Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-01 / 181. szám

65-ik évfolyam. 181. szám APRÓHIRDETÉSEK ÁRAI Egyes sió 6 fillér, vastagabb betű­vel 12 fillér Hirdetések milliméter számítás­sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint.­­előfizetési Árak : Égési évre _ _ 32 kor. — fill. Félévre----------16 „ — „ Negyedévre _ _ 8 — „ Egy hóra----------2 ” 80 „ Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokcon 12 fillér. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Szombat, augusztus 1. Általános mozgósítás ÉS MORATÓRIUM! Hivatalosan jelentik: Folyó évi jutlius 31-én kelt hivatalos értesülés szerint ő császári és apostoli királyi Felsége a hadsereg, a haditengerészet, a két honvédség általános mozgósítását, valamint a népfelkelés felhívását és mozgósítását legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. Ezen intézkedésre az Orosz­ország részéről elrendelt mozgósítás szolgáltatott okot. Az ő császári és apostoli királyi Felsége által megparancsolt rendelkezés semmiféle néven nevezendő támadó célzatot nem foglal magában, hanem kizárólag óvatosságból foganatosíttatott intézkedésről van szó a monarkia elengedhetetlen védelme céljából. Hivatalosan jelentik: IV ./:­­ A magánjogi kötelezettségek teljesítésére a magyar királyi minisztérium az 1912. évi 63. t.-c, 16. §-ában nyert felhatalmazás alapján 14 napi moratóriumot rendelt el. 1 A világtörténelem félszázad óta leg­nagyobb eseménye következett be a mai napon: a király elrendelte az összes szá­razföldi és tengeri haderők, a honvéd­ség és a népfölkelés általános mozgósí­tását. Miután előzetesen már Oroszor­szág és Németország is ugyanily intéz­kedéseket tett, nyolc-tíz napon belül Európában tíz millió katona fog fegy­verben állani. Magyarországon és Ausztriában ezek az események senkit sem értek váratla­nul. A monarkia polgári és hadi vezetősé­gének tanácsa, amely Szerbiához intézett jegyzékünket fogalmazta és mi, akik ezt a jegyzéket benső megnyugvással és őszinte megelégedéssel tudomásul vet­tük, számoltunk azzal, hogy van olyan eshetőség is, amely általános mozgósí­tásra vezet. Ami ma ő Felsége paran­csával hivatalosan is ime megerősíttetett, nem volt titok előttünk, hogy ami miatt Szerbiával háborúba kellett kevered­nünk, annak mozgatója a cári biroda­lom, amely komitácsiknak és bombave­tőknek használja fel ellenünk egy évti­zed óta a Karagyorgyevicseket. A mon­arkia jegyzékét sem a megrémült Szer­bia tagadta meg, hanem Oroszország szólt bele a belgrádi koronatanácsba, hogy megszabja, milyen büntetést mér­jünk mi, a vérig sértettek, trónörökö­sünk gyilkosaira, békénk megzavaróira, arra az országra, amely három év óta dúlja fel nyugalmunkat és boldog pol­gári életünket. Hogy milyen jogon lé­pett közbe Oroszország, azt nem tudjuk, talán a történelem tisztázni fogja. Az általános mozgósítás nagy éjsza­káján visszatekinthetünk az elmúlt hétre és higgadt tárgyilagossággal állapíthat­juk meg, mi történt július 23-ika óta. Egész Európa érzi és tudja, hogy a mon­arkia külső és belső helyzete mily gyö­keres változáson ment át, mióta bel­grádi követünk átnyújtotta gyors és erő­teljes jegyzékünket a szerb kormány­nak. Oroszország balkáni cselédsége megrettenve látta, hogy bekerülésünk eddig az erősebb imponáló nyugalma volt és hogy öklünk nekilendült, láthat­ták — útjába nem állhat senki. Orosz­ország kísérletei közül, amelyek Szer­bia méltó megbűnhődésének meggátlá­­sára irányultak, kettő domborodik ki: az egyik, amelyhez az entente hatal­mai is hozzájárultak, az a kísérlet volt, hogy úgy bánjanak el a monarkiával,­ mint Törökországgal volt szokásban, ezt a becsületügyet aeróság elé állítsák, hogy ott bizonyítsa az ő igazát. Oroszország, Franciaország és Anglia fellebbviteli bírósága óhajtott lenni Szerbiára kirótt büntetésünknek, meg akarták szabni a büntetés mérvét, súlyát és Oroszor­szág, a hívatlan védőügyvéd, már eny­hítő körülményeken gondolkozott. Ausz­­tria-Magyarország azonban, hűséges szövetségesünknek, Németországnak se­gítségével, de a saját hatalma és ereje jól megfontolt tudatában olyan kemé­nyen és határozottan utasította vissza az entente bármily közbelépését, hogy az első puhatolózások után nem is mer­tek többé a londoni konferencia ötleté­vel kísérletezni. A másik, amit Oroszország első kí­sérletének kudarca után megpróbált, az volt, hogy mint a Balkán pro­­tektora lépjen fel ellenünk, tudni akarván, hogy mi történik a há­ború után és garanciákat követel­vén büntető hadjáratunk befejezé­­sére, mintha erre jogcíme volna. A mon­arkia ismét bebizonyította, hogy nem akar világháborút, a műveit nyugat bé­kéje szent elölte, szóba állott Oroszor­szággal, tiszteletreméltó készséget mu­tatva­ arra, hogy nem hajlandó a tárgya­lások elöl ridegen elzárkózni. A forma barátságos volt, de a lényeg Oroszország igazi szándékait mutatta. A cár kormá­nya nemcsak azt kívánta, hogy garan­ciát adjunk arra, hogy a szerbek ellen indított hadjáratunknak nem célja ter­ritoriális terjeszkedés, amire tudvalé­vően egy pillanatig sem gondoltunk, hanem ő akarta megszabni, hogy az ul­timátumnak mely pontját teljesítse a ki­rálygyilkosok nemzete. A tárgyalások még folynak, a világ­háború még c­­ak fenyegető árnyék, amelynek elkerülésére a monarkia min­dent meg­tesz, a becsü­let és az érde­keink határain belül. Általános mozgó­sításunk és ,a német birodalomban proklamált hadi­állapot logikus válasz Oroszország mozgósítására. A célunk nem támadás, hanem a monarkia hatá­rainak elengedhetetlen védelme. Oroszország fegyveres készülődései­vel bizonyságot szolgáltat arra, hogy a tárgyalások szankcióját fegyvereiben keresi. A választ megkapta tőlünk. Az orosz határon tornyosuló szuronyerdő­vel szemben ott áll a miénk, számra, erőre, harci készségre Németországéval együtt hatalmasabb és félelmesebb, mint az övé. Meglepetés nem érhet bennün­ket! Annyi történt csupán, hogy a mér­leg egyik serpenyőjébe Oroszország bele­dobta a saját haderejét, mi ellensúlyoz­tuk a másik serpenyőt a saját és szövet­ségesünk haderejével. Lapunk mai száma 16 oldal

Next