Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-19 / 199. szám
Budapest, szakmai PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 22. (202. szám.) 9 De ezzel az összeggel aránylag keveset végeztek, tömérdek még a tennivaló. Elég volt a pénz — a háborúig. Most kell csak igazán uj, meg uj pénzforrás. A modern harceszközök mellett sokkal nagyobb a sebesülések száma, mint régebben. És jellemző, hogy a magyar Vörös Kereszt tagjainak száma 30.000, míg a németnek milliónál jóval több, sőt a japáninak is van másfél millió. A tagsági díj heti négy fillér, egész évre négy korona, legalább ennyi áldozatot mindenkinek meg kellene hozni. Az orosz-japáni háborúban az orosz csapatok vesztesége 33,4 százalék volt és most nem két nép, hanem szinte az egész kulturvilág harcban áll. Gondoljunk a harminchárom percent rettentő perspektívájára. Tábori Kornél: WWSAAJVWVVWVVWVVWVVVWVWSWW A nyolcvannégy éves király (Saját tudósítónktól.) Az idei augusztusi tizennyolcadikán forróbban dobogtak meg a magyar szívek. A király születésnapját mindig ünneppé avatta a szeretet, most azonban fokozottabb erővel kért szót a nagy érzés. A háborús lelkesedés a születésnapon új színeket adott a hódolatnak s az ország minden részében fényes ünnepségekben egyesült a magyar népszíve. A szokásos katonai parádék ezúttal elmaradtak, vagy csak kis mértékben járultak hozzá az ünnepléshez, de pótolta a csákók, a fegyverek csillogását, a katonai zenekarok hangját a lelkes hangulat, amely mindeneket betöltött. A főváros ünnepi díszbe öltözve fogadta a nagy napot. A házsorokról sűrűn integetnek a magyar, osztrák és német zászlók, az üzletek kirakatait pazar kedvvel dekorálják, a lakosság a király trikolórral övezett arcképével, drapériával, szőnyegekkel díszítette föl ablakait, erkélyeit. Külön ünnepi szint nyújtott az erre az alkalomra rendezett katonanap sok piros sátorával, sürgő-forgó hölgyseregével és az egész fővárost betöltő mozgalmával. Este pedig betetőzte a napot a fényes kivilágítás és a fáklyás körmenet, amely a közönség ujjongó áradatát vonzotta magával körül a városon. (A hivatalos lap köszöntője) Az évforduló beköszöntője a Budapesti Közlöny ünnepi cikke. Bársony Istvánnak, a hivatalos lap szerkesztőjének mesteri tolla írta ezt a hódoló himnuszt, amely többek között a következőképen szól: — A fájdalmas szivü koronás aggastyán, akit a sors semmitől sem kimért meg földi életében, ami halandó ember számára a lelki Golgotát jelentheti, még az annyira féltett békét is feldúlva látja most maga körül; holott példás élete nagy harcai és gyötrelmei után méltán megillette az égnek e legégibb adománya. Ámde ime vigasztalásra szolgálhat apai szivének, hogy amióta a közelmúlt idők megdöbbentő eseményei kapcsán nemzeti léte nagy veszedelmének tudatára ébredt Magyarország, az egész nemzet az egységes erő dörgedelmes lelkesedésével követeli legszentebb jogát arra, hogy mindhalálig szolgálhassa urát-királyát és védhesse a hazát, amely a királyoknak is legszentebb mindenök. — Ezredéves nemzeti multunk fergetegeinek sok emlékét őrzi történelmünk; — de olyat egyet sem, amely a mostaninál tolakodóbb féktelenséggel zúdult volna ránk, hogy végképen elsöpörni próbáljon bennünket az élő, reménykedő, jövendőjükben bízó nemzetek sorából, s amely ellen semmi sem segít más, csak a ledönthetetlen sziklák szilárdsága. — Ilyen sziklatömbként álljuk a nagy és végzetes harcot mindannyian! Magyarország minden népe egységes akarattal indul eléje leghalálosabb ellenségeinknek. S a magyar király a mi hűségünknek nemcsak biztató szózatait, hanem vérrel pecsételt örök bizonyítékait is koszorúba gyűjtheti apostoli koronája legeszményibb ékességeképen. Magyarok királya, ha szétnéz ma közöttünk, a feldúlt béke kárpótlását érezheti abban, hogy nincs itt többé nemzeti ellentét; itt ma már csak hazafiak vannak, akik az édes közös hazának kinálnak oda mindent Hegy, völgy és rónaság a magyar harci kedv dalaitól hangos! A magyar nemzeti lobogó bokrétás pompája összelendül a hű testvér-bajtársak zászlódíszeivel. Az anyától könnyű szívvel szakad el harcos fia, hogy mindnyájunk édes anyjának a hívását kövesse. Szent kötelesség szólit bennünket együvé királyunknak s hazánknak védelmére. Feleség és gyermekek emléke ma csak arra való, hogy verhetetlenné váljék általa a harcba indulók elszántsága. Ennek a hazának minden fiát utolsó csöpp véréig hatja át az a tudat, hogy úgy az övéinek sorsa, nemzeti szabadsága egyes-egyedül a diadalunktól függ. Nincs itt most alku, sem töprengés, csak élő akarat. A bátor cselekvés vágya ég mindazokban, akik, ha kell, büszkén és boldogan halnak meg, hogy a nemzetük élhessen. A magyar király bízvást bízhatik abban, hogy Szent István országának színe-java utolsó leheletéig küzd most a sóvárgott diadalért, amely egyszersmind az élet. (Ünnepi istentiszteletek) A hivatalos hálaadó istentisztelet alkalmára zsúfolásig megtelt a budavári Mátyás templom. Tíz órakor ért fel a várba Csernoch János hercegprímás automobilján, díszes ornátusba öltözve. A hercegprímás megérkezése után megkezdődött az istentisztelet. A templom előtt zászlók alatt számos testület és iskola állott. A templom főszentélyében foglaltak helyet: gróf Tisza István miniszterelnök, báró Harkányi János, Jankovich Béla, báró Ghillányi Imre, Sándor János, Balogh Jenő, báró Hazai Samu, Teleszky János miniszterek, Vavrik Béla, a főrendiház alelnöke, báró Rudnyánszky József, a főrendiház háznagya, Szász Károly, a képviselőház alelnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke és a többi előkelőség. A templomi ének- és zeneikar Sztojanovics Jenő karnagy vezetésével Vavrinecz Mór E-moll miséjét adta elő. Az istentiszteletnek féltizenkettőkor volt vége, amikor a zene- és énekkar a Te Deumot és a magyar himnuszt énekelte. Amint a kormány tagjai a templomból kijöttek, a Szentháromságtéren fölzendült a himnusz, amelyet a budapesti Testvériség dalkör énekelt Hackl II. Lajos országos énekoktatási felügyelő vezetésével. Az egész gyülekezet kalaplevéve hallgatta végig a himnuszt és csak azután oszlott szét. Minden hitfelekezet részt vett a királyünneplésben. (A király) A király — mint Bécsből jelentik — korán reggel misét hallgatott, azután kihallgatáson fogadta gróf Paar és báró Bolfras főhadsegédeket. A király a nap legnagyobb részét íróasztal mellett tölti. Az uralkodó jól alszik, jól eszik és többet dolgozik, mint valaha. Nemcsak délelőtt, de még délutánokon is minisztereket és tábornokokat fogad. A király belátható időn belül nem szándékozik Schönbrunnt elhagyni. (Tüntet a főváros) A király-ünnepnek káprázatosan szép fejezete következett este. A fanyárban úszó főváros olyan nagyarányú, annyi forrongó lelkesedéssel teli tüntetések színhelye volt, aminőt alig láttunk. Nem csak azok az utcák ünnepeltek, amelyeket a paloták büszke sorai szegélyeznek, hanem a külvárosokban, a gyárak mentén lévő telepeken is gyertyafény csillogott minden ablakban. A főbb útvonalakon és tereken azután az ünnepi ragyogás tobzódó fénypompává növekedett. Csupa szín és csillogás volt minden, amint a gyertyák, villamos körték, lángfüzérek, lampionok váltakozó fényükkel rávilágítottak a feldíszített házakra, a lobogók rengetegére és arra a sokaságra, amely ünnepi emelkedettséggel rajzott az utcákon. Mindenfelé gazdag diszti drapériák, koszorúval, virággal ékesített képek, az ősz uralkodó arcképei, kandelláberek közé állított szobrai voltak láthatók. A lampionok is, újdonságképpen a király és a német császár arcképét viselték magukon. A kaszinók, kávéházak, éttermek különösen vetélkedtek a pompában s kiváltak fényükkel azok a házak, amelyekben a bevonult katonákat szállásolták el. Ezek kivilágításáról a katonák saját pénzükön gondoskodtak. Ebben a káprázatos keretben történt meg a nagyszerű esti tüntetés, amelynek embertömegei lampinokkal bejárták az utcákat, kifogyhatatlan lelkesedéssel énekeltek s különösen a konzulátusok előtt tüntettek. A német és török konzulátus előtt csapott fel legjobban a lelkesedés lángja, de impozánsan éljeneztek a román és bolgár konzulátusnál is. * A budapesti sportegyesületek a király születésnapja alkalmából tüntető felvonulást rendeztek a főváros utcáin. A lelkesedő közönség olyan hatalmas tömegben gyűlt össze az Oktogon-téren, hogy két csoportra kellett oszlania. Az első csoport már hét órakor elindult, élén Baksay rendőrfelügyelővel. Körülbelül kétezer lampiont és kivilágított felírásokat vittek a férfiak, hölgyek pedig nemzetiszínű lobogókat lengettek. Meg sem szűnt meg az üdvrivalgás, amikor már felzúgtak a Himnusz megkapó akkordjai. Az ének után a tömeg lelkes tüntetések közt a Margithídon át visszakerült a Teréz-körútra s ott szétoszlott. Még impozánsabb volt a második csoport felvonulása, amely fél nyolc órakor kezdődött meg ugyancsak az Oktogon-térről. A nagy tömeg szinte nappali fényben vonult, annyi szines lampion égett, amelyek mellett feltűnést keltett egy világító lampionokból stilizált égő fa. A hatalmas sokaság a leglelkesebb hangulatban haladt a tüntető lakosság éljenzése közben a Teréz-körúton, az Erzsébet-körúton, a Rákóczi-úton, a Kossuth Lajos-utcán, a Váci-, Dorottya- és Fürdő-utcán végig az Andrássyúton. A nagy emberár útközben megállott a német főkonzulátus helyisége előtt s óriási lelkesedéssel ünnepelte a szövetséges német nemzetet és Vilmos császárt. A Kristóf-téren valóságos veszedelmes tolongás támadt. Az egyik bérpalota erkélyén ugyanis görögtüzet gyújtottak, aminek láttára a kíváncsiak nagy torlódással odasereglettek, ugy, hogy vagy húsz percig mozdulni sem tudott a lampionos tömeg. Hazafias dalokat énekelve haladtak azután tovább s a román főkonzulátus előtt meleg tüntetést rendeztek. Az Andrássy-úton a menetben résztvevő katonákat az egyik vendéglős sörrel kínálta meg. A tüntetőkből kivált egy több száz főre menő tömeg, amely a török főkonzulátus Andrássy-út és Csengery-utca sarkán lévő háza elé vonult, ahol lelkesen éljenezte Törökországot. Nyolc órától fél tízig tüntettek a konzulátus előtt és várták, hogy Aehmet Hikmet bej, a török konzul beszédet tartson. Fél tíz órakor kijött az erkélyre a konzul, akit orkánszerű tapssal és zugó éljennel fogadtak. Ahmet Hikmet első titkára, Eiguel effendi által a következő beszédet intézte a tömeghez: — Magyar testvéreim! Legyetek meggyőződve, hogy a veszély e nehéz óráiban is veletek érzünk. Isten oltalma legyen veletek. Nálatok az igazság és ahol az igazság, ott van a győzelem. Ünnepeltek ma és veletek ünneplünk mi is. Egy szívvel, egy lélekkel kiáltjuk veletek: Éljen Magyarország! Éljen a király! A közönség Eiguel effendi lelkes magyar beszédét viharos lelkesedéssel fogadta és percekig ünnepelte Törökországot. A tüntető felvonuláshoz gyönyörű keretet szolgáltatott a főváros utcasorainak ragyogó kivilágítása. Minden ablakban gyertyák és villamoskörték csillogtak, a nagyobb bérházakon gyönyörűen ivett fénysávok sugároztak az éjszakába és sok helyütt elmés és kápráztató arrangerpentok kötötték le a figyelmet. A Párisi Nagy Áruház erkélyén óriási királyszobor körül csillogó izzólámpákból „Éljen a király" felírás ragyogott a zöld lombokkal, nemzeti és szövetséges szinű zászlókkal és címerekkel készített díszítésre. (Az ünnepi ország) Zimonyból jelentik: Zimonyban, amely legközelebb van az ellenséghez, ahol állandóan hallják már hetek óta az ágyúdörgést, hétfőn este színmagyar gyalogezred nagy katonai pompával ünnepelte meg őfelsége születésenapját. A legénység nagy fáklyás menettel vonult végig a városon a Prinz Eugen-, a Radetzky-, Rákóczi-induló, a Himnusz és magyar népdalok hangjai mellett. Az egész város fényesen ki volt világítva és minden házon nemzetiszínű zászló lengett. Zágrábból jelentik: Az egész város lobogódíszben volt, a paloták és az üzletek kirakatai gyönyörűen fel voltak díszítve és kivilágítva. Este lampionos szerenád vonult végig a városon. A báni palota előtt a tömeg kendőlobogtatással üdvözölte a bánt. Lelkes ünnepségek híre érkezik Szepesváraljáról, Aradról, Munkácsról, Miskolcról, Tátraszéplakról, Gyuláról, Kisjenőről. (Ausztriában és a külföldön) Zsehlből táviratozzák. Leithner császári tanácsos, polgármester, miután a Ferenc Károly-téren nagy lelkesedéssel fogadott ünnepi beszédet mondott, engedelmet kért az egybegyűltek nevében, hogy üdvözlő táviratot intézhessen a schönbrunni udvartartáshoz. A táviratot lelkes éljenzéssel fogadták, mire az ünnepség a néphimnusz eléneklésével véget ért. Berlinből jelentik: A Szent Hedvig-templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen a császárné képviseletében Brockdorff grófnő főudvarmesterne, Kessel vezérőrnagy, a keleti tartományok parancsnoka, udvari-, állami- és katonai méltóságok, a diplomáciai kar, Szögyény-Marich nagykövet a nagykövetség és a főkonzulátus tagjai, valamint az osztrák és magyar kolónia tagjai vettek részt A templom előtt is nagyszámú tömeg állt, amely már nem tudott benn helyet kapni. A „National Zeitung" lelkes hangon emlékezik meg a király születésnapjáról s többek között azt mondja, hogy „egy évnek, a győzelmi évnek leteltével adassék meg Ferenc Józsefnek, hogy olyan augusztus 18-ikát ünnepeljen, amelyen a hála és öröm könnyeit onthassuk az északi tengertől az Adriéig."