Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-17 / 228. szám
2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 17. 1228. szám.) odafent északon. Seregeinkre igazán emberfölötti feladat hárul és csak az ő elszánt vitézségük lesz képes arra, hogy az oroszokra végül is döntő vereséget mérjünk. Német szövetségesünk a Páris előtti óriási harcvonalon küzd. A világtörténelem egyik legnagyobb ütközetéről van szó, arról, amelytől nemcsak Páris és Franciaország, hanem az egész hadjárat sorsa függ olyan értelemben, hogy egyetlen taktikai egységnek vesszük Németországot és a monarkiát. Belgiumban, amelyet már majdnem teljes egészében meghódítottak, Anvers előtt küzdenek a németek sok reménynyel, ami abból is látszik, hogy a belga király hit szerint megszökött az ostromlott városból, amely, miután székvárosát elvesztette, új rezidenciájává lett. A monarkia háborúi Az orosz harctérről Csapataink lelkesedése Teljesen hitelt érdemlő férfiak, akik északi hadseregünk állapotát közvetlen szemléletből ismerik, egyértelműen konstatálhatják, hogy, összes csapataink szelleme a legkitűnőbb, mindannyiban erősen él a tettvágy és a jogos önbizalom. Ami természetes is, hiszen valamennyien fényes haditettekben vettekrészt és megverték a velünk szemben álló ellenséget. Nagyon jól tudják, hogy csakis a momentán túlerő okozta stratégiai követelmények miatt, nem eredményezhették ezek a fényes részletes sikerek az orosz sereg általános vetségét és türelmetlenül várják azt a közeledő időpontot, melyben kedvezőbb erőviszonyok között vehetik fel újra a küzdelmet. Az egész orosz haderő Galíciában Berlin, szeptember 16. A stockholmi Aftenbladed jelenti Berlinből, hogy Hindenburg tábornok teljes bizonyságot szerzett arról, hogy a vilnai millió főből álló orosz hadsereg nincs. Ezt az egész sereget a Visztula melletti lefolyó harcokra koncentrálták. Tehát az egész Számbavehető orosz haderő a galíciai határon gyűlt össze., ,Az észak-porosz hátár irányában nincsen nagyobb orosz összekötő hadtest. Hollandi lap hadseregünkről Arra nézve, hogy a semleges külföldön milyen objektíven ítélik meg az osztrák-magyar hadsereget, jellemző a Nieuwe Rotterdamische Courant cikke, amely a következőket mondja: A legsúlyosabb feladat a mostani világháborúban talán az osztrák-magyar monarkiára hárul. A Habsburgok birodalma ugyanis kénytelen az orosz kolosszussal közvetlen küzdelembe bocsátkozni és legerősebb támadását kivédeni. Aki ennek a súlyos katonai feladatnak katonai nehézségeit méltányolni tudja, az az osztrák-magyar hadseregről csak tisztelettel és csodálkozással beszélhet, mert ez a hadsereg nemcsak hogy föltartóztatta a szám szerint háromszoros túlsúlyban levő orosz haderő közeledő áradatát, de a csatáknak egész sorozatát megnyerte, olyan csatákat, amelyeket a történelem mindenkor a harcászati tudás mesterműveiként fog emlegetni. Kénytelenek vagyunk beismerni, hogy Ausztria-Magyarország viszonyait nem értettük volt meg. Mindazt, ami ott csupán politikai pártharc volt, tévesen áthidalhatatlan ellentétnek tartottuk. A harci riadó első megharsonására azonban Ausztria-Magyarországban azonnal megszűnt minden pártharc és valamennyi nemzetiség egyetlen hatalmas phallanx-szá tömörült. E tömörülésnek hiú képét mutatja a szervezett és kitűnően képzett osztrák-magyar hadsereg, amelyről a háború folyamán kétségtelenül gyakran fogunk hallani, mégpedig olyankor, midőn a legborzasztóbb orosz támadások elhárításáról lesz szó. "Ausztria-Magyarország méltán lehet büszke arra a szerepre, amelyet a milliók óriási küzdelmében visz. Hindenburg győzelmeinek tanulsága Bécs, szeptember 16. Hindenbum győzelmeinek nagy sikere a ,,Zeit"-et annak a megállapítására készteti, hogy most már be van bizonyítva, mennyire jelentéktelen az egész hadjárat szempontjából valamelyik provinciának ideiglenes átengedése. A csapatoknak egy időre való visszavonulása a legjobb előkészületet jelentheti a jövő számára. A csehek az oroszok ellen Prága, szeptember 16. Pravo Lidu, a szociáldemokraták lapja a következőket írja: Cseh szempontból ítélve meg a dolgokat, el lehet mondani, hogy a csehek, ha az elé a történelmi kényszerűség elé vannak állítva, hogy a cárizmus seregeivel kell megküzdeniük, nem kívánhatnak egyebet, mint e hatalom előnyomulásának föltartóztatását. Ez jól megfontolt cseh érdek, valóban szláv és kulturális érdek. Az etnikai mivoltának tudatában lévő orosz lakosság sem érez semmiképen sem a cárizmussal. Hogy jutott fogságba Vanovsky Aradi szeptember 16. Egy aradi huszártiszt, kit most sérülésével az aradi kórházban ápolnak, beszéli, hogy jutott Vanovsky generáns a lembergi kórházba. Elbeszélése szerint mint sebesült, egy galíciai kórházba került s harmadik napja ott pihent egy-két tiszttársával együtt, amikor negyedik nap reggel gépfegyverropogást hallott. Az ablakhoz menve látta, hogy egy orosz gépfegyverosztály közeledik ahhoz a kórházhoz, amely eredetileg kaszárnya és munícióraktár volt. A tiszt a városban levő összes IA-t..,fegyverfogható katonákkal biztos fedezékben foglalt állást és golyózáporral fogadta az érkező oroszokat. — A harc reggeltől délig tartott és ekkor, óriási meglepetésünkre, elnémultak az orosz fegyverek s ellenséges részről fehér zászlót lengettek. Majd egy orosz orvos jött jelenteni, hogy Vanovsky generális súlyosan megsérült s kérdi, nem engednénk-e be a kórházba. A tüzet beszüntettük s egy orosz kisérő behozta a tábornokot, akit a legjobb szobában helyeztek el. A súlyosan sérült tábornokot később az aradi tiszt automobilon a lembergi kórházba szállította, ahol azonban már szintén nem tudtak rajta segíteni. Az orosz csapatok harckészsége Frankfurt, szeptember 16. A „Frankfurter Zeitung" haditudósítója hosszabb levélben számol be az osztrák-magyar seregek és az oroszok küzdelmeiről Galíciában. E levélben rámutat arra, hogy miért olyan ellentétesek a jelentések az orosz csapatok magatartásáról. Az orosz csaptoknál minden a tisztektől függ. Ha tisztjeik bátrak, a leghitványabb csapatok is megállják a helyüket, de ha a tisztek gyávák, akkor a legképzettebb, legbátrabb seregek is fejvesztett futásnak indulnak katonáink szuronyrohamára. A német haditudósító két ellentétes példával illusztrálja ennek a megfigyelésnek a helyességét. Az egyik eset a galíciai határon történt, szeptember első napjaiban. Mintegy százötven magyar és horvát katona — akik teljesen ki voltak fáradva a napok óta tartó csatározásban — hirtelen megtámadott egy lövészárokból tüzelő orosz zászlóaljat. Néhány perc alatt sikerült kiűzniök az oroszokat a lövészárkokból, megfutamították őket, két tisztjüket, hat altisztjüket és négyszázhetven emberüket elfogták. Ezzel szemben a németorosz harctéren küzdő német tisztek csodákat beszélnek az orosz gyalogság magatartásáról. Épp ily eltérőek a vélemények az orosz tüzérségről is. A tomaszovi csatában például két óra hosszáig lövöldöztek az orosz tüzérek a német ütegekre,, anélkül, hogy valami kárt Gorkijt besorozták Bukarest, szeptember 16. Az „Universul"-nak jelentik Pétervárról, hogy MaximGorkijt besorozták az orosz hadseregbe. A nagy orosz író, aki tudvalevőleg esztendőkön át számkivetésben élt Capri szigetén, csak nemrégiben tért vissza hazájába. A hadseregbe való besoroltatása egyenlő ránézve a halálos ítélettel, mert Gorkij súlyos tüdőbajban szenved. A spanyol nagykövetség az oroszok védelmezője Bécs, szeptember 16. A bécsi spanyol nagykövetség értesíti az Ausztria-Magyarország területén tartózkodó orosz alattvalókat, hogy őket érdeklő ügyekben forduljanak a megnevezett külképviseleti hatósághoz, amely gondoskodni fog arról, hogy részükre a kéri felvilágosítás beszereztessék. Az orosz forradalom Berlin, szeptember 16. Az oroszországi forradalomról a lapok azt jelentik, hogy a mozgalom különösen arra irányul, hogy legalább a birodalom déli részében nagy eredményeket érjen el. Ez inkább remélhető itt, mint Finnországban, mint a kelettengeri tartományokban, különösen a kisoroszok és a zsidók elnyomatása miatt, azonfelül pedig azért, mert Odesszában, Tarkowban és Jekaterinoszlávban nagy munkástömegek vannak. A narkowi, kiewi és odesszai egyetemek ismert fészkei a forradalomnak. A galíciai hivatalos lap Bécs, szeptember 10. A galíciai hivatalos lap, a „Gazetta Lwowska" szeptember 10-edike óta Neu-Landec-ben jelentek meg, de datálva Krinicáról van, ahova az országos kormány székhelyét áttette, tettek volna bennük. Egy másik ielyen viszont néhány perc alatt valósággal megtrimisítették az egyik német üteget. Ez a példa bizonyítja, hogy az orosz gránátok és srappellek éppenséggel nem homokkal vannak megtöltve. Sőt inkább meg kell állapítani, hogy az orosz tüzérek kitűnően céloznak. De az osztrák-magyar tüzérek is mesterek a tüzelésben. Nemrég egy orosz gyalogezred közeledett az osztrák-magyar tüzérek felé egy erdőben. Az osztrák-magyar ütegek észrevették az oroszokat és alkalmas pillanatban elárasztották őket golyóikkal. Mikor később a monarkia csapatai előnyomulás közben elhaladtak azon a helyen, ahol az orosz gyalogezred menetelt, egész hegyeket találtak halottakból és sebesültekből. Az oroszok lóanyaga, dacára annak, hogy lovaik nem mutatósak, nagyon jó és gyakran megesett, hogy a kozák patrouillek megszöktek a mieink elől, mert a lovuk jobb volt. Különösen a kis paraszt lovacskák kitűnőek. Az osztrák-magyar és német csapatoknak a legnagyobb nehézséget a homokos utak okozták. A szerb-firantenegrói harctérről A szerb hazugságok ellen A sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik szeptember 16-iki dátummal: Szerbia megkísérli most az osztrákmagyar csapatok vereségeiről szóló hírek által hangulatot kelteni a külföldön. Ezzel szemben csak a hivatalos sajtóközleményekre kell utalnunk. Ezek szerint átléptük a Drinát és az ellenség minden arra irányuló kísérletét, hogy a Szerémségben és a Bánságban megvesse a lábát, teljesen meghiúsítottuk és visszautasítottuk. Höfer vezérőrnagy, vezérkari főnök helyetteses