Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-28 / 208. szám

Budapest, pernye«. PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 25. (208. szím.­­­ Magyar zászló a Deutsche Bank épületén Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank igazgatója táviratot kapott a berlini Deutsche Banktól, amely­ben örömüket jelentik ki a kraszniki fényes diadal felett s bejelentik, hogy a Deutsche Bank minden ípüle­tére kitűzték a magyar zászlót. A bécsi lengyelek légiója Bécs, augusztus 27. Szerdán este az ittlakó lengyelek gyűlést tartot­tak, hogy állást foglaljanak a lengyel légió szervezése szolgában. A gyűlésen részt vettek az itt időző lengyel Notabilitások mind. Az egész gyűlés lefolyása mutatta at lengyelek lelkes áldozatkészségét a cárizmus elleni harc támogatására. Galiza építész, a bécsi lengyel lövészcsoport parancsnoka, a Bécsben folyamatban lévő szervezeti munkálatok eredményeképp közli, hogy vezetése alatt egy szakasz készen áll a harc­térre vonulni. A gyűlés után gyűjtés volt, amely igen kedvező eredményt hozott­ Lelőtt orosz aeroplán A „Korr. Wilhelm" közli lembergi ma­gántávirat alapján, hogy Jezserzany közelében kedden egy osztrák-magyar őrjárat a levegő­ből lelőtt egy orosz repülőgépet, amely súlyo­san megsérülve leereszkedett a földre. Az őr­járat az orosz aviatikusokat, Martinov orosz ezredest és egy orosz kapitányt, nyomban le­tartóztatta és a megsérült repülőgéppel együtt Lembergbe szállította. Az 1-es számú tábori kórház a harc­térre indult Bécs, augusztus 27. A keleti pályaudvarról csütörtökön délután in­dult el az 1. számú tábori kórház. A tábori kórházzal ment a 114 személyből álló orvosi, gyógyszerészi, betegápolói kar, valamint a kirendelt egészségügyi­­és utász-katonaság. A búcsúzásra megjelent gróf Traun, az önkéntes betegápolás cs­ kir. biztosa. Ke­véssel a vonat indulása előtt megjelent a pályaudva­ron Ferenc Szalvátor főherceg a kíséretével. A fő­herceg beszédet intézett az expedícióhoz, melyben kötelességük hit teljesítésére, az esetleges nélkülö­zések türelmes elviselésére buzdította őket. Hack­mann főtörzsorvos, az expedíció vezére, a főherceget éltette, amit a nagy számban megjelentek lelkesen visszhangoztak. A főherceg később egy legénységi kocsihoz ment, ahol így szólt: Remélem, hogy dere­kasan fogjátok viselni magatokat. Mint egy alakból hangzott a válasz: „Igenis fenség, engedelmeskedni fogunk mindhalálig". „Szerencsés utat" — mondotta ezután a főherceg. A vonat utasainak viharos hurrár­kiáltásai közepette hagyta el a vonat a pályaudvart. Milyen a modern csata?*­ ­ A modern csata egészen más, mint ami­lyennek a közönség elgondolja ama régi csa­takép-metszetek alapján, amiket most könyv­kereskedők és antikváriusok sorűn tesznek ki a kirakatukba. Talán még a laikusnak is fel­tűnik, hogy ma egy-egy nagyobb csata milyen rengeteg területen folyik le. Így például a né­metek Metz és a Vogézek közt nyolcvan kilo­méteres csatavonalon küzdöttek, holott a het­venediki háború egyik legnagyobb ütközete, a gravelotti, csak húsz kilométer szélességben folyt le. Körülbelül tehát négyszer olyan hosz­szú a modern csatavonal, mint csak a hetve­nes években volt. Ennek főként az az oka, hogy a katonákat ma már nem állítják föl oly sűrűn egymás mellett, mint régen, hanem épp ellenkezőleg, lehetőleg távol egymástól,­­hogy mennél kevésbé szolgálhassanak célpontul az ellenség golyói számára. Ezt a törekvést szol­gálja a csukaszürke vagy khakisárga egyen­ruha is. De nemcsak azért olyan széles a modern csatavonal, mert a katonákat messze egymás­tól állítják föl, hanem azért is, mert összeha­sonlíthatatlanul több ember vesz benne részt, mint régen. Ezt eléggé megvilágítja egy adat is. Nagy Napóleon a híres 1812-iki oroszor­szági hadjáratában, amely számunkra most annyira aktuális, körülbelül egy millió embert vonultatott föl és erről akkor úgy beszéltek, mint valami második népvándorlásról, máso­dik Catalaunumról. Egy millió katona, mi ez a mai igazi népvándorláshoz képest? És mégis úgy van, hogy a modern há­ború sokkal kevesebb ember életébe kerül, mint csak száz évvel ezelőtt is. Az orosz-japáni háborúban például csak két-három százalékot tett ki a halálozás aránya, holott Nagy Napó­leon vagy Nagy Frigyes idejében a legény­ségnek átlag negyven-ötven százaléka maradt a csatatéren. Az életveszedelem tehát a modern háborúban negyven százalékról két-három percentre csappant le. A híres mukdeni csata, amely" tizennégy napig tartott, mind a japá­niaknak, mind az orosznak sokkal kevesebb emberáldozatába került, mint a hetvenes évek­ben a mars-latouri ütközet, amely csak néhány óra hosszat folyt. A széles csatavonallal és a benne fölállítól rengeteg embertömeggel együtt jár az is, hogy egy-egy csata rendszerint több napot vesz igénybe. Vagy nem tűnt-e még föl senkinek, hogy hadi jelentések előre megjósolják, hogy ez és ez az ütközet előreláthatólag két-három napig fog eltartani? A francia hadvezetőség föl is használta a modern csatának ezt a jellemző tulajdonságát, amikor az esetleges veszteség­hírekkel szemben úgy akarta fölfegyverezni a francia publikumot, hogy óva intette, h­ogy ne csüggedjen el minden rossz hírre, mert egy modern ütközet olyan rengeteg területen és annyi ideig folyik le, hogy végerdményt csak napok múlva lehet leszögezni. A modern csa­ták közül a legtovább tartott a mukdeni, amely teljes tizennégy napot vett igénybe. Ez azonban ritka és nem kívánatos kivétel. A modern csata külső képe is egészen más, mint amilyennek régi metszetek alapján a laikus hinné. A rengeteg csatatér a szemnek alig szolgál látnivalóval. Ha valaki egy maga­sabb pontról át akarná tekinteni a csatateret, először is az lepné meg, hogy nem lát katonát, csak valami népesen nagy és puszta területet. | ~ Azt lehet mondani, hogy a szemlélő nem lát voltaképp semmit. Ha az ágyuk mennydörö­gése nem süketítené a fület, a tüzérség jelen­­létét csak a gyengén fölvillanó tűz árulná el Az ember nem tudná, hogy honnan érkezik a gyalogság fegyverropogása, ha olykor itt, vagy ott meg nem pillantana egy vékony vonalat, a­mely egy pillanatra előre ugrik és aztán ismét eltűnik a szem elől. Sehol egyetlen lovaskato­nát nem lehet látni. A csatatereken csak a gya­­logság és tüzérség működik, a lovasságnak a két fegyvernem küzdőterén kívül kell keres­­nie feladataink megoldását. Megszűnt az a régi hatásos csatakép is, amikor a fővezér egy magaslatról tekintett végig harcoló seregén. Még Napóleon sem merne fényes kíséretével fölállni egy dombra, mert fehér paripája kitűnő célpont volna számtalan tüzérüteg számára. És a legjobb, legmodernebb messzelátóval sem láthatna va­lami sokat. A modern hadvezér a csatatértől jó mesz­szire egy házban ül, amelynek tágas iroda­helyiségei vannak, amikben távíró és Marconi- készülék, telefon és jelző-apparátus a legmo­dernebb komforttal vannak berendezve. A háj körül az automobilok és motoros kerékpárok egész hada vár a parancsnokra, amiket néha a legmesszebb útra kell vinnie. Maga a hadvezér kényelmes széken tá­gas íróasztal előtt ül, amelyen pontos térkép van, ami az egész csatateret megjeleníti előtte. Keze ügyében telefon van és ezen keresztül küldi el parancsait, rendelkezéseit és telefon­­on veszi föl a hadvezetők és hadtestparancs­­nokok jelentéseit, továbbá az üzeneteket, ame­lyeket a ballon captisokról meg a kormányoz­ható léghajókról kap, amik a magasból nagy figyelemmel kísérik az ellenség mozdulatait, hadállását és erről időről-időre jelentést tesz­nek. Ezt a képet, amely a valóságot megkö­zelíteni igyekezett, gróf Schlieffen pompás­ tolla festi le számunkra. * Ennek a cikknek adatait és leírásait főbb vonásaiban egy kiváló német szakértőnek, a tavaly elhunyt német vezérkari főnöknek, gróf Schlieffen tábornagynak Írásaiból vesszük, aki szakismeretei alapján igyekezett képet adni egy jövendő hábo­­ r szerb kegyetlenkedések Bécs, augusztus 27. A hadvezetőségünk részéről a szerb ke­gyetlenkedések és népjogsértések ügyében el­rendelt nyomozás, amelyről már megemlé­keztünk, egyre folyik. A már közzétett ered­ményeken kívül még a következőket emelik ki: Szerb csapatok lemészárolnak és megcsonkítanak sebesülteket és foglyo­kat. Így például egyik katonánkat fej és karok nélkül találtuk meg. A szerbek lőnek kötözőhelyeinkre. Szerb reguláris csapatok parlamentári zászlót lenget­nek és a mi tüzelésünk beszüntetése után alattomosan megtámadják csapatainkat. A második és harmadik korosztály ka­tonái, akiket sem egyenruhájuk, sem más megkülönböztető jel nem jellemez, úgyszintén komitácsik, ha az a veszély fenyeget, hogy elfogják őket, eldobják fegyvereiket és békés polgárokként igye­keznek feltűnni. Megölt komitácsiknál szegekkel és rézvitriollal töltött patro­nok darabjait találták. A szerb polgári lakosság, különösen nők és gyermekek lövöldöznek és orvul bombát dobnak csapatainkra. Kémeket, továbbá polgári személyeket és komitácsikat, akik ily módon jártak el, agyonlövettünk. Los­nicára, ahol az egész lakosság ellenséges magatartást tanúsított, büntetésül hadi­sarcot vetettünk ki. Éhinség és utcai harcok Belgrádban Bécs, augusztus 27. A belgrádi állapotokról az öst. Volkszei­tung a következő magántáviratot kapta: Ugy látszik, Belgrádban a lakosság közt éhinség tört ki s az utca népe valószínűleg fosztogatni kezdett. A legutóbbi napokban Zimonyból látni lehetett, hogy Belgrádban utcai harcok dúlnak. Az utcai harc, a leghevesebb vasárnapon volt a szakadatlanul hallatszott Belgrád utcáiról a lőfegyverek ropogása. Belgrád mindenesetre hiányát érzi a gyarmatáruknak és a sónak. Már a török háború idején a sóhiány miatt nagy bajok voltak; bizonyosra vehető, hogy­ Románia, ahonnan Szerbia sószükségletét fe­dezi, beszüntette a sószállítást Szerbiába. Ki­zárt dolog, hogy Szerbia máshonnan kaphas­son sót. (Bud. Tud.) A magyar ágyuk és repülőgépek sikerei Bécs, augusztus 27. A „Südslavische Korrespondenz" jelenti Zimonyból. A mi pozíciónk és a Banica mel­lett, valamint a Topcsider-vonalon felállított szerb ütegek között legutóbb lefolyt heves­ tüzérharcok óta Belgrád előtt aránylag nyur­galom uralkodik. Nagyobb szünetekben lövik a zimonyi neh­éz ütegek a szerb állásokat, mindenkor válaszul a szerbek támadására. A dunai monitoroknak is csak szórványosan volt alkalmuk a belgrádi állásokat lövöldözni és csak néhány nap előtt reagáltak nyomaté­kosabban arra, hogy a szerbek egyik őrnaszá­dunkat lövöldözték. Lényegében fő figyelmünk arra irányul, hogy a szerbeket abban, hogy a szávai híd felrobbantását befejezzék, meg­akadályozzuk, ami teljesen sikerült is. Éjszaka ebből a célból a szerb hadállásokat állandóan reflektorral világítjuk be. A szerbek éjszakai kísérletét, hogy a híd ellen operáljanak, ily módon meghiúsították.

Next