy többséggel elfogadá a ke­reskedelmi szerződést. Rászavaztak 112-en, el­lene 51-en. Visszatérünk a május 19 -i ülés vitájára. Kaiserfeld a szabadkereskedés felé köze­ledés nevében szól a szerződés elfogadása mel­lett. Ausztriában — úgymond — annyira halad­tak már,­hogy nincs bevallott hive a vámtila­lomnak ; — mindenki csak a védvám embere. De a védvám oly függöny, mely mögött egy iránt lappanghat vámtilalom és szabadkereskedés. Van ebben egy nehézség, melyet semmi enquéte­­bizottság és jogtudós világosan megoldani nem bír. Ez a nehézség abban áll, hogy oly számot találjunk a vámra nézve, mely mellett a verseny kizárva nincs, de még­sem oly alacsony, hogy a belföldi ipar a külföldinek feláldoztassék, így védvám az a vám, mely épen annyi versenyt enged meg, a­mennyi az ipar ösztönzésére ezen valódi czélra, elegendő A birodalom különböző nagy városainak iparkamrái rendkívül eltérő vé­leményeket adtak a védvám mekkoraságának tárgyában. A második nehézség a védvám mennyi ideig tartásának meghatározása. Ha egy tizenkét évi védelem biztosíttatik az iparnak, nem ismerek országot, melyben az iparosok annak leteltével azt mondták volna: nincs többé szükségünk vé­delemre (bravók). Ezen idő leteltével is az ipar ugyanazon „non possumus“t fogja kiáltani. S ez természetes, mert ha a belföldi ipar haladást teszen azalatt, új külföldi ipar sem marad hátra, s tizenkét év múlva is ugyanazon különbség lesz meg. (Helyes.) Az ipar versenyzési ké­pességét és fejlését nem kell korábbi száza­dok , vagy a jelen század évtizedei szerint ítélni, hanem azon óriási ha­ladás szerint, melyet korunkban t­esz az i­par, s melylyel a ki­lépést tartani nem bír, és nincs ösztöne a haladásra, tönkre jut a védelem mellett. (Helyeslés, bravúk.) De absolut szabad kereskedés sincs. A külön­böző államok különböző adózása, s különösen minden kormány abbeli kénytelensége, hogy az adókat vám alakjában is megvegye, ellene sze­gül a korlátlan kereskedési szabadságnak . Azért én és barátaim sem vagyunk a szabadke­reskedés kivel amaz absolut értelemben Iparun­kat egy hibás rendszer sok részben már termé­szetellenes csatornák­ra vezette, sőt még ott is, hol természetes medre van,­épen a prohibitis és túlságos védelem miatt a külföldi mögött na­gyon hátra maradt. Nem tehetjük a jelen nem­zedéket felelőssé a múlt bűnei miatt, melyek az államot terhelik. Időt, habár nem egy örökké­valóságot kell adnunk a fejtésnek. Nem kell felednünk a roppant haladást, melyet a külföld ipara az uj meg új találmányok által tőn, sem a megváltozott közlekedési viszonyokat. Az ál­lamok érintkezése most ezerszeres a régihez ké­pest. Ezen érintkezések barátságosak, s csak visszautasítás által válnak ellenségesekké. Mi a védvámban tulajdonkép nem rendszert, csak átmenetet látunk, s ezen szempont is a vámtételek lehető leszállítása felé, s a politi­kailag és kereskedelmileg homogén államok közti vámsorompók elenyésztetésére, végre a közlekedés könnyítésére kereskedelmi szerző­dések által. Ezen értelemben a lépcsőnkénti re­formra törekszünk, s ennélfogva ellene vagyunk minden olyannak, mi e téren hátralépés vagy megállapodás (tetszés) Ezen szempontból a szerződésben oly határt látunk, melyen túl a vámokat többé nem emelhetjük. Az átalános vámtarifában nemcsak az ipar buzdítását látjuk , hanem még inkább buzdítást a törvényhozásra és k­ormányra nézve, hogy előteremtse mindazon feltételeket, melyek a termelés na­­gyobbítására szükségesek, elhá­­rítson gyorsan minden akadályt,mely útjában áll, s melyet rég el lehet vóla hárítani, hogy ne csak a gyümölcstelen államkiadásokban kelljen gaz­dálkodásokat hozni be, hanem gazdagon lehes­sen megszavazni a költségeket ott, hol gyümöl­csöző kiadásokról van szó. Mi azt reméljük a mostani szerződéstől, hogy benn új erőket fog felserkenti és kifejleszteni, reméljük, hogy a külföldi tőke Ausztriába ve­zettetik, s új forrásai nyílnak fel a gyarapodás­nak, mint más államban, hol hasonló rendszer fogadtatott el, teljesedni látjuk. Végül reméljük a mezei gazdaság fölvirágozását, mivel ennek virágzását mindig együtt látjuk ugyan az iparé­val, de nem a mesterségesen ápolt, hanem ter­mészetesen termő, azaz nem ephemer iparéval. Szónok c­áfolván styriai képviselő Waser be­szédét (ki a szerződés elvetése mellett szólt), beszél List tanairól, melyek Németországra nézve üdvösek voltak, de a melyeken, mint tano­kon, az idő már már túlhaladt, s ha tekintélyre kell hivatkozni, szónok Smith Ádámra, Cobden­­re és a manchesteri iskolára hivatkozik. Ezen iskola mellett szól a tapasztalás és történelem. Helytelen azt mondani, hogy a szíriai vasipar tönkrejutott, s csak prohibitio segíthet rajta, mert épen ezzel volna elítélve. Egyetlen képvi­selő is, ki az általános érdeket tart­­j­a szem előtt, ki a különböző osztályok érde­keit mérlegeli, nem szavazhat oly vámokra, me­lyek a beviteli tilalom jellemét viselik magukon. Mindenki olcsó vasat követel, ol­csó vas kell a kézművesnek, a mezei gazdának, a szállításnak, a kovácsoknak, lakatosoknak és építészetnek. Mindezeknek olcsó vas kell, s ezt az oly szükséges anyagot nem kell drágáb­bá tenni. Különben a szerződésben a beviteli vám a vasra nézve fel van emelve, s épen ezért a vas­iparnak kellene a szerződéssel egyetértenie A vasipar pang, ezt nem lehet tagadni, de csak az átalános calamitás miatt szenved, a vámok en­nek nem okai s az átalános fellendülésben ré­szes leend. Ha nem ez lenne az eset, akkor a vasbehozatalnak kellett emelkednie, mely eset egyátalában nem áll. A Szónok ezt számszerű­leg és statistikai adatokból kimutatja. A legna­gyobb termelő a leobeni kereskedelmi kamara, kijelenté, hogy nyersvasra nézve nincs szüksé­gük vámra. Említi szónok az ezen század máso­dik évtizedében a vasiparban beállt pangást, pedig akkor nagy védvámokkal bírt; ő emlék­szik, hogy a vasipar mily találmány következ­tében jutott tönkre, ez egy oly találmány volt, mely a felett elsiklott, s bizonyára senkinek sem jutott volna eszébe az ipar védelmére az új ta­lálmányt eltiltani. A Szónok kimutatja, hogy 1853. óta, midőn először szakítottak a magas védvámokkal, a vaskivitel ténylegesen emelke­dett, míg a behozatal fokonként alábbszállt. Tiz évvel korábban, s még az 1850-es évben is a be­hozatal a kivitelt még jelentékenyen felülmúlta.­­ Az elszigeteltetés hozatott szóba, úgy véle­kednek, Ausztria önálló kereskedelmi politikát követhet, önálló kereskedelmi terület lehet, ne­hogy portugálokká és spanyolokká legyünk. De lehetséges-e ez az önállóság? — Éjszak felé csak előrehaladt nemzetek vannak a határokon, melyek már majd csak pénzvámokkal bírnak, délen félműveltségi­ népek, belül rokonulás nél­kül különböző s más más műveltségi fokon álló nemzetek képezik a birodalmat. Hogyan lehet hinni, hogy ilyen állam önálló kereskedelmi te­rületté lehessen ? Szónok az uralkodó kedvezőt­len viszonyokat átmenetieknek tartja, s ezért nem szabad visszafelé lépni, s ha a kedvezőt­len viszonyok megállapodottak, akkor a véd vá­mok sem használnak semmit is. Poroszország elleni gyűlölködés miatt n­em lehet a szerződést elvetni s élszakitól az utolsó szálat, mely ben­nünket Németországhoz­­ kapcsol. — Szónok a ház tetszése közt végzi beszédét. Herbst: Nem védvámról, nem kereskedel­mi szabadságról, hanem azon kérdésről van szó, hogy várjon el kell-e fogadnunk az előttünk fekvő kereskedelmi szerződést. — Lehet va­laki szabadkereskedés-pártoló, s mégis az el­len szavazhat. Ő nem csatlakozhat a bi­zottmánynak azon nyilatkozatához, miszerint a szerződés előnyei annak hátrányai felett túl­­nyomóak — úgymond szónok — s a hely­zet lerajzolására tér át, a­mint az a jelen szerződés által állíttatott elő. — A februári szerződés egy, nagy eszmék által előidézett nagyszerű conceptió, melyhez képest a jelen szerződés valódi nyomorúság. A helyzet egé­szen másnemű, mint az a februári szerződés után volt. Ez utóbbi viszonosságon nyugodott, a vásárterek szélesbittettek, de mit mondjunk a jelen szerződéshez ? Vámokat látunk ott, hol előbb semmi vámok sem voltak ; felemelt vámo­kat oly iparágakra, melyek kelendőségi kútfő­ket szereztek maguknak a vámterület felé, és mégis azt állítják, hogy a helyzet nem változott lényegesen ? A vámegylet megállapított tarifá­val bírt, annak minden változtatás iránt Fran­­cziaországgal kelle egyezkednie, s ezért épen nem volt képes engedményeket adni. Ausztriá­nak nem volt törvényesen fennálló tarifa-terve, hanem oly, pusztán papíron létező eszményi tarifa-terve volt, melyet minden pere­ben meg lehet változtatni. A helyzet tehát egyenlőtlen, s az ausztriai képviselő állása nehéz volt. Ha ekkor az egyik fél egyátalában létre akarja hozni a szerződést, a szerződésnek annak elő­nyére kell­­­iz­tnie, ki a szerződéssel semmit sem törődik. Szónok az egyes szerződési határoza­tok éles bírálatába bocsátkozik, összehason­lítja a nyújtott előnyöket a hátrányokkal, és számadásszerűleg igyekszik kimutatni, hogy a hátrányok nagyobbak. A vám­értékek kiszámí­tása nem helyes, és Poroszország előnyére eszkö­zöltetett. A szerződés tételei nem egyebek, mint különbözeti vámok a vám­egylet javára, a­nél­kül, hogy ezért kedvezményt nyernének, míg az ausztriai képviselő az értekezletben világosan kijelenté, hogy ő nem védelmezhetne ily külön­bözeti vámokat. Szónok ismételve tiltakozik az ellen, mintha ő úgy beszélne, mint védvám-pár­toló , szerinte azon kérdésnek, hogy vajjon véd­vám legyen-e vagy szabad kereskedés, a jelen kérdéssel semmi köze sínes. Szónak számos vámtételeket hoz fel, úgy a mint azokat a szer­ződés szabályozza, s kimutatni igyekszik, hogy minden előny Poroszország részén van, mely mindegyik oly iparágat oltalmazni igyekszik, mely kivitelre alkalmas, és kérdi, ha vájjon ezek-e a szabad kereskedés amaz elvei, melyek határaink körül mindenütt virágzanak? Szónok lealázónak találja egy államra nézve saját tör­vényhozását megkötni, arra kötelezvén magát, hogy kiviteli jutalmakat fog behozni. Saját or­szágunkra kell hagyni, hogy a népszerű elveket elismerje, vagy ne. Szónok a 25. czikkben (esetleges belépés a vámegyletbe) találja fel an­nak fő okát, hogy miért köttetett meg sajátkép a szerződés,­­ azt a kereskedelmi miniszternek a berlini követek házában tett nyilatkozata után egészen illustriusnak tartja. S mégis sajátkép ezen czikkért tétettek engedmények. Ezen ál­láspontból ő nem nyilatkozhatik a szerződés mellett. A cartel őt szintén nem indíthatja erre, mivel ő nem fél a csempészettől, mivel az az ő vé­leménye szerint többé nem jövedelmez, szintoly kevéssé, mint a határ­közlekedési könnyítésekre vonatkozó határozatok, miket Poroszország min­­dig fenn fog tartani, mivel azok érdekében feküsz­­nek. Azt mondák, hogy Magyarországnak saját borkereskedése érdekében a szabadkereskedést kell pártolnia, de épen ezért kell Magyarország­nak a szerződés ellen lennie, mivel 12% évre a szerződés a borkivitelt lehetetlenné teszi.­­ Egy oly szerződést, mely a bort illetőleg nekünk semmi kedvezményt sem nyújt, min­den körülmények közt el kell vetni, mivel a bor a kivitelre legalkalmasabb czikkünk. — Épen azért kell Magyarország érdekeit védni, mivel az a házban nincs képviselve. Ha a szerződésben megszabott vámtételeket jónak tartják, maguk állapítsák meg azokat. Nem kell az ipart contumach­ozni, azt meg kell hallgatni, habár annak talán nem lehetne is igazat adni. Ne csatoljanak a már is létezőhöz még egy újabb elkeserítést is. Ő nem a védvám-pártoló álláspontjából beszél, s nem is a szabad-keres­­kedés-pártolóéból, hanem ausztriai álláspontból. (Élénk tetszés.) B. Hock osztályfőnök: Dr. Herbstnek be­széde oly annyira személyes fordulatott vett ő ellene, hogy kénytelve érzi magát, a szerző­dést annak közbenjáróit védelmezni. Herbst ta­nár úr úgy véli, hogy csupán a szerződést kell szem előtt tartani, hogy annak elfogadása iránt ítéljünk, s a vámtarifa reformját illető általános kérdésnek a szerződés elfogadásához semmi köze. Ezen nézetnek ellent kell mondania. Ha a vámreform a kormány vagy a követi ház néze­tétől függne, akkor dr. Herbstnek némely ellen­vetése alapos volna. De ha a vám­r­eformok szük­sége mint elutasí­latlan állt elő, ha a refor­­mot nem lehet alkalmas­ időre elhalasztani, akkor a kérdés más jelentőséget nyer. Hogy a vámreform szüksége beállt, ezt egy oldal­ról sem vették tagadásba, s dr. Herbst is elismerte ezt. — Azon perezben, a midőn a franczia-porosz kereskedelmi szerződés s az ar­ra alapított vámtarifa határunkon érvénybe lé­pett, nincs többé a vámreform kérdése kezünk­be adva, az szükséggé vált, mert azon állapo­tok, melyek már olasz határunkon fennforognak, nyugati s ésszaknyugati határainkra is kiterjed­tek. Van derék pénzügyőrségünk és vámhivatal­nokaink, nem szabad semmi megrovásukat sem megengednem, de a vámközegek eszménye sem lesz képes határunkat megvédeni, ha egyik oldalon a védvámrendszer s a másikon a sza­badkereskedelmi rendszer uralkodik. (Igen he­lyesen.) A vámegylet szabadkereskedelmi rend­szere kettős hatást gyakorol reánk; először magában azon országban, melyben uralkodik, leszállítja az árakat, 7, ezért a csempészetet a vámegyletből hozzánk előmozdítja,­­másodszor ha a vámmegterhelés közti különbség nagy, á­meg vámoltárukkal a csempészkedést is megköny­­nyíti- Az egyetlen eszköz ezen visszaélés ellen, pénzügyőrséget oly mértékben megszaporítani, mint ezt Olaszországban tenni voltunk kényte­lenek, s még ezen eszköz sem volna elégséges, mert a csempészet és ingerei sokkal nagyobbak, mintsem hogy azt a pénzügyőrség megakadá­lyozhatná. — De ha a vállreform szükséggé vált, akkor a szerződés a legnagyobb előnyö­ket nyújtja, mert bármit adjanak is érte oda, mind semmi, minthogy­ a vámreform szüksége ál­tal különben­­is kényszerítve vannak reák . A vámegyleti tárgyalásoknak alapjául az új vám­tarifa terv vézetett. Ezen vámtarifa-tervhez a kormány ellenállhatlan kényszerűséggel látá magát utasítva. Mi tehát csak azon különbsége­ket áldoztuk fel, melyek ezen új tarifa-terv s a vámegyletteli szerződés közt fennforognak. Herbst követ számos czikkeket sorolt fel, me­lyekre nézve vámtarifánk jövőben nagyobb té­teleket tartalmaz, mint a vámegylet tarifája. Ha 1863. nov. 18-ki tarifánkat tekintjük, úgy min­denesetre megtaláljuk mindazon elősorolt czik­keket ugyanazon vámtételekkel; ezen tételek akkor nem a vámegyletre való tekintettel — a vámegyletnek a legkisebb engedményt sem akarák tenni hanem tekintettel a belipar szükségeire állapíttattak meg. A tarifareform e tekintetben autonóm volt, így péld­­a törkölynél a 11 tallérnyi vám nem tartatott meg, hanem el­égségesnek tartanak 5 ftnyi vámot. Ezen vám azonban nem új, hanem már bennállt az 51 és 53 ki tarifákban Herbst tanár emlité a m­egme­­szesedett sodát Ezen 40 krnyi vám­ 1838 óta áll fenn, oly időben állapíttatott meg, midőn még a tiltó rendszer fenállt; átment az az első tarifába, melyben Ausztria a tiltó-rendszertől a magas véd vámrendszerhez fordult, t. i. az 1851-diki tarifához. Az 1853-ki tarifa szerkesztésénél a vámegylet irányában azon engedményt tevék, hogy ezen vámtételt fentarják, dauzára annak, hogy arra kényszerítve nem voltak. Akkor egy sodagyárnak kérvénye nyujtatott át a vám fel­emelése iránt, mely azt hivé, hogy a megbukás­hoz közel van A minisztériumban voltak férfiak, kik ezen fontos gyártásnak állapotát szemügyre vették, azonban a tanácskozásnál azon tétel felemelése ellen nyilatkoztak, azon oknál fogva, mert a sziksa alapját képezi vegyészi iparunknak és se­gédanyag számos más iparágaink számára. Em­lékeztetek az üvegiparra. Ha a vámegylet azt hívé, hogy e tekintetben magas­ vámot kell fenntartania,úgy ez a kormányt nem határozható arra, hogy a beliparra való, tekintetből tett ren­delkezést megváltoztassa. Átalában kérem, gon­dolják magukat bele egy közbenjáró helyzetébe, kinek nem oly férfiak irányában kell szólnia, kik semmi más hatalom által, csupán érvek és ellen­engedmények által vétethetnek rá valamely rendszabály elfogadására. Mily benyomást idéztem volna elő, ha azt mondtam volna : 38-ki tarifánkban a sziksót 42 kiban állapítottak meg, 53-ki tarifánkban úgy mint a 63-diki tarifa terv­ben megtartottuk ezen tételt; de jelenleg, mint­hogy veletek új szerződést kötünk, ezért várnán­k át egy forintra emeljük fel. — így van ez a Herbst által idézett czikkek egész sorára nézve. Herbst tanár maga mondá, hogy azok nagy ré­sze nevetséges, s ez valóban tökéletesen he­lyes; kivév­e a sziksát, talán egy sincs azok közt, mely jelentőséggel bírna Több más czikk,melye­ket Herbst tanár úr idézett, egészen véletlenül fu­tottak bele. Tarifatételeink s a vámegyletei nem egyeznek tökéletesen egymással. Itt ott egy kis czikk az egyiknél benn van, a másiknál hiányzik. Ezen szerződésnél nem hivők beltarifánkat meg­változtatandónak, s igy történt, hogy egy tarifa­tétel tárulmányai közöl némelyek az Ausztria részéről szerződési tervezetben benn vannak, s a vámegyletében nincsenek, így p. a belsett gyertyabelek nálunk véletlenül a „fehérített pa­mutfonal“ tételében, a vámegyletnél más­­tétel­nél vannak idézve. A vegyanyagok vámtételét illetőleg megjegyzi szónok: Szintén nincs vegy­­anyag, kivéve melyeket Herbst úr idézett, me­lyek nálunk ne volnának kétszer vagy három­szor jobban megvámolva, mint a vámegyletben. Ha a kézmű­vekre átmegyünk s a­ gyapjuárukat tekintjük, melyekre nézve sok dologban a vám­egylettel ha előnyben nem vagyunk is felette, mégis egy lábon állunk, akkor úgy találjuk, hogy ott, hol a vámegylet 25 ftot fizet, mi 15 forintot fizetünk, hol 45 forintot, mi 30 ftot, hol az 70 forintot, mi 36 és 45 forintot; a­hol a vámegylet, ha tarifánk valósággá válik, 150 ftot fizet,ott mi 45 ftot fizetünk. Lenáruknál át­lag alig fizetjük felét annak, a­mit a vámegylet nálunk fizet. Nálunk a vámegylet üvegért fizet 6 ftot, mi nála 3 ftot, az úgynevezett bécsi csik­kekért mi 6 ftot fizetünk, s­­ nálunk 12 ftot. Ha tehát vámegyenlőtlenségről van szó, úgy ez nagyban és egészben nincs a vámegylet, hanem Ausztria javára. Ellenveték, hogy ezen­­kedvezmények Ausz­tria javára a franczia-porosz kereskedelmi szerződés által vannak adva, s akkor is meg­adattak volna, ha szerződést nem kötünk erre felelem: „talán igen“, de ugyan­is, azon bizonyosságai: „talán nem.“ A vámegylet csupán a Francziaországgali szerződés által van kötelezve ezen tételeket megtartani, de szabad­ságában áll minden perezben más államok irá­nyában különzeti vámokat róni ki, épen úgy mint nálunk a szerződésnél fogva lehetséges kü­­lönzeti vámokat szabni ki, ha tanácsosnak tart­juk. Ha a szerződést elutasítjuk, s a fennálló ta­­rifa általános vámjait a vámegyletre alkalmaz­zuk, vagy ha különben hozunk be egy tarifát, mely a vámegylet közlekedése elé legyőzhetlen akadályokat gördít, úgy valószínű, hogy az kü­­­lönzeti vámrendszert fog irányunkban használni Kereskedelmi tudósítás. Adler L. váltóüzlettudósításának máj. 16-ki számából közöljük a következőket: A hónap lefolyt felében tőzsdénkén mind a forgalmat, mind az árkelet tetemes hányattatás

Next