Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-29 / 270. szám

14 Budapest, csütörtök P­eSTI NAPLÓ 1914. október 29. (270. szám.)­ POSTA A KATONÁKROL Kérjék olvasóinkat, szíveskedjenek felvilágosításaikat közvetlenül a kérdezőkhöz Intézni 853. Varga Imre az 5. gyalogezred tizedese, augusztus 12-ike óta nem ad hírt magáról Tudósítást kér Bikfalvy József adótárnok, Belényes. 854. Blága Demeter a 32. honvéd­gyalogezred 48. menetzászlóalj 4. szá­zad 1. szakaszának vitéze, Przemyslből irt utoljára. Értesítést kér felesége Blága Demeterné, Ipp, Szilágymegye. 855. Vilukár János az 5. honvéd­gyalogezred 9. század 4. szakaszának vitéze, augusztus 26-ika óta nem jött tőle értesítés. Tudósítást kér Vilukár Jánosné, Poklostelek. 866. Fiam, Nagy László a 39. gyalog­ezred 8. századának munkaosztagában szolgál, több hét óta nem ad hírt ma­gáról. Értesítést kér Nagy Károly, Poklostelek. 857. Vachó János a 6. huszárezred 1. századának vitéze, augusztus óta nem ad életjelt magáról. Értesítést kér Adler Gyula, Vác, Hattyu­ utca 36. 858. Férjem, Kotta Elek népfölkelő a 32. honvéd-gyalogezred 11 s­zázadá­ban, augusztus 18-ika óta nem irt. Tu­dósítást kér Kotta Elekné, Görgény­szentimre, Maros-Tordamegye. 859. Férjem, Liewehr József sza­kaszvezető a 15. gyalogezred 3. zászló­alj 10. századában, augusztus 27-ike óta nem irt. Tudósítást kér Liewehr Jó­zsef­né, Budapest, Dembiinszky­ u­tca 28. II. emelet. 860. Sógorom, Korozs József a 10. népfölkelő ezred 2. századában szolgál. Bajtársai szerint az augusztus 31-iki ütközetből nem jött vissza. Értesítést kér Bögös Mihály állomáselőljáró, Som­odi. 861. Győre Imre a 69. gyalogezred 6. századának vitéze felől értesítés­t kér Györe Imréné, Némedi, Tolna megye. 862. Tudósítást kérek az alábbi hadbavonultakról: Semsei János tize­des a 6. honvéd-huszárezred népföl­kelő osztály 2. század 4. szakaszában; — Németh Miklós a 12. gyalogezred cs. és k. M. g. a. 4. gyalogezredből; — Farkas Gyula szakaszvezető a 31. hon­véd-gyalogezred 12. század 2. szaka­szából; — Sipos István őrvezető a 31. gyalogezred 11. századából; — Pusztai Kálmán a 12. gyalogezred 7. századá­ból és Raab Dezső kadet, Drach G. Gáspár, Bana, Komárommegye. 863. Benkovits Lajos a 29. honvéd­gyalogezred 16. századának vitéze, augusztus 25-ike óta nem ad életjelt magáról. Tudósítást kér Szabó István váltókezelő, Nagy-Senkőc, Pozsonym. 8644. Selikovics Ignác kadet a 11. tábori tüzérezred 4. ütegénél, négy hét óta nem ad életjelt magáról. Tudósí­tást kér Sternb­ach József, Budapest, Ferencvárosi pályaudvar. 865. Delkányi Béla tartalékos tize­des a 39. gyalogezred 6. századában augusztus 30-ikán Rohatynnál megse­besült. Értesitést kér Mocsuba Ernő, Mezőberény, Békésmegye. 866. Salamon Győző őrvezető a 101. népfölkelő gyalogdandár 18. ezred 6. századában. Értesitést kér Fodor Zsig­mond Szombathely, Nagyház­ utca. 867. Molnár András a 14. népföl­kelőezred 2. századában szolgál, szep­tember 14-ike óta nem irt. Értesítést kér Füstöss Gyula jegyző, Nagysáp, Eszt­ergomm­egy­e. 868. Fiam, Friedmann Andor őrve­zető a 34. gyalogezred 9. századában már hetek óta nem adott életjelt ma­gáról. Tudósítást kér atyja Friedmann Sándor, Szikszó. 869. Vöröz Ferenc a 13. tábori tüzér­ezredben szolgál, augusztus 13-ikán irt utoljára. Tudósítást kér Hoffmann Já­nos, Zalatárnok. 870. Dr. Radák Mik­voj tartalékos hadnagy a 31. tábori vadászzászlóalj­­nál, hat héttel ezelőtt Jaroslauból ér­tesített, hogy megsebesülve fekszik. Azóta semmi­­hírt nem ad magáról. Ér­tesítést kér dr. Buócz Béla ügyvéd, Versec. 871. Cseh János a 29. honvéd-gyalog­ezred 4. tábori századában szolgál. Ér­tesítést kér Cseh Erzsébet, Kecskemét, Kenderesi­ utca 4. 872. Öcsém, Csorba János a 24. honvéd-gyalogezred 8. századából, augusztus 21-ike óta nem ad hírt ma­gáról. Tudósítást kér Csorba Mariska, Budapest, Mátyás-tér 2. 873. Fiam, Simek Vince a 48. gya­logezred 10. századában szolgál. Szep­tember 6-ika óta nem ad életjelt ma­gáról. Tudósítást kér Simek F., Ziz­kov, Csehország. 874. Nemes Lajos a 3. honvéd-gya­logezred 11. századához beosztott sze­kerész, két hónap óta nem ír. Értesí­tést kér Haas Jakab, Püspökladány, Puszta Középház. 875. Pálinkás István a 14. honvéd­menetezred 31. zászlóalj 4. századának vitéze felől értesitést kér felesége Pá­linkás Anna, Csatka, Veszprém megye. 876. Kalapsis Dániel szakaszvezető a 29. gyalogezred 8. századában, utoljára szeptember 6-ikán adott életjelt magá­ról. Értesitést kér Vaszilcsin József­né, Óbesenyő, Torontálmegye, 877. Férjem, Ispaics István a 17. honvéd-gyalogezred 7. század 1. sza­kaszának vitéze nem ad életjelt magá­ról. Értesítést kér Ispaics Istvánné. Füle, Fejérmegye, 878. Öcsém, Pecze József szakaszve­zető a 4. népfölkelő huszárosztag 1. század 3. szakaszának vitéze, két hó­nap óta nem ad életjelt magáról. Érte­sítést kér Pecze Imre, Péterréve. 879. Berényi István a 60. gyalogez­red 4. századának vitéze, augusztus 17-ikén irt utoljára. — Gunics Miklós a 38. gyalogezred 2. század 3. szaka­szának utász-osztagában szolgál, augusz­tus 27-ike óta nem ad hirt magáról. Tudósítást kér Tarnai Kálmánné taní­tónő, Tarnaörs, Hevesmegye. 880. Klacska István a 13. honvéd­gyalogezred 1. századából, két hónap óta nem­ ad életjelt magáról. — Scse­pán János a 61. menetzászlóalj 1. szá­zad 4. szakaszának vitéze, szeptember 8-ikán irt utoljára. Értesitést kér Hla­vács Antal, Nagymagasfalu. 881. Tőzsér István az 1/4. menetez­red (az előtt 25. gyalogezred 2. száza­dában szolgált) szekerész-kocsija felől értesitést kér Braun Ferenc, Pili Endrefalva, Nógrádmegye. 882. Vőlegényem, Kaucsics András a 29. honvéd-gyalogezred 12. század 4. szakaszának vitéze felől értesitést kér Lővei Zsuzsánna, Budapest, József­városi pályaudvar, Kőszegi Mór fő­ellenőr címén. 883. Nevelt fiam, Preisz Lajos a 71. gyalogezred 10. tábori századában szol­gál, öt hét óta nem ad életjelt magá­ról. Értesitést kér Schillinger Mór, Nagyvárad, Pável­ utca 1. 884. Férjem, Balogh Géza tartalékos szakaszvezető a hidászoknál, szeptem­ber 23-ikán irt utoljára. Értesitést kér Balogh Gézáné Kiad. pályafelvigyázó neje, Kraszna állomás, Trencsénmegye. 885. Öcsém, Miklós Márton a 2. gya­logezred 4. menetszázadának vitéze, augusztus elején adott hírt magáról utoljára. Tudósítást kér Miklós István csendőrőrmester, Pásszonyrét, Krassó­szörénymegye. Kérjük mindazokat, akik a Posta a katonákról című rovatban írnak, h­ogy leveleiket a következőképpen címezzék. A „Pesti Napló" szerkesztőségének „Posta a katonákról" GYŐZELMI OLTÁR Regény — (60) Az öreg eloltotta az olajlámpákat és el­távozott. A mezítelen Antonius mozdulatlanul feküdt a trónusán. Az akaratom utolsó fosz­lánya azt súgta nekem, hogy menekülnöm kell ebből a házból, de Rea a fehér ruhájá­ban gyönyörű volt. Nem tudom, vájjon a bor volt-e az oka, amelyet az ebédnél elfogyasz­tottam, vagy a különös istentisztelet, vagy végül ama vad látvány, de a leánynak nem tudtam többé ellentállni. Gyöngéden, de mégis erős kézzel vezetett engem a függöny mögé, én pedig akaratlanul, önkéntelen remegéssel követtem. Így törtem meg rögtön az első éjjel, amelyet a táborban töltöttem, az eskümet, amelyet magamnak és Hesperiának, aki ide küldött, esküdtem. V. Amikor reggel felébredtem, Rea már nem volt mellettem; emlékeztem a tegnapi estére s meg tudtam érteni érzésemet s csele­kedetemet. Rendbe hoztam ruházatomat s kiléptem a terem másik részébe, ahol Luci­ferat, a kígyókkal diszitett ágyában, Icelon és Phantas karjain még mindig pihent. Rajta kivül más senki sem volt a templomban s amikor az utcára akartam kilépni, az ajtót zárva találtam. Érthető haragra lobbantam s beláttam, hogy­­ezen emberrel szemben minden eljárás jogos. A szép ifjút kezdtem költögetni, mi­közben, bevallom, a szépségétől elragadtatva megcsókoltam őt; ajkaim szívesen érintették ezt a testet, amelyet tegnap Rea oly szenve­délyesen csókolgatott. Amikor Antoniusom révedező szemeit felnyitotta, azt mondtam neki, hogy aggodalmát eloszlassam, hogy fel akartam ébreszteni, aztán így folytattam: •— Édes gyermek! Mily boldog vagyok, hogy egyedül vagyunk. Lehet, hogy te ellen­séget látsz bennem, de én egy boldogtalan ember vagyok, akit ravaszul ide csaltak s akit most, akár csak téged, fogva tartanak. Rád akarom bizni magam, mert neked oly jósá­gos arcod van s nincs is okod, hogy romlá­somat akarjad. Én láttam, mennyit fájt az tegnap neked, amikor a császárnő azt mondta, hogy helyetted engem választ fivéréül. Aka­rod-e, hogy, hozzád visszatérjen? Akkor se­gíts nekem abban, hogy innen megszökhes­sen, többet nem kivánok tőled. Luciferat eleinte bizalmatlanul hallgatott végig, de aztán bensőséges szavaimra bizalma­san szólott: — Igaz az, hogy te itt mint fogoly vagy jelen s nem azért jöttél, hogy elragadjad nővéremet? — A csillagokra esküszöm, hogy nem az­zal a szándékkal jöttem, hogy megraboljam boldogságodat s ha segédkezel a szökésemben, ugy rögtön távozom s többé nem térek vissza. Amikor az ifjú meggyőződött becsületes­ségemről, körülnézett, aztán hozzám hajolt s gyorsan s­­izgatottan suttogni kezdett: — Figyelj ide, — mondá, — ha ugy áll a dolog, ugy én is veled megyek. Itt nagyon rosszul érzem magam. Mig a városban vol­tunk, mindenki szeretett engem s gyöngéd volt hozzám. Itten, apám és anyám teljesen átengedtek a császárnőnek, hogy ő azt tehes­sen velem, amit akar. Eleinte jó volt hozzám, de aztán megváltozott. Amikor más is jelen van, akkor eláraszt kedvességével, de ha egye­dül maradunk, csak szidalmaz s néha meg is üt. Nem enged ki s egész nap aludnom kell. Légy most te fivérem, vezess el innen s én nagyon foglak szeretni. Az ifjú nem mondhatott sokat nekem, mert ismét lethargiába esett, de én igy is eleget tudtam meg. Igy tudtam meg az ő zavaros s rendezetlen beszédéből, hogy a faluban a nép két pártra szakadt, az egyik, amely Rea pártja volt, az ő eszméit vallotta s hitte, hogy Luciferat az Antikrisztus, s egy másik, amely sokkal nagyobb volt s amelynek tagjai a kigyóimádók voltak, az ifjuban a megeleve­nedett oltárukat látták. A két párt között gyakran összeütközésekre került a sor s csak Rea és Péter, akiknek a közösségben, ugy látszik, nagy befolyásuk volt, tudták a zavar­gókat lecsendesíteni. Elmondta még azonfelül, hogy szülei egy alkalommal titokban azon tanakodtak, nem kellene-e Reát, aki vallásuk irányában oly ellenségesen viselkedik s a kigyóimádókat eltéríti az igazságtól, megbün­tetni. Amikor Luciferat mindezt elmesélte ne­kem, gyermek módjára sirva fakadt. S a szép, ifjú fájdalma oly mélyen megindított, hogy­ mezítelen testét, amely méltó volt arra, hogy márványba faragják, átöleltem s ismét elhal­moztam csókjaimmal. Elragadtatva a gyönyö­rűséges gyermeki tagoknak a közellététől, nem is hallottam, amint az ajtó kinyílott. Nem minden zavar nélkül pillantottam meg hirte­len magam előtt Péter szigorú arcát. Péter egy ideig hallgatott, aztán a követ­­kező szavakkal fordult hozzám: — János testvér, rögtön útra kell kel­nünk. Egy pillanatig sem szabad haboznunk s nincs időnk az örömöknek átengedni ma­gunkat. Előttünk egy hosszú út áll, kelj föl és kövess! (Folyt. köv.) Aktuális térképek Közép Európa háborús térképe K 2.20 A szerb háború térképe .. .. . —.55 Nyugat-Oroszország térképe.. tt —.85 Oroszország térképe .. .. „ .. n -.40 Franciaország térképe .. .. .. »» -.40 Európa kézitérképe .. tt —.40 Páris környéke » —.55 Megrendelhető a pénz előze­tes beküldése mellett a PESTI NAPLÓ kiadóhivatalában, VI., Vilmos császár-ut 55.

Next