Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-04 / 215. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914- szeptember 4. (215. szám.) 3 Németország sikereinkről Berlin, szeptember 3. Már sötét este volt, mikor megjött a hír­­az osztrák-magyar hadsereg északkeleti nagy­­győzelmeiről. A lapok különkiadásokat ren­­deztek és a közönség öröme nem ismert határt.­­Nagy tömegekben járta be a főváros lakos­sága az utcákat, majd körmenetté alakult és­­az Unter den Linden-en végigvonulva, piros­sfehér-zöld és fekete-sárga zászlók alatt haza­­fias dalokat énekelt. Lépten-nyomon éltette a tüntető közönség a szövetséges monarkiát és dicsőséges hadseregét. Éjfél után még mindig­­hangosak voltak a főutcák a lelkes tünteté­sektől. Berlin, szeptember 3. A német trónörökös hadseregének tíz­­francia hadtest fölött aratott diadalának és az osztrák-magyar csapatok győzelmének a híre tegnap este ugyanegy időben érkezett meg Berlinbe. A tömeg, amely a szedáni csata negyvennegyedik évfordulóján már egész nap lelkes hangulatban járta be az utcákat, leírha­tatlan lelkesedésbe tört ki, midőn a német és az osztrák-magyar győzelmek hírét közölték vele. Az utcák feketéllettek az emberektől, a szemben találkozók győzelmi híreket kiáltoz­tak egymás felé és az utcán összeverődött cso­portok újból és újból rázendítettek egy-egy osztrák vagy magyar csatadalra. Az aszfalt­emelvényeken, amelyekre a német főváros lámpaoszlopai vannak erősítve, mindig meg­jelent egy-egy ember, aki a győzelmi híreket tudatta az arrajárókkal és új meg új részlete­ket közölt velük. A német birodalom fővárosá­nak még sohasem volt olyan napja, mint a tegnapi. Berlin, szeptember 3. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" az osztrák-magyar sereg ragyogó sikereiről így­­emlékezik meg: A nagy örömmámor közepette, amelyet a német seregnek Rheims és Verdiin között ara­tott diadalán érez a német birodalom, jött a hír szövetségesünknek az oroszok felett ki­vívott felséges győzelméről. Forró küzdelem után sikerült Ausztria-Magyarország kitartóan vitéz csapatainak az ellenséget megfutamíta­nia, súlyos veszteségeket okozva annak. Nagy tömegekben voltak kénytelenek az oroszok megadni magukat. A győzelem nagyságának mértéke a zsák­mányolt ágyuk hatalmas tömege Rendkívül súlyos körülmén­yek között jutott érvemre a vezetők fent­os vet a tulajdonsága és egyesült a csapatok bámulatos vitézségével, hogy Íí. ellenségre döntő csapást lehessen mérni. Ezt a dicsőséget a rémi­, birodalomban lelkesedés­sel érzik át. Üdvözöljük ezen a nagy napon egész szivünkből Ferenc József császárt és királyt! Berlin, szeptember 3. A sajtó katonai forrásból származó fej­tegetésekben behatóan méltatja Auffenberg sikerének jelentőségét. • A Lokalanzeiger tolmácsolja a világ cso­dálatát a hatalmas csata hosszú tartamán és ezt mondja: Az osztrák-magyar hadsereg cso­dálatunkra tarthat számot, mert hősiesen küzd, még­pedig tetemes túlerő ellen. A Börsenkurir írja: Auffenberg győzelme teljes és fényes fegyvertény. A Deutsche Tageszeitung üdvözli az osz­trák-magyar monarkiát a déllengyelországi győzelemhez. A monarkia seregének maga­sabbrendűsége megnyerte a nehéz játszmát az orosz seregóriás ellen. Köln, szeptember 3. A „Kölnische Zeitung" az osztrák-magyar győzelemről a következőkép ír: Kétségtelen, hogy a győzelemhez nemcsak a csapatok leg­fokozottabb vitézségére és odaadására, hanem a fáradalmak elviselésében való kitartásra és szívósságra is szükség volt. Szövetségesének a német nép hálás elismeréséül hű segítségének további sikereket kíván császári és királyi uralkodójának dicsőséges zászlói alatt. Meg lehetnek győződve, hogy a keleten vívott har­caikat a legélénkebb érdeklődéssel kisérjük. Orosz dezertőrök Romániában Bukarest, szeptember 3. A novostelicai ütközetben, amely tudvalévőleg csapataink nagy győzelmével végződött, igen sok orosz katona román területre szökött. Román ha­tárőrök lefegyverezték őket és Bukarestbe szállí­tották. Ezerkétszáz elfogott orosz kém Ma reggel tíz óra tizenöt perckor ezerkétszáz orosz parasztot hozott a felsőrákosi pályaudvarra egy vonat az északi harctérről. Harmincan-negy­venen voltak összezsúfolva egy-egy vagyonban, valamennyi rossz ar­cú, sötét nézésű ember. A ru­hájuk egy-egy rongy, ormótlan nagy csizmájuk van, alig egy-kettő kivételével mindnek bozontos a szakálla. Tipikusan orosz parasztok, akiket az orosz katonák arra kényszerítettek, hogy kémked­jenek javukra. Nem katonafedezettel jöttek, fel­tűzött szuronyó csendőrök őrizték a vonatot. Az­­ egyik elmondotta, hogy ezek a parasztok éjsza­kánként fényjelzésekkel, nappal pedig hatalmas füstoszloppal adják meg a jeleket az ellenségnek. Nem lehet máskép védekezni ellenük, csak úgy, hogyha egybeterelik és internálják őket. Az ezer­kétszáz embert valószínűleg az esztergomi táborba szállítják. Bárczay honvédőrnagy orosz fogságban A legújabb veszteségi táblázat szerint bárcai Bárczay András, a verseci honvéd­­ gyalogezred őrnagya megsebesülvén, orosz hadifogságba került és az odesszai katonai kórházban ápolják. A soproni alispán fiának hősi halála Sopronból jelentik. Vármegyeszerte mély részvétet kelt, hogy Hajas Dezső huszárfőhadnagy, Hajas Antalnak, Sopron vármegye alispánjának egyetlen fia, az északi harctéren elesett. Hajas főhadnagy aki egyik huszárezrdeben szolgált, Ba­aruszkánál halt hősi halált. Csak néhány hónap­,­pal ezelőtt nősült meg. Sopron város társadalmi­­ban Hajas főhadnagyot rendkívül szerették. Aknába futott orosz gőzös Majna-Frankfurt, szeptember 3. Odessza és Nikolajev között egy gőzös aknába ütközött. Kétszázötvennégy ember 4 vizbe fult. Troppau város Auffenberghez Troppau, szeptember 3. Kudlich polgármester ma lovag Auffenberg gyalogsági tábornok, hadseregparancsnokhoz a következő táviratot intézte: Troppau tartományi főváros köszönti s üdvözli excellenciádat, mint vá­rosunk fiát, az oroszok fölött aratott győzelem al­kalmából. A szerb-montenegrói har­ctérről Győzelem a montenegrói határon Hadisajtószállás, szept. 3. (Feladatott éjjel 11 órakor.) Főhadiszállásról jelentik, hogy Pongrácz vezérőrnagy hegyitüzér bri­gádja a montenegróiakat Bilecánál el­űzte, egy nehéz ágy us okat zsákmá­nyolta. Lázár Miklós .­ Jó hazugság ellen Irta: Hauptmann Gerhart Mi németek békés nép vagyunk. Bergson, a felületes párisi novellista, azt állítja rólunk, hogy barbárok volnánk. Maeterlinck, a nagy költő és elvakult francia barát, hasonló és még súlyosabb vádakat tesz ellenünk, — éppen ő, aki még nem régen „Európa lelkiismeretének" nevezte a német népet. A világ azonban tudja, hogy mi régi kul­túrnép vagyunk. Kimondom kereken és őszintén: mi soha nem gyűlöltük a francia nemzetet, a mi kul­túránk szoros nexusban állott a francia kép­zőművészettel, a francia festészettel, szobrá­szattal, irodalommal. Rodin világszerte ünne­pelt neve Németországból indult útjára a vi­lág minden civilizált nemzetéhez; Anatole France-ot mi is tiszteljük. Maupassant, Flau­bert, Balzac műveit nálunk épp úgy olvassák, mint a legkiválóbb német írókét. Mistral leg­lelkesebb rajongói, legmegértőbb olvasói né­met városokban élnek. Mindig fájdalmasan ha­tott ránk, német művészekre az a tudat, hogy politikailag a két nagy nemzet nem tudja meg­érteni egymást. Örök vétek, örök kár, hogy nem úgy tör­tént: az európai kultúra két leghivatottabb vé­­d­ője, legbuzgóbb terjesztője áll egymással szem­ben a csatamezőn. A sors nem akarta más­ként. Ezernyolcszázhetvenésen a német fegyve­rek kikü­zdték a német egységet és a német bi­rodalmat. Ezek az eredmények népünknek negyven évre biztosították a béke áldásait. Az elmúlt időszak az erősödés, a növekedés, a vi­rágzás a békés munka ideje volt. A mindig szaporodó népességből számos kiváló egyéniség vált ki. Egyéni tetterő és az egység a tömegek egyesült ereje fejlesztették ki hihetetlen gyor­sasággal a német ipart, kereskedelmet és köz­lekedést. Nem hiszem, hogy az angol, francia, amerikai vagy olasz utazó a német családi körben, a német városokban, német szállóban, német hajón, német hangversenyen, német színházban, Bayreuthban, német könyvtárak­ban valaha is barbárok között érezte volna magát. Mi sokat látogattuk az idegen országo­kat, de a mi ajtónk is mindig nyitva volt az idegenek előtt. Országunkat keletről és nyugatról fenye­getően hatalmas idegen államok határolják. Ez minket is arra kényszerített, hogy megte­gyük a biztonságunk érdekében szükséges lé­péseket. Létrejött a német flotta és a német hadsereg. Hogy a német ész, német munka e két re­mekműve nem volt fölösleges, azt ma jobban és biztosabban tudjuk, mint valaha. II. Vilmos császár, az ország főhadvezére, igaz lélekkel dolgozott a béke nagy pincén, mert ismeri a béke áldásait. A német hadsereg rendeltetése csak az volt, hogy birodalmunk méltóságát, munkánk gyü­mölcseit, kultúránkat, létünket oltalmazza. Szilárd meggyőződésem szerint a császár leg­szebb álma, minden vágya az volt, hogy éle­tét békében élhesse végig és hogy békés kor­mányzásának áldásait éreztethesse tovább is népével. Hogy nem így történt, ez nem a csá­szár hibája, nem is a mi hibánk. A háború, amelyet kénytelenek voltunk megindítani, védő­háború. Köröskörül ellensé­get látunk, határaink ellen törtek északról, nyugatról és keletről. Szövetségünk Ausztria-Magyarországgal ránk nézve is ,a monarkiára nézve is életkérdés. Minket rákényszerítettek a harcra, ezt minden gondolkozó és elfogulatlan ember tudja, aki ismeri a császár és egyrészről az oroszok, másrészről az angol király távirat­váltását. Nem akartuk kardunkat kihúzni hü­velyéből, de most már kihúztuk és nem is tesszük, nem tehetjük vissza hüvelyébe addig, míg Isten és ember előtt szent igazunkat ki nem vivtuk. Ki volt az, aki hosszú évek munkájával ezt az ellenünk indított háborút megszervezte? Ki bujtotta fel ellenünk Japán sárga mon­golait? Fájdalommal és keserűséggel írom le Anglia nevét. Én is egyike vagyok azoknak a barbárok­nak, akik az oxfordi egyetemen honoris causa szereztek doktori címet. Számos barátom van Angliában, akik féllábbal a német kultúra tala­ján állanak. Haldane, a volt angol hadügymi­niszter és még sok kiváló angol tudós és mű­vész minden évben meglátogatják Weimart, ahol Goethe, Schiller, Herder, Wieland és még egy néhány hozzájuk hasonló német barbár dolgozott az egész emberiség dicsőségére. A lánglelkű angol költő, Shakespeare művei a né­met népnek legfőbb lelki kincsévé váltak. Ural­kodónk édes­anyja angol 110, az angol király sógornője német asszony. És ez a hozzánk oly közel álló nemzet hadüzenetet küldött nekünk, hogy miért, azt a jó Ég tudja. Annyi biztos, hogy a véres euró­pai koncert dirigense és imprezániója egy an-

Next