Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 17. 1228. szám.) odafent északon. Seregeinkre igazán emberfö­lötti feladat hárul és csak az ő elszánt vitéz­ségük lesz képes arra, hogy az oroszokra vé­gül is dön­tő vereséget mérjünk. Német szövetségesünk a Páris előtti óriási harcvonalon küzd. A világtörténelem egyik leg­nagyobb ütközetéről van szó, arról, amelytől nemcsak Páris és Franciaország, hanem az egész hadjárat sorsa függ olyan értelemben, hogy egyetlen taktikai egységnek vesszük Né­metországot és a monarkiát. Belgiumban, amelyet már majdnem teljes egészében meg­hódítottak, Anvers előtt küzdenek a németek sok reménynyel, ami abból is látszik, hogy a belga király hit szerint megszökött az ostrom­lott városból, amely, miután székvárosát el­vesztette, új rezidenciájává lett. A monarkia háborúi Az orosz harctérről Csapataink lelkesedése Teljesen hitelt érdemlő férfiak, akik északi hadseregünk állapotát közvetlen szem­léletből ismerik, egyértelműen konstatálhatják, hogy, összes csapataink szelleme a legkitű­nőbb, mindannyiban erősen él a tettvágy és a jogos önbizalom. Ami természetes is, hiszen valamennyien fényes haditettekben vettek­­részt és megverték a velünk szemben álló el­lenséget. Nagyon jól tudják, hogy csakis a momentán túlerő okozta stratégiai követelmé­nyek miatt, nem eredményezhették ezek a fé­nyes részletes sikerek az orosz sereg általá­nos ve­tségét és türelmetlenül várják azt a közeledő időpontot, melyben kedvezőbb erővi­szonyok között vehetik fel újra a küzdelmet. Az egész orosz haderő Galíciában Berlin, szeptember 16. A stockholmi Aftenbladed jelenti Berlin­ből, hogy Hindenburg tábornok teljes bi­zonyságot szerzett arról, hogy a vilnai millió főből álló orosz hadsereg­­ nincs. Ezt az egész sereget a Visztula melletti lefolyó harcokra koncentrálták. Tehát­ az egész Számbavehető orosz haderő a galíciai határon gyűlt össze., ,Az­ észak-porosz hátár irányában nincsen nagyobb orosz összekötő hadtest. Hollandi lap hadseregünkről Arra nézve, hogy a semleges külföldön milyen objektíven ítélik meg az osztrák-magyar hadse­reget, jellemző a Nieuwe Rotterdamische Courant cikke, amely a következőket mondja: A legsúlyosabb feladat a mostani vi­lágháborúban talán az osztrák-magyar mon­arkiára hárul. A Habsburgok birodalma ugyanis kénytelen az orosz kolosszussal közvetlen küzdelembe bocsátkozni és leg­erősebb támadását kivédeni. Aki ennek a súlyos katonai feladatnak katonai nehézsé­geit méltányolni tudja, az az osztrák-ma­gyar hadseregről csak tisztelettel és csodál­kozással beszélhet, mert ez a hadsereg nem­csak hogy föltartóztatta a szám szerint há­romszoros túlsúlyban levő orosz haderő kö­zeledő áradatát, de a csatáknak egész soro­zatát megnyerte, olyan csatákat, amelyeket a történelem mindenkor a harcászati tudás mesterműveiként fog emlegetni. Kénytele­nek vagyunk beismerni, hogy Ausztria-Ma­gyarország viszonyait nem értettük volt meg. Mindazt, ami ott csupán politikai párt­harc volt, tévesen áthidalhatatlan ellentét­nek tartottuk. A harci riadó első meghar­sonására azonban Ausztria-Magyarország­ban azonnal megszűnt minden pártharc és valamennyi nemzetiség egyetlen hatalmas phallanx-szá tömörült. E tömörülésnek hiú képét mutatja a szervezett és kitűnően képzett osztrák-magyar hadsereg, amelyről a háború folyamán kétségtelenül gyakran fogunk hallani, még­pedig olyankor, midőn a legborzasztóbb orosz támadások elhárítá­sáról lesz szó. "Ausztria-Magyarország mél­tán lehet büszke arra a szerepre, amelyet a milliók óriási küzdelmében visz. Hindenburg győzelmeinek tanulsága Bécs, szeptember 16. Hindenbum győzelmeinek nagy sikere a ,,Zeit"-et annak a megállapítására készteti, hogy m­ost már be van bizonyítva, mennyire jelentékte­len az egész hadjárat szempontjából valamelyik provinciának ideiglenes átengedése. A csapatoknak egy időre való visszavonulása a legjobb előkészüle­tet jelentheti a jövő számára. A csehek az oroszok ellen Prága, szeptember 16. Pravo Lidu, a szociáldemokraták lapja a kö­vetkezőket írja: Cseh szempontból ítélve meg a dolgokat, el lehet mondani, hogy a csehek, ha az elé a történelmi kényszerűség elé vannak állítva, hogy a cárizmus seregeivel kell megküzdeniük, nem kívánhatnak egyebet, mint e hatalom előnyomulá­sának föltartóztatását. Ez jól megfontolt cseh ér­dek, valóban szláv és kulturális érdek. Az etnikai mivoltának tudatában lévő orosz lakosság sem érez semmiképen sem a cárizmussal. Hogy jutott fogságba Vanovsky Aradi szeptember 16. Egy aradi huszártiszt, kit most sérülésével az aradi kórházban ápolnak, beszéli, hogy jutott Vanovsky generáns a lembergi kórházba. Elbeszé­lése szerint mint sebesült, egy galíciai kórházba került s harmadik napja ott pihent egy-két tiszt­társával együtt, amikor negyedik nap reggel gép­fegyverropogást hallott. Az ablakhoz menve látta, hogy egy orosz gépfegyverosztály közeledik ahhoz a kórházhoz, amely eredetileg kaszárnya és mu­nícióraktár volt. A tiszt a városban levő összes IA-t..­,­fegyverfogható katonákkal biztos fedezékben fog­lalt állást és golyózáporral fogadta az érkező oroszokat. — A harc reggeltől délig tartott és ekkor, óriási meglepetésünkre, elnémultak az orosz fegy­verek s ellenséges részről fehér zászlót lengettek. Majd egy orosz orvos jött jelenteni, hogy Vanovsky generális súlyosan megsérült s kérdi, nem enged­nénk-e be a kórházba. A tüzet beszüntettük s egy orosz kisérő behozta a tábornokot, akit a leg­jobb szobában helyeztek el. A súlyosan sérült tá­bornokot később az aradi tiszt automobilon a lembergi kórházba szállította, ahol azonban már szintén nem tudtak rajta segíteni. Az orosz csapatok harckészsége Frankfurt, szeptember 16. A „Frankfurter Zeitung" haditudósítója hosszabb levélben számol be az osztrák-ma­gyar seregek és az oroszok küzdelmeiről Ga­líciában. E levélben rámutat arra, hogy miért olyan ellentétesek a jelentések az orosz csapa­tok magatartásáról. Az orosz csaptoknál minden a tisz­tektől függ. Ha tisztjeik bátrak, a leg­hitványabb csapatok is megállják a he­lyüket, de ha a tisztek gyávák, akkor a legképzettebb, legbátrabb seregek is fej­vesztett futásnak indulnak katonáink szurony­rohamára. A német haditudósító két ellenté­tes példával illusztrálja ennek a megfigyelés­nek a helyességét. Az egyik eset a galíciai ha­táron történt, szeptember első napjaiban. Mint­egy százötven magyar és horvát katona — akik teljesen ki voltak fáradva a napok óta tartó csatározásban — hirtelen megtámadott egy lövészárokból tüzelő orosz zászlóaljat. Néhány perc­ alatt sikerült kiűzniök az oroszokat a lövészárkokból, megfutamították őket, két tisztjüket, hat altisztjüket és négyszázhetven emberüket elfogták. Ezzel szemben a német­orosz harctéren küzdő német tisztek csodákat beszélnek az orosz gyalogság magatartásáról. Épp ily eltérőek a vélemények az orosz tüzérségről is. A tomaszovi csatában például két óra hosszáig lövöldöztek az orosz tüzérek a német ütegekre,, anélkül, hogy valami kárt Gorkijt besorozták Bukarest, szeptember 16. Az „Universul"-nak jelentik Pétervárról, hogy Maxim­­Gorkijt besorozták az orosz hadseregbe. A nagy orosz író, aki tudvalevőleg esztendőkön át számkivetésben élt Capri szigetén, csak nemrégi­ben tért vissza hazájába. A hadseregbe való beso­roltatása egyenlő ránézve a halálos ítélettel, mert Gorkij súlyos tüdőbajban szenved. A spanyol nagykövetség az oroszok védelmezője Bécs, szeptember 16. A bécsi spanyol nagykövetség értesíti az Ausztria-Magyarország területén tartózkodó orosz alattvalókat, hogy őket érdeklő ügyekben fordul­­janak a megnevezett külképviseleti hatósághoz, amely gondoskodni fog arról, hogy részükre a kéri felvilágosítás beszereztessék­. Az orosz forradalom Berlin, szeptember 16. Az oroszországi forradalomról a lapok azt jelentik, hogy a mozgalom különösen arra irá­nyul, hogy legalább a birodalom déli részé­ben nagy eredményeket érjen el. Ez inkább remélhető itt, mint Finnországban, mint a ke­lettengeri tartományokban, különösen a kis­oroszok és a zsidók elnyomatása miatt, azon­felül pedig azért, mert Odesszában, Tarkow­ban és Jekaterinoszlávban nagy munkás­tömegek vannak. A narkowi, kiewi és odesszai egyetemek ismert fészkei a forradalomnak. A galíciai hivatalos lap Bécs, szeptember 10. A galíciai hivatalos lap, a „Gazetta Lwowska" szeptember 10-edike óta Neu-Landec-ben je­lentek meg, de datálva Krinicáról van, ahova az országos kormány székhelyét áttette, tettek volna bennük. Egy másik i­elyen vi­szont néhány perc alatt valósággal megtri­misítették az egyik német üteget. Ez a példa bizonyítja, hogy az orosz gránátok és srap­pellek éppenséggel nem homokkal vannak megtöltve. Sőt inkább meg kell állapítani, hogy az orosz tüzérek kitűnően céloznak. De az osztrák-magyar tüzérek is mesterek a tü­zelésben. Nemrég egy orosz gyalogezred köze­ledett az osztrák-magyar tüzérek felé egy er­dőben. Az osztrák-magyar ütegek észrevették az oroszokat és alkalmas pillanatban elárasz­tották őket golyóikkal. Mikor később a mon­arkia csapatai előnyomulás közben elhaladtak azon a helyen, ahol az orosz gyalogezred me­netelt, egész hegyeket találtak halottakból és sebesültekből. Az oroszok lóanyaga, dacára annak, hogy lovaik nem mutatósak, nagyon jó és gyakran megesett, hogy a kozák patrouillek megszök­tek a mieink elől, mert a lovuk jobb volt. Különösen a kis paraszt lovacskák kitűnőek. Az osztrák-magyar és német csapatoknak a legnagyobb nehézséget a homokos utak okozták. A szerb-firantenegrói harctérről A szerb hazugságok ellen A sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik szep­tember 16-iki dátummal: Szerbia megkísérli most az osztrák­magyar csapatok vereségeiről szóló hírek által hangulatot kelteni a külföldön. Ez­zel szemben csak a hivatalos sajtóközle­ményekre kell utalnunk. Ezek szerint át­léptük a Drinát és az ellenség minden arra irányuló kísérletét, hogy a Szerém­ségben és a Bánságban megvesse a lábát, teljesen meghiúsítottuk és visszautasí­tottuk. Höfer vezérőrnagy,­­ vezérkari főnök helyetteses

Next