Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-21 / 201. szám
Az ötven kilométerre orosz területen Cernovisz, augusztus 20. Az oroszok már napokkal ezelőtt viszszavonultak és visszavonuló útjukban felgyújtották Novosielica községet, mely a lángok martaléka lett. Az orosz katonaság elhagyta a határmenti községeket és a mi csapataink folyton nyomon követik őket. Ma már körülbelül ötven kilométerre vannak orosz területen. Csapataink másik része Zaleszcsky felől a Dnyepper baloldalán halad előre és a Novosielica felől érkező csapatokkal egyesülten vonul előre. Orosz ellenállásnak sehol nyoma sincsen. • Bukarest, augusztus 20. Pétervárról és Besszarábia több városábólérkező jelentések minid megerősítik, hogy a magyar csapatok diadalmasan elfoglalták Novosielicát és onnét győztesen, gyorsan nyomulnak előre és eljutottak Manialiga állomásig. Az orosz katonák elmenekültek előlük és mégaz orosz gyárakat is felgyújtották. Lemberg, augusztus 20. A „Zenik Polskié" jelenti, hogy az orosznovosielkcai harcoknál katonáink rettenthetetlen bátorságot tanúsítottak. Egy 14 ulánusból álló őrjárat néhány nap előtt Chocinig nyomult előre, de ott nagyobb orosz csapatokra bukkant, mire kénytelen volt visszavonulni. De előbb elvágta a telefonvonalat, amely Novosielicát Chocinnal köti össze. A kozákok mentek üldözésükre, de ulánusaink tűzbe fogták őket ; a kozákok több halottat és sebesültet vesztettek. Az áruló bolgár követ orosz hadtestparancsnok Bécs, augusztus 20. A „Reichspost" szófiai távirata szerint Dimitrijev Ratko tábornok, volt pétervári bolgár követet, az odesszai hadtest parancsnokává nevezték ki. A forradalmi Oroszország Krakóból írják, hogy egyes utasok elbeszélése szerint Grodno tartományban a mozgósítás nem sikerült, mert a rezervisták nyolcvan százaléka nem engedelmeskedett a behívásnak. A lakosság a cárizmus ellen annyira el van keseredve, hogy ismételten megtagadta a csapatok élelmezését. Több községben véres ütközések történtek a felfegyverkezett parasztság és katonaság között. Az oroszok csábítják a lengyeleket Konstantinápoly, augusztus 19. A „Tanin" nagyon különösnek tartja Miklós nagyherceg proklamációját a lengyelekhez. A lengyel nemzet, mely a mai napig Oroszország legelnyomottabb népe volt, csak a sajnálkozás és védelem hangját hallja. Az „Ikdam" ugyanilyen értelemben irt Orosz kémek Bukovinában Lemberg, augusztus 20. Bukovinában az utóbbi napokban igen sok orosz ügynököt tartóztattak le. Közöttük Ivan négy pap, egy tanító és egy kis állomásnak a főnöke. Az állomásfőnököt azzal gyanúsítják, hogy egy kisebb, fából készült vasútihidat, amely a Pruthon vezet keresztül, felgyújtott. Francia-angol háborúnk Valona — az ellenséges flotta stratégiai bázisa Róma, augusztus 20. A Messagero és a Corriera d'Italia jelentik, hogy Valonát a fölkelők fenyegetik, a franciák és tagok pedig azzal a tervvel foglalkoznak, hogy FESTI NAPLÓ 1914. augusztus 21. (Zöl.~Szfitn.) az itteni öblöt használják fel az Adrián való stratégiai hadműveleteik bázisául. A Corriera d' Italia ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Albánia semlegességét az Adriai-tengeren való politikai egyensúly érdekében garantálták a nagyhatalmak, Valonát tehát meg kell kímélni a franciák és angolok hadműveleteitől. Levelek a harctérről „Életünket és vérünket!" (az „Pesti Napló" harctérre küldött munfoardridtól) . A katonavonaton, amely ismeretlen hadiszállásomra visz, elég időm van elgondolkozni, milyen súlyos felelősség zsákját hordom a vállamon. Minüm eszköz, fogás, a jelző a színek, a szavak ritmusa, az élet keserű tanulságai, polgári gondok, örömök és igazságok értéktelen limlommá váltak e pillanatokban, ami mögöttem van, annyit ér, mint az üres konzervdobozok, ki velük hát a robogó kupé ablakán. Az újságíró hitet tesz arról, hogy egyszerű és őszinte lesz, ha mégis olykor a szíve dobogása érzik sorai közül és nyers elfogulatlanságát legyűrik a boldogság vagy a fájdalom kényei, szolgáljon mentségére, hogy sohasem érezte magát ily forrón és szerelemmel magyarnak. Kendők lobognak és kezek reszketnek felénk, a táj váltakozik, folyók partján, hegyek alatt, völgyeken át, végtelen síkságok ölében fut a vonat, alkonyodik és újra a reggel jószága üdít fel, fekete éjszaka borul ránk, vagy déli nap, mezőkről, töltésekről, őrházak ablakából, pályaudvarok perronjáról anyák, hitvesek, szeretők keze reszket... Óh, drága kezek, ölelnek, áldást osztanak, könyörögnek, lelkesítenek, már csak a vonat füstje látszik, a szó elhal, elmosódik a fák koronája, még mindig a kezüket látjuk, nagyszerű káprázat ez, a földönfutó árva is a homlokán érzi az anyai kéz melegét. Magyar nők, a Máriák nemzetségéből valók, a katonavonatok utasait, a mi testvéreinket, de az osztrákokat, cseheket, tótokat, románokat és lengyeleket is gyermeküknek vállalták, naponta tízszer siratják őket, naponta tízszer üdítik fel a katonák bátor lelkét az anyai könyek harmatával. Az éjszakában leginkább óriás karácsonyfához hasonlít az ország, sok százezer gyertya ég rajta, minden katona magával viszi egy-egy színes gyertya fényét. Szent gyertyafények, ki ne aludjatok a fronton, a sáncok között, az árkokban, az ágyuparkok menydörgésében, a lovasrohamok furiájában ... 2. Legyünk gőgösek a magyarságunkra. Osztrák katonai méltóságokat láttam kipirult arccal, elfátyolozott szemmel rajongni érettünk. Világháborúnak kellett kitörni, hogy megtudják : a monarkia gerince mi v. „'vL.a... Ez az utazás megérttette velem Rákóczi és Kossuth szabadai J.arcát, a mai hazai ponálva. A magyar nép úgy száll harcba, mintha menyegzőbe menne. Nemzeti sajátosságaink ékkövei ragyognak a katonáinkon : okosak, józanok, elhatározottak, a sipkájukon nászbokréták, a dalaik visszhangját verik viszsza a nedves alagutak is. És az itthonmaradottak, öregek, nők, gyermekek úgy kísérik a katonák vonatját a határig, mintha fehér angyalok vinnék állomásról állomásra az aggódó szülők üzeneteit. A jó Isten háta mögött falakból jönnek a poros országutakon, kenyérrel, szalonnával, borosüvegekkel megrakodva, a lányok összesyűjtik a kertek magyar virágait, verbénát, muskátlit, pipacsot, pelargoniát, ellepik az állomásokat, a várakozók sokasága összekeveredik, úri kisasszonyok parasztleányokkal, fejkendős öregasszonyok elegáns hölgyekkel, egetverő éljenzés, le a kalappal, a cigány a Rákóczit húzza, rengeteg ruháskosarak emelkednek a teherkocsik elé és akár a jégeső, úgy kopog a bakák ölébe fonott kalács, tojás, sonka, kenyér, kolbász, borizű alma, leveses körte, rántott csirke, libacomb, túróslepény. A katonák kiugrálnak, kifogyhatatlan kulacsok kerülnek elő, félliteres üvegeket emelnek a szájukhoz, a tiszteket teával, kávéval, édes süteményekkel traktálják. — Az isten áldjon meg benneteket ! — Meggyürünk egészségben ! — Imádkozunk értetek ! — Ne félj rózsám, muszkavért iszok az egészségedre ! A kürtös a vonat indulását jelzi. Az osztrákok hurráznak, a magyarok dörgő éljennel felelnek. Ezer meg ezer katona énekli a távolodó vonatból : — Isten áldd meg a magyart. 1. Nagy Magyarországon keresztül éjjel-nappal repülnek a katonavonatok és ha a végtelen sínpárokon elrobognak egymás mellett, csupán a színeiket látni és mint puskalövések, úgy ropog a hurrá és az ébjen. Az alföldön a Rákóczi-mars és a Kossuth-nóta melódiájára a Gotterhaltét dalolják, az osztrák vadászok, cseh tüzérek megtanulták az „eljent", meg hogy „hazáért és királyért". Gyönyörű lányok kokárdát és kis nemzetiszínű zászlókat osztogatnak a mi színeinket viseli az ezredes és a két legény. Az első kupékon, ahol a törzstisztek táboroznak, széles, szalagokkal díszített, piros-fehér-zöld zászlókat lenget a szél... .• ... Egy folyó vonatunk állandó kisérője. Elérjük-e a torkolatát? Addig nyugalom és türelem ; az újságírón átreszhet az otthonmaradtak aggodalmas kíváncsisága ; a háborúra, gondolván, mindnyájan valakire gondolunk. Mégis a hadsereg nagy érdekei kívánják, hogy minden betűnket cenzorok vizsgálják át és az ő hozzáértő kezükben van a tudósítás sorsa. Hosszú, sorvasztó hetek telnek még el, míg jelentős eseményekről számolhatok be. Más feladat az enyém, mint az érdektelen külföldi szemlélőé volna, a mi hadseregünkről van szó és boldog örömmel rendelem alá az újságíró lázas buzgalmát a hadvezetőség érdekeinek. Így egyelőre impressziókra vagyok utalva, néhány elérzékenyült perc emlékére, de ezek élnek, amíg élek. Egy állomáson megindul a katonavonat, zsúfolva színmagyar bakákkal. A tehervonatok korlátjának támaszkodva egymás hátára kapaszkodnak, így búcsúznak a Szózatot énekelve. Minden század élén a tisztek együtt dalolnak a bakákkal. A búcsúzás pompás ünnepélyessége ellenállhatatlanul magával ragad mindenkit. Osztrák ezredesek, őrnagyok, vezérkari méltóságok a sipkájukat magasra emelik . — Hoch Ungarn ! Az épület túlsó végéről riadó „Zsivó" harsog. A harctérre utazó tisztek a sajtót éltetik, még egyszer kezet fogok az első kupé ablakából kihajló ezredorvossal, aki béke idején Budapesten jónevű sebész. A vonat lassan siklik ki, már eléri az alagutat, de még onnan is, a gránittömbök közül vízibangak a Ss&caL