Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-28 / 269. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. október 28. (269. szám.) Exotikus kalandokról, portyázásokról, dús zsákmányolásról álmodoztak, ahelyett a leg­szigorúbb laktanyai fegyelem roskadt a nya­kukba. Rendes katonai életre kényszerítik őket, fegyverfogást tanulnak és állandóan a kaszárnyában kell lakniok. A zsold is átko­zottul kevés: napi öt fillér. S ami a legbor­zasztóbb, romantikának hite-hamva nincsen — csak fegyelmet, fegyelmet lehellnek a fa­lak. A garibaldisták roppant csalódottan mor­zsolják le az egyhangú napokat és átkozzák a prózai franciákat. Marga Garibaldi „tábor­nok" is igen elkeseredett hangulatban van , állítólag azzal a tervvel foglalkozik, hogy meg­vonja támogatását a francia hadser­egtől. — Földrengés: Bécsből jelentik. A cs. kir. •meteorológiai és geodynamikai intézet szeiz­mografikus készülékei ma 10 óra 23 perc 42 má­sodperckor délelőtt meglehetős erős földrengést jeleztek körülbelül 470 kilométer távolságból. A rengés fészke alkalmasint Nyugat-Tirolban vagy Vorarlbergben volt. A legnagyobb földmozgás Bécs­ben 0,1 milliméter volt — Rómából jelentik: Flo­rencből, Pistoiából, Livordóból, Luccából és Mas­sából érkezett táviratok szerint ma délelőtt 10 óra 20 perc táján földlökést észleltek, mely a lakosság körében nagy riadalmat keltett, de kárt nem oko­zott. Csak Massából és Luccából jelentenek kisebb károkat A földlökést Elba szigetén, Bolognában, Velencében, Turinban, Genuában, Milanóban, An­conában, Forliban, Cesenában, Paenzában és Ve­ronában is érezték. — Triesztből jelentik: A spai földrengést az egész városban érezték. A lakások­ban meginogtak a berendezési tárgyak, a lakosság mindazonáltal nyugodtan maradt. Anyagi kár sehol sem történt — Pólából jelentik. A hydrográfiai intézet közlése szerint a seizmografikus készülékek ma délelőtt 10 óra 23 perc 55 másodperckor kö­zeli földrengést jeleztek. A legerősebb földlökést 10 óra 23 perc 18 másodperckor észlelték, amikor Pólában a tényleges kilengés 0-2 millimétert tett ki A földrengés fészke 160 km.-nyi távolságban volt A földrengést Pólában is érezték.­­ A miskolci polgármester a h­áztulajdono­sokhoz, Miskolcról jelentik: A polgármester fel­hívást bocsátott ki a város háztulajdonosaihoz, aki­ket arra kér, hogy azokat a lakóikat, akik esedékes lakbérüket saját hibájukon kívül kifizetni nem tud­ják, méltányos és jóindulati elbánásban részesít­sék és megokolt esetben fogadják el a részletfize­tést is. Viszont ígéri, hogy ily eseteket a köztartozá­sok behajtásánál a legméltányosabban fognak figyelembe venni. Hangsúlyozza, hogy a cél nem a könnyelműség vagy a hanyagság védelme, hanem azokon való segítség, akik önhibájukon kívül ju­tottak olyan helyzetbe, hogy a lakbért nem tudják határidőre avagy egy összegben megfizetni. §=3 — Párbaj a vízben. A háború olyan indula­tokat kelt fel az emberi lelkekben, olyan rettene­tesen felizgatja az ember idegrendszerét, hogy emiatt olyan események játszódnak most le a való­ságban, amilyeneket idáig a legcsapongóbb fantá­zia, a legraffináltabb regényíró sem tudott kita­lálni. Az emberi indulatok embertelenül kegyetlen kirohanásáról érkezett hír most is Madridból. A valenciai kikötőben a háború kitörése óta egy­más mellett vesztegel egy német és egy belga hajó. Nem futhatott ki egyik sem a nyílt tengerre, féltek az ellenséges hadihajóktól. A legények csöndesen végezték a kevés munkát, ami a veszteglő hajókon akadt Néha-néha áthallatszott a másik hajóról egy énekhang, a belga király-himnusz, vagy a Wacht am Rhein töredékei. A matrózok gyűlöl­ködve álltak meg a korlátnál, átkiáltottak egy csúfszót, míg a tisztek arra jöttek. Azután érkez­tek a hírek a harctérről, hivatalos francia „diadal­hírek­" és a német főhadiszállás jelentései. A legé­nyek ingerkedni kezdtek egymással. A szárazon ökölre ment egy német matróz egy belgával, az­után egy korcsmában egy mulató német összeve­rekedett a belgákkal. Lassanként gyűlt az indulat, a keserűség az ellenséges szívekben. Mindennapo­sak lettek a szóharcok, a verekedések. Munka köz­ben csikorgó foggal néztek a szomszéd hajóra, a szomszéd hajó árbócán lengő ellenséges lobogóra Egy napon kirobbant a düh, az elkeseredés, a belga hajó kapitánya provokálta az egyik német matrózt. A német elfogadta a kihívást, a két ellen­fél tőrt ragadott és beugrottak a tengerbe. Őszva közelítették meg egymást és elkeseredett dühvel, tajtékzó szájjal rontottak egymásnak. Lihegve, fújva, de némán birkóztak. Tépték, harapták, ütöt­ték, szúrták egymást. A víz piroslott körülöttük, a két ember őrülten marcangolta egymást. Mind a kettő vérzett, már-már úgy látszott, hogy a néme­tet és a belgát egyaránt elnyelik a tenger hullámai. Az utolsó pillanatban azonban csónakon spanyol tengerészek érkeztek oda és szétválasztották a fél­­­halott ellenfeleket. . . Cionisták, hadikórháza. A Magyarországi Cionista Szervezet helyiségében berendezett Vörös Kereszt kisegítő­ kórház e hónap 22-én megkezdte működését. A kórházban egyelőre tíz sebesült ré­szesül ápolásban. A kórház fentartásához úgy a Cionista Szervezet, mint az egyes cionisták nagy­lelkű áldozatkészséggel járultak hozzá. A bizottság körirattal fordult az országos összes cionista szer­vezeteihez, hogy a kórház fentartására szánt ado­mányaikat a Cionista Szervezet központi irodájá­hoz (VI., Király­ utca 36. sz.) küldjék- A kórház vezető orvosa dr. Jordán Viktor. — Fölgyógyultak a Buxton-fivérek. Buka­restből jelentik: A Buxton-testvérek fölgyógyulva elhagyták a szanatóriumot és legközelebb Angliába utaznak. — A garibaldisták alkonya. Valaha a Garibaldi név zászló volt, sőt kis hadsereget is jelentett. Legendák fonódtak körülötte és ezekre a legendákra ezren és ezren esküdtek. Az olasz egységet meghozó harcok idején ra­gyogott legfényesebben. De negyvennégy év előtt a francia-német háború idején is volt még annyi varázsereje, hogy tekintélyes cso­port sorakozott köréje és ez a garibaldista csoport a franciák oldalán küzdötte végig a háborút. Később lassanként halaványulni kez­dett Itáliában a garibaldisták csillaga. Ha va­lahol síkra kellett szállani a „szabadságért", mind kevesebb garibaldista jelentkezett. A je­lentkezők jórésze pedig nem annyira a sza­badságért, mint a szabad zsákmányolásért lelkesedett. Az Albánia körül támadt zavarok alkalmával szintén megmozdultak a vörös­ingesek, de ez a megmozdulás teljes kudarc­cal végződött. A mostani háború alatt megint életjelt adtak magukról. Természetesen, a franciáknak ajánlották föl szolgálataikat. A franciák azonban nem kaptak rajtuk lelken­dezve. Inkább hűvösen fogadták őket. A nagy Garibaldi unokáját, Peppino Garibaldit alig méltatták figyelemre, amikor megérkezett Pá­risba. A „tábornok" ide-oda lézengett és a cica sem törődött vele. A hadvezetőség alig­alig akart vele szóba állani. Hosszas utánjárás után annyit keresztülvitt, hogy a garibaldis­tákat fölvegyék az idegen légióba. Külön gari­baldista csapat alakításáról azonban hallani sem akartak. Az idegen légióba csak immel­ámnal léptek be a vörösingesek és akik be­lépek, nagyon rosszul érezik ott m­agukat. — Az amerikaiak budapesti hadikórháza. Megírtuk, hogy az amerikai Vörös Kereszt Egyesü­letnek nagyobb különítménye Budapestre érkezett hogy itt a Vörös Kereszt tevékenységében résztve­gyen. Az amerikai társaság tagjai eddig bejárták az összes budapesti kórházakat, megtekintették egészségügyi­ intézményeinket és az egyes kórházak­ban kisebb csoportokként vállaltak állásokat A különítmény vezetői azonban úgy láttá­k, hogy mű­ködésük sokkal eredményesebb, ha önállóan dol­goznak. Ezért elhatározták, hogy a Hungária­ körút egyik palotájában kisegítő hadikórházat fognak felállítani. A hadikórház berendezése­ most folyik és kétszáz beteg, illetve sebesült részére lesz benne hely. A kórházban a szolgálatot nagyobbrészt az amerikai különítmény tagjai fogják teljesíteni és csak néhány magyar ápolónőt alkalmaznak. — Az önkéntesek tiszti kinevezése. (Levél a szerkesztőhöz.) A Pesti Napló október 15-iki számában közölte, hogy a király a honvédségbe belépő akadé­mikusokat a tényleges állományban hadnagyokká ne­vezte ki, továbbá, hogy a honvédelmi miniszter a had­apródiskolák negyedik évfolyamát végzett növendéke­ket ugyanazon a napon zászlósokká nevezte ki. A „Pesti Napló" egyik előfizetője azt a kérdést vetette fel, vájjon miért nem nevezik ki tisztekké azokat az ön­kénteseket is, akik a múlt évben a tiszti vizsgát letették és a háború kezdete óta a harcvonalban küzdenek. An­nál a nagy súlynál fogva, amelyet az intéző katonai körök a kinevezéseknél a rangsor szigorú betartására helyeznek, kétségtelennek tartjuk, hogy a közös had­ü­gyi és a magyar honvédelmi miniszter a néhány nap múlva történő novemberi kinevezéseknél figyelemmel lesz arra, hogy a tartalékos zászlósok és hadapródok, akik tiszti vizsgát tettek s a múst évi december 31-ike vagy még régebb idő óta bírják rangjukat és e rangban már három hónapja a harcvonalban küzdenek, semmi tekintetben sérelmet ne szenvedjenek. Hadseregünk sű­rűn aratott győzelmeit nem csekély részben köszönheti­k Annak, hogy hivatásos és tartalékos tisztjeink, zászló­saink és hadapródjaink testvéri egyetértéssel és lelkesedéssel harcolnak és hevítik hősi csatára kato­f­náinkat. Méltán bízhatunk abban, hogy a katonai fel­sőbbség, amely a kötelesség kiosztásában a hivatásos­ és tartalékos tisztek, zászlósok és hadapródok közötti nem tesz különbséget, azt a kinevezésdinél sem fogja tenni. Régi előfizetője. — Reif él. Brünnből táviratozzák Egy mährisch-schönbergi újság azt jelenti, hogy? Reif Gyula őrmester nem esett eL Súlyosan meg*­­sebesült és orosz hadifogságba került — Németek a piacon. Gyakran trrm­eli fel német katonák Budapest utcáin. Levásárl­­ás és hasonló beszerzési célok hozzák ide németeket, akik csoportosan sétálnak a vá­­rosban, amíg sétálhatnak, mert minduntalan, megállítják őket a barátságos érdeklődők. Mindenféle kérdést intéznek a katonákhoz,­­ beszéd közben sűrűn harsog fel a kacagás* Mert a németek a háborús időben sem tagadj­­ák meg magukat s valósággal szimbolizálják* a kedélyességet ezek a szőke harcosok. Szintes­ el sem tudja képzelni az ember, hogy mikép­pen tudnak olyan keményen elbánni az ellen­­séggel. Az érdeklődők azután gyakran kaland­­okul szegődnek a németek mellé s mutogató­ r­­ák nekik, ami Budapesten látnivaló. Máskor­ nem ilyen kedves idegenvezető a budapesti ember, ellentétben a némettel, aki béke ide­jén is barátságos azzal, aki otthon felkeresi. Ennek az idegenvezetésnek kedves jelenetei játszódott le a Lehel-téri piacon. Több német katonát vittek el a piacra, még­pedig azért, hogy megmutassák nekik a­­ paprikát. Nem a pirosat, amelyet összeőrölt állapotban többé­kevésbé ismernek a németek is, hanem a zöld paprikát, amelyből az erős piros valami ké­szül. 42-es ágyút már láttak a németek, de ezt a csodát még nem. Nagy érdeklődéssel nézték a bolgár kertészek sátrai előtt felhal­­mozott paprika­halmokat, de ezzel még nem­ volt vége. A vezetőjük biztatta őket.. — Kóstolják meg. A németek olyan készülődéssé­ csinálták végig a dolgot, mintha legalább is egy szapa­nellbe kellene beleharapniok. Végre mégis megtörtént. — Hiszen ez édes — mondták. — Persze, hogy édes. Itt van még egy, e® a hegyes paprika még édesebb. Abba is beleharaptak, de most már ne is mondták, hogy édes. Egy igazi, magyar pap­­rikát kóstoltak meg. Krákogtak, köpködtek és fejcsóválva mondták: — Furcsa élvezet, hogy itt füzet észnél az emberek, amikor nem is muszáj nekik. — Sebesültek a Vigadóban. A jó öreg Vigadó is kapott sebesülteket A hangversenyek és mu­lat­­ságok máskor ilyenkor zengő palotájában szintén­ kisegítő-üdülő kórházat létesített a budapesti tár­sadalom minden nemesért hevülő jó szive. Két nagy teremben 26 ágyra berendezett kórház köttsé­­geit dr. Bódy Tivadar alpolgármester és dr. Márkai Jenő tanácsnok néhány nemesszivü emberbarát ál­dozatkészségéből teremtették elő. Az ebben a kór­­házban üdülő magyar, horvát és német katonák­­nak természetesen állandóan pompás dolguk van, mindamellett feltűnt nekik, hogy hétfőn, szerdán, pénteken és minden második vasárnap, amely na­­pokon dr. Bódy Tivadarné és dr. Márkus Jenőné tartanak inspekciót még a szokottnál is pompásab­­ban látják el őket minden jóval. Ennek az a magya­rázata, Kah­ler Bernát, Pick Ede és Szilágyi Lajos urak, akik ezeken a nap­okon mint látogatót jelen­­nek meg ott, felkérték dr. Bódy Tivadarné és dr. Márkus Jenőné úrnőket hogy az ő költségükre a szokottnál is bővebben lássák el vitéz katonáinkat. Ennek a kívánságuknak természetesen a legnagyobb készséggel tesznek eleget és fáradságot nem ismerő buzgalommal valóságos ünnepnappá varázsolj® katonáink e napjait Különös elismerés illeti díj Bódy Tivadarné és dr. Márkus Jenőné úrnőiket, kik kezdettől fogva fáradhatatlan buzgalommal tölt­tik be követésre méltó nemes hivatásukat a minta­­szerűen berendezett kórházban, melynek berende­­zése, egyszerűsége és célszerűsége mellett Halázs József fővárosi igazgató-gondnok tevékenységét dicséri. — Ezer felszóla­lás a választási névjegyzék ellen. Fiuméből jelentik: Az uj választói törvény­ alapján összeállított jövő évi választói névjegyzék ellen mintegy 1000 felszólalás érkezett a városi tanác­shoz. Ezek­­közül mintegy hétszázat városi hivatalnokok nyújtottak be. Az új névjegyzékből 3600 választó van felvéve, tehát ezerháromszázzal több, mint az idei lajstromban. A jegyzék nagyon­ hiányos, mert a háború miatt sokan nem jelen­t­­kezhettek.

Next