Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-22 / 263. szám

­ Budapest,­­csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. október 22. (263. szám.) 5 Ukrajna a törökökhöz Konstantinápoly, október 21. A „Tasvir-i-Efkiar" az ukrajnaiaknak a tö­rök nemzethez intézett kiáltványát közli, amely többek közt ezeket mondja: — Az ukrainaiak, akik Oroszország levere­tése után a természetes határig, Moszkváig fog­ják visszaszorítani az oroszokat, újból kiküzdik hazájuk függetlenségét és szabadságát és örök egyesülésben maradnak a törökökkel, mert e két erő egyesülése a moszkov­akkal szemben elke­rülhetetlenül szükséges. Egész szívünkből üd­vözöljük Törökország mindenik lépését az ellen­séggel szemben, amelytől megmenti az ukraj­naiakat. Ugyancsak közli a lap egyik munkatársának beszélgetését azon ukrajnai küldöttség egyik tag­jával, amelyet az európai államokhoz küldöttek, hogy segítségüket kérjék Ukrajna felszabadítására. Megható szavakban vázolta e delegátus honfitár­sainak szenvedéseit az orosz uralom alatt. . . A német-francia háborít A n­asfey harctérről Heves harc az Yser-csatornánál * A német tüzérség harcképtelenné tett egy angol torpedónaszádot — Lillétől nyugatra több ponton visszaverték a franciákat Berlin, október 21. A nagy főhadiszállásról jelentik október 21-én délelőtt. Az Yser-csatornánál csapataink még heves harcban állanak. Az ellenség Nieuport-tól északra a tenger felől tá­mogatta tüzérségét. Egy angol torpedó­naszádot eközben tüzérségünk harckép­telenné tett. Lillétől nyugatra a harcok tovább tartanak. Csapataink ott is offenzivába mentek át és az ellenséget több ponton­­visszaverték. Mintegy 2000 angolt elfog­tunk és több gépfegyvert zsákmányol­tunk. A keleti hadszintéren nem történt döntés. Az yperni csata Rotterdam, október 21. Ypern felé Hollandiából automobilokon utasok jöttek és Bredában megállapodtak. A hollandiai utazók elbeszélték a Rotterdamsch­e Courant tudósítójának, hogy Ypern vidékén elhaladva, nagy csatát láttak. Francia és an­gol sereg áll ott harcban a németekkel s azok­ból a helységekből, amelyeket a németek meg­szállottak, a belga helyőrségek az egyesült angol-francia sereg segítségére siettek. A németek Blankenbergében Amsterdam, október 21. A Nieuwe van den Taag jelenti Sas van Centből: Blankenbergében a németek megérkezésekor háromezer katona és kétezer polgárőr volt, akiket a németek megjelenése annyira meglepett, hogy idejük sem maradt a menekülésre. A németek Calais felé nyomulnak Berlin, október 21. Kopenhágán át jelentik. A Daily Chronicle táviratot közöl a nyu­gati harctéren levő haditudósítójától, aki azt közli, hogy a német sereg Dünkirchennél át akarja törni a szövetséges sereg vonalát, hogy Calais-nál és Boulogne-nál elérje a francia tengerpartot. Arras bombázása Páris, október 21. (Rómán át.) Hazebrouckból érkezett jelentés hírül adja, hogy a német csapatok nagy erővel bom­bázzák Arrast. Lövegeik felgyújtották a város­házát, továbbá egy spanyol épületet, mely a XII. században épült. Az összebombázott vá­rosháza romokban hever. A legnagyobb csata Berlin, október 21. A külföldi lapok az Északnyugat-Fran­ciaországban folyó harcot a legnagyobb csa­tának mondják, melytől a háború sorsa függ. Lille körül is heves harcok vannak. Anglia állítólag­­200.000 főnyi csapatot szállít Fran­ciaországba. London, október 19. (Rómán át­) Egy hónap óta dúl már az Oise és az Aisne között a világtörténelemnek kétségtelenül legna­gyobb csatája. Egyetlen nap nem múlt el, hogy akár az egyik, akár a másik fél részéről akció ne történt volna. Méltán nevezhető ez az eldöntetlen ütközet azért is a világ legnagyobb harcainak, mert ily hosszú ideig még sohasem állottak egymással szemben ellenséges csapatok anélkül, hogy egyik vagy másik ne mondhatta volna magát győztesnek. Ez a rettenetes csata már szeptember vége felé, a csaták tizedik napja körül kezdett hasonlítani a várostromhoz, annál is inkább, mert a német sere­gek felvonultatták rettenetes hatású nehéz ütegei­ket s mert ugy az angolok, mint a franciák erő­sen védett és állandó erődítéseknek is beillő had­állásokat foglaltak el. Különösen az ágyuparkok vannak erősen megerősítve s igy nem is csoda, ha a folytonos tüzérségi harcban nem is mutatkozott egyik részen sem a várva-várt eldöntő fölény. Mind a két fél méltán jelenti, hogy a helyzet nem változott. A német jelentés azt mondja, hogy a franciák elsáncolták magukat és a védelemre szo­rítkoznak. A németek pedig bombázták, bár mesz­sziről Reim­st, itt tehát a centrumban sikerült ne­kik pár mértföldet előrehaladni. N­a azonban te­kintetbe veszszük, — mondja tovább az angol je­lentés — hogy a franciák viszont az Aisne folyó egy-egy pontján erőszakolták ki az átkelést és a folyó partján levő magaslatokat még mindig meg­szállva tartják, amint a német hivatalos jelenté­sekből is megtudhatni, a két fél előnyei körülbe­lül kiegyenlítődnek. Nem feltételezhető, hogy ebben az ütközetben, bármily véres legyen is, valamelyik fél is döntő győzelmet arathasson a történtek után, miután von Kluck tábornok a régi négyszögben való elhelyezkedést oly helyzettel cserélte fel, hogy a tengerig nyújtotta ki csapatai jobb szárnyát. Angol jelentés az északi harcokról London, október 21. Állítólag Hollandián keresztül kapta a Reuter­ügynökség a következő hivatalos közleményt: Vasárnap délután a szövetséges angol-fran­cia hadsereg a balszárnyon egészen Lys és Bassee­csatorna között nyomult előre Lille ellen. Különö­sen elkeseredett volt az ütközet S­abasse és Ablain között a fronton. Mind a két helyen házról-házra, majd lépésről-lépésre hódítottunk tért. Arrastól északra és délre tíz nap óta nagy hősiességgel har­colnak a mieink. Chaulnes környékén az ellenség kétségbeesett ellentámadását visszavertük és jobb­szárnyunkon némi tért is sikerült visszahódí­tanunk. . .. – Elesett herceg Aroisesi, október 21. Waldeck-Pyrmont Wolrad herceg, a her­cegi udvarnagyi hivatal közlése szerint októ­ber 17-ikén mint őrjáratvezető az észak-fran­ciaországi Maslinál elesett. A francia parlament összehívása Genf, október 21. Parisból jelentik, hogy a kamarát és a sze­nátust az év vége felé néhány ülésre összehívják. Januárban is l­esz néhány ülése a parlamentnek. Hősi halál Irta: Bródy Miksa Ki tud valamit róla: a halálról? Szak­bölcselők is félve nyúltak feléje és úgy tettek, mintha megtapogatnák, szeretetteljesen simo­gatnák. De csak addig, míg mások látták őket. Mihelyt senki nem nézett oda, ijedően kapták vissza ujjaikat róla, — a semmiről. Hebegve mondták: szép a halál, — vagy mondták: csúnya a halál; de nem volt bennük őszinteség, hangulat, számítás, logika. Költők riadókat fújtak maguk körül életbágyadt és életfárasztó hangulatokkal; gyönyörű marche funébre pergett a ritmusok fekete fátyolos lábján; micsoda lárma volt néha a verssorok úíján, amikor egy-egy poéta élve siratta meg magát fantasztikusan borzalmas halálmeg­nyugvásban. Egyik-másiknak szerettük volna eléeni, hogy igaza van, de szándékunk szándék maradt és a halálról a tőle való irt.­i­­atot és az iránta érzett ellenszenvet tartogat­tuk magunkban. Mégis mintha a hősi halál nem volna ilyan ijesztő, mintha kevesebb fekete szin tombolna körülötte és ízlésünket nem bán­aná annyira a róla való elmélázás! Mintha harmonikusabb volna a polgári meghalásnál! Hogy a halál egyáltalán harmonikus valami, ezt a görögök találták ki és Anaxagoras fog­alta törvénybe. Könnyű volt a görögöknek! Pláne azok után, hogy a bölcs utókor rájuk fogta az enyhe és nyugalmas életformákat és a phydiási harmóniákat. De a hellén temetők emlékezetéből is csupán az athéni keramikus maradt meg számunkra: az akadémia cyprusai közé vezető szűk ösvény sírkövei a harc­mezőkön elesett hősök faragott képmásaival. Ezek a bal relief­ek úgy búcsúznak el az élet­től, mintha kedves, pihegő álomra hajtanák fejü­ket. Úgy érzem, hogy a modern keramikusok, — azok a mészgödrök, melyekben az u­tkori hősök pihennek, — szintúgy kevésbé az el­múlás és dohos enyészet hangulatát fogják adni, mint a fiatalságét, az örök erő és egész­ség hangulatát. És öntudatlanul ugyanezt érzik azok is, akik ma fellobogózva és pántli­kás riadóval lovagolnak a városok utcáin a piros halál felé. Nem félnek tőle, — egy kicsit azért is talán, mert nem hisznek benne, — de nagyjában azért, mert a távolságból ragyogás­sal teli, lármás, fanfáros, romantikus. És még valami. A Petőfi szép félelmét a gondo­lattal, hogy ágyban, párnák közt kelljen meg­halnia, a nagy Bonaparte jóval előbb nagy­szerű okossággal magyarázta meg, mondván: „Aki a harcmezőn esik el, nem érzi az ágyban haldokló szomorúságát a­miatt, hogy egy új nemzetség önzése veszi körül." Nyugodt lelkiismerettel soha nem mer­ném mondani, hogy szép a halál. Talán ha nem volna olyan virágpompázatos, szertartá­sos, gyászhangulatokba erőltetett! ... Az más volna, az ember töprenkedhetnék róla és szortírozhatna esztétikai szempontból. De a harctéri halál a maga egyszerűségében szép és termékeny. Byron halála többet használt az új hellén szabadságnak, mint a pénz és az ő szép hadavere, amit Görögországira vitt. Jövő századokban, amikor elmosódtak már az évszámok a sírok keresztjein, boldo­gan felcsillanó szemek fogják olvasni azokat a veszteségtáblázatokat, melyeket ma szána­kozóan futunk végig. Az új generációk szá­mára a hősök halálának listája a legszebb ol­vasmány lesz, melyet szomorúság és bánatos­ság nélkül fognak végigélvezni. És már ma is, amikor egy-egy kedves barátunk elestéről hallunk, — szívünkbe üt a megdöbbenés, — de mintha hamar megvigasztalódnánk az ér­zésben, hogy ebben a hősies halálban nem volt gyászosság, panaszkodás, feljajdulás, — ez a halál betegség nélkül való volt, egyszerű, harmonikus és szép. Ez a halál nem szomorú. Milyen más a polgári halál! Milyen szo­morú, vigasztalan! A világ legszomorúbb könyve — azt hiszem — a Bashkirtseffé. A halálvárás könyve. Rettenetes, hogy a ki­tudja, hány száz oldalas naplókönyvnek kezdetén már így szól az orvos a szegény Mariéhoz: •— Il n'y a rien aux bronches, il n'il a rien aux poumons, seulement aux larynx... „Nagysád, egy kis gégebaj az egész”

Next