Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-14 / 194. szám

Budapest, péntek. PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 14. 1194. szám.) fr radalom minden rétegéből csatlakoznak e nemes célhoz, hogy a nyomort legalább egyelőre enyhítsék. Akik az akcióban részt akarnak venni, jelentkezzenek a Ritz-szálló földszinti termében. A Katolikus Karitász, a katolikus egyesületek jótékonysági központja, ülést tartott, amelyen beelentették, hogy a Notre Dame de Sion villámos-úti házában ötven gyermek számára berendezett napközi otthont a napokban fogják megnyitni. Bejelentették továbbá, hogy a Mária Reparatrix-zárda Üllői-úti házában ötven sebesült számára teljesen felszerelt helyiséget biztosít teljes ellátással és ápolással. Az Auguszta Gyorssegély Egyesület keretében létesült Auguszta-zenekar augusztus 18-án délután fél hat órakor tartja első hangversenyét a Dunakorzón. A zenekart Szikla Adolf, az Operaház karmestere vezényli. Auguszta főhercegasszony távirati úton felhatalmazta Förstner Gyulánét, hogy a zenekar Auguszta-zenekar név alatt működjék. A programmot kurucdalokból és klaszszikus magyar zeneszámokból állítják össze. (Adakozások) Báró Hazai Samu gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter a bevonult katonák családtagjainak segítésére 500 koronát adományozott. A behívott katonák családtagjainak segítésére a Magyar Általános Hitelbank újabban a következő adományokat kapta: Első Magyar Iparbank 5000, gróf Széchenyi Béla 5000, szántói dr. Kőrösy József özvegye és Eisele Ödön 1000—1000, Hajduska Emil és szántói dr. Kőrösy Kornél 500—500, Mozsonyi Jenőné 300, Cziráky-Almássy Erzsébet grófnő és a Magyar Állami Tisztviselők Országos Egyesülete 200—200, Országos Pázmány Egyesülete 199 korona, 90 fillér stb. Az államvasutak budapesti központi üzletvezetősége 7738.70, Űrlovasok Szövetsége 5000, dr. Csengey Gyula és neje,' és' Weber-Fuchs Karolin 1000—1000, a királyhidai fűtőház 590, Vecsey Lajos, Vecsey Ferenc hegedüsművész, özvegy Gerhardt Gusztávné és özvegy Idr. Koller Gyuláné Fuchs Henriette 500—500, azállamvasutak szeged-rókusi műhelye 200, a Máv. Szolnoki műhelye 109 korona. Az újvidéki szerb „Matica" nevű irodalmiegyesület a Vöröskereszt Egyesületnek, valaminta hadbavonultak családjainak segítésére tízezer koronát szavazott meg. (Hírek az országból) Szamosújvárról jelentik, hogy az ott állományzó huszárokat a város egész közönsége, magyarok, örmények és románok lelkes ünnepléssel búcsúztatták el. A huszárok elénekelték a Himnuszt, majd Hosszú Vazul püspök intézett hozzájuk, megható búcsúbeszédet s azután a könyekre fakasztó áldást a huszárok parancsnoka szép beszédben köszönte meg, amelyben huszárai nevében esküvel fogadta, hogy rettenthetetlenül fognak harcolni a királyért és hazáiért. A Szent István apostoli királyról nevezett errdélyi Szent Ferenc-rendi rendtartomány új provinciálisa, P. Tréfán Leonárd, lelkes felhívást bocsátott ki a rendtartomány összes tagjaihoz, amelyben kéri a franciskánusokat, hogy a szószében, iskolában és a gyóntatószékben egyaránt A bécsi nagy napok Bécs, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) Bizonyos vagyok róla, hogy nem festek le egy más világot a magyar közönség számára, ha az osztrák s mindenekelőtt a bécsi lelkesedés megkapó jeleneteit felsorolom. A lelkesedésben egybeforrott az egész monarkia, sőt egyek vagyunk a közös célban Németországgal is. Vannak azonban a bécsi nagy napoknak más, speciális színei is, amelyek a budapesti palettáról hiányzanak, s amelyek túl a Lajtán (ez a múltban olyan sokszor emlegetett határvonalon) különös érdeklődésre tarthatnak számot. A császárváros háborús életében a nagyközönséggel egyforma szerepet visznek a főhercegek. Mindenütt ott vannak, sűrűn tűnnek fel az utcák forgatagában s minden alkalommal központjai a tüntetéseknek. Különösen sokszor látni Jenő fő herceget Deutschmeister egyenruhájában, majd Frigyes főherceg, a generalisszimusz tűnik fel vagy Károly Ferenc József, a trónörökös. Hihetetlen népszerűsége van Péter Ferdinándnak. A kékszemű, szőke szakálas főherceg az uralkodóház tagjai közül a legkiválóbb szónok s ezt most nagyon értékelik. Felidéződik a napóleoni mondás, amely szerint csak az lehet igazán jó tábornok, aki beszélni tud s Péter Ferdinándnak ez a tehetsége különös szerepet fog most juttatni. A lelkesedésből és a szeretetből impozáns rész jut Bécsben,a magyarságnak. Mindenfelé a Rákóczi-indulót és a Kossuth nótát lehet hallani s a Hoch! kiáltások mellett mindig felhangzik az Éljen! S az éljenzők az osztrákok, mig a bécsi magyarok soha sem mulasztják el, hogy Hoch-ot ne kiáltsanak. Ahol pedig zászlókat tűznek ki, nem feledkeznek meg a piros-fehér-zöld lobogóról. Valósággal magyar kultusz van Bécsben s mindenfelé ezt a jelszót lehet hallani: „Die Ungarn am Front!" Ha magyar ezred vonul végig a városon, csupa extázis a nép s szinte több melegséggel ujjong, mint ha a saját vérét látja. Gyönyörű jelenetek folynak le a Tegethof-szobornál. A közönség itt várja a katonavonatokat, amelyek a Práter feletti vasúti hídon robognak át. Sok ezernyi ember, előkelő urak és hölgyek, bérkocsikon és autókon táborozó előkelőségek integetnek itt a vasúti kocsikban daloló magyar katonáknak. A pályaudvarokon külön bizottságok működnek, amelyek nemcsak frissítőt, hanem meleg fehérneműt is osztogatnak a hadba vonulóknak. A katonák pedig — talán ez a legkedvesebb dolog — egymás nótáját tanulják el. A magyar fiúk németül énekelnek, a németek pedig teljes lélekkel próbálkoznak meg a „Fel, fel vitézek"-kel. A magyar-osztrák testvériségnél sokkal feltűnőbb még a csehekkel való barátkozás. Egy csa-pásra eltűntek a nagy és kiegyenlíthetetlennek látszó ellentétek. A csehek csapatosan járják be, Bécs utcáit és levett kalappal éneklik az osztrák nótákat. Óriási jelentőségű dolog ez, amelyet egészen másképp képzeltek el a sitonarkiának a szlávok fellázadására számító ellenségei. Előre látható volt, hogy ez a lázadás nem fog bekövetkezni, de mégis meglepő a csehek testvéri érzése a feneketlenül nagy gyűlölség után, amely a közélet minden terén, a Reichsrathban vívott harcoktól a nem-zeti egyesületek vad ellentétéig az osztrákok és a csehek között fennállott. Nagy lelkesedést keltettek Bécsben a Prágából érkezett hírek, amelyek az ottani cseh tüntetések- ről szólnak. Ezek között megtörtént az a csoda,, hogy a prágai polgármester német nyelven beszélt, a városházának arról az erkélyéről, ahonnan a né'met nyelvnek és az egész németségnek nemrégen hadat üzentek. Most a német császárt éltette a polgármester. A közönség elvonult azután a német, konzulátus elé s ott is lelkesen ünnepelte a háborút. A magyarokért és csehekért lelkesedő Bécsben annál nagyobb az ellenszenv az angolok és a franciák iránt. Az angol és francia feliratokat leragasztották, a kávéházakat, amelyeknek a címe: „Zum englischen Flotte" és „Zum Francözischen" volt, másképpen keresztelték el és sehol sem olvasható már „On parle Francais" és „English spoken". A francia és belga brutalitás utánzásáról természetesen szó sincs. Bécs a maga lelkesedésé- ben és haragjában is megmaradt udvariasnak. ' Jiz orosz zsidó A legújabb hírek szerint Oroszországkormánya széleskörű szabadságjogokat ígér a birodalomban élő hat-hétmillió zsidónak. Csakhogy most már inkább hisznek annak a kiáltványnak, amelyet a bevonult osztrák-magyar hadsereg parancsnoksága bocsátott közre Lengyelországban. Az örményt, a finnt, a lengyelt és a zsidót elnyomni régi irányelve az orosz reakciónak. Ezeket a kulturmultu népeket nem lehet olyan feneketlen tudatlanságban tartani — bármennyire is akarja a reakció. Rájuk fogja tehát, hogy az ország ellenségei és rendszerint ilyen ürügygyel tiporjagyötri, ahol csak módját ejtheti. Az orosz zsidók nagy részének különben ugyanaz jut osztályrészül, ami a birodalmi lakosság nyolcvan százalékának : határtalan nyomor és folytonos inség. Legfölebb az különbözteti meg őket a többi nyomorgótól, hogy az ő ínségük még nagyobb, kétségbeejtőbb. És ennek az oka egyszerű. III. Sándor cár kegyetlen, minden szabadságot, minden szabad lélegzést elnyomó uralma alatt a zsidókat kitiltották a falvakból és az ország belső kormányzóságainak városaiból is. Csupán azok maradhattak régi tartózkodó helyükön, akik bizonyos — igen magas mértékű adót tudtak fizetni, továbbá az iparosok. Ám az ipart űzők közül is csak a vagyonosok maradhattak a belső vidékeken, mert tőlük is adót, mégpedig roppantul súlyos adót szedett a telhetetlen orosz csinovnik, a hivatalnok-maffia. Amelyik nem vesztegette meg a kerületi elöljárót, attól egyszerűen megvonták az iparengedelmet és mehetett a déli tartományok valamelyikébe, ahol a gettókba összezsúfolva jóformán valamennyi keresetmód nélkül tengődik. Ez az oka a rettenetes orosz-zsidó nyomornak, hogy aránylag szűk helyre összezsúfolták a birodalom valamennyi szegény hitsorsosát, ugy hogy még száraz kenyérre valót sem tudnak megkeresni. A déli és egyes nyugati, különösen a lengyel földművelő kormányzóságok városai tele vannak velük. Akad sok város, amelyben a lakosság fele, háromnegyed része zsidó. Bialisztokban például, hol a legszörnyűbb üldözések voltak, hetvenötezer lakos közül ötvenezernél több a zsidó, Varsóban pedig háromszázezernél is több. Az üldözés oka nem is annyira a vallási vagy faji elfogultságtól eredő indulat, mint inkább az uralkodó orosz fajnak gazdasági és politikai türelmetlensége. Az orosz zsidó üzleti élelmessége, takarékossága, józansága, amelylvel könnyen szerez vagyont az oroszhoz képest, továbbá a veleszületett szabadságszeretete, intelligenciája, amely az orosz elnyomatás közepette forradalmi hajlandóságúvá teszi, ezek miatt ítélték örök éhezésre Oroszországban. A gazdag pétervári és moszkvai gyárosok elég tekintélyesek és a jó társaságba jutnak, amit persze elsősorban a sok pénzüknek köszönhetnek, mert az a vesztegetés birodalmában csaknem mindenajtót megnyit előttük. Ha meg éppen kikeresztelkedik a vagyonosabb ember fia, nyitva áll előtte a hivatalnoki hierarkia is. A legkülönösebb problémák egyike az orosz zsidókérdés, amelyről Borovitinov Miklós, a pétervári egyetem jogi fakultásának magántanára mondott el sok érdekes részletet oroszországi tartózkodásom alatt. Megismertetett a többi közt egy fekete hajú, koromszakállú fiatalemberrel, aki egészen korrekt németséggel, de kissé zavartan kezdte : — Megbocsásson, hogy én nem mutatkozom be önnek a nevem szerint. Elégedjék meg azzal, hogy törvényszéki bíró vagyok. A külföldi közvéleményt nagyon ritkán informálhatják megbízható és önzetlen módon, még a zsidó kérdésről is, amelylyel különben elég sűrűn foglalkoznak a lapok, sok, teljesen téves vélemény terjedt el. Miután őszinte akarok lenni, a nevemet nem mondhatom meg, hiszen a szabadságomat is veszélyeztetné, ha kiderülne, hogy az információk tőlem származnak. Meg kell jegyeznem, hogy én is zsidó származású vagyok. Az apám bútorgyáros volt Moszkvában és meglehetős vagyont szerzett. Én a bírói pályára léptem és még egészen fiatal egyetemi hallgató koromban kikeresztelkedtem. A pályámon szépen boldogulok, bár tudom — és ez fájdalmat okoz — hogy nyomorúságos szenvedő hitsorsosaimat meg kell tagadnom. A mi lányaink, ha szabadon akarnak járni, nyugodtan, zavartalanul élni az országban, kiváltják a sárga lapot. Körülbelül így kell prostituálni magunkat is, ha boldogulni akarunk. Elég sok zsidó származású ember van a hivatalnoki karban és a legtöbbre átpolják a hazafias érzést a nehéz napokban és imádkozzanak a magyar fegyverek dicsőségéért. (Polgárőrség Debrecenben) Debrecenből jelentik. A városi tanács felhívást bocsájtott ki, amelyben felhívja az itthon maradt 18—50 év között lévő polgárokat, hogy társadalmi állásra való tekintet nélkül jelentkezzenek polgárőrségi szolgálattételre. A polgárőrség tagjai fizetést nem kapnak, szolgálatukat a város közérdekéből teljesítik. A Július hó végén lejárt előfizetéseket kérjük sürgősen megnyitani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennakadás ne Seregi.