Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-19 / 199. szám

Budapest, szakmai PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 22. (202. szám.) 9 De ezzel az összeggel aránylag keveset vé­geztek, tömérdek még a tennivaló. Elég volt a pénz — a háborúig. Most kell csak igazán uj, meg uj pénzforrás. A modern harceszközök mellett sokkal nagyobb a sebesülések száma, mint régebben. És jellemző, hogy a magyar Vörös Kereszt tagjainak száma 30.000, míg a németnek milliónál jóval több, sőt a japáninak is van másfél millió. A tagsági díj heti négy fil­lér, egész évre négy korona, legalább ennyi ál­dozatot mindenkinek meg kellene hozni. Az orosz-japáni háborúban az orosz csa­patok vesztesége 33,4 százalék volt és most nem két nép, hanem szinte az egész kulturvilág harcban áll. Gondoljunk a harminchárom percent rettentő perspektívájára. Tábori Kornél: WWSAAJVWVVWVVWVVWVVVWVWS­WW A nyolcvannégy éves király (Saját tudósítónktól.) Az idei augusztus­i tizennyolcadikán forróbban dobogtak meg a magyar szívek. A király születésnapját mindig ünneppé avatta a szeretet, most azonban foko­­zottabb erővel kért szót a nagy érzés. A hábo­­rús lelkesedés a születésnapon új színeket adott a hódolatnak s az ország minden részében fé­­nyes ünnepségekben egyesült a magyar nép­­szíve. A szokásos katonai parádék ezúttal el­maradtak, vagy csak kis mértékben járultak hozzá az ünnepléshez, de pótolta a csákók, a fegyverek csillogását, a katonai zenekarok hangját a lelkes hangulat, amely mindeneket betöltött. A főváros ünnepi díszbe öltözve fogadta a nagy napot. A házsorokról sűrűn integetnek a magyar, osztrák és német zászlók, az üzle­tek kirakatait pazar kedvvel dekorálják, a la­kosság a király trikolórral övezett arcképével, drapériával, szőnyegekkel díszítette föl abla­kait, erkélyeit. Külön ünnepi szint nyújtott az erre az alkalomra rendezett katonanap sok pi­ros sátorával, sürgő-forgó hölgyseregével és az egész fővárost betöltő mozgalmával. Este pedig betetőzte a napot a fényes kivilágítás és a fák­lyás körmenet, amely a közönség ujjongó ára­datát vonzotta magával körül a városon. (A hivatalos lap köszöntője) Az évforduló beköszöntője a Budapesti Köz­löny ünnepi cikke. Bársony Istvánnak, a hivatalos lap szerkesztőjének mesteri tolla írta ezt a hódoló himnuszt, amely többek között a következőképen szól: — A fájdalmas szivü koronás aggastyán, akit a sors semmitől sem kimért meg földi éle­tében, ami halandó ember számára a lelki Gol­gotát jelentheti, még az annyira féltett békét is feldúlva látja most maga körül; holott példás élete nagy harcai és gyötrelmei után méltán megillette az égnek e legégibb adománya. Ámde ime vigasztalásra szolgálhat apai szivének, hogy amióta a közelmúlt idők megdöbbentő esemé­nyei kapcsán nemzeti léte nagy veszedelmének tudatára ébredt Magyarország, az egész nemzet az egységes erő dörgedelmes lelkesedésével kö­veteli legszentebb jogát arra, hogy mindhalálig szolgálhassa urát-királyát és védhesse a hazát, amely a királyoknak is legszentebb mindenök. — Ezredéves nemzeti multunk fergetegei­nek sok emlékét őrzi történelmünk; — de olyat egyet sem, amely a mostaninál tolakodóbb fék­telenséggel zúdult volna ránk, hogy végképen elsöpörni próbáljon bennünket az élő, remény­kedő, jövendőjükben bízó nemzetek sorából, s amely ellen semmi sem segít más, csak a le­dönthetetlen sziklák szilárdsága. —­ Ilyen sziklatömbként álljuk a nagy és végzetes harcot mindannyian! Magyarország minden népe egységes akarattal indul eléje leg­halálosabb ellenségeinknek. S a magyar király a mi hűségünknek nemcsak biztató szózatait, hanem vérrel pecsételt örök bizonyítékait is ko­szorúba gyűjtheti apostoli koronája legeszmé­nyibb ékességeképen. Magyarok királya, ha szétnéz ma közöt­tünk, a feldúlt béke kárpótlását érezheti abban, hogy nincs itt többé nemzeti ellentét; itt ma már csak hazafiak vannak, akik az édes közös ha­zának kinálnak oda mindent Hegy, völgy és rónaság a magyar harci kedv dalaitól hangos! A magyar nemzeti lobogó bokrétás pompája összelendül a hű testvér-bajtársak zászló­díszeivel. Az anyától könnyű szívvel szakad el harcos fia, hogy mindnyájunk édes anyjának a hívását kövesse. Szent kötelesség szólit bennün­ket együvé királyunknak s hazánknak védel­mére. Feleség és gyermekek emléke ma csak arra való, hogy verhetetlenné váljék általa a harcba indulók elszántsága. Ennek a hazának minden fiát utolsó csöpp véréig hatja át az a tudat, hogy úgy az övéinek sorsa, nemzeti sza­badsága egyes-egyedül a diadalunktól függ. Nincs itt most alku, sem töprengés, csak élő akarat. A bátor cselekvés vágya ég mindazok­ban, akik, ha kell, büszkén és boldogan halnak meg, hogy a nemzetük élhessen. A magyar ki­rály bízvást bízhatik abban, hogy Szent István országának színe-java utolsó leheletéig küzd most a sóvárgott diadalért, amely egyszersmind az élet. (Ünnepi istentiszteletek) A hivatalos hálaadó istentisztelet alkalmára zsúfolásig megtelt a budavári Mátyás templom. Tíz órakor ért fel a várba Csernoch János hercegprí­más automobilján, díszes ornátusba öltözve. A her­cegprímás megérkezése után megkezdődött az is­tentisztelet. A templom előtt zászlók alatt számos testület és iskola állott. A templom főszentélyében foglal­tak helyet: gróf Tisza István miniszterelnök, báró Harkányi János, Jankovich Béla, báró Ghillányi Imre, Sándor János, Balogh Jenő, báró Hazai Samu, Teleszky János miniszterek, Vavrik Béla, a főrendiház alelnöke, báró Rudnyánszky József, a főrendiház háznagya, Szász Károly, a képviselőház alelnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke és a többi előkelőség. A templomi ének- és zeneikar Sztojanovics Jenő karnagy vezetésével Vavrinecz Mór E-moll misé­jét adta elő. Az istentiszteletnek féltizenkettőkor volt vége, amikor a zene- és énekkar a Te Deumot és a magyar himnuszt énekelte. Amint a kormány tagjai a templomból kijöttek, a Szentháromság­téren fölzendült a himnusz, amelyet a budapesti Testvériség dalkör énekelt Hackl II. Lajos orszá­gos énekoktatási felügyelő vezetésével. Az egész gyülekezet kalaplevéve hallgatta végig a himnuszt és csak azután oszlott szét. Minden hitfelekezet részt vett a királyünnep­lésben. (A király) A király — mint Bécsből jelentik — ko­rán reggel misét hallgatott, azután kihallgatá­son fogadta gróf Paar és báró Bolfras főhad­segédeket. A király a nap legnagyobb részét íróasztal mellett tölti. Az uralkodó jól alszik, jól eszik és többet dolgozik, mint valaha. Nem­csak délelőtt, de még délutánokon is miniszte­reket és tábornokokat fogad. A király belát­ható időn belül nem szándékozik Schönbrunnt elhagyni. (Tüntet a főváros) A király-ünnepnek káprázatosan szép fejezete következett este. A fanyárban úszó főváros olyan nagyarányú, annyi forrongó lelkesedéssel teli tünte­tések színhelye volt, aminőt alig láttunk. Nem csak azok az utcák ünnepeltek, amelyeket a paloták büszke sorai szegélyeznek, hanem a külvárosokban, a gyárak mentén lévő telepeken is gyertyafény csil­logott minden ablakban. A főbb útvonalakon és tereken azután az ünnepi ragyogás tobzódó fény­pompává növekedett. Csupa szín és csillogás volt minden, amint a gyertyák, villamos körték, láng­füzérek, lampionok váltakozó fényükkel rávilágítot­tak a feldíszített házakra, a lobogók rengetegére és arra a sokaságra, amely ünnepi emelkedettséggel rajzott az utcákon. Mindenfelé gazdag diszti drapé­riák, koszorúval, virággal ékesített képek, az ősz uralkodó arcképei, kandelláberek közé állított szob­rai voltak láthatók. A lampionok is, újdonságképp­­en a király és a német császár arcképét viselték magukon. A kaszinók, kávéházak, éttermek külö­nösen vetélkedtek a pompában s kiváltak fényükkel azok a házak, amelyekben a bevonult katonákat szállásolták el. Ezek kivilágításáról a katonák saját pénzükön gondoskodtak. Ebben a káprázatos keretben történt meg a nagyszerű esti tüntetés, amelynek embertöme­gei lampinokkal bejárták az utcákat, kifogy­hatatlan lelkesedéssel énekeltek s különösen a konzulátusok előtt tüntettek. A német és török konzulátus előtt csapott fel legjobban a lel­kesedés lángja, de impozánsan éljeneztek a román és bolgár konzulátusnál is. * A budapesti sportegyesületek a király születés­napja alkalmából tüntető felvonulást rendeztek a főváros utcáin. A lelkesedő közönség olyan hatal­mas tömegben gyűlt össze az Oktogon-téren, hogy két csoportra kellett oszlania. Az első csoport már hét órakor elindult, élén Baksay rendőrfelügyelővel. Körülbelül kétezer lampiont és kivilágított felíráso­kat vittek a férfiak, hölgyek pedig nemzetiszínű lobogókat lengettek. Meg sem szűnt meg az üdvrivalgás, amikor már felzúgtak a Himnusz megkapó akkordjai. Az ének után a tömeg lelkes tüntetések közt a Margit­hídon át visszakerült a Teréz-körútra s ott szét­oszlott. Még impozánsabb volt a második csoport fel­vonulása, amely fél nyolc órakor kezdődött meg ugyancsak az Oktogon-térről. A nagy tömeg szinte nappali fényben vonult, annyi szines lampion égett, amelyek mellett feltűnést keltett egy világító lam­pionokból stilizált égő fa. A­ hatalmas sokaság a leg­lelkesebb hangulatban haladt a tüntető lakosság éljenzése közben a Teréz-körúton, az Erzsébet-kör­úton, a Rákóczi-úton, a Kossuth Lajos-utcán, a Váci-, Dorottya- és Fürdő-utcán végig az Andrássy­úton. A nagy emberár útközben megállott a német főkonzulátus helyisége előtt s óriási lelkesedéssel ünnepelte a szövetséges német nemzetet és Vilmos császárt. A Kristóf-téren valóságos veszedelmes to­longás támadt. Az egyik bérpalota erkélyén ugyanis görögtüzet gyújtottak, aminek láttára a kíváncsiak nagy torlódással odasereglettek, ugy, hogy vagy húsz percig mozdulni sem tudott a lampionos tö­meg. Hazafias dalokat énekelve haladtak azután to­vább s a román főkonzulátus előtt meleg tüntetést rendeztek. Az Andrássy-úton a menetben résztvevő katonákat az egyik vendéglős sörrel kínálta meg.­ A tüntetőkből kivált egy több száz főre menő tömeg, amely a török főkonzulátus Andrássy-út és Csengery-utca sarkán lévő háza elé vonult, ahol lelkesen éljenezte Törökországot. Nyolc órá­tól fél tízig tüntettek a konzulátus előtt és vár­ták, hogy Aehmet Hikmet bej, a török konzul be­szédet tartson. Fél tíz órakor kijött az erkélyre a konzul, akit orkánszerű tapssal és zugó éljen­nel fogadtak. Ah­met Hikmet első titkára, Eiguel effendi által a következő beszédet intézte a tö­meghez: — Magyar testvéreim! Legyetek meggyőződve, hogy a veszély e nehéz óráiban is veletek érzünk. Isten oltalma legyen veletek. Nálatok az igazság és ahol az igazság, ott van a győzelem. Ünnepel­tek ma és veletek ünneplünk mi is. Egy szívvel, egy lélekkel kiáltjuk veletek: Éljen Magyarország! Éljen a király! A közönség Eiguel effendi lelkes magyar be­szédét viharos lelkesedéssel fogadta és percekig ünnepelte Törökországot. A tüntető felvonuláshoz gyönyörű keretet szolgáltatott a főváros utcasorainak ragyogó kivi­lágítása. Minden ablakban gyertyák és villamos­körték csillogtak, a­ nagyobb bérházakon gyönyö­rűen ivett fénysávok sugároztak az éjszakába és sok helyütt elmés és kápráztató arrangerpentok kötötték le a figyelmet. A Párisi Nagy Áruház erkélyén óriási királyszobor körül csillogó izzó­lámpákból „Éljen a király" felírás ragyogott a zöld lombokkal, nemzeti és szövetséges szinű zász­lókkal és címerekkel készített díszítésre. (Az ünnepi­ ország) Zimonyból jelentik: Zimonyban, amely legkö­zelebb van az ellenséghez, ahol állandóan hallják már hetek óta az ágyúdörgést, hétfőn este szín­magyar gyalogezred nagy katonai pompával ünne­pelte meg őfelsége születésenapját. A legénység nagy fáklyás­ menettel vonult végig a városon a Prinz Eugen-, a Radetzky-, Rákóczi-induló, a Him­nusz és magyar népdalok hangjai mellett. Az egész város fényesen ki volt világítva és minden házon nemzetiszínű zászló lengett. Zágrábból jelentik: Az egész város lobogódísz­ben volt, a paloták és az üzletek kirakatai gyönyö­rűen fel voltak díszítve és kivilágítva. Este lam­pionos szerenád vonult végig a városon. A báni pa­lota előtt a tömeg kendőlobogtatással üdvözölte a bánt. Lelkes ünnepségek híre érkezik Szepesváraljá­ról, Aradról, Munkácsról, Miskolcról, Tátraszéplak­ról, Gyuláról, Kisjenőről. (Ausztriában és a külföldön) Zsehlből táviratozzák. Leithner császári taná­csos, polgármester, miután a Ferenc Károly-téren nagy lelkesedéssel fogadott ünnepi beszédet mon­dott, engedelmet kért az egybegyűltek nevében, hogy üdvözlő táviratot intézhessen a schönbrunni udvartartáshoz. A táviratot lelkes éljenzéssel fogad­ták, mire az ünnepség a néphimnusz eléneklésével véget ért. Berlinből jelentik: A Szent Hedvig-templom­ban ünnepi istentisztelet volt, amelyen a császárné képviseletében Brockdorff grófnő főudvarmesterne, Kessel vezérőrnagy, a keleti tartományok parancs­noka, udvari-, állami- és katonai méltóságok, a diplomáciai kar, Szögyény-Marich nagykövet a nagykövetség és a főkonzulátus tagjai, valamint az osztrák és magyar kolónia tagjai vettek részt A templom előtt is nagyszámú tömeg állt, amely már nem tudott benn helyet kapni. A „National Zeitung" lelkes hangon emlékezik meg a király születésnap­járól s többek között azt mondja, hogy „egy évnek, a győzelmi évnek leteltével adassék meg Ferenc Józsefnek, hogy olyan augusztus 18-ikát ünnepel­jen, amelyen a hála és öröm könnyeit onthassuk az északi tengertől az Adriéig."

Next