Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-27 / 207. szám

­ Budapest, csütörtök A bolgár államadósság kiegyenlítésé­­nek nehézségei Szófia, augusztus 25. A bolgár távirati ügynökség jelenti: Tudvalevő­leg a legutóbbi bolgár kölcsönszerződés értelmében az augusztus 20-án esedékes bolgár államadósság kiegyenlítésére az orosz ázsiai bank rendelkezésére 10 millió rubel helyeztetett el. Ez az összeg mindez­­ideig a Disconto Gesellschaft kasszájában áll az orosz ázsiai bank rendelkezésére. Minthogy a beállott események ennek az összegnek Szentpéterváron le­endő fizetését megakadályozták, tárgyalások foly­nak e tekintetben a bolgár állam és az orosz ázsiai bank igazgatósága között a külügyminiszter és az orosz követség közvetítésével. Valószínűleg az összes érdekeltek megállapodnak abban, hogy vis major esete forog fenn. Hogy oktattak az angol tisztek Török­­országban Konstantinápoly, augusztus 26. Megbízható forrásból értesülünk. Kitűnt, hogy az angol oktatótisztek a török flotta harcképessége ellen olyan támadást intéztek, amely csak azért nem járt a szándékolt eredménynyel, mert még idejeko­rán észrevették. Az angol oktatótisztek ugyanis még­­a háború kitörése előtt bizonyos változásokat esz­közöltek a török hadihajókon, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a hajók harcolóképességét megront­sák és háborús célokra egyáltalában használhatatla­nokká tegyék. A fokozott figyelemnek s bizonyos szerencsés körülményeknek tulajdonítható, hogy az angol oktatótisztek alattomos szándéka kudarcot vallott s hogy a hajókon eszközölt károsításokat leg­rövidebb idő alatt helyrehozták. Magától értetődő, hogy az angol oktatótisztek elől azóta elvágták az útját annak, hogy hasonló, a török flotta ellen irá­nyuló szándékukat megvalósíthassák. (Süds. Korr.) Görögország katonai előkészületei Szófia, augusztus 26. A bolgár Távirati Ügynökség jelenti Athénből: Görögország folytatja katonai előké­születeit. A bolgár határon nagyszámú görög csapatok és több ágyúüteg van koncentrálva. A határmenti katonai raktárak telve vannak munícióval, amelyeket­ a legutóbbi napokban szállítottak oda. A falvakban mindenütt ele­ségraktárakat állítottak fel. Az Egyesült Államok Az amerikai polgárok nem vehetnek részt az európai háborúban Berlin, augusztus 26. Az amerikai kormány megtiltotta az Egyesült­ Államok polgárainak, hogy az európai háborúban való részvétel céljából elhagyják Amerikát. Ha vala­mely háborús európai nemzethez tartozó egyén, aki egyúttal amerikai polgár, ily célból mégis Európába utazik, később nem fogják beengedni az Unió terü­letére. Kína Kína semlegessége Bécs, augusztus 26. A kínai köztársaság elnöke, Jüansikkai e hó­nap 9-én kiadott ediktumával, mint a „Neue Freie Presse"-nek táviratozzák, kijelentette, hogy a kínai köztársaság a jelenleg folyó háborúban a legszigo­rúbb semlegességet fogja betartani, hogy így a tá­vol keleten fentartható legyen a béke és a kínai alattvalók az összes szabad államokban jó bánás­módban részesüljenek. Egyidejűleg kijelenti az elnök, hogy Kína teljesíteni fogja a semlegességgel járó összes kötelezettségeket, azoknak a törvé­nyeknek az értelmében, melyek Kínában jelenleg érvényben vannak és a nemzetközi jognak, vala­mint a jelenleg fennálló nemzetközi szerződéseknek megfelelnek. Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek Legújabb­ ­Táviratok és telefonjelentések) Negyven vagyon orosz hadifogoly Debrecen, augusztus 26. Ma negyven vagyon orosz hadifogoly ér­kezett Debrecenbe. Van közöttük nyolc tiszt is, akik közül az egyik tábornok. A foglyok igen jókedvűek, látszik rajtuk, hogy örülnek a fogságnak. Elmondták, hogy az oroszok igen kedvetlenül mentek a háborúba és hogy az orosz katonák ellátása rossz. A hadifoglyok érkezésének híre csakhamar elterjedt a város­ban és a lakosság nagy tömegben kereste föl őket. A tömeg lelkesen ünnepelte győztes ka­tonáinkat. (M. T. 1.) wvwvwwwwwwwvwvwwwww A mozsár Ki gondol a mai izgalmas világban a háziasszony konyhai arzenáljának szerény segédeszközére, mikor mozsarakról van szó? A mozsár a modern hadviselésnek egyik leg­félelmesebb eszköze, melyet a hadi­technika azokból a kezdetleges szerszámokból fejlesz­tett ki, amikkel még nem is nagyon régen csu­pán ünnepélyes alkalmakkor szoktak félelmes durrogásokat megereszteni. A németek a mozsaraiknak köszönhetik azokat a példátlan sikereiket, melyekkel a belga harctereken, különösen Lüttich és Na­mur ostrománál ámulatba ejtették a világot. Amit a németek e két modern vár bevételé­nél műveltek, azt minden szakember lehetet­lennek tartotta volna, mielőtt ki nem derült e csodálatosan gyors eredmények titka. Ezt a titkot a német hadvezetőség a világháború ki­törésének percéig meg tudta őrizni. A franciák és az ő vezetésük alatt a bel­gák negyven évi munkát és rengeteg milliókat költöttek arra, hogy olyan várerőditéseket építsenek, aminek még nem voltak a világon. Több méter vastag acélbeton-páncéllal vették körül váraikat s igy­ bízhattak abban, hogy e várak, ha nem is bevehetetlenek, de leg­alábbis oly erősek lesznek, hogy hónapokig, talán évekig is ellenállanak egy támadó had­sereg ostromágyúinak. Ez elméletben helyes is lehetett. Csak­hogy a lefolyt negyven év alatt a németek is készültek és e készülődés eredménye a negy­venkét centiméteres mozsár, mely a franciák minden bizakodását tönkresilányította. A laikus közönség rendesen alig tud kü­lönbséget tenni az ágyú és a mozsár között. Pedig a kettő egészen különböző hadi eszköz. Az ágyú hosszúcsövű hadigép, melylyel kisebb súlyú lövedékeket szoktak egyenes irányban vetíteni. A mozsárnak rövid a csöve és nagy, vaskos lövedékeket röpít a magasba, hogy aztán hosszú ívben juttassa el a célhoz. A mo­zsárral egész különleges módon céloznak, hogy az óriási lövedék magas ívben oda jusson, ahol a célpont van. Elképzelhető, mily nehézséggel jár, hogy oly szerkezetet adjanak egy ilyen hadigépnek, hogy azzal megközelítő pontossággal lehessen a levegőbe röpített lövedéket odajuttatni, ahol találnia kell. Ez a nehézség okozta, hogy hosszú ideig a mozsarat nem is tartották ko­moly jelentőségű hadi eszköznek. Nagyobb je­lentőséget ez a hadi gép a hetvenes német­francia háborúban kapott, amikor a németek Strassburg ostrománál huszonegy centiméte­res mozsarakat meglehetős sikerrel alkalmaz­tak. A japánok Port-Arthurnál harminc centiméteres mozsarakkal dolgoztak, hogy minő eredménynyel, ezt jellemzi az a tény, hogy Port-Arthur kilenc hónapig ellenállott. Ily ostromeszközök ellen készültek a francia és belga várak és éppen a port-arthuri pél­dát tekintve bízhattak az erejükben. De a németek az ő negyvenkét centimé­teres monstrumaikkal jöttek. Csak el kell képzelni, mi az: egy gép, mely közel fél mé­ter, tehát emberi törzs vastagságú lövegeket röpít kilométerekre menő távolságba, "És a német csoda­mozsaraknak még más tulajdon­ságuk is van: abszolút pontossággal lehet velük célozni. Lüttichnél tizenhárom kilomé­ternyi távolságból oly biztonsággal röpítet­ték a német tüzérek a lövedékóriásokat a vártornyokra, mintha Frommer-pisztolyok­ból lőttek volna öt lépésnyire célpontra. Ilyen hadi eszközöknek semmiféle vár­­erődítmény nem tud ellentállni. És a lüt-z­u­chi, meg a namuri tapasztalatok némi kö­vetkeztetést engednek arra, hogy a híres párisi várgyűrű mennyi ideig tud majd da­colni a német negyvenkettes mozsaraknak.­ Belgium végnapjai Antwerpen, augusztus 24. (Kopenhágán át) Belgium, amely végzetes elvakultsággal önmaga rohant immár elkerülhetetlen sorsa elé, a teljes megsemmisülés előtt áll. A német seregek diadalmasan hatolnak előre, nincsen sereg, amelyet le nem vernének, nincsen vár, amely ágyúiknak ellent tudna állni. A bel­gák, akik még néhány nappal ezelőtt bíztak erődeikben, a francia és angol segítőcsapatok­ban, teljesen egyedül állva, kétségbeesetten — már csak a zászló becsületéért — küzdenek tovább a diadalmas német hadsereg ellen. Bár áll még a harc, a néhány nap előtti bi­zodalmat a legrettenetesebb kétségbeesés vál­totta fel, most jutott csak tudatára annak mindenki, hogy Belgium elveszett. A kormány ugyanis egészen a legutóbbi vereségekig foly­tonos győzelmekkel hitegette a népet. De a katasztrófát tovább titkolni nem lehet és a belga nép is tudja már, hogy nemzeti önálló­ságának vége. Antwerpen ugyan készül az ostromra és kétségbeesett erőlködéssel, megfeszített mun­kával dolgozik azon, hogy falain megtörjön a német előrenyomulás, de a lakosság maga sem bízik a sikerben. Az egész város népes­sége künn tanyázik az utcákon, a félelem, az aggodalom lerí minden ember arcáról, töme­gek izgatottan vitatkoznak, csoportosulnak az utcasarkokon és annyira erőt vesz idegeiken a rémület, hogy nem hallják a közeledő automobilok, kocsik figyelmeztető jeleit és így tömegesen érik egymást az elgázolások, szerencsétlenségek. A belga hadsereg visszavonulása leverte azokat is, akik még hinni tudtak a győzelem­ben. Már nem hisznek semmit, akármit jelent is a kormány és az általános bizakodást az általános kétségbeesés váltotta fel. Az ország területéről menekül, aki csak tud és Antwer­penből százával utaznak Hágába. A városban ezalatt készülnek az eljövendő nehéz na­pokra. Hajók bőven hozzák az élelmiszert, amelyet beszállítanak a városba, a város környékén pedig megteszik az előkészületeket a védekezésre. A vár körül nagy szöges drótsövényt húznak, hogy így megnehezítsék az ostrom­lók munkáját. A város szélén lévő gyönyörű parkokat, így a calmpthout-i erdőt is kiir­tották. A gyönyörű villákat dinamittal leve­gőbe röpítették és megkezdték helyükön az erő­dök építését. Olyanok, akik hosszabb ideig él­tek Antwerpenben és onnan most elmenekül­tek, beszélik, hogy a nagy erődítmények sin­csenek mindenütt készen. Annyi tény, hogy a város körül árkokat és sáncokat építenek, amelyekben a nehéz tüzérséget akarják elhe­lyezni. Egyre nő a belgák elkeseredése amiatt, hogy szövetségeseik teljesen cserbenhagyták őket és a német túlerővel egyedül kell szembe­szállaniuk. Az angol lapok, amelyek erről megemlékeznek, azt írják ugyan, hogy szük­séges lenne a belgák segítségére sietni, de íg­y meg kellene sérteni Hollandia semlegességét, ezt pedig el akarják kerülni. Antwerpenben tartja tanácskozásait e gondterhes napokban a belga országgyűlés. A­ kamara a flamand operában, a szenátus pedig a holland színházban ülésezik. Az elnökség a színpadon, a képviselők a földszinten, az új­ságírók pedig a páholyokban ülnek. Tanács­kozásaikkal azonban most már — a németek második, a világtörténelemben páratlanul álló lovagias felszólítása után — nem sokat hasz­nálhatnak az országnak. Brüsszel átadásának feltételei, amelyeket Amin generális állapított meg a polgármester­rel, a következők:

Next