Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-08 / 219. szám

,10 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 8. (219. számj met határ felé. Amikor a vonat elindult, a városban már égett a vásárcsarnok, az egyetem, a városi könyvtár és rengeteg sok magánház. A kozákok Kelet-Poroszországban A Vorwärts egy kelet-poroszországi menekült leveleit közli, amelyek döbbenetes adatokkal is­mertetik a kozákok hadviselési módját. A leveleket Hofer szociáldemokrata képviselő írta, akinek bir­toka az orosz határnál van. A képviselő a kozákok elől kénytelen volt birtokáról elmenekülni, így is csak ügygyel-bajjal tudta életét megmenteni. Königs­bergből augusztus 22-iki ketettel a következőket írta: — Ma reggel, még mit sem sejtve, otthon, az Íróasztalomnál dolgoztam, amikor váratlanul egy kozáktiszt fejét pillantottam meg az ablakban. — Ebből a házból kilőttek! — kiáltott németül a tiszt Szólok neki, hogy jöjjön a lakószobámba és biztosítom, hogy sem én, sem a házbeliek nem lőttek, hisz nem is tudtuk, hogy oroszok vannak a közelben. Úgy látszi­k, ez megnyugtatta, megkérde­zem, vájjon megkínálhatom-e egy kis borral. — A háború alatt egy korty alkoholt sem iszunk, szigorúan meg van tiltva — válaszolta — de egy csésze teáért igen hálás lennék. Teát, reggelit szervíroztam neki és kedélyesen elbeszélgettünk. Amikor megreggelizett, köz­ömb­ös arccal így szólt: — Most kénytelen vagyok megtenni a köteles­ségemet és fölgyújtatom az udvarát, gazdasági épü­leteit, mert ebből a házból a csapataimra lőttek. Kérésem mit sem használt, csak azt engedte meg, hogy embereim és én biztos helyre menjünk. Megígérte, hogy házamat is meg fogja kímérni. A nyájat, amely épp a mezőn legelt, a kozákok az istállókba terelték. Időközben embereimmel egy szekérbe ültem és tova hajtattunk. Fekete füstfel­hők és a marhák fájdalmas bőgése volt az utolsó Üdvözlet tönkrement otthonomból. A legközelebbi vasúti állomást igyekeztünk el­érni, de itt már nem közlekedett vonat. Tovább mentünk. Mindenütt föltűntek kozák csapatok. Mi csak a sűrü erdőkben tudtunk búvóhelyet találni. Az utakon beláthatatlan hosszú sorban menekül­tek szekereken és gyalog a kiűzöttek. Igazi népván­dorlás volt ez­ a nyomort, a kétségbeesést nem le­het leí­rni. Végül elértük a vonatot és ma este Königs­bergbe érkeztünk. Mindnyájunknak vagyona elve­szett, de legalább az életünket megmentettük. A kozákok viselkedéséről a legkülömbözőbb ,vélemények és hírek keringenek. A reguláris orosz hadsereggel szemben ezeknek joguk van a fosztogatásra, rablásra és gyújtogatásra. A kifogás mindig az, hogy lövöldöztek a csapa­tokra. Az „urasági" házakat nem gyújtják fel, mert itt kincseket remélnek találni és a tiszteket eze­ken a helyeken szállásolják el. Az elvonulás alkal­mával mindet kirabolják. Egy földbirtokosné, akinek a férje a háború­ban küzd s akinek birtoka az orosz határnál van, ezeket mondta el: — A mozgósítás után rögtön egy kozák előőrs­csapat jelent meg és fölgyújtotta a gazdasági épü­leteinket. Minden erőmet összeszedtem és energiku­san ráparancsoltam — oroszul — a kozákokra, hogy oltsák el a tüzet, mert akkor jobban járnak, — a konyhában mindegyiknek pénzt és kávét ad­tam. Ez imponált nekik, eloltották a tüzet, megit­tták a kávét és tovább lovagoltak. Egy szomszédom rosszabbul járt: megkínozták és agyonlőtték. En­nek a szomszédomnak ugyanis fiatal, csinos fele­ség volt, aki a rablóhadjárat alkalmával eltűnt. J JerrejR Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A legmegfelelőbb szivarkapapir­a mindenkinek, de különösen katonáknak az • •• mert minden lipocska a sxe-én pumm rcuva van A iH-nnmnrf ""V- hory » cignretttaó <• késlithoH ho«Kabt> IIU1I y Ulli Ulli, idSre srtkségist I es utj hor hatja m savul, legi aM minőség I í aijér. FOunktfe: QiUck, Bohraidét és Rosenbergnét. Zsellér Lajos kadett, az Adria Biztosító Társaság tisztviselője, a sabáci ütközetből pillanatra hazaér­kezvén, eljegyezte Semsey Szerénkét, Semsey József vendéglős és szállodatulajdonos leányát Budapesten. Minden külön értesítés helyett. ÁM Tartaré­nztár Részvénytársaság IV., Koronaherceg­ utca 2. Alaptőke: K 16,000.000. Tartalékalap: K 4,900.000. A takarékpénztár igazgatósága elhatározta, hogy üzletfeleinek kényelmére egy betéti köny­vecske alapján, valamint folyószámlán Szabad betéteket fogad el, amelyekre a moratórium rendelkezéseit nem alkalmazza. Az ilyen betétek alapján kiadott takarékkönyvecskék és csekkfüzetek Szabad betét jelzéssel láttatnak el és kívánatra megállapodás értelmében visszafizettetnek. A takarékpénztár egyben mintaszerűen berendezett páncélozott pénztárait és safe-szekrényeit, mindennemű érték­papírok, ékszerek és egyéb értékek megőrzésére a t. közönség figyelmébe ajánlja. Belvárosi Takarékpénztá­r R.-T­VVVVWWWSVW\^AVVVWWW­WAJVW NAPI HTREK Az idő Hétfőn derült, száraz és hűvös idő vol. A hőmérséklet tovább sülyedt és az északi részeken gyenge éjjeli fagyok is voltak. .4 maximum 26 C fok volt (Nagy­becskereken), a minimum 12 C fok (Rajecfürdön). Ked­en lassú hőemelkedéssel száraz idő várható. Sürgöny-prognózis: Melegebb, száraz. A HÁBORÚ MARGÓJA­ ­. A taktikát, amely iránt most már a ká­véházakban is érdeklődnek, több mint negy­ven esztendeig csak vezérkari tanfolyamon és különböző rangú kadetiskolákban tanítot­ták. Most végre kiderül, hogy mit ér az a tudomány, amit négy évtizeden át nem lehe­tett kihúzni a hüvelyéből. A Berliner Local­anzeigerben egy német katonatiszt beszéli el, hogy huszonöt évvel ezelőtt a berlini vezér­kari tanfolyam évzáró vizsgáján a fiatal ge­neralstäbler-jelöltek azt a feladatot kapták, hogyan viselnének egy háborút keleti Po­roszországon keresztül Oroszország ellen. Szóba kerültek a Mazuri-tavak is, de a jelöl­tek egytől-egyig kijelentették, hogy ezen a veszedelmes, mocsaras vidéken át a világért sem vezetnék keresztül a német hadsereget. A tanárjuk megcsóválta a fejét és ezt mondta: — Önök nem tudnak semmit. Én bizony belegázolnék abba a pocsolyába, hiszen csak nem lakik benne az ördög! A tanárjuk, aki ekként szólt, nem volt más, mint Hindenburg tábornok, aki most, huszonöt év múlva belekergette az oroszokat a Mazuri-tavakba és a jó ég tudja, hány em­berüket meg ágyujukat kerítette hatalmába. Ha ez a világháború közbe nem jön, Hinden­burg még mindig a paralízis gyanúja alatt járkálna volt tanítványai közt. Különösen hősi, romantikus világot élünk, elsőkből lesznek utolsók és viszont, mindössze néhány nap, néha néhány óra leforgása alatt. Avagy ki hitte volna, hogy egy hadügyminiszterből, akit a politika végképp skartba tett, mint untauglichot, a komarovi győző lesz — Auf­fenberg Móric gyalogsági tábornok. II. Szomorú szappankő-figurák osonnak most el a kávéház márványasztalai közt. Sárga mongol arcok, amelyek máskor ezer ráncú mosolygással kínálták apró Buddháikat, most komoran, szinte rettegve közelednek egy-egy asztal felé. Amióta Japán hadat üzent Németországnak, rossz világ szakadt le ezekre a szegény világjáró koldusokra, akik köztünk rekedtek. Hiába tűzik ki a mellükre a sok tarka színből összerakott ki-I­nai kokárdát, a közönség bizalmatlansággal is rosszakarattal fogadja őket. Kevesen tud­ják, hogy Kína semleges maradt és hogy csak Japánnak fáj a foga a német kiaocsaui bérletre, amely kínai területen van. Kína a jó kuncsaft, a jó pali, akit Japán egyedül szeretne kihasználni. Ilyen finom külpoliti­kai disztinkcióra a kávéházi publikum nem képes és a japáni helyett megvetésével, gyű­lölködésével a kínait is sújtja, aki szegről­végről nyelvi és talán faji rokonunk is. Az emberek gyanakodva kérdik, hogy ezek a sárga koldusok, akik a Fecske­ utca környé­kén, a muzsikus cigányok hazájában húzták meg magukat, meg tudnak-e élni az ő kis szappankő-figuráikból? Vájjon titokban nem orosz kém­i rubelekből táplálkoznak-e? Azt megint kevesen tudják, hogy e világrotjáró bulik még a mi tótjainknál is szívósabbak, jobban bírják az éhséget és ha kell, napi kosztként beérik egy marék rizsával és egy kancsó vízzel Most ilyenfajta időket élnek a máskor vendégszerető Budapesten. Bár ma­gamnak sincs sok az ezüstből, a minap meg­könyörültem az egyiken és kettőt juttattam neki a kevés koronákból. Hogy fölragyogott, kisütött az arca! Aztán megint megráncoso­dott a homloka, számolt. Kiszámította magá­ban, hogy ebből a két ezüstpirulából megél az év végéig, de egyet még félre, is tesz belőle. Szini Gyula. A Pesti Napló szerdán reggel is megjelenik a rendes időben — A király a budapesti németek hátramaradt családjainak. A király a német birodalmi harco­sok hátramaradt családjainak támogatására ala­kult budapesti segítő-bizottságnak 10.000 koronát adományozott. — A trónörökösné köszönete. Gróf Tisza István miniszterelnök, mint tudjuk, üdvözlő táviratot küldött a hadsegítő-bizottság üléséről Zita trónörökösnének. Ez üdvözlésre Schönbrunn­­ból a következő választ küldötte hétfőn a trón­örökösné: őszintén örülvén, hogy a hadsegitő-bizottság megalakulása alkalmából rólam olyan melegen megemlékezett, önnek és az egybegyűlteknek leg­szívélyesebb köszönetemet fejezem ki. Zita fő­hercegnő. — A diplomáciai kar a pápánál, Rómából táviratozzák. XV. Benedek pápa hétfőn fogadta a szentszéknél akreditált diplomáciai kart Herceg Schönburg-Harlenskein osztrák-magyar nagykövet, a diplomáciai kar dovenje, francia nyelven a követ­kező beszédet mondotta: — Szent Atyánk! Az a hir, hogy a katolikus egyház Szentséged tiszteletreméltó személyében nyert új fejedelmet, az egész katolikus világban nagy örömet okozott. Mi, akik abban a megtisz­­teltetésben és kiváltságban részesülünk, hogy az apostoli trón körül működhetünk, mint a vati­káni diplomáciai kar tagjai, ezt az örömet kettő­zött mértékben érezzük. Ezektől az érzésektől át­hatva, a diplomáciai kar sietett összegyűlni, hogy Szentséged lábai elé tegye hódolatát, mélységes nagyrabecsülését és legjobb kívánságait Fensegéd megszentelt személye iránt. A pápa francia nyelven válaszolt. Kifejezte hő óhaját, hogy valamennyi nemzet megtalálja boldog­ságát és hogy a szentszék jó viszonya a nála képvi­selt országokkal változatlanul épségben maradjon. Ezután a pápa leszállt a trónról és a diplomatáknak kezét csókra nyújtotta, valamint néhány szeretetre­méltó szót intézett mindegyikhez. A belga követ a Szentatyának borítékot nyújtott át, mely a belga király üdvözlő táviratát tartalmazta. A fogadtatás után a diplomáciai kar Ferrata bíboros államtitkár­nál tisztelgett. — Mercier bíboros elutazott Me­chelbe. A bíborosnak a bíboros államtitkár a va­tikáni porosz követtől igazolványt szerzett, amely­lyel átengedik a német csapatok által megszállott francia területen. — A bíborosi kalap átadása Csernochnak. Rómából jelentik: Dr. Csernoch János bíbornok, hercegprímás a holnap, kedden megtartandó kon­zisztóriumon veszi át az új pápa kezéből a bíbornoki kalapot. A konzisztóriumot XV. Benedek pápa azért tűzte ki e hónap­­-ikára, hogy a Rómában tartózkodó három korona­kardinális már most vehesse át bíborosi ka­lapját és ne kelljen nekik a közeljövőben, mert tudvalevően a koronakardinálisok kreálásuk után a legközelebbi konzisztóriumon kapják meg a bí­bornoki kalapot, ismét Rómába fáradniok e bíbor­noki jelvény átvételéért. — Volt londoni nagykövetünk Troppauban. Troppauból táviratozzák. Gróf Mensdorff-Pouilly-Dietrichstein volt londoni nagykövetünk hosszabb tartózkodásra ideérkezett.

Next