Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-30 / 210. szám

unnapest, valarnap ficsma augusztus snc.­­z"iu szám .7 17 elkövetkezett a leányszobák lakóinak órája (mert ilyenkor gondolkozunk mi leányok, ilyenkor esze-srunk ki mindent), akkor megjelent előttem az alakja. Láttam őt. Éreztem, hogy nagyon-nagyon tetszik nekem. Lett belőle nagy „ö". Minden éjjel rágondoltam, sok ideig. Sok időnek nevezem a három hetet, ameddig az ideálom volt. Aztán el­foglalta helyét más, mint rendesen. Elfelejtettem. * Utóbb újra eszembe kellett jutnia. Amikor elrendelték az általános mozgósítást, valaki azt mondta, hogy neki is kell menni a háborúba. Most, ebben a válságos időkben újra kezdett tet­szeni. Mindig fényes uniformisban képzeltem ma­gam előtt, éjjel, azokban a bizonyos órákban. Egy régi kis virág emlékeztet rá­m a kedves zsúrra. Úgy féltem őt. Úgy félek, hogy nem jön vissza. Mindennap kérem az Istent, hogy ne essék el a csatában. Várjon meghallgatja-e ezt az imát az a jó Isten odafönt az égben? Jegyzetek Irta: Pipacs Szeretnék valakit ismerni, egy nagyon öreg­öreg embert, aki még engem is kicsi gyermeknek látna, kézen fogva, türelmesen vezetne, s én csacska kérdéseket petyeghetnék hozzá, amineket kíváncsi, csöpp babák szoktak.­­ Milyen jó volna így szólni hozzá most: — Mondd, kedves, igazán háború van? — Igazán, — felelné ő és nem botránkozna meg a tudatlanságomon, mert érezné, hogy ezt kérdezem: Hát ilyenkor is lehet élni, úgy élni, mint más, közönséges napokon, ilyenkor is, ami­kor háború van? Ágyban feküdni, reggel kelni­­fel, nyugodtan öltözködni, sétálni, házak között sétálni, amelyek éppen úgy állanak, kö­zömbös gondatlansággal, mint máskor? Ilyenkor is lehet siratni valakit, aki nem katona, és lehet várni valakit, aki nem is ment el; becéző gondo­lattal védeni azt, aki nincsen golyózáporban és ágyutűzben? Ilyenkor is lehet? És szabad a régi fájdalmainkat érezni, a fájdalmakat, melyek már a békés időkben is kínoztak? Ugyanazokat, sza­bad? A boldogságot most nem látni másnak, mint eddig, és jövőnek ugyanazokat a szépségeket kép­zelni? Magunkra gondolni szabad-e most? — Kedves, — faggatnám megint az öreg em­bert, — ha háború van, mért nem rejtőzködünk a pincében? És mért nem félek én jobban, mint máskor? Annak is háború van, aki nincsen ve­szedelemben? — öreg, — súgnám neki halkan — én elhi­szem, hogy háború van. De nekem olyan, mintha történelem-könyvből olvasnám ezt a háborút csu­pán; közel van a szívemhez, ám az életemtől messze, nagyon messze ... És mégis háborúban élek? És engem is csodálni fognak, azok, akik később születnek, csodálni, mert én átéltem egy nagy háborút? Mondd, öreg, hogy nézzek majd rájuk? És ha mindvégig úgy lesz, hogy én nem pillanthatom meg közelről a háború arcát, oh, oh, oh, mit mesélek majd róla az unokáimnak? . . . A nagy dolgokat túlságos nagyoknak várom, s talán ezért van, hogy kicsinyes napok kicsiny pillanatai adják nekem a legnagyobb meglepetést. A nagy napokban szürke órák is vannak s ez le­hangol, de a kis napok szép perces boldogsággal töltenek el, mert a pillanat mindég teljes. Hirte­len jön s már az enyém, mielőtt elveszíthetném. Két csillogó lepkeszárny, amely a déli napsütés­ben liheg, egy álmos gyermek szem, egy nehéz ter­het húzó ázott lovacska, egy mosoly és egy szónak a hangsúlya — jelenthetne-e nekem valamit (sokat), ha nem pillanatot jelentene? Gyönyör­ködném talán a lepkében akkor is, ha mindig látnám? — Az álmos gyermek kialussza magát, a lovacska haza húzza a kocsit, megszárad és ab­lakot kap, a mosoly meghal és a hangsúly el­szán a levegőben, — a pillanat elmúlt, de éppen azért múlt el, hogy örökké éljen. Az emberi gyö­nyörűségek fájdalma van ebben, s a másvilágon talán az a menyország, ahol a pillanat örökké tart, anélkül, hogy a báját elvesztené. És — bár megkérdezhetném az öreg embert! — a lelkünk hallhatatlansága is nem ez-e vájjon? * Ah, a „nagy idők". Távolról elragadóan töké­letesek, mert csak a szép pillanatok emlékét hor­dozzák büszkén, elszórván régen a szürke órák homokporát, amely a nagy pillanatokat egybe töl­tötte a rendes idővel. És ebben nagyon hasonlí­tanak az életünkhöz. Oh, mily szép az életünk messziről. Az esztendőt, amely ma fösvényen csak perceket ad nekem, később már kedves napok ajándékozó urának látom, még később úgy kép­zelem, hogy heteket adott, s ha nagyon távol le­szek tőle, azt állítom majd, hogy egészen boldog esztendő volt. A múlt vájjon nem azért szép-e, mert a­ lelkünkkel éljük csupán és nem az életünkkel? — És nem azért van, hogy egy álmunk, amelyben a rendes napi életünk tükröződik pedig hiven, maga lehet a tökéletesség? Álmomban mért fo­gom költői jelenetnek látni azt az egyszerű, szürke tényt, hogy ma végig mentem egy lármás utcán? Nem azért? | VA/VWI/WVVWWWWNAA^/^WVWVWW Üzenetek Többeknek. A beküldött feladványokat meg­vizsgáljuk és legközelebb véleményt mondunk. WVV­V­AVVVVWWVVVVWWWWVVWWV SAKK 1062. számú feladvány Krsztics Pál, Nagybecskerek Eredeti probléma * A megfejtéseket, valamint a megfejtők név­sorát jövő számunkban közöljük. 1045. számú játszma Játszották néhány év előtt Brooklynban. Bécsi huszár­játék Sötét: Black B. A BCDEFGH 8 & m& m • • 8 7 6 5 ll^ll­­H 11 ABJLBEP uirm­ • 7 6 6 4 r m, m­a • 4 3 3 2 j |­i JJjj JJj 2 1 • •&• • 1 A .B. C­D­E­F­G­H Matt a második lépésre Világos: Hein L. 1. e2—e4 e7—e5 D. 2. Hbl—c3 Hg8— f6 10. 3. f2—f4 d7—d5 11. 4. f4Xe4 Hf6Xe4 12. 5. Hgl— f3 Ff8—b4 13. 6. a2^a3 F,b4Xc3 14. 7. b2Xc3 c7—c6 15. S. Ffl—d3 Vd8—b6 Fd3Xe4 d5Xe4 Hf3—d4 c6—c5 Hd4—c2 Hb8—c6 Vdl—d6 Fc8—g4 Fel—g5 Vb6Xb2 0—0! Fg4Xe2 e5—e6! feladja. Érdekes befejezés. Mfrek A mannheimi nemzetköz sakkverseny az európai háború miatt nem nyerhetett befejezést. A verseny augusztus elsején félbenmaradt. Tizen­egy fordulót bonyolítottak le, tehá­t még hat for­duló lett volna játszandó. Ezért a díjakat is csak részben adták ki. A lejátszott tizenegy fordulóban legjobb eredményt ért el az orosz Alechin, utána következett Widmar, harmadik Spielmann, aki után Breyer, Marshall és Béll következtek, egyenlő egységszámmal. Az A­ főtornán a félbeszakításig Rabinowits és Halleqaa értek el legjobb ered­ményt Ne hagyja kárbaveszni ezúttal szabadságát, vigyen egy Kodakot Kodak-gépet minden árban kaphat 40—400 koronáig. Minden Kodak­kereskedő szívesen szolgál részletes felvilágosítással. Kodak-Társaság k. t. Budapest, IV. ker., Váczi-utca 9. sz. és a legszolidabban vásárolhatók­ Észre Hirttt HÍRNEVES ZONGORA­TERMEIBEN Budapest, VI., Váczi-körút 31. n. (Ipar-udvar.­ INNENh ONNAN A szépség mosolya Asszonyok ajkán láttam egy mosolyt. Nem jókedv szülte, nem gyönyör álma-Gyökere a szív ős­ mélyike volt. Ahol kísért emlékek síri árnya. Nemes virág. Nem földi illata Vérből, könnyből szűrődik s ugy lebeg fönn. Mint ibolya édes, hárfa-sóhaja Fekete földön, sötét temetőkön. Nem fájdalom már, nem is öröm. Lassan születik s nem hal meg soha. Nemes virág, a szépség mosolya. Mi bennem szép, szoborba töröm, A márvány fogy . . . szürkül az álom . . . — S ők egy mosolylyal győznek a halálon. György Oszkár. -f- Mennyire hallatszik az ágyúdörgés? Min­denkit érdekel a mostani háborús időkben, hogy az ágyúdörgést milyen messzire lehet hallani. A bécsi „Reichspost" legutóbbi számában szakszerű kimutatást közölt arról, hogy milyen messzire hallható az ágyúzás, a vulkánkitörés, a robbanás, vagy esetleg a harangszó. A kimutatás a követke­zőképen szól : Az ágyúdörgés átlagosan véve körül­belül 350 kilométernyire hallható, volt azonban eset arra, hogy 590 kilométernyire is elhallatszott. A legtávolabbra hallatszott a Krakatau vulkánnak 1883-ban történt kitörése, amely a Lunda-szorostól egészen a Rodriguez-szigetig, azaz 4775 kilométer­nyire hallatszott. A nagyobb robbanások (mint pl. a bécsújhelyi lőporraktár felrobbanása) körülbelül 300 kilométernyire hallatszanak. Érdekes esetet figyeltek meg a harangzugásról. A brazíliai San Salvatorból eredő harangzugást egészen jól hallotta egy 160 kilométernyire levő hajó a nyílt tengeren. Nagyobb ágyúsütegek dörgése átlagosan 170—340 kilométernyire hallatszik. Főleg jól hallható a dör­gés a 210 és 270 kilométerek­­közt. A hangnak nem akadálya a nagyobb hegység, például az Alpok, vagy a Kárpátok. A 170, illetőleg 340 kilométert a hang 80, illetve 17 perc alatt teszi meg. Ter­mészetesen kedvezőtlen szél, vagy a megfigyelő hely­nek túl mélyen való fekvése, a levegő szárazsága, vagy zavaró körülmények megakadályozzák a hang továbbrepülését és előfordulhat, hogy sokkal ki­sebb távolságról sem halljuk a dörgést. + Sebesülések a modern háborúban. A há­ború sebesüléseiről érdekes cikket irt dr. Laurent kórházi sebész, aki tizenegy hónapot töltött a Bal­kánon . Drinápoly megszállásakor egy nagy tábori kórházban vezette a sebészi szolgálatot. Elmondja, hogy az elesettek ötven százaléka a fején kapott sebet, harmincöt-negyven százalék a törzsön és öt százalék a végtagokon. A koponyán kapott sebek a legveszedelmesebbek, de az alsótest sebesülései okozták a közvetlenül és gyorsan bekövetkező elha­lálozásoknak körülbelül egyharmad részét. A nagy­csontok törései igen gyakran fordultak elő és álta­lában nagyon komplikáltak voltak. A sebesülések­nek 82—84 százaléka puskagolyótól eredt, 15—17 százaléka shrapnelltől és csak egy százaléka volt kézifegyvertől származó. A sebesüléseknek 75 száza­léka komplikációk nélkül gyógyult. A balkáni hábo­rúban használt golyók modern, kisméretű és könnyű golyók voltak. Veszedelmük főképpen nagy gyorsa­ságukban rejlik. Közeli távolságokra, 300 vagy 500 méterre, igazi robbantó hatásuk, 1500 méterig még átütő hatásuk van, azontúl a hatás csökken. Most már csak sebesítők és egyúttal zúzók. A golyó beha­tolási pontja nagyon különböző. A bőr lehet karcolt, horzsolt, keresztülfúrt, mintha lyukasztóval fúrták volna át, sőt szétmarcangolt is; a nyiás néha telje­sen észrevehetetlen, máskor 10—20 cm. a seb, ha a golyót kis távolságból lőtték. Minthogy a katonák többnyire fekvő helyzetben lőnek, megfigyelhetünk több sebnyílást is; megtörtént, hogy a golyó beha­tolva, a nyakon kijött, majd belefutva a thoraxba, ismét kijött a hónalj közelében. Gyakran a golyók a testet egész hosszában átjárták, bejutva a vállon, például a combon jöttek ki. A lövedék általában át­járja a testet anélkül, hogy abban megállna. Néha megmarad a szövetben. Négy shrapnell közül egy esetben és tíz golyó közül szintén egy esetben. Lau­rent az esetek 22 százalékában talált a testben löve­déket.­­ FŐSZERKESZTŐ: SURÁNYI JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: LIPTAI IMRE KIADÓTULAJDONOS­ A­­PESTI NAPLÓ* RÉSZVÉNYTAWUWAO -

Next